Kategóriák
Egyéb kategória

A konyha:vágyainkban szórakozás,gyakorlatban kényszerpálya?

“Mi magyarok keveset főzünk, és akkor is igyekszünk megúszni a feladatot, bár elismerjük, hogy a főzésnek családösszetartó szerepe van és megnyugtató, örömszerző cselekvés is lehetne. A kényszeredett főzés oka általában a helyhiány, a hosszú procedúra és a vele járó rendetlenség. Hazánkban minden harmadik család nem otthon főzött ételt eszik, és a családok fele nem is eszik együtt hétköznap – derül ki az IKEA és a GfK Hungary Piackutató Intézet friss felméréséből. Az IKEA, a konyhák szakértője az eredményekre is építve komplex programot dolgoz ki, hogy visszahozza a közös családi étkezések örömét, és hogy a főzés élmény legyen és ne túlélés. A kutatásról dióhéjban.
Az „Élet a konyhában” című kutatás 2008 októberében a főzési és étkezési szokásainkat, valamint a konyha berendezésének szerepét vizsgálta Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Az IKEA megbízásából az internetes kutatást készítő GfK Hungary Piackutató Intézet a főzésért felelős 20 és 59 év közötti személyekkel készített interjút, 600 fős mintával dolgozva.
Csak hadd ússzam meg! Hétköznap a főzést minél rövidebb idő alatt és minél kevesebb munkával szeretnénk megúszni. A válaszadók háromnegyede a gyorsaságot, míg fele az ételek egyszerű elkészíthetőségét emelte ki, mint legfontosabb főzési szempontot. Tovább rontja a képet, hogy szinte minden második ember csak kötelességnek éli meg a főzést, és minden harmadik ember nem otthon készített ételt fogyaszt hétköznap.
Mi szól a főzés ellen? Amiért sokan nyűgnek élik meg a főzést, az részben a túl kicsi konyha, a „nincs hova tennem” érzés, vagyis a kevés tárolási lehetőség. Továbbá, a főzéssel járó rendetlenség és a hosszú előkészítési procedúra miatt is inkább lebeszéljük magunkat a főzésről, minthogy belekezdenénk. Pedig egyszerű praktikákkal, a konyhánk ergonomikus megtervezésével és helytakarékos tárolóedények használatával jelentősen megkönnyíthetjük a dolgunkat. Bármilyen meglepő, a megfelelő konyhai eszközök segítséget nyújtanak az ételek gyorsabb elkészítéséhez is. A magyarok közel fele nem eszik együtt a családjával!
A magyar főző emberek közel kétharmadában él a gondolat, hogy a főzés összehozza a családot, de közben nemhogy nem főznek együtt, de a családok fele nem is eszik együtt. Pedig a legtöbben, 10 emberből 8 vallja, hogy a főzés érték, és mindenképp szeretné megtanítani a gyermekét is főzni, Ugyanakkor a főzés és a család mostoha viszonyát jól szemlélteti az is, hogy minden második főzésért felelős családtag több elismerésre vágyna szeretteitől a főztjéért.
A főzés kreatív, művészi, felér egy ajándékkal is! Szinte mindenki azt vallja, hogy az otthon készített étel közelebb áll a család ízléséhez és szükségleteihez. Sőt, a megkérdezettek háromnegyede szerint egy odaadással főzött étel egy szép ajándékkal is felér és a főzés kreatív és művészi tevékenység.
Minden második főző szerint „a főzés megnyugtat és felvidít”. A válaszok azt sugallják, hogy a főzés többünk számára lehetne kikapcsolódás és élvezet, ha a fent említett akadályok megszűnnének. Inkább praktikus konyhám legyen,mint designos!
A konyha kialakításakor a megkérdezettek közel kétharmada a praktikusságot tartja a legfontosabbnak, és csak minden tizedik vallja, hogy a pénz a legdöntőbb szempont. A design fontossága is messze elmarad a praktikussághoz képest, hiszen mindössze minden tizedik ember design-központú, ha konyháról van szó. A konyhák alakját tekintve itthon a lineáris kialakítású konyhák vezetnek (29%), de nem sokkal maradnak le az L alakú konyhák sem (25%). A méret tekintetében, a konyhák kétharmada a közepes méretbe esik, azaz 5-15 m² között van. Borura derű: Az IKEA mozgalmat indít az örömteli főzésért Az IKEA a kutatás eredményeire alapozva programot indít „Főzz a teljesebb életért!” címmel, melynek keretében a főzés időtakarékosabb, könnyebb és mindenekelőtt élvezetesebb voltához kíván ötleteket és megoldásokat adni. “
Mit gondoltok erről? Valóban ilyen rossz a helyzet?

Kategóriák
Egyéb kategória

Vasárnap brunch a KINO-ban!

Következő brunch: november 30. vasárnap (11:00-15:00) Helyszín: KINO (volt Szinbád Mozi)Cím: 1137 Budapest, Szent István körút 16. – a Vígszinház mellett.
A brunch = ebédbe nyúló hosszú vasárnapi reggeli.
A Fűszer és Lélek brunch közösségi brunch: mindenki hoz egy ételt a nagy közös asztalra! Pár ötlet: kencék és pástétomok, saláták és gyümölcssaláták, sütemények és torták, kenyerek és kalácsok, édes és sós péksütemények, friss gyümölcsök, sajtkülönlegességek, falatkák és gombóckák! Lehet hozni akár egy palack bort és pezsgőt is!
A brunchra a belépő: 500 forint + egy étel a közös asztalra. (Az 500 forintból a helybérletet és az alapszortimentet fedezzük).
Mindenkit szeretettel várunk! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Diós-gyömbéres pillangó


Ritka alkalmakkor teszem meg, hogy saját magam gyártom a leveles vajas tésztát, de ez a mostani ilyen volt. Senkit nem akarok abba a tudatban hagyni, hogy leveles tésztát könnyű, és gyors csinálni, mert lassú, és viszonylag nehéz is, bár a nehézsége inkább a sok időben rejlik.
Tehát, azt gondolom, hogy nem fog összedőlni a világ, ha a boltban vásárolunk félkész tésztát, viszont mindössze harminc percre csökken a sütemény elkészítésének ideje, és csupán negyed annyiba kerül. (Igen, ezt azoknak írom, akik hajlandóak sok pénzt költeni egy jó vajra, hogy aztán a végén úgy döntsenek, hogy lelhet, hogy ez most mégsem érte meg a többlet kiadást és a fáradságot.)
Viszont ilyenkor télen kár lenne kihagyni a dió, friss gyömbér kombót! Az illata se akármi, de az íze valódi álom! Kár, hogy nem én találtam ki, hanem egy bécsi cukrászdában kóstoltam.
Hozzávalók:
1 adag leveles vajas tészta (két doboz bolti)
30 dkg dió
10 cm gyömbér
1 ek fahéj
2 dl méz
1 citrom reszelt héja
15 dkg mazsola
A tésztát hosszúkás téglalappá nyújtom, majd megszórom a diós töltelékkel. Ehhez a diót durvára vágom, a gyömbért megpucolom és lereszelem. A citrom héját is lereszelem, majd elkeverem az összes hozzávalót. Egyenletesen elkenem a tésztán, majd a hosszanti élét félig feltekerem. A másik oldalát is betekerem, majd vékony csíkokra vágom. Így pillangó formája lesz.
220 fokra előmelegített sütőben 20-15 perc alatt szép pirosra sütöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Upsherin (furcsa zsidó szokások)

Tegnap délután Upsherinen, vagyis hajvágási ünnepségen voltunk. Mielőtt leírnám mi is ez az ünnep, el kell mesélnem, miképpen találkoztunk először vele.
Mikor Dávid bölcsis lett, feltűnt, hogy egy csomó kisfiúnak gyönyörű, hosszú, loknis haja van. A lokni ugye szemita jellegzetesség, és én arra gondoltam, hogy ez a hosszúhajú kisfiú dolog csak valami divat lehet, és ráadásul annyira szépek ezek a kissrácok a nagy szemeikkel, és gyönyörű hajukkal, hogy csupán sajnálják levágni a hajukat.
A férjem ráadásul teljesen kiborult a hosszú hajú kisfiúk láttán: egy fiúnak legyen rövid a haja, majd 14 éves rockerként úgy is megnöveszti, hogy utána senkinek ne mutassa meg a fényképeket tíz év múlva. Aztán előkerültek az ő kétéves kora körüli fényképek, és én majdnem meghaltam a nevetéstől. (Arról nem is beszélve, hogy most, közel a harminchoz, Gábor szinte teljesen kopasz. Hihetetlen, hogy micsoda hajas baba volt!)
Őseink szerint, az ember hasonlatos a fához. Az ember egy pici sejtből lesz azzá ami, majd megszületik, és fejlődni, tanulni kezd, hogy később beérjen, mint egy gyümölcs. A fa is egy magból nő ki a föld alól, levelet bont, erősödik, nő, míg végül gyümölcsöt hoz.
A Tóra szerint tilos a gyümölcsfák termését áldozatként bemutatni az első három évben, ezért tilos a kisfiúk haját is levágni.
A harmadik születésnapon aztán levágják a hajat, a pajesz kivételével egy hatalmas ünnepség keretében. Ilyenkor összehívják a családot, barátokat, és tincsenként levágják a hajat. Az első tincset általában a közösség, vagy a család számára legfontosabb ember vágja le, gyakran a rabbi, vagy a legjobb barát., méghozzá egy egészen pontos helyről, onnan, ahová 13 évesen a tfilin fog kerülni.

Kép innen.

Hogy viseli mindezt a kisfiú? Nehezen. Egy valami vigasztalja, hogy minden tincs után kap egy ajándékot, vagy pénzt, amit az összejövetel után eljótékonykodhat, hiszen azt is el kell kezdeni három évesen!
Mi változik még ilyenkor? Innentől kezdve kipát, vagyis kis sapkát kell hordani, a vallásos kisfiúk pedig ekkor kapják meg az első ciceszüket is.
De mind közül a legfontosabb, hogy ettől a naptól kezdve a kisfiúk elkezdenek Tórát tanulni, aminek az első, és legfontosabb állomása az olvasni tanulás. Erről már írtam, hogy miért is kezdünk három évesen olvasni tanulni, és hogyan.
Holnaptól egy újabb zsidó kisfiú kezdi meg az alef bész tanulását. Gratulálok!

Kategóriák
Egyéb kategória

RadioCafé 98.6

Ma este 21 órától, gyeretek, hallgassátok a RádioCafét, akár online a neten!

Kálmán Emese, és Jókuti András vendége leszek a Gasztromániában.

Kategóriák
Egyéb kategória

Portugál aszaltszilvás húsgombóc

Csodálatosan sikerült a péntek esténk, egy csomó kóser recepttel gazdagodtam. Mindig meg kell állapítanom, hogy az a jó a zsidó konyhában, hogy a zsidók szétszóratva, vagyis diaszpórában élnek, a világ minden részén. Ezért aztán mindenhol magukévá teszik a helyi szokásokat, recepteket, legfeljebb változtatnak rajta, hogy ne röfögő állatból készüljön, vagy ne keveredjen a tejes a húsossal.
Megint itt jártak a portugálok, és ismét egy nagyon klassz receptet hallottam, amit tegnap meg is főztem. A férjem persze morgott egy kicsit, mert ő kitartó kelbimbó gyűlölő, de azért megadta magát, és arra kért, hogy egyszerre legfeljebb három kelbimbót tegyek a tányérjába.
Pedig a kelbimbó annyira finom téli zöldség! Ez az étel pedig valódi téli fogás, és miután meghallgattam, az jutott eszembe, hogy simán beillene karácsonyi receptnek is, ha lenne nálunk karácsony, már úgy is az egész ország karácsonyra készűl.
Főbb hozzávalói az ételnek a pulyka, aszalt szilva, portói (én sima vörösbort használtam), gránátalma lé, fahéj, szegfűszeg, és persze a kelbimbó.
Tehát a hozzávalók:
50 dkg darált pulykacomb (Az eredeti recept szerint sima, nyers comb, de arra gondoltam, hogy 25 dkg füstölt pulykacomb, és 25 dkg nyers pulykacomb még jobb lenne. Bár az eredetit nem kóstoltam, mégis jónak találom a saját ötletemet, nagyon kellemes füstös lett az íze.)
2 szelet szikkadt kalács, vagy 1 zsemle
1 tojás
1 fej hagyma
25 dkg aszalt szilva
50 dkg kelbimbó
2 szál nagy póré
2 csokor újhagyma
3 dl száraz vörösbor
2 dl gránátalma lé
só, bors
1 kk fahéj
1 kk őrölt szegfűszeg
szerecsendió
1 kk római kömény
olívaolaj
A húst összegyúrom a fűszerekkel, a tojással, és az elmorzsolt kaláccsal. A hagymát lereszelem, és belekeverem a húsba. Gombócokat formázok belőle.
A pórét felkarikázom, majd olajon kevés sóval megfonnyasztom. Felöntöm borral, borsozom, reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Beleszórom a megtisztított kelbimbót, és ráöntöm a gránátalma levét is. (Én egy gránátalma levét préseltem ki egy szűrő, és kanál segítségével. Óvatosan beleteszem a húsgombócokat, majd lefedem. Takarék lángon gyöngyöztetem. Amikor a gombócok teteje is kifehéredett, megfordítom őket, sőt, már rázogatni is lehet az edényt. Az aszalt szilvát csak az utolsó pár percben keverem hozzá, a felkarikázott újhagymával együtt.
Nagyon laktató, izgalmas zsidó egytálétel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hat fonatú kalács ma!

Teljesen kiment a fejemből, hogy megemlíthetném itt a blogban, pedig annyian kértek már meg, hogy tanítsam meg őket hat fonatú kalácsot készíteni (barhesz, chalah), hogy igazán eszembe juthatott volna.

Tehát, ma (vasárnap november 23-án.) a Gozsdu udvarban 15 órakkor kalácsfonás. (Király utca 13) Aki mégsem tudja ott megtanulni, annak ajánlom a könyvemet 😉 ami természetesen megvásárolható lesz a Judafeszten is.

Ki lesz vetítve a fonás, sok tésztával készülök, úgyhogy aki akarja haza is viheti, és otthon megsütheti.
Gyerekeket Micimackó, és Füles is tanítja főzni, lesz kóser borkóstoló, pálinkakóstoló, Grenadine is főz, és lehet sokféle sóletet, izraeli, és más zsidó ételeket kóstolni, fellép az Alma együttes (mi imádjuk Dáviddal).
A programok ingyenesek!

Kategóriák
Egyéb kategória

Libanoni kenyér

Holnap tizennyolcan jönnek hozzánk vacsorázni. Érdekes lesz, mert leültetni csak hat embert tudok, és mi is hárman vagyunk. Viszont olyanokkal fogadhatom a szombatot, akiket régen láttam, és azt mondták, hogy nekik az állófogadás (álló szombatfogadás 🙂 is jó. Hát majd meglátjuk.
Minden esetre két kívánság már be is futott, az egyik a libanoni kenyér, a másik a rugelach. Libanoni kenyeret legalább öt éve sütöttem utoljára, úgyhogy ma csinálok egy főpróbát, nehogy pénteken derüljön ki, hogy már nem is működik a receptem, és kenyér nélkül maradjunk.
Nem tudom miért, de annyira izgatott vagyok, mintha az esküvőmre készülnék! Görcsben áll a gyomrom, kapkodok, és közben szalad a lakás. Jaj!
Tehát, a libanoni kenyér egy nagyon egyszerű kenyérféle, különlegessége mindössze a rajta lévő “toping” (Ez a toping olyan hülye szó, de a feltéttel sem vagyok kibékülve.) Mindenféle keleties salátát, falatkát, és süteményt kínálok majd mellé, sólet nem is lesz. Készítek hummuszt, falafelt, csicseriborsó salátát, sárgabarackos csirkét, padlizsán krémet, sült paprikasalátát, gránátalma salátát, bárány nyársat, és lesznek sajtok azoknak, akik nem esznek húst. Ez a kis kenyérke egyébként tökéletesen funkcionál kanálként egy salátához, vagy krémhez. Legjobb lenne kemencében, vagy vaslapon sütni szabad tűzön, de ilyenem a XIII. kerületben sajnos nincs.
Szerintem 3-4 darab egy adag.
Hozzávalók 24 darabhoz:
1,2 kg sima liszt
2 ek szárított élesztő
2 ek méz
1 ek só
6-6,5 dl meleg víz
A teejére
1 dl olívaolaj
1 ek kakukkfű
1 ek majoranna
3 ek fekete szezámmag

A tészta hozzávalóit alaposan kidolgozom. Nyúlós, ragadós tésztát kell kapni, olyasmit, mint a lángos tészta. Kb. 2 óra alatt letakarva a duplájára kelesztem, majd lisztezett deszkára borítom, és 24 felé osztom. Kis lapokat formálok belőle kézzel, mintha lángost készítenék, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Hagyom kelni még egy negyed órát, majd megkenem az olívaolajjal elkevert fűszerekkel, és szezámmaggal a közepét. 230 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kedvenc szakácskönyveim

Gabojsza dobta nekem a labdát a kedvenc szakácskönyveimről. Már írtam róluk itt régebben, hiszen valóban szeretem őket, szívesen forgatom, főzők belőlük, vagy csak úgy olvasmány gyanánt lapozgatom némelyiket.
Nem tudom miért, de a vastag szakácskönyveket szeretem. Talán a nyomdász beütésemnek, vagy csak egyszerűen a könyvek szeretetének köszönhető, hogy nem szeretem a konyhapultra tenni a szakácskönyveket. Bár a konyhában van egy polc, ahol a könyveim sorakoznak, nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha zsírfoltosak lennének, annak ellenére, hogy anyu régi könyvei azok, és azokat úgy szeretem.
Ezért aztán ha könyvből főzök, kis sárga postit lapokra firkantom a hozzávalókat, és azt felnyomom a konyhaszekrény ajtajára, hogy a végén egészen máshogy főzzem meg, mint a receptben szerepelt.
A három legnagyobb kedvencem:
Claudia Roden: The book of jewish food. (Már annyit meséltem róla, hogy nincs is mit ismételnem. A könyv is és a nő is zseniális! Ha egyszer kezet foghatnék vele, nagyon boldog lennék, minden betűje igazi kincs számomra.)
Stahl Judit: Végre otthon. (Sokáig az első, zöld könyve volt a kedvencem, vagy inkább azok az írások, amit a könyv megjelenése előtt a Nők Lapjában jeletetett meg. Úgy éreztem akkor, mintha én írtam volna ezeket a szavakat, na persze nem a recepteket, hanem az egész gondolkodás módot. Aztán megjelent a sárga könyve, amiben annyi szeretet van szerintem, hogy depresszió ellen is jó olvasmány, azóta ez a kedvencem tőle.)
Váncsa István: Ezeregy recept. (Szerintem nem kell megindokolnom. Aki már megvette, az ért mindent. A férjemmel kívülről tudjuk az első bekezdést: “…Bemegy az ember valami kocsmába, kér egy tejfeles hódsültet, jóétvággyal elfogyasztja, aztán beszél a szakáccsal-van, ahol ez egészen magától értetődő, majdhogynem kikerülhetetlen-, megkérdezi, hogyan készült ez a hód, a szakács pedig fontoskodó képet vág, és azt mondja, titok.” 🙂
Minden egyes recept nyálcsorgató, azonnali főzésre, piacra szaladásra késztető. Múlt héten azt mesélte Váncsa István, hogy van aki 20 kilót hízott, mióta megvette a könyvét. Én azon csodálkozom, hogy miért ilyen keveset?)
Aztán vannak még változó kedvenceim, de mindenképp ide sorolom Nigella Lawson: Feast könyvét, Claudia Roden: Arabesque-t, na és a mostani legújabbat, amit Ágitól kaptam és svéd süteményekkel van tele. Kis vékonyka könyv, és már 3,4 millió darabot adtak el belőle. Hihetetlen szám, de miután kinyitottam megértettem: szép házias fotók, érthető receptek. Olyan könyv, ami önbizalmat ad mindenkinek, aki kezébe veszi: te is meg tudod csinálni. Címe pedig: Swedish cake and cookies. A könyvről nagyon fontos tudnivalókkal látott el Hobbiszakács, ezt be is másolom ide:
A svéd könyv eredeti címe ”Sju sorters kakor” azaz Hét fajta sütemény. Arra a – minden valamirevaló háziasszonyra kötelező – etikett előírásra utal, amely megkövetelte azt, hogy a kávéhoz legalább hétféle süti között lehessen választani.A köny egy 1945-ben meghírdetett receptverseny eredménye, melyre több mint 10 000 recept érkezett be. Ezek közül 500-at kiválasztottak és kipróbáltak. A ”legolvasottabb svéd könyv” ezideig 87 kiadást ért meg, onnan ez a hatalmas példányszám. A könyvet skandinávia-szerte olvassák, kivéve Dániát, ahol a dán specialitás, a ”wienerbröd” svédesített receptje miatt – mert kihagyták a csokoládécsíkot – feketelistázták.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mazsolás lencse


A vasárnapi brunchra mazsolás lencsével készültem. Nem volt időm lefényképezni, úgyhogy az ételfotót Mikulkakulkinnak köszönöm, ő követte el ugyanis. Egy hete már megfőztem ugyanezt, fekete lencséből, de nem itthon töltöttem a szombatot, és csak este nyolc körül, amikor elkezdtem készülődni a vasárnapi összejövetelre, akkor tudatosult bennem, hogy fekete lencse helyett fekete szezámmagot vittem magammal. Még szerencse, hogy édesanyámnál volt otthon sima lencse, így tudtam főzni valami kis kóstolót én is. Azért aki kap fekete lencsét, az inkább abból készítse el, sokkal finomabb lesz. (Én a nagycsarnok aljában vettem az Ázsiában)
Az általam készített mennyiség hatalmas, de most nem is hat főre készültem. Mivel nem magában kell enni, hanem csak kiegészítőnek, szerintem 25 dkg lencse elég hat főre, de persze akkor kell mellé mindenféle más is, saláták, kenyerek, zöldségek.
Hozzávalók:
25 dkg fekete lencse (vagy sima)
25 dkg mazsola
50 dkg lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
5 dl tejszín
2 ek liszt
10 dkg vaj
10 cm gyömbér lereszelve
1 kk római kömény
1 kk koriander
1 kk chili
1 kk kardamom
só, bors
kb. 4 ek méz
A lencsét sós vízben megfőztem, közben megmostam a mazsolát, felkarikáztam a hagymát, és összezúztam a fokhagymát. Mikor a lencse megpuhult leszűrtem. A vajon megfonnyasztottam a lilahagymát egy kevés sóval, amikor már teljesen megpuhult hozzákevertem a fokhagymát és a fűszereket. Végül ráöntöttem a mézet is, majd a mazsolát. Végül beletettem a leszűrt lencsét is. Felöntöttem a liszttel elkevert tejszínnel, hagytam amíg besűrűsödik, sóztam, borsoztam, és elzártam alatta a lángot. Langyosan a legfinomabb.
Kicsit féltem, hogy lesznek majd mazsolagyűlölők, de szerencsére nem találkoztam egyel se. Köszönöm mindenkinek aki eljött, több mint hatvanan voltunk, és külön köszönet azokanak, aki sütöttek főztek az alkalomra. A recepteket a JP-n fogjuk gyűjteni.