Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb, ami a tojással történhet

Októberben kezdődött, amikor kaptam húsz házi tojást. Aminek olyan igazi tojásíze, és tojásszaga van. 
Tízszer jobb az íze, mint a biotojásnak, nem is szabad akármire elhasználni. 
Készült belőle tészta, és amikor kettőt megfőztünk lágy tojásnak reggelire, akkor eszünkbe jutott egy régi nyaralós receptünk. Egy osztrák háznál kaptuk reggelire húsvétkor, a háziasszony specialitása volt. Akkor mondta, hogy a tojás a titka, boltiból ne is próbálkozzunk, az csak egy majonézes tojás lesz, és nem A majonézes tojás. Azért persze többről van szó, mint egy egyszerű főtt tojás és majonéz keverékéről, de igaz, hogy megéri hozzá jó tojást használni. 
Enyhén megpirított, köménymagos rozskenyérrel a legfinomabb!
Tavaszi étel, úgyhogy jöjj tavasz!
Hozzávalók:
8 főtt tojás (a szoba hőmérsékletű tojásokat tegyük forró vízbe négy és fél percre)
1 tojás sárgája
0,5 dl extraszűz olívaolaj
0,5 dl napraforgó olaj
1 kk dijoni mustár
2 kk méz
só, őrölt fehérbors
2 szál újhagyma
12 szem kaprigyümölcs
1 ek konzerv zöldbors
0,5 csokor petrezselyem
1 kicsi lehetőleg édes csemegeuborka
1 kk reszelt citromhéj
A tojás sárgájához cseppenként adagolom az olajat, miközben habverővel keverem, hogy nehogy kicsapódjon. Beleteszem a mustárt, mézet és a fűszereket. 
Négy kaprigyümölcsöt vékony karikára vágok, az újhagymával együtt. A petrezselymet felaprítom a zöldborssal és a csemegeuborkával együtt. Végül mindent a majonézhez keverek. Reszelek bele egy nagyon kevés citromhéjat, ha kell kicsit sózom. 
A megpucolt, langyos tojásokat kézzel megtöröm, a közepére öntök a majonéz mártásból, a tetejére pedig egy-egy kaprigyümölcsöt teszek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Blog ajánló

Amikor influenzában fetrengtem itthon, akkor találtam rá erre a blogra, amit öt éve már olvastam, csak akkor ha jól rémlik a blogtéren íródott. Aztán egyszer csak vége szakadt, és meg is feledkeztem róla, most pedig véletlen rátaláltam.
Annyira szórakoztató, olyan vicces, és jól van megírva, hogy bátran ajánlhatom mindenkinek, garantáltan élvezni fogja minden betűjét! Az elején érdemes kezdeni.
Hölgyeim, és Uraim: A birtokos eset!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zöld ivás

Kb. egy éve a Tudatós Vásárlók szerettek volna készíteni egy felmérés arról, hogy a magyarországi éttermekben felszolgálnak-e csapvizet, ha azt kér a vendég. Meg is kértek egy társaságot, akik sokat járnak éttermekbe, hogy minden alkalommal kérjenek csapvizet, és az élményeiket jegyezzék fel. A találkozón, ahol a kérés elhangzott, hatalmas vita alakult ki. Mindenki érezte, hogy ez egy teljesen jogos, ésszerű kérés, de beláttuk, hogy a legtöbb étterem egyszerűen rá van szorulva az ásványvízből befolyt haszonra is, teljesen felesleges ezzel konfrontálódni a felszolgálókkal. Persze mindenki tisztában van vele, hogy jobb helyeken nem csak természetes kérés egy pohár csapvíz, de akár érkezéskor az asztalra is teszik a hideg vízzel teli kancsót kérés nélkül(pl. Svédországban).
De mi is a baj a palackozott vizekkel? 
Kezdjük először is azzal, hogy a hatalmas ásványvíz fogyasztás is egy mesterségesen generált igény. Kitaláltak egy olyat az embereknek, amire egészen húsz évvel ezelőttig semmi szüksége nem volt. Természetesen régen is ittak palackozott gyógy- és ásványvizeket az emberek, de nem szomjoltóként, napi 2-3 litert fejenként, hanem alkalmanként, mondjuk zöld színű csatos üvegből, a Margitszigeten ücsörögve. Egyszerűen nincs szükségünk ennyi ásványvízre, és ha kicsit hátra lépünk, és kívülről próbáljuk meg nézni önmagunkat, láthatjuk, hogy teljesen nonszensz, hogy több száz kilométerről, kamionokkal a hipermarketbe szállított vizet vásárolunk. Sokan nem is figyelik a címkét, pedig gyakran kínálnak egészen Lengyelországból ideszállított vizeket. De most komolyan! Minek? Kinek? És miért? Mondjuk én a magyar ásványvíz piacot is nagyon károsnak tartom, de legalább nem utaztatják körbe fél Európán, mielőtt megérkezik. Feltűnt másnak is, hogy az ásványvíz gyártók (csomagolók? hiszen a víz vaz van, ők csak egy gyárat építenek a meglévő vízre) mekkora sztárokat képesek megfizetni, hogy egy olyan terméket reklámozzanak, ami szinte ingyen van, csak a csomagolása és a szállítása kerül pénzbe?
Az ásványvizek néhány 0,33-as üvegtől eltekintve csak műanyag, eldobható PET palackban kaphatóak. Ha hazánkban minden felnőtt meginna naponta egy palack ásványvizet, mint ahogy az az ásványvíz gyártók álma, akkor naponta hatmillió palackot dobnánk ki. És ha még ez a hatmillió palack mind egy szálig a szelektív gyűjtőkben is landolna, akkor is össze kéne gyűjteni, szállítani és raktározni kéne egy olyan valamit, amire egyáltalán nincs szükségünk.
Meg kell jegyeznem, létezik házi palack zsugorító gép, a honlapján ez olvasható:
“Csak Magyarországon évente 1,5 milliárd darab, mintegy 60 ezer tonna PET palackból lesz hulladék, pedig hasznosítható anyagból készülnek. A kiürült palackok valódi értéket képviselnek, vétek őket szemétbe dobni, hogy aztán hulladéklerakóba, vagy égetőbe kerüljenek, amikor ismét hasznos termékek  készülhetnek belőlük anélkül, hogy feleslegesen terhelnék a környezetünket. ” A zsugorított palackokat egy zsákban kell gyűjteni, amit a postán lehet feladni (a címzett fizeti a költségeket) vagy gyűjtőpontra kell bevinni, és minden palackért 2 forintot térítenek. Kétségtelenül jobb megoldás, mint egyszerűen a kukába dobni a palackot. Egyébként Magyarországon sajnos mindössze a 15%-a kerül szelektív hulladékgyűjtőbe a PET palackoknak. De minderre nem is volna szükség, ha nem vásárolnánk feleslegesen azt, ami szó szerint a csapból is folyik. (Most az alföld egyes területeit kihagynám, sajnos tudom, hogy ott előfordul a megengedettnél magasabb arzén szint, de ezt az önkormányzatok tudják, ezeken a helyeken természetesen indokolt a palackos víz fogyasztása.) 
Gyakori félelem a csapvízzel kapcsolatban, hogy szennyeződéseket tartalmazhat. Leginkább a nitrit, nitrát, ammónium, bór és arzénszennyezéstől tartunk. (Megjegyzem pár éve pl. Makón valóban a megengedett érték háromszorosa volt az arzén a csapvízben.) Aki nagyon tart ezektől, jobb ha tudja, hogy több, objektív, nemzetközi teszten ugyanúgy kimutatták azokat a szennyeződéseket a csomagolt vízben, mint ami a csapvízben megtalálható volt. Ennek ellenére, egy csapra szerelhető, és megfelelő időközönként cserélt szűrő biztosan nem árt senkinek. 100%-ban kiszűri a klórt is, és persze minden más ásványi anyagot is, erre érdemes gondolni a táplálkozásnál.
Egyik legismertebb para a csapvízbe került gyógyszer maradványok. Ezeket pl. a Dunából vett mintából valóban ki tudták mutatni, de a csapvízben már nem találták nyomát. Egyébként engem mindig megdöbbent, hogy emberek mennyire tartanak a vízből a szervezetükbe kerülő gyógyszermaradványoktól, ugyanakkor hatalmas nyugalommal eszik a hatvan napos csirkét, vagy a bolti sertést.
Amire tényleg érdemes odafigyelni, az a víz ólomtartalma. Az ólom nehéz fém, halmozódik a szervezetben, kimosni onnan nem lehet. Főleg a régi építésű házakban fordulhat elő, hogy a sokszor 60 vagy mégtöbb éves ólomcsöveken átfolyó víz ólomtartalma magasabb a megengedett értéknél. Ez nem a Vízművek hibája, hanem a házé, a Vízművek ugyanis jó minőségű vizet szolgáltat, de az ő hatáskörük a kapunál véget ér. A korszerű csövekről a lakóknak maguknak kell gondoskodniuk. Ha felmerül a gyanú, hogy gond lehet a víz minőségével, fogjon össze a közösség és vizsgáltassák be a vizet.
De hogy ne csak a csapvízre figyeljünk oda, kémikusok szerint A PET palackok egy antimon nevezetű anyagot tartalmaznak, amely az arzénhoz hasonlóan toxikus, ez a vegyület hő hatására, vagyis ha melegebb helyen tartjuk a palackokat, beleoldódik a vízbe.
A végső következtetés mégis az, hogy az ország nagy részén érdemes a csapvizet választani. Ezzel rengeteg energiát takaríthatunk meg, nem szennyezzük a környezetünket, és semmilyen lemondással nem jár.
Talán a legkönnyebben teljesíthető zöld cselekedet: igyál csapvizet!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hárslevelűben érlelt sajt?

Akkor legyen ez egy hárslevelű nap. 
Tegnap vásároltunk a Lidlben egy sajtot, a Fino-food termékét: Tokaji boros sajt néven. Egyébként belekóstoltam, és különleges, egész jó sajt, csak kicsomagolva kicsit meglepő ez a sárga kéreg.
Összetevők: pasztőrözött tej, baktérium színtenyészet, oltóenzim, szilárdító anyag: kalcium-klorid, tartósítószer: kálium-nitrát, konyhasó, 3% dióbél, 3% mazsola, Tokaji hárslevelű bor, Tokaji aroma, Carthamus sajtfesték.
Tudja valaki mi az a tokaji aroma?
A Carthamus sajtfesték tulajdonképpen sáfrányos szeklicét takar? Attól van a sajtnak körben ilyen természetellenes sárga színe?
Egyébként “tokajis sajtot”  Dobogó Blue kéksajt néven Zwack Izabella is készít, bátran merem ajánlani mindenkinek, tökéletes kéksajt! Dél – Tirol 2000 m feletti havasi legelőiről, különös gondossággal szelektált tehéntejből és Tokaji aszú törköly ízgazdag szemeinek a házasságából készül.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kacsa a hárs alatt

Hársfa, hárslevelű: fa vagy szőlő, méz vagy bor.
Nem most találtam ki ezt a receptet, és hát az az igazság, hogy nem is én. Gyerekkoromban készítette egyik barátunk bográcsban a hársmézes kacsát Erdőbényén. Füstölt szalonnával, újhagymával, parázsba gurított krumplival, és viccesen még hársvirágot is tett a bográcsba amikor elkészült. Arra már nem is emlékszem, hogy ettem-e egyáltalán belőle, de arra, ahogy serceg a szalonna, és közben néha megérzem a fantasztikus hársvirág illatát, arra határozottan.
Vasárnap a kezembe nyomtak két karton bort. Na nem azért, hogy megigyam, legalábbis nem csak úgy kényemre-kedvemre, hanem a lányokkal kell majd megkóstolnunk, mert komoly terveink vannak vele. Alig várom, kecskére bízni a káposztát! Az egyik palackban száraz hárslevelű rejtőzik, Berecz Stéphanie bora. És olyan, mintha mindig hívogatna: Eszter, kóstolj meg, Eszter, bontsál ki. Hát lehet így élni? Az embert már a palackok is zaklatják!
Muszáj volt készítenem egy extra hársos kacsacombot, amiben hársméz és hárslevelű bor is van. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:
4 kacsacomb
2 fej hagyma
20 dkg bacon szalonna
3 ek hársméz
2 dl száraz hárslevelű
1 kk rozmaring levélke apróra vágva
só, bors
1 ek kacsazsír
8 szem krumpli, héjában megfőzve
füstölt Maldon só
A combokat besóztam, bedörzsöltem borssal, és a bőrös felével egy vastag falú lábosban kicsit megpirítottam. Kivettem a lábosból és a kisült zsírra dobtam a bacont, majd a kockákra vágott hagymát. Amikor megpirult, visszatettem a combokat, felöntöttem borral, rácsorgattam a mézet és beleszórtam a rozmaringot is. A legkisebb lángon, héha megkeverve sütöttem másfél órát. Ennyi idő alatt a comb teljesen megpuhult, szép piros lett, és a bor is teljesen elpárolgott. Csak egy intenzív ízű, sűrű szósz maradt amit a comb mellé tettem a tányéron.
A krumplikat héjában megfőztem, majd megpucoltam, és félbevágtam. Kacsazsíron megsütöttem a vágott felét, és megszórtam a füstölt sóval. Így a füst emléke is felidéződött a bográcsból.

Kategóriák
Egyéb kategória

Beszélnünk kéne

Pár hete teljesen éles gondolatként villant belém, hogy beszélni kéne a nagyanyámmal. Nem olyan kis enyhe gondolatfoszlány volt, hogy de jó lenne beszélni a mamával, hanem szinte ötlet, vagy legalábbis felismerés, hogy ezt a dolgot, ami régóta nyomaszt meg kell beszélnem vele. 
Szinte meg is könnyebbültem, hogy most aztán megoldódik minden, majd ő, a határozott szavak embere, megmondja mi legyen. Csak egy pillanat volt az egész, vagy a pillanat tört része, és már vége is volt. Egy nagyot dobbant a szívem, mintha lehetséges lenne beszélnünk. Aztán ki kellett számolnom, hogy már huszonhárom éve meghalt, a nyolcvanadik életévében. 
Nem tudom miért, de akkor annyira közelinek éreztem, olyan lehetségesnek, olyan élőnek. Még meg is gyászoltam újra, persze ez már nem ugyanolyan gyász volt, mint akkor, de mégis több napig éreztem folyamatosan a hiányát.
Tegnap meg aludttejre lett volna szükségem. 2011-ben aludttejet nem találni minden konyhában, hiszen ez a tej, amit a boltban veszünk, nem nagyon alszik meg. És az aludttejről megint a mama jutott eszembe. Aludttejes krumplilevest kéne főznöm. Sok kaporral.
Furcsa. Pedig olyan jó lenne beszélnünk!

Kategóriák
Egyéb kategória

Segítség! Milyen alma ez?

Még december közepén vettem pár szemet ebből az almából, mert erős, kellemes almaillata belengte az egész zöldségest. Annyira ízlett, hogy pár nap múlva újra visszamentem és vettem belőle jó pár kilót. A képen az utolsó látható, ugyanis elfelejtettem akkor megkérdezni, hogy milyen alma, a zöldségesnek pedig így utólag fogalma sincs, bár ebből arra következtetek, hogy akkor se lett volna.
Nem tudom mennyire látszik, de a legfontosabb ismertető jele, hogy az alma kissé lapos, nem gömbölyű. Félúton az édes és a savanykás között, sok lével.
Nagyon boldog lennék, ha valaki meg tudná mondani milyen fajta!
Köszönöm előre is!

Kategóriák
Egyéb kategória

Főzőtanfolyam férfiaknak. Harmadik rész: Báránysatay földimogyoró-mártással

Ez a recept Gordon Ramsey „Világkonyha” című könyvéből készült. Eredetileg sertéssatay-nak készült, de Ramsey szerint is lehet csirke, marha, tintahal, vagy akár garnéla is. Szóval a satay egy thai húsnyárs, ami lényegében bármiből készülhet, de mivel Dávid fiunk kitalálta, hogy ő a bárányt szereti, néha megörvendeztetjük vele. És magunkat is…
Ennél a könyvnél is a szokásos képnézegetős módszerrel indultam neki a kiválasztásnak, de be kell hogy ismerjem, kudarcot vallottam. A könyvben, ami valóban a világ különböző részeinek konyháiról szól, csupa olyan hozzávaló fordul elő, ami egy átlagháztartásban biztos nem található meg, érthető módon. 200 g jó minőségű prosciutto, csipetnyi sáfrányszál (Ez mondjuk van), 4 vörös márna, 100 ml vin santo, 500 g halloumi sajt, 14 lap filo tészta (rétes lap? mert akkor van), 400 g közepes szemű paella rizs (jázmin volt épp itthon) és még hosszan sorolhatnám. Szinte az összes receptben feltűnik valami különlegesség. Szóval, ha valaki ebből a könyvből akar főzni, az kösse fel a gatyáját, és ne sajnálja az időt az alapanyagok felkutatására. Biztos vagyok benne, hogy így sem fog tudni mindent beszerezni a sarki kisközértben. De legalább a fantáziánkat erősíti a könyv, megtanuljuk, hogy lehet a hozzávalók felét simán lecserélni úgy, hogy azért az eredetire is hasonlítson egy kicsikét, és még ehető is legyen.
Szóval azonnal felcsillant a szemem, amikor az egyik receptben egyszerű disznóhúst találtam. A földimogyoró-mártás azonban már egy kicsit lelombozott. Gyorsan el is lapoztam volna, ha kedves feleségem nem siet a segítségemre, mondván, hogy véletlenül van a hűtőben kész földimogyoró-mártás. No nem az eredeti recept alapján készült, sózatlan földimogyoróból, hanem olyan ami a bolti, dobozos mogyoró vajból készült. Sebaj, kiáltottam fel, az is jó lesz! Ebben a pillanatban derült ki, hogy a legegyszerűbbnek tűnő sertéshús is hiányzik, ami valljuk be, nálunk nem olyan nagy csoda. Azonnal meg is tettem az első helyettesítést, a báránycomb filétől biztos nem lesz rosszabb a recept! Elárulhatom, hogy ezen kívül még több mindent meg kellett változtatni, illetve ki kellett hagyni, de hát ilyen egy férfias főzés. Elnagyolt és durva. Sajnos így sem úsztam meg egy gyors lerohanást a sarki szupermarketbe, mert a konzerv kókusztejet nem tudtam mivel helyettesíteni.
Következzenek a hozzávalók 4-6 személyre Gordon Ramsey szerint, zárójelben az én verzióm:
500 g sertéskaraj vagy szűzpecsenye (a báránycomb filé mégiscsak jobb)
125 ml konzerv kókusztej (ezt meg kellett vennem)
egy 3 cm-es darab friss gyömbér meghámozva és lereszelve (volt itthon)
1 szál thai citromfű (kösz Gordon, Angyalföldön thai citromfű. 2 evőkanál limelé és egy kevés reszelt lime héj inkább .)
1 ek. őrölt kurkuma (férfitársaimnak: ek.= evőkanál, amivel a levest esszük. Általában ilyenkor egy „csapott” evőkanálra gondolnak, ami annyit tesz, hogy nem púpozzuk meg a kanalat.)
2 tk. őrölt koriander (tk.= teáskanál, amivel a teát kevergetjük. És még van egy kisebb mértékegység is, a kk., ami a kávéskanál megfelelője. Elárulom a nagy titkot, a kávéskanál a kisebb.)
2 tk. őrölt római kömény
½ tk. tengeri só
frissen őrölt fekete bors (no de mennyi? Kérdezhetné az férfi. Mondjuk 5-6 csavarás a borsőrlőn.)
1-2 tk. kristálycukor
földimogyoró vagy más növényi olaj (mondjuk oliva olaj 1 evőkanállal)
A földimogyoró-mártáshoz több olyan dolog kellett volna, ami a sarki boltban nem kapható: pirított, hámozott és sózatlan földimogyoró. Na, azóta próbáltam a hipermarketben is, ott se volt, csak szólok. Valamiért nálunk csak sózott van. Kókusztejet lehet kapni. Thai vörös currypaszta: külön receptben, illetve előre elkészítve kapható, csak nem nálunk, de nekünk van itthon belőle egy hadseregnek való angol import. Tengeri só rendben. Pálmacukor (vagy barna cukor): a „vagy barna cukor” megy. Tamarinduszpaszta: Ez véletlenül szokott otthon lenni, Indiai ételekbe is kell, ami nálunk viszonylag gyakran fordul elő.
Viszont így, hogy volt itthon előre elkészített dobozos földimogyoró-mártás, sok vesződségtől menekültem meg. Férfitársaimnak is ajánlanám ezt a módszert, sok receptet tudunk így a saját szintünkre leegyszerűsíteni, de azért mindig vigyázzunk, hogy meddig egyszerűsítünk! Az egyik nem túl híres angol TVszakács receptjei fejeződtek be minden alkalommal azzal, hogy ha nem tudjuk elkészíteni a látottakat, akkor menjünk le a szupermarketbe, vegyük meg az előre elkészített készkaját és melegítsük meg a mikróban. Jó mi? Igazán férfias megoldás! Meg ne halljam, hogy valaki ezt a módszert választotta!
Következzék tehát a recept:
„A sertéshúst a rostokra merőlegesen vékony csíkokra vágjuk.” Esetünkben a báránycombot vágjuk vékony csíkokra, a vékony jelentése 1-1,5cm széles. Hogy mi a jelentősége a vágásiránynak? Gőzöm sincs, talán kevésbé esik szét a hús a roston. Bár ilyen rövid sütési időnél szerintem ennek nincs jelentősége. „A többi hozzávalót az olaj kivételével nagyobb tálban összekeverjük, beletesszük a húst és jól átforgatjuk. Fóliával lefedjük, és legalább 1 órára (vagy lehetőség szerint egész éjszakára) hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek átjárják a húst. Meleg vízbe áztatunk 8-12 bambusznyársat (így nem égnek meg a sütésnél).” Ez elég egyértelmű és nem túl bonyolult. A nyársakat a szupermarketben keressük, beáztatni nem nagyon kell, a rövid sütési idő ezt sem indokolja. A gyömbért szerintem legjobb krumplipucolóval meghámozni, ha még nem szereztünk be egyet, akkor mielőbb tegyük meg. Jó minőségűt kell venni, így sem túl drága, késboltokban érdemes próbálkozni a beszerzéssel, szerintem a patkó alakú a legjobb. A reszeléshez bármelyik kislyukú reszelő megfelelő. Persze nem árt, ha jó minőségű. Hogy miért jövök állandóan ezzel a jó minőséggel? Mert azt sem árt tudnunk, hogy a jó szakácsot nem csak a gyakorlat és az ügyesség teszi. El vagyunk ájulva, amikor Gordon Ramsey 2 másodperc alatt összeszecskáz egy hagymát, de azért ehhez hozzátartozik az is, hogy mindig borotvaéles szakácskése legyen. Ha odaadnám neki nagyanyám botkését, Gordon is csak bénázna.
A mártás elkészítését kihagyhatjuk. 🙂 Tálaljuk kis tálkában. (Mogyoróvaj, kókusztej, curry paszta, lime lé keveréke mondjuk.)
„A grillt (grillsütőt vagy grillserpenyőt) felforrósítjuk.” Tényleg nagyon forrónak kell lennie, tegyük a legnagyobb rózsán a legnagyobb lángra a serpenyőt. „A pácolt sertéshúst a beáztatott nyársakra húzzuk.” A húscsíkokat „S” alakban húzzuk rá a nyársakra. „Megkenjük olajjal, hogy ne tapadjon le és ne száradjon ki, majd mindkét felén 1 ½ – 2 percig sütjük. Forrón tálaljuk földimogyoró-mártással.”  Ez az 1 ½ – 2 perc még a nagyon forró serpenyőben is rövidnek tűnik, én inkább 2-4 percet mondanék, de ez tényleg nagyban függ a hőmérséklettől. Szemrevételezéssel tudjuk ellenőrizni a készültségi fokot. Ha már szép sötétbarna a serpenyővel érintkező húsfelület, akkor készen van, és fordíthatunk.
Ezzel készen is vagyunk. Igazán nem bonyolult recept, férfiak is elkezdhetik!
Jó rizst nem tudok főzni, legközelebb ez következik, ez az asszony feladata.

Kategóriák
Egyéb kategória

Zöld mosás

Lila Füge írása.
Az anyukává válás olyan dolgokat is megváltoztatott bennem és körülöttem, amire egyáltalán nem gondoltam. Például jelentős mértékben bezöldültem. Értem ezalatt azt, hogy szinte az összes tisztítószert és kozmetikumot lecseréltem a háztartásban az elmúlt 2,5 év alatt. Nem volt annyira tudatos a folyamat, mint ahogy most így leírva tűnhet, inkább az egyik dolog hozta magával a másikat. Az pedig egészen biztos, hogy a megvalósítás egyáltalán nem volt egyszerű és kézenfekvő. Miért is lenne az, csak a bolygónk sorsáról és a saját egészségünkről van szó?
Mondom ezt most harcosan és hangosan, amikor pont bevallottam, hogy 2,5 éve még egyáltalán nem jutott időm arra, hogy ezekkel az igen fontos dolgokkal foglalkozzak. Az az igazság, hogy tényleg idő, pénz és elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy ma Magyarországon az ember igyekezzen tenni valamit a környezetéért, vagy csak arra figyeljen, hogy ne rongálja minden mozdulatával.
A körülmények persze nem segítenek. Ha valaki csak a legegyszerűbb dologgal, a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdi, egyből akadályokba ütközik – a hozzánk közel eső hulladékgyűjtő helyen  például üveget nem lehet leadni, csak papírt és műanyagot, és azt sem ürítik rendesen, ezért halomban áll állandóan az odahordott, kiszelektált szemét. És akkor elérkeztünk a kedvenc témámhoz, a mosáshoz.
A környezetemben rengeteg kismama végigjárta nagyjából azt az utat, amit én is. Ott kezdődik ugye a dolog, hogy születik egy kisbaba, aki mindent és mindenkit összekakil, összepisil és lebukik. Ezért nem csak egy kisbabányival megy többet a mosógép, hanem szinte állandóan megy. Olyan foltok keletkeznek, amelyek eltávolíthatatlannak tűnnek az eddig ismert szerekkel és egy átlagos napon is legalább háromszor cserélteti le ruházatát az ifjú divatdiktátor. Emellett a bőre is olyan puha, selymes és áttetsző még, hogy nem akarjuk semmivel irritálni, allergizálni és természetünkből adódóan a legjobbat akarjuk neki mindenből biztosítani. Hirtelen csak a mérget láttam az eddig használt mosóporokban, a kémia szó rettenetes fenyegetéssé alakult, nem tehettem mást, utánanéztem a zöld, anti-allergén, természetes megoldásoknak.
Mosódió
Kezdtem a mosódióval, mert ennél természetesebb nincs. Egy indiai diófajtáról van szó, amelynek héja nagy koncentrációban szaponint tartalmaz, ami a víz hatására kioldódik és tisztít. Óriási előnye, hogy olcsó és sokáig tart. Egy adag mosáshoz 5-7 szem diót kell használni, ezek jópár mosást bírnak, így 1/2 kg dió kb. 100 mosásra elég. 1/2 kg ára 2000 forint körül mozog attól függően, hogy hol szerezzük be.
Én elég sok forrásból tudakozódtam mielőtt vettem mosódiót és egy kicsit utánaolvasva az azért kiderül, hogy nem szabad tőle csodát várni. Abszolút környzetebarát és képes tisztítani. Körülbelül ennyit tud. A foltokkal nem igazán bánik el, az én tapasztalatom szerint egy erősebb dezodor már gondot okoz neki, ami viszont nekem okoz gondot. Egy dolog az, hogy én itthon kísérletezgetek mindenféle mosószerrel, de G-tól mégse várhatom el, hogy munka közben kellemetlenül érezze magát a ruhájában.
Szintén nem fehérít, vagyis ha szeretnénk, hogy a ruháink fehérek maradjanak, érdemes valamilyen természetes fehérítő szert is alkalmazni. Viszonylag szagtalan, így a ruha is az lesz mosás után. Az elkötelezett mosódió használók arról számolnak be, hogy szeretik a ruha tapintását a mosás után, de az öblítő után ismert érzést azért meg se közelíti. A ruha tehát se nem puha, se nem illatos, és a foltok ott maradnak, ahol keletkeztek. Ez az a pont, ahol már erősen megkérdőjeleztem a saját erőfeszítéseim értelmét – a mosódió használatával úgy éreztem, visszalépek a nagyanyáink kora előtti időkbe, amikor a mosás egy egész napos program volt. Áztattak, mostak, keményítettek és mittudomén miket csináltak mosószódával, szappannal és egyebekkel. A mai világ nem erről szól, én szeretem, ha a ruháim puhák és illatosak és nincsenek teljes napjaim a mosásra. És mindezek mellett szeretném magunkat megvédeni az allergiától és nem mellékesen a környezetet sem szeretném rombolni magam körül a vízbe kerülő kemikáliával, felesleges, mesterséges illatanyagokkal és a rengeteg szeméttel, amit a csomagolás termel.
Létezik folyékony mosószer mosódió kivonatból, ezt még nem próbáltam, de lehet, hogy egyszer nekifutok. Ára: 75 Ft/mosás
Kipróbáltam az illatosításra ajánlott olajat is, de nem voltam elégedett az eredménnyel, más megoldás után néztem.
Bio-öko-környezetbarát mosószerek
Tapasztalataim ezen a területen nem teljesek. Van már egy pár favoritom, további próbálkozásaimról beszámolok majd egy újabb részben.
Mire ezekhez a szerekhez eljutottam már tudtam, hogy nem vagyok rettenthetetlenül zöld a mosás terén sem. A megszokott kényelmi funkciókat szeretném megtartani és eldöntöttem, hogy hajlandó vagyok akár egy kicsivel többet is áldozni a környezetbarát mosószerekre, ha megadják nekem amit keresek. Tehát:
– legyen környezetkímélő
– legyen könnyen kezelhető – értsd: ne kelljen plusz 4 féle szert alkalmaznom egy egyszerű mosáshoz
– biztosítsa a modern korban megszokott funkciókat – illat, puhaság.
Egyből elcsábított a legcsodálatosabb termékcsalád (amit azóta már a DM-ben is kapni lehet), az Ecover. Dizájnból ötös, és nagyon sok termékük valóban szuper is. A kettőből már szinte automatikusan következik, hogy ezért a kombinációért borsos árat kell fizetni. A stiftes folttisztítójuk állandó favorit – azt tudja, amit kell, szinte minden foltot kiszed, környezetbarát a szer és a csomagolás is. Szeretem, megtartom. Sajnos ugyanez nem igaz a folyékony mosószerre, a dezodorral, izzadtsággal nem birkózik meg. A mosószer ára 173Ft/mosás.
Pillanatnyilag a kedvenc öko mosószerem a Frosch. A tisztítószereket rég óta használom, örültem, amikor felfedezetem az Aloe verás univerzális mosószert. Fehér és színes ruhákra egyaránt jó, kellemes, visszafogott az illata és hatékonyan tisztít. Ára 100/mosás.
Összehasonlításképp a Dreft ára 54Ft/mosás, a folyékony Arielé 71 Ft/mosás. Vagyis a környezetbarát mosószerekért elég mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni. A helyzet az öblítők esetében egészen elkeserítően eldurvul. A környzetevédők azt mondják, hogy öblítőre nincs szükségünk. Lehet, hogy ez így van, de én nem tudok róla lemondani. Sosem szerettem a mandulás, kókuszos, émelyítő virágillatúkörnyezetbarát öblítők illata sokkal visszafogottabb a hagyományos öblítőkénél, hosszú időre volt szükségem, hogy ezt megszokjam. Az Ecover kétféle illatot árul, ezek a flakonban még érezhetőek, de a ruhán szinte semmi illatot nem hagynak. Áruk 1299/l, ami hihetelenül drága. 1 l Silan öblítő koncentrátum, ami 4 l öblítőnek felel meg 699 Ft-ba kerül, tehát a környezetbarát öblítő a hagyományosnak közel tízszeresébe kerül. Magyarázza meg nekem valaki, hogy ez miért van! A Frosch szintén kétféle öblítővel van jelen, 699Ft/750 ml áron.
Összességében problémás ügy és sajnos úri muri a zöld mosás, ha valaki nem képes sziklaszilárdan elkötelezni magát a mosódió és a vele járó macera mellett. Jelentősen megterheli a családi kasszát az átállás, mert a kapható szerek drágábbak és sokkal kevésbé gazdaságosak, mint a nagy mennyiségben gyártott nem környezetbarát mosószerek. A kísérletezést folytatom, tippeket szívesen veszek, az eredményekről pedig beszámolok. Ti mivel mostok?
Kategóriák
Egyéb kategória

Csak lassan

Sokszor dicsértem már a lassúságot ebben a blogban. Talán a komótosság mégis jobb szó arra, amikor egy egész délelőtt alatt szépen elkészül az ebéd, úgyhogy közben semmi kapkodás, semmi stressz, sőt, közben egy kis olvasgatás is belefér, vagy egy csésze jó tea.
Van egy barátunk, aki kéthetente egyetlen pihenőnapot enged csak magának, de akkor csak lassan készülő ételeket készít, mondhatni aznap a konyhában él. Telefon, tv, számítógép kikapcsolva, sütő be, asztal megterítve. Tizennégy naponta nyolc órányi nyugalom az élet. Igazi slow food. Ezt a receptet tőle tanultuk. Nagyon finom!
Friss, fehér kenyeret érdemes mellé kínálni, amivel lehet tunkolni.
Hozzávalók:
4 nagy fej hagyma
8 gerezd fokhagyma
5 ek kacsazsír
5 ek fehérbor
1 kk köménymag
2 kg malaccomb (jó a felnőtt malacé is 🙂
5 ágacska kakukkfű
só, bors
esetleg chili és babérlevél
A hagymát karikákra vágjuk, és pár percig dinszteljük az olajon, amíg el kezd pirulni. Rászórjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymát és a köményt is, majd sózzuk, és betoljuk a sütőbe 80 fokra két órára. Ha szeretjük a csípős ízt, tehetünk bele chilit is. Ha így teszünk, illik hozzá a babérlevél is.
Közben a combot körben besózzuk, borssal bedörzsöljük, és egy serpenyőben minden oldalát körbepirítjuk nagy lángon, vagyis kérget sütünk rá. A hagymára tesszük, beleszórjuk a kakukkfűágat is, és további 3 órát sütjük úgy, hogy közben az edényen van a fedője. Nagyon finom szaftos marad a hús, isteni puha lesz a hagyma. A malac csak azért jobb, mert annak eleve zsírosabb a húsa.