Hétvégén kicsit kertészkedtünk, picit rendbe tettem a kakukkfű bokrokat is. Van már pár tő, ami megérett a cserére, már túl nagyra nőtt, és ahhoz képest viszonylag kevés rajta a levél.
Egyik kedvenc fűszerem (látjátok, a logomban is kakukkfű van), nem bírom ki, hogy ne ültessem tele vele a rendelkezésre álló összes helyet, pedig leginkább csak megdörzsölöm a leveleit, hogy a csodálatos illatát magamba szívhassam, ugyanis főzéshez nem a kerti kakukkfüvet használom, hanem amit a legelőn szedek.
Szerencsére messze lakok minden kertészettől, így nem értesülök azonnal, ha valahol különleges kakukkfű fajtákat kezdenek árulni, mert nehezen állok ellen nekik. Ha egy kicsit máshogy cirmos a levele, vagy egészen enyhén másképp citromos, esetleg narancsos az illata, én már viszem is a pénztárhoz.
Az ókorban a húsok tartósítására használták, ezzel fedték be a nagyobb húsdarabokat, nem véletlen, hogy még most is gyakran pácolunk vele olyan húsokat, amit később szabadtűzön sütünk meg. Használták még az áldozati állatok illatosítására is, hogy az istenek szívesebben fogadják azokat. Kár, hogy nem vagyok ókori istenség, nagyon szívesen fogadnám a kakukkfűvel illatosított bárányt!
“A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövényfaj összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.”
A görögöknél a hősiesség jelképe volt, de a XVII. században az angol hölgyek is kakukkfüvet hímeztek a férjük katonai ruhájára, abban bízva, hogy ez meghosszabbítja az életüket, legalább annyira, hogy hazatérnek a csatából. A középkori asszonyok levesbe főzték, ezzel igyekeztek elűzni a félénkséget.
Aki sokat járja az országot, és mindenhol megszimatolja a kakukkfüvet, biztosan észrevette, hogy még egy fajtán belül is mennyire változó tud lenni az íze és az illata. Azon szoktunk nevetni, hogy a kakukkfűnek se mindegy a terroir.
Mint minden zöldfűszer, a kakukkfű is gyógynövény is egyben. Gyerekkoromban pl. sokkal olcsóbban lehetett a herbáriában gyógyteaként vásárolni, mint fűszerként. Valóban hatásos köhögésre, torokfájásra.
Azt mondják, illóolaja nyugtató hatású, amit csak annyiban tudok alátámasztani, hogy amikor leterítjük a réten a pokrócot, és megérezzük a kakukkfű illatát, kétség kívül nyugalom száll meg bennünket.
Az már szinte közhely, hogy pisztráng vagy csirke hasüregébe dugva pár karika citrommal micsoda illat és ízorgia lesz belőle.
Cserépben pár hónapnál tovább nehéz életben tartani, de ládába kiültetve, vagy kiskertbe téve, szinte kiirthatatlan. Ennek ellenére 3-4 évente érdemes lecserélni, megfiatalítani.
Kezdő kertészek nagy barátja, szárazság és naptűrő.
Fajai:
Párnás kakukkfű
Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.
A párnás kakukkfű (Thymus caespititius) lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid fürtökben, tömött örvökben.
A fénylő kakukkfű (Thymus carnosus) védett elhelyezést kíván.
A citromillatú kakukkfű (Thymus citriodorus) mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Jól bírja a hideget, fagyot. Aranysárga levelei aprók, tojás vagy kerekdedek, összedörzsölve rendkívül illatosak.
Mezei kakukkfű (Thymus serphyllum) – további nevei: keskenylevelű kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű; mint gyűjtött gyógynövényt, Magyarországon ezen a néven foglalják össze az alábbi hazánkban honos kisfajokat:
Hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides),
Korai kakukkfű (Thymus praecox),
Homoki kakukkfű (Thymus degenianus).
Forrás: Növényhatározó és Wikipédia
Hozzávalók 4 szendvicshez:
A húst libazsíron megsütjük, folyamatosan kenegetve a grillpáccal. Amikor a hús kész, rádobjuk a grillre a félbevágott bucikat is.
Csak annyit mondok, hogy az 
Megkezdődtek nálunk a borozós napok. Szombaton purim volt, akkor ugye kötelező inni. Ma van Gábor születésnapja, 40 éves lett, ezt se hagyhatjuk pezsgő nélkül, pár nap múlva pedig itt a névnapja, és bár mi nem tartjuk a névnapokat, azért valahogy csak felugranak páran évről-évre. 
Tudtátok, hogy a frizbi (amit dobálni szoktunk egymásnak) a Kossuth utcából származik? 
A sütemények egy kerek, ón piteformában sültek, amit először a cég teherautóit vezető sofőrök kezdtek egymásnak dobálni, miközben arra várakoztak, hogy feltöltsék pitével a rakteret. 
A forma nem csak jól dobálható volt, de voltak rajta apró lyukak, amik vicces, süvítő hangot adtak ki, miközben repült a frizbi. Innen egyenes volt az út a Yale-re, ahol az egyetemisták hamar felkapták a “sportot”, és hangosan kiáltottak, amikor eldobták a piteformát, hogy Frisbie!, vagyis mindenki vigyázzon a fejére. De mint szinte mindenre, a frizbire is igaz, hogy közben mások is feltalálták…
Walter Fredick “Fred” Morrison a találmányával
Egészen elérzékenyültem valamelyik nap a fiamtól, és kicsit büszke voltam magamra, amiért sikerült átadni egy számomra nagyon fontos értéket a gyereknek, és ez a család szeretete, illetve a hagyományok normális keretek közötti tisztelete.
Vasárnap a 
Kedvenc csípős sült paprika szószom receptjét már nagyon sokan kérték tőlem, de eddog nem nagyon figyeltem oda a mennyiségekre, mindig csak kóstolgattam, majd amikor jónak találtatott, akkor késznek nyilvánítottam.
Soha nem gondoltam volna, hogy két svéd szakácskönyvem is lesz azon a sütisen felül, amit egy olvasótól kaptam pár éve. 
És akkor a bevezető levelezést se hagyhatom ki:
A másik könyv egészen meglepő helyről érkezett, mondjuk ha azt mondjuk svéd, mi jut először eszünkbe? A pasiknak a svéd bikini válogatott, a nőknek az IKEA. Igen, szakácskönyvet adott ki a bútorbolt. 
10 ÖTLET