Kategóriák
Egyéb kategória

Gránátalmás kelbimbó

Írhatnám azt, hogy végre, ez a kelbimbó recept annyira bejött a férjemnek, hogy megevett egy egész tányérral, és másnap kért még, de nem lenne igaz.
De! Megkóstolta, megvett négy negyedet, vagyis egy egész kelbimbót, és azt mondta, hogy ez így már végül is ehető. Én ezt teljes sikerként könyvelem el, szinte már szereti. Még húsz év, és mindenki meglátja, a kelbimbó lesz a kedvence. Vagy nem.
Pedig a roppanósra sütött, enyhén karamellizált, édes-mézes kelbimbó tényleg nagyon finom!
Recept a Dining Guideon.

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött pritaminpaprika

Kaptunk egy csomó pritaminpaprikát. Egy részét megtöltöttem birkahússal a múlt héten, de még mindig maradt, és nyersen nem tudtunk annyit megenni. Nem maradt más, ezt is megtöltöttem, de már nem volt kedvem húst tenni bele, így egy gyors vega változat készült, annyira gyors, hogy konzerv lencsét használtam.
Hozzávalók hat adaghoz:
6 egyforma pritaminpaprika
1 sós vízben főtt lencsekonzerv lecsepegtetve
1 fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 nagy csokor petrezselyem összevágva
4 ek frissen facsart narancslé
1 csipet reszelt narancshéj
0,5 kk őrölt fahéj
0,5 kk cayenne bors
2 ek olívaolaj
10 dkg puha kecskesajt (bármilyen sajtkrém megtenné, még a Philadelphia is)
só, bors
A töltelékhez minden hozzávalót összekevertem és a kimagozott paprikába töltöttem, majd egy-egy szuffélformába tettem őket. Ha nincs szuffléforma otthon, akkor több réteg alufóliából lehet kis fészket készíteni neki. Így hamarabb megpuhul a paprika is.
Harminc perc alatt sütöttem meg 180 fokon, salsával ettük.

Kategóriák
Egyéb kategória

A városok is az ennivaló köré épültek

Carolyn Steel építész nagyon érdekes, elgondolkodtató előadása. (Magyar felirattal is)

Kategóriák
Egyéb kategória

Pirított hagymás krumplileves

 

Úgy látszik, az emberek többsége rajong a krumplilevesért, csak valahogy ritkán kerül szóba az ilyesmi. Szerda este Turi Tímea írásaihoz főztem ezt a levest. Mivel személyesen nem ismertem Timit, de tudtam róla, hogy makói, gondoltam hagymát használok bőven, abból baj nem lehet.
Két hónapja tönkrement a turmixom, azóta se csináltattam meg, hiszen van botmixerem, gondoltam én, ami biztosan jól szuperál, hiszen gondosan lett kiválasztva mindenféle excel táblák segítségével. Hát nem. Az is meghalt, lehet, hogy javítható, minden esetre most nem pépesít az biztos. Pedig krémlevest akartam csinálni.
Na nem baj, ha nem működik, akkor összetöröm a krumplit krumplinyomóval, így ugyan maradnak majd benne krumplidarabok, de úgy csinálok, mintha direkt lenne ilyen 🙂 De mi lesz a hagymával?
A hagymát egy kevés krumplival a késes robotgépben sikerült pépesítenem, így megmenekült a leves.
Sok véletlennek kellett összejátszania, hogy így készüljön el a vacsora, de azt kell mondjam, nagy szerencse, hogy elromlottak a gépek!
Soha ilyen jó krumplilevest nem főztem még!
Hozzávalók:
1 kg krumpli
2 nagy fej hagyma
10 dkg vaj
2 dl tejszín
só, bors, frissen reszelt szerecsendió
olívaolaj
szárított csípős paprika (chili)
A krumplit héjában megfőztem. Közben a karikákra vágott hagymát szép lassan megdinszteltem a vajban, hagytam picit megbarnulni, hogy kellemesen édeskés, karakteres legyen az íze. A krumplit krumplinyomóval összetörtem, a hagymát egy kevés krumplival pépesítettem. Felöntöttem a tejszínnel, és annyi forró vízzel, hogy kellemesen sűrű leves legyen a végeredmény. Fűszereztem.
Tálalásnál meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam a chilivel.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Megnyílt a METRO Vevőakadémia

Szponzorált tartalom (x)
2010. október 18-án a METRO megnyitotta a budaörsi METRO-központ mellett épült, egyedülálló Vevőakadémiát, amely programjaival a METRO professzionális partnereinek, a szektor képviselőinek és a független kiskereskedőknek nyújt szakmai képzési és fejlődési lehetőséget. Az új intézmény tankonyhát,konferenciatermet, kávézót, éttermet és kiskereskedelmi bemutatótermet is magába foglal. Az új tudásközponttal a vállalat elsősorban a szakképzésből már kikerült szakácsok,vendéglátósok és kiskereskedők magas színvonalú oktatását, valamint ezáltal a magyar gasztronómia és vendéglátóipar hosszútávú fejlesztését tűzte ki célul.

A megnyitó alkalmából a vállalat felkért két gasztrobloggert (Chili és Vaníliát és engem), hogy látogassunk el a Metro-ba, és tekintsük meg az áruház választékát, majd abból válasszunk ki olyan termékeket, amelyeket a főzésünk során gyakran és szívesen használunk. Szokás szerint nagyon jó volt a húsrészleg és a halaspult is. Érdemes volt úgy végignézni a választékot, hogy az áruház igazgató mutatta be a termékeket, így több olyan termék a kosaramba került, amit eddig észre se vettem.

Nálam többek között a következő termékek kerültek a bevásárlókocsimba:
Aludttej  (Ezer éve nem ettem aludttejet, bár mióta lehet kimérve is kapni házitejet, erre megvan az esélyem, mégis nagyon megörültem neki)
18 hónapos parmezán kilós csomagban (saját termék, nagyon jó áron)
báránygerinc
libanyak bőr (remélem állandó termék lesz a libanyak bőr, és nem kell a baromfisnak könyörögni érte a piacon!)
egész lazac
ötféle paradicsom a fél centistől a feketéig
friss fűszernövények
szárított kucsmagomba
avokádó olaj
Mandolás az Oremustól, mert szeretem 🙂
Most nem tettem a kosárba, de már többször említettem, hogy kacsamellet szinte csak a Metróban érdemes vásárolni, itt mindig van tizenöt dekás is, nem csak struccméretű, és eszméletlen friss!

Kategóriák
Egyéb kategória

Szerdai brunch

Nagyon izgalmas napunk volt szerdán. A Tefal egy sajtótájékoztató keretében mutatta be új, Tefal Natura névre hallgató edénycsaládját, és arra kértek Lila Fügével, hogy főzzünk együtt az újságírókkal.
Mivel a délelőtt tíz már reggelinek késő, ebédnek még korán, arra gondoltunk, hogy brunchot csapunk.
Semmi megkötés nem volt, azt főzhettünk amit akarunk, úgyhogy az edényekre bíztuk magunkat, és abból kiindulva találtuk ki a menüt. Én nagyon megörültem a grillserpenyőnek, ugyanis nagyon régen vágytam már egy olyan darabra, aminek valóban vastag talpa van, ami tényleg jól felveszi, és eloszlatja a hőt.
Hamar kitaláltam, hogy bélszínt sütök majd benne, hiszen az alapanyag egyszerű, az elkészítésében lehetnek csak gondok, de ha van egy jó serpenyő, és nem sütöm túl, akkor olyan nagy baj nem lehet. “Köretnek” háromféle kenyér készült a cocotte-ban, egy sima fehérkenyér, egy hagymás, és egy tönkölylisztes, fűszeres. Leginkább ez utóbbi illet a bélszínhez. Sokan meglepődtek, hogy a kenyér cocotte-ban sült, pedig nem csak azért érdemes benne sütni, mert egyáltalán nem tapad bele, hanem egyszerűen kifordítható belőle, de sütés közben bent marad a gőz, így könnyebb lesz a kenyér. Abszolút pozitív tapasztalat volt az eddigi teflonedényeimmel szemben, hogy színt is kapott benne a kenyér. Formakenyeret szoktam még teflon serpenyőben sütni, és annak mindig világos marad az alja. Szerencsére a Natura edény annyira jól leadja a felvett hőt, hogy mindenhol szépen meg tudott pirulni a kenyér héja.
És akkor a receptek:
Bélszínérmék konyakos zöldbors mártással
4 személyre
8 ujjnyi vastag bélszín szelet
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 dl konyak
1 dl tejszín
1 csipet frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt bors
só 
1 csokor petrezselyem
1 ek konzerv zöldbors
A húst két órával a sütés előtt vegyük ki a hűtőből. A serpenyőt forrósítsuk fel szárazon, nagyon forróra, a legnagyobb lángon. A Tefálnak van ilyen thermospot-ja,  amikor abban eltűnik a jel, én még utána hagyom három percig, aztán teszem rá a hússzeleteket. Csak a húsok után adom mellé a vajat és az olajat, mert mindkettő hamar megég, és különben is, csak az íze kedvéért használtam 🙂
Másfél percig sütöm oldalanként a húst, majd egy előremelegített tányérba teszem pihenni tíz percre. Ha van rá lehetőség nem árt ilyenkor betenni a nyolcvan fokos sütőbe. Csak tálalásnál sózom és borsozom. 
A mártáshoz óvatosan a serpenyőbe öntöm a konyakot. (Fellobbanhat az alkohol gőze!) Hozzáöntöm a tejszínt, fűszerezem, és elzárom a lángot. Meghintem a petrezselyemmel, és a húsra locsolom.
Hozzávalók a kenyérhez:
50 dkg tejes kiörlésű tönkölyliszt
25 dkg simaliszt
25 dkg rétesliszt
7 g porélesztő
5 dl hideg víz
1 ek őrölt fűszerkömény
1 ek koriander mag
1 ek durvára örőlt bors
3 ek olívaolaj
A hozzávalókból alaposan kidagasztott tésztát készítettem előző este, betettem egy nejlonzacskóba, és betettem a hűtőbe. Reggel kivettem, átgyúrtam, megformáztam, és betettem a cocotte-ba. Ott hagytam szépen lassan duplájára kelni, majd 200 fokra előmelegített sütőbe toltam, és 50 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Az asszony és a gomba

Még a nagyanyjától tanulta a gombaleves receptjét. Csirkegombából főzte, és tejfellel savanyította. 

De újabban akkor is gombalevest főzött, ha csak dohos liszt, és tyúkzsír volt otthon. A gombát belehazudta, a gyerekek meg úgy csináltak, mintha benne lenne. Aznap reggel volt benne legalább aludttej. 
Nem értette hová tűnt a gomba az erdőről, de azon az éven mintha még a sárga fejüknek sem akaródzott volna kibújni az avar közül. Amíg a férje élt, csütörtökönként kimentek az erdőre fát gyűjteni, de szinte mindig teleszedték a kosarat gombával is, tavasztól az első fagyokig. 
Lehet, hogy csak a szeme romlik? Ott vannak azok a gombák, csak már nem veszi észre? Nem csodálkozna rajta, télen vette észre, hogy ha jönnek haza a gyerekek nehezen tudja kiválasztani a csoportból a sajátját. Csak amikor közelebb érnek, akkor ismeri meg Samut, messziről pont olyan mint az a kicsi Wohl gyerek, csak hát okosabb nála, hála az istennek!
Ma is gombaleves lesz ebédre, gondolta, biztosan unják már a gyerekek, de ha az apjuk még élne, felmenne egészem a hegy tetejéig, ott terem a sok vargánya, oda nem járnak fel a parasztok a faluból, nincs aki leszedje. A Sanyi, a rongyoscigány néha felment, jobban szerette az erdőt járni, mint a rongyokkal bajlódni. Vitte magával három mezítlábas kisfiát, úgy öntötték a gombát az apjuk puttonyába, így Sanyinak nem kellett hajolgatnia, elég volt csak kicsit megrogyasztani a térdét, hogy beleöntsék a kiskosár tartalmát. Sanyitól érdemes volt gombát venni, nem adta drágán, és őt az özvegyasszonyt mindig megszánta, a legszebbeket adta oda, néha egy-egy madártojással is megajándékozta, amit fent rabolt el valamelyik fészekből.
De Sanyi is eltűnt, talán jobb helyre vitte a sorsa, itt hagyta fiatal feleségét a négy gyerekkel, a negyedik azután született, hogy a Sanyi elment, azóta is siratják. Azt beszélik, az országútnál felborult egy szekér, ott látták mellette utoljára, ahogy próbálta kihúzni a kocsist a kerék alól, de azon már nem volt mit segíteni. 
Holnap reggel neki is fel kell mennie a hegy tetejére, hátha talál ott valamit. Ha hajnalban indul, amikor még sötét van, délben már otthon lesz, mire hazaérnek a fiúk, kész az ebéd. Sikerült lepedővásznat cserélnie lisztre és tojásra, már csak a galuska is nagy boldogság lesz, de ha még a kosara is tele lenne gombával, igazi ünnepet ülhetnének négyecskén. Talán még a gyertyákat is meggyújtaná este.
Hajnalban indult útnak, a legnagyobbnak meghagyta, hogy keltse a kicsiket időben.
Még ki se világosodott, de már nagyon meleg volt. Ez volt az első éjszaka, amikor éjjel se hűlt le az idő. Lassan ment, figyelt mindent, bízott abban a kevés esőben, ami pár napja esett. Mikor úgy érezte, hogy már felért a csúcsra, kicsit megpihent, és akkor látta, hogy ha még egy kicsit feljebb megy a gerincre, akkor ott már a fenyők kezdődnek, arra már nem érdemes keresgélnie.Nem talált semmit. A szeder összemarta  a lábát, a csipke leszakította a szoknyáját, de sehol nem talált egy szem gombát se.
Ha az Akasztó felé menne le, legalább ihatna a forrásból hazafelé, meg az is lehet, hogy van még a vadmeggyen pár szem meggy, azt is összegyűjthetné a kötényébe. Elindult lefelé, és az egyik kanyarban meglátott valami furcsa kis állatot. Mintha giringy lett volna, de nem szaladt el. Visszalépett párat, lehajolt. Egy bőrtarisznya volt, olyan, mint ami a Sanyin lógott mindig. De ebben nem fekete kabátgomb volt, meg fogatlan fésű, hanem pénz. Rengeteg pénz. Ez nem lehetett a Sanyié. Remegett a keze.
A hasára kötötte a tarisznyát, kicsit figyelgette magát, hogy látszik e, aztán szinte szaladt lefelé. A szíve a fülében dobogott, a szeme csillogott mire leért. Még szerencse, hogy a lovat megtartották.  Pedig hábyszor el akarta már adni, a kocsival együtt, de mindig olyan szépen nézett rá az a lovacska! Befogta, és csöndben várt. Nem zokoghatott, pedig legszívesebben azt tette volna. Még megijesztené a gyerekeket, ők is sírnának, vagy kérdezősködnének, és nem tudnának indulni.
Amikor hazaértek felparancsolta őket a kocsira. A Sanyi háza felé kanyarodtak, de nem mentek el odáig, csak bekiabált az asszonykának, hogy mennek-e velük. Az nem kérdezett semmit, feladogatta a gyerekeket, és felmászott maga is hátulra.
Mosolyogva kanyarodtak ki az országútra.
A középső kérdésére, hogy gombaleves lesz-e vacsorára azt felelte, hogy nem. Többé nem lesz gombaleves.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bagel újra

Hétvégén két New Yorki lány bagelét ettük, és az egyik teljesen más módon készíti, mint ahogy én eddig tettem. Nem mintha nem lennék megelégedve az eddigi recepttel, de érdemes ezt az újat is kipróbálni, az biztos. Ráadásul, az egyik lány dédapja pék volt Varsóban a háború előtt, úgyhogy simán lehet, hogy egy valódi, reinkarnálódott pékkel volt módom erről beszélgetni.
Na de komolyan, nekem nagyon bejött ez a gőzölős dolog, és bagelnek se feltétlen szükséges ezek szerint a főzés, aki siet, az nyugodtan főzze továbbra is a bageleket. Tormás cottage chese-t tettünk bele, és igen, természetesen túróval is finom, de én még mindig azt mondom, hogy a bagel igazi párja a Philadelphia krémsajt és kész. Nem mondom, arra jöhet a füstölt lazac, vagy snidling, esetleg rukkola, vagy a gyerekeknek (vagy nekem) eper.
Hozzávalók:
50 dkg finom liszt
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
csipet só
2,5 dl meleg víz
1 kk szódabikarbóna a főző, vagy gőzölő vízbe
A hozzávalókat 10-15 perc alatt jól összedolgozzuk, majd nyolc egyforma részre osztjuk. Konyharuhával letakarjuk, és tíz percet pihentetjük. Lisztezett deszkán téglalap formára nyújtjuk, amit hosszában feltekerünk. Kört formázunk belőle, a két végét jól összenyomjuk. Ismét letakarva negyven percig kelesztjük. Közben lábosban vizet forralunk egy kiskanálnyi szódabikarbónával. Beletesszük a párolóbetétet, és lefedve 5 percig gőzöljük benne bageleket, megkenjük tojássárgájával, eseteleg megszórhatjuk mákkal, szezámmaggal, lenmaggal, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Egy kis bagel történelem

Kategóriák
Egyéb kategória

Őszi kuszkusz

Tegnap kicsit hisztis voltam, pedig igazából senki nem tehetett arról ami történt, engem mégis stresszelt, hogy a 11-re hívott ebédvendégeink még egykor se tudtak enni, de annyira helyesek voltak, és örültek később az ebédnek, hogy teljesen kisimultam az ebéd végére.
Különleges ebéd volt, mert egy stáb felvette végig ahogy főzünk, sőt azt is, ahogy megesszük amit főztünk. Anna az előételt készítette, Dóra pedig mi mást, mint a desszertet. A fekete ribizli sorbet nekem annyira bejött, hogy most az a helyzet, hogy ez a kedvencem. Kár, hogy sehol nem lehet kapni, legalábbis nem olyan finomat, mint ami a Lila Füge konyhában készül., remélem majd posztolja az egész desszertet, mert én még az ebéd végén is rájártam az üres fagyigépre 🙂
Én a főfogásért voltam felelős, amit először vegára terveztem, de a végén mégis került bele kevés hús. Mivel csirkemellet tettem bele, különösebb hatása nem lett az ételnek.
Hozzávalók:
3 nagy fej hagyma
2 dl olívaolaj
10 dkg mazsola
1 közepes sütőtök (sonkatök)
10 szem koktélparadicsom
2 csirkemell filé
1 ek őrölt rómaikömény
1 kk mustármag
3 kk őrölt fahéj
2 ek barnacukor
2 ek harissa
2 citrom leve
1 nagy csokor petrezselyem
1 ág menta
1,5 bögre kuszkusz
10 dkg vaj
1 citrom leve
forró víz
A hagymát karikákra vágtam, és az olajaban szép lassan karamellizáltam. Amikor elkészült, megszórtam a barna cukorral, és még azzal is hagytam pár percig a tűzön. Szűrőbe tettem, és a maradék olajon megsütöttem a sütőtököt, amit előzőleg kockákra vágtam és sóztam. Kivettem a sütőtököt, és a wokba tettem a felkockázott csirkemellet. Megszórtam a fűszerekkel, rákanalaztam a harissát és beledobtam a mazsolát, majd és szép pirosra sütöttem. Visszatettem a sütőtököt, belevágtam a paradicsomot és rányomtam a citromok levét.
A kuszkuszt löntöttem forró vízzel, sóztam, belekevertem a vajat és rányomtam a citromot. Letakartam alufóliával és hagytam negyed óra alatt megpuhulni.
Tálalásnál alulra került a kuszkusz, rá a ragu, arra a karamellizált hagyma, végül megszórtam a petrezselyem és menta keverékével.

Kategóriák
Egyéb kategória

Trombitagombás gombóc

Életem harminchat éve alatt csupán egyszer emlékszem ennyi gombára az erdőkben, pedig olyan már sokszor volt, hogy egy hétvége alatt megszedtük szinte az egész éves gombamennyiségünket.
Vasárnap már tényleg nem akartunk gombázni, reggel már deres volt a kocsi teteje, hideg volt, de egy séta azért jól esett. Nem is vittünk magunkkal kosarat. Azt a pár tinórút is csak azért tettem el, mert nem akartam megbántani a gyereket azzal, hogy nem főzöm meg azt a gombát, amit ő talál. 
De aztán valóságos trombitagomba mezőbe botlottunk, és nem hagyhattam ott, ezt mindenki megértheti. Milyen jó, ha az embernek van egy poncsója, köt egy csomót a nyakára, lehet is beleszedni a sok gombát, nincs szükség kosárra. Hat kilót kapkodtunk össze gyorsan, délután már ebből készült a vacsora. Lassan a zsályák levele is elfagy, azt is addig érdemes használni, amíg egészségesek.
Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
12 dkg búzadara
3 tojás
1 nagy csokor petrezselyem
4 maréknyi megszárított, összetört trmobitagomba
só, bors
10 dkg vaj
20 zsályalevél
parmezán
A gombóc hozzávalóít bekevertem, és két órára a hűtőbe tettem, majd diónyi kis gombócokat formáztam belőle, és enyhén sós, forró vízben kifőztem őket. Közben a vajat egy serpenyőben habzásig hevítettem, majd egy másik serpenyőbe szűrtem. Pár percig pirítottam, amíg halványbarna nem lett, és ropogósra sütöttem benne a zsályaleveleket. A kifőtt gombócokat a vajra szedtem, és tálalásnál megszórtam a zsályalevelekkel, reszelt pramezánnal.