A kenyér világnapja tegnap volt. Sajnos máshogy alakult a napom, nem tudtam megsütni az erre az alkalomra tervezett kenyeret, remélem jövőre majd sikerül. A nagyon kedves plakátot Osker Weiss svájci művész készítette, már csak ezért megérte megsütni a cipót egy nap késéssel is. (jön!)Mit is kellett volna tenni tegnap? Vagyis mit kell tenni 2008. október 16-án?
-Süss kenyeret!
-Taníts meg valakit kenyeret sütni!
-Egyél kenyeret!
-Vásárolj a helyi péktől! (Ez kis hazánkban nem sokat jelent sajnos, igazán jó kenyeret az országban 1-2 helyen árulnak összesen.)
-Adj hírt a jó kenyérről!
-Élvezd a jó kenyeret!
Ennek kapcsán megkérném kedves olvasóimat, hogyha valaki tud igazi, finom, friss kenyeret, vagy csak pékárut árusitó üzletet, az ossza meg velünk!
7 hozzászólás a(z) “A kenyér világnapja 2007” című bejegyzéshez
Remek kenyereket lehet kapni az Aranycipóban. Kár, hogy csak az ország néhány pontján.
Érdemes megnézni a honlapjukat: a hagyományos fehér-lisztes termékek mellet ott a teljeskiörlésű, a tönkölyös, és még az élesztő nélküli is.
Bevallom: én már csak rozs és teljeskiörlésű kenyereket veszek tőlük, és a gyerekeim, akik eddig fehérkenyér-fanok voltak imádják!
honlapjuk: http://aranycipo.hu
Bár a kenyér világnapja elmúlt, örömmel jelethetem, hogy kenyérsütő gép tulajdonosa lettem. Igaz, hogy még nem használtam, mert errefelé sok az áramszünet, a vízet is korlátozzák, na meg időm sem nagyon volt. Még egy hét, és november 2-án begyújtom, és a régimódi rozskenyeredet fogom megsütni. Azt még nem tudom, hogy tejsavóport és sikért hol fogok beszerezni, de ha megírod a fellelhetőségét, akkor ez sem lesz akadály, holnap utazom Bp-re, és három egész napot otthon fogok tölteni. S hogy a postot is méltassam, nekem éppen az ilyen törős kenyerek jönnek be, de kizárólag barna változatban. Csak reménykedek, hogy nekem is sikerülni fog. Itt Pristinában nem dívik a barna kenyér, esetleg a német vollkornbótot lehet – a celofánost – kapni – nyilván némi tartósítószerrel “gazdagítva”.
Pedig lehet igazán jó kenyeret sütni, mondjuk sok idő kellett mire sikerült összehozni az ízlésünknek legmegfelelőbbet
Itt vannak az én kenyereim:
http://limara.xfree.hu/49445
A fehér kenyér, ha rendesen ki van dagasztva, ami sok idő, kovásszal lassan van kelesztve, az könnyű kell legyen. A tk és rozskenyerek valóban tömörek.
én még nem tudtam olyan házilag sütött (elsősorban kenyérsütő gépben, de próbáltam néhány sima sütőben sültet is) kenyeret enni, ami igazán ízlett volna 🙂 ilyenek az ízlések és pofonok.
Bár most gondolkozom azon, hogy kipróbálom a dagasztás nélküli kenyeret, mert ezekkel általában az a bajom, hogy túl tömörek, az meg állítólag jó laza 🙂
Én (szintén Makón) évek óta nem találok sajnos jó, igazi kenyeret, ezért nap mint nap saját magam sütöm, immár több mint 2 éve.
Tegnap sütöttem kenyeret, igyekeztem a társaimnak segíteni kenyérsütésben, ettem és élveztem a jó kenyeret :)) Üdv Limara
nos, gyanítom, mindenkinek mást jelent a jó kenyér. Én a cipót szeretem, aminek roppan a héja, és puha, lyukacsos a belseje. És persze a vastag, falós szeletet. Amíg otthon voltam ,szerencsésnek mondhattam magam, mert a szomszéd utcában nyílt néhány éve egy új pékség. Késő este/hajnalban isteni pékáru illat lengi be a környéket, és számomra a városban(Makó) az ő kenyerük a legjobb. Sajnos náluk is megfigyelhető minőségromlás, manapság szerintem már messze nincs olyan finom a kenyerük, mint mikor megnyitottak, de szerintem még mindig a legjobb a környéken 🙂