Kategóriák
Egyéb kategória

Csomag

Pár napja kaptam egy kedves e-mailt, hogy ha van kedvem, akkor adjam meg a címem a levél írójának, és ő küld nekem egy meglepetést.
Az az igazság, hogy imádom a meglepetéseket, adni is, de bevallom kapni is. 🙂
Rögtön beindult az agyam. Valaki, akit nem ismerek személyesen, gondolt rám, és valami meglepetéssel készült. Mi lehet az? Könyv? Nem hiszem, ahhoz kell egy személyes találkozás, vagy legalábbis egy énblog, hogy többet tudjon rólam. Persze sok mindent elárulok magamról, de a könyv nehéz ügy. (Zsuzska, veled már eltöltöttem egy egész napot 🙂
Akkor lekvár lesz. Málna, vagy áfonya. Esetleg valami különleges erdei gyümölcs, vagy szőlő, amit ettem egyszer, de nem tudtam reprodukálni, pedig annyira finom volt!
Aztán szerdán jött egy újabb e-mail, hogy inkább futár hozná, mert a postán ellopják. Igen, erre nagy az esély, és nagyon rossz lenne, ha az én meglepetésem egy idegen kezében bontódna ki. Neki biztosan nem okozna örömöt, hiszen nem várta, nem képzelte el milyen lesz, és nem is lepődött meg rajta. Sőt, ami a legrosszabb, lehet, hogy nem tettszene neki, allergiás lenne rá, és kidobná, vagy leejtené és összetörne…
Aztán meg is jött a futár, nem fogadott el egy fillért se, pedig szeretek a futároknak adni, nekem legtöbbször valamilyen örömteli dolgot hoznak, meg kell osztanom velük egy kicsit a boldogságomat. De ő nem, azt mondta ajándékot hozott, a megajándékozott ne adjon neki pénzt, hogy venné már az ki magát. Hát jó, akkor viszlát, had maradjak gyorsan kettesben a bordó bársony tarisznyával!
Nehéz, kerek. Lekvár lesz!
És valóban. Hagymalekvár! Hogy erre még egy pillanatig sem gondoltam. Imádom. És az a gyönyörű üveg! Sütöttem mellé gyorsan egy rozskenyeret, azzal isteni a hagymalekvár, jó fűszeres kenyér, édesen hagymás lekvár. Micsoda szerda!
Többször elolvastam a lekvár mellé küldött levelet is. Nagyon kedves, de nagyon személyes, nem idézek belőle. Talán annyit csak, hogy valaki, aki rendszeresen olvassa a blogomat, főzi a receptjeimet a férjének, észrevette, hogy imádom (legalábbis imádnám) Franciaországot. Így Provanszban gondolt rám, és meglepett egy ajándékkal.
Nagyon szépen köszönöm Certaldo!

Rendes receptes posztokra sajnos keddig várni kell, akkor már lesz ovi, jobban ráérek majd. Lesz mit írnom 🙂 Már tegnap illett volna ezt is megírnom, de egy fickó hülyeségeket kérdezett, aztán hülyeségeket mondott, és közben hülyén nézett, amivel teljesen lerabolta az energiámat, képtelen voltam akár egy sort is írni. Brr.

Sabbath shalom, kellemes hétvégét, kinek mi esik jól!

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirkemell furmintban

Megmondjam mi hiányzott Hegyalján? (Nem ér nemmel válaszolni!) Az, hogy jobb helyeken lehetett borvacsorát rendelni, vagyis a fogásokhoz illő borokat szolgálták fel, de szinte sehol nem használták főzésre a borokat. Nincs mese, nekem kell kipróbálni, mint ahogy egy jó furmintot már párosítottam is egy remek libacombbal. Erre a receptre azonban télig még várni kell, most egy könnyű, kora őszi csirkemell következik.
Félédes furmintot használtam hozzá, természetesen Erdőbényéről, sőt a kakukkfüvet is az Aranyosi völgyben szedtem, de a szőlő a zöldségestől van, Hegyalján ilyenkor még nem ehető a szőlő. Ha nem félédes bort használtam volna, akkor tettem volna bele egy kevés mézet.
Nem akarom magam nagyon dicsérni, de igazán jól sikerült étel lett 🙂 Maradt egy kevés, de nagyon minimális szaft volt csak rajta. Másnap ehhez kevertem egy kevés tejszínt egy csipet liszttel. Most azon gondolkodom, hogy legközelebb hogy csináljam.
Hozzávalók:
4 dl furmint
1 egész csirkemell
1 nagy fürt szőlő
6 szem aszalt sárgabarack felaprítva
5 dkg lisztté őrölt dió
2 ek vaj
2 ág kakukkfű
5 szem boróka (mozsárba megnyomva, de nem összetörve)
1 marék mazsola
só, bors
(ehhez a mennyiséghez esetleg 2dl tejszín és 1ek liszt)
A csirkemellet sóztam borsoztam, majd egyben vajon megsütöttem. Vékony szeletekre vágtam és felöntöttem a borral, amibe a szőlőn kívül minden hozzávalót belekevertem. Negyed órát pároltam, addig kimagoztam a szőlőt. Utoljára bobtam csak bele, és épp hogy átforrósítottam, de nem hagytam megpuhulni. Rizzsel tálaltam.
Kategóriák
Egyéb kategória

Juhtúrós lepcsányka light

A light természetesen csak vicc, de valóban valami könnyűt, legalábbis könnyebbet akartam csinálni mint az eredeti. Történt ugyanis, hogy én, akinek a kedvenc étele a juhtúró, különös tekintettel a juhtúrós sztrapacskára, aki imádom a túróspitét, de leginkább a sok mazsolával készített túrós palacsintát, majdnem lemaradtam az Ízbolygó által kiírt VKF-ről.

Napokban jöttem haza Hegyaljáról, ahogy helyi ételnek számít a sztrapacska, a lepcsányka, a világ legjobb túrós palacsintáját készítik, és én bizony nem bírtam ellenállni egyiknek sem.
Juhtúrós sztrapacska vadpörkölttel? Utána egy kis túrós palacsinta? Közben 2-3 dl ófurmint? Esetleg reggelire egy kis lángos, majd egy nyolc boros kóstoló? Vagy reggelire 2 dl hat puttonyos aszú, a fiúknak pálinka a szomszéd kádár jóvoltából, két hordókészítés között? Ezek mentek kérem szépen, természetesen délutáni alvással (egyszer 3,5 órát aludtunk ebéd után :-). Úgyhogy egy kicsit rá is untam a kedvenceimre, de egy kicsit el is gondolkodtatott, hogy-hogy is lehetne könnyebbé tenni ezt a remekét a tótoknak. Persze nem diétásabbá, csak úgy könnyebbé, hogy ne legyen egy hatalmas kő fél napig az ember gyomrába ebéd után.
Jelentem, a terv nem lett tökéletes, de egy zöld salátával elfogyasztva ebédre még vacsorázni is volt kedvem ebéd után. Megérte az újragondolást, de a tótok véleményét nem szívesen hallgatnám meg róla 🙂
Hozzávalók a lepcsánykához:
4 kisebb krumpli
2 ek liszt
2 tojás
2 kk sütőpor
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
Hozzávalók a juhtúró krémhez:
10 dkg szlovák juhtúró
2 dl tejszín
2 ág kakukkfű
1 csokor petrezselyem, esetleg kapor
só, bors, szerecsendió
A krumplit gyufa hosszúságúra reszeltem, szerintem így könnyebb a lepcsánykával (tócsni, lapcsanka) utólag dolgozni. Megszórtam a liszttel, és belekevertem a sütőport, fűszereket, és a tojást. Forró serpenyőben, kevés olajon megsütöttem mindkét oldalát. forrón feltekertem, és hagytam kihűlni. Közben a juhtúrót áttörtem, elkevertem a fűszerekkel, majd óvatosan a kemény tejszínhabba forgattam. Megtöltöttem a kihűlt krumplipalacsintát, és kétújjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Egy palacsinta két adag lett így, összesen pedig két nagy palacsinta lett ez a mennyiség. Salátával ettük, de ha becsöngetett volna valaki egy szarvas combbal, akkor nem zavartam volna el azzal a felkiáltással, hogy nem tudok mellé köretet adni! Csak frissen jó.
Kategóriák
Egyéb kategória

Cookie avagy csokis keksz


Megjöttem. Ez egy kicsit kiborított, enyhe depresszió vett rajtam erőt, megfájdult a fogam, lehet, hogy ki kell vésni, és össze van nőve a gyökere a mellette lévővel. 60 perc alatt jutottam el Angyalföldről Újbudára, ami 200-as vérnyomást eredményezett, főleg egy olyan hely után, ahol 20 autó megy el a főutcán hétköznaponként. Ó drága Hegyalja!
Megpróbálom összekapni magam, mert nagyon sok a munkám, csomó dolgot kell csinálni mostanában. Az ovi állítólag nem fog szeptember elsején kinyitni, mert nincs kész a renoválás… Jaaaj, imádlak Budapest! Imádlak?
Sokkal jobb receptekkel készülök, mint ez az egyszerű süti, de most hirtelen ezt tudom előrántani a kalapból. Még elutazás előtt sütöttem, falták a gyerekek.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
1 ek kakaópor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
25 dkg étcsokoládé (vagy 10 dkg tejcsoki, és 15 dkg étcsoki)
20 dkg puha vaj
2 tojás
25 dkg cukor
2 cs. vaníliás cukor
1 kk fahéj
A csokit apró darabokra vágtam egy vágódeszkán, nagy kést használva, mint a petrezselymet. A tojást habosra kevertem a vajjal, majd beleszórtam a cukrot. A lisztet eldolgoztam a sütőporral és a fahéjjal, kakaóval, beleszórtam a csokit. Sóztam, és összedolgoztam a vajas masszával. Kanállal sütőpapírra szedtem, jó sok helyet hagyva köztük, és figyelve az azonos mennyiségekre, mert különben nem egyszerre sül meg, és különböző méretű lesz. Az első cookie-t egy körberajzolt kispohárra kanalaztam, az volt az etalon, ahhoz hasonlót igyekeztem gyártani a továbbiakban is. Lehet, hogy csak nekem fontos a viszonylagos egyformaság, de bevallom, még így is lett elég rendesen eltérés közöttük, ezek a legegyformábbak a képen.
180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sült meg.
Mostanában ezt esszük egyébként szombat reggelenként, mert kaptam 10 tábla lejárt szavatosságú, mégis tökéletes minőségű kóser csokoládét, gyorasan el kell használnom.

A Sesame tm. fotója

Kategóriák
Egyéb kategória

Szamorodni, Isten veled!

Egyik borkóstolón, szamorodnimat kortyolgatva a late harvest bor után (késői szüretet jelent, ami Tokaj-hegyalján kicsit megtévesztő, ugyanis október végén kezdődik a szüret egyébként is), egyszer csak megüti a fülemet egy félmondat, miszerint az Oremus abbahagyja a szamorodni gyártását. Jól hallok? Alighanem, hiszen az Oremus pincéjében ücsörgök éppen…
Mivel boraik jelentős részét külföldön értékesítik (mondhatjuk, hogy jelentéktelen részét adják el itthon), nem erőlködnek a továbbiakban a szamorodni, mint borfajta megismertetésével, egyszerűen nem gyártják tovább.
A szamorodni borfajta legalább két éves tölgyfahordós ászkolás után kerül palackba, ahol további egy évig érlelik forgalomba hozataluk előtt. Ehhez képest a late harvest csak fél évig érlelődik hordóban, majd fél évet palackban, és már mehet is a polcokra.
Persze, tudom, hogy a gyümölcsös borok a kedveltebbek, de most mégis nagyon szomorú vagyok. Ha Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb borászata úgy dönt, hogy nem készíti többet kedvenc boromat, vagyis a szamorodnit, akkor az is lehet, hogy ötven év múlva már csak könyvekben találkozhatunk ezzel a remek borfajtával.
Remélem nem így lesz, és a többi borászat továbbra is készíti majd, minden esetre számomra holnaptól még nagyobb ünnep lesz egy palack szép szamorodni felbontása!

Vannak borászatok, amit minden évben felkeresünk. Van, aki nem kedveli a “nagyokat”, a külföldi tőkéseket, de én a bort nézem először, és csak utána a céget. Így vagyunk állandó vendégei a tolcsvai Oremus-nak is. Szerintem már én is meg tudnám tartani náluk a feldolgozó, és a pince bemutatását, annyit járunk náluk. Idén is betértünk, kóstoltunk is egy ötös sort (azért csak ennyit, mert unokabátyámék ebéd után indultak vissza Budapestre).Itt valahogy mindig kedvesek a vezetők, profi előadást hallhatunk a borokról, most ez extra jó volt, hihetetlenül felkészült fiatal lány vezetett bennünket. Kár, hogy ilyen szomorú hírt tudtunk meg tőle.
Ma este iszok is egy kis édes szamorodnit, pedig a száraz a gyengém, mert muszáj inni, amíg még lehet, miközben gyönyörködöm a Zemplénben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Apa, kezdődik! (Ráchel asztala a TV paprikán)

Ma este 18.00-kor kezdődik a Ráchel asztala a TV paprikán. Zsidó gasztronómia 2008-ból, kóser, és nem kóser, kinek hogy. Én a második, és az ötödik részben főzők, (és még háromban, de majd pontosítok) tehát jövő hét szerdán.
Főz még rajtam kívűl a Rosenstein, egy valódi jiddise máme, Raj Ráchel elkészíti a híres flódniját, Verő Tomi rabbi felesége, a Lauder ovi egyik óvónője, és még jó páran, majd összeszedem őket is. Lesz itt minden, a jeruzsálemi túrótortán át a gefilte fischig. Tessék csak tessék!

Kategóriák
Egyéb kategória

Sárga borház a 37 út mellett

(A poszt írása óta 2009 szeptemberében a Sárga Borház új vendéglőssel és séffel újra nyitott.)
Megérkezésünk napján rettenetes eső fogadott bennünket Tokaj-hegyalján. Nem tudtunk ellenállni a beidegződött gondolatoknak, és szokás szerint betértünk a 37-es főút mellett található Sárga borház csárdába. (Felső kép a Disznókő birtok, alsó a Sárga borház)
Hiába, az ember nem tud csak úgy túllépni harminc éven, amikor minden évben evett itt valamit. Gyerekkoromban még cigány zenélt a csárdában, de az ételre nem emlékszem, csak arra, hogy mindig volt túrós palacsinta vanília öntettel. Aztán egyszer felépült a borház mellett a Disznókő szőlőbírtok, és a csárda igazi jó hely lett. Profi kiszolgálás, jó ételek. Pár éve télen még nem nagyon lehetett errefelé nyitva tartó étteremet találni, ezért minden helybeli ideszokott. Azóta is idejárnak, ahogy látom, pedig a hely évről évre gyengébb lett. Jövőre biztosan kihagyjuk, mert közben igen jó éttermek nyíltak a térségben, fölösleges erőltetni ami nem megy.
Én hagymás rostélyost kértem, emlékezvén arra, hogy nyolc éve, amikor először hoztam ide a férjem, a világ legjobb rostélyosával, és egy vérprofi pincérnővel lepett meg minket a sors. Most bugó darabkák úsztak a poharamban…
Mostani pincérünk is megkérdezte, hogy mennyire átsütve kérem a húst, de úgy tűnik, válaszom nem érdekelte, mert teljesen átsütve érkezett picike szelet marhám. A fiúk (egy 13 és egy 14 éves) koruknak megfelelően brassóit rendeltek,ami csak egy pici kupac volt a tányéron, két óra múlva éhen is akartak halni.
A legrosszabb az volt, hogy áramszünet lévén (erről nem tájékoztatattak minket) több mint egy órát vártunk az ebédre, pedig semmi olyat nem rendeltünk, amit grillezni kellett volna. Öten, egy levessel, három desszerttel, egy üveg száraz szamorodnival, öt főétellel, salátával, üdítővel kicsit több mint 20.000 forintot fizettünk, részletezni sajnos nem tudom, mer csak egy kézzel írt gyűjtőt kaptunk 🙂 Ezután a sok rossz után mégis ajánlom, hogy akinek van fél órája, az a birtok megtekintése után üljön be egy üveg borra a borházba, hiszen az épület gyönyörű, a XVII. században épült, a borok jók, de a vacsorát máshol fogassza el.
Teszteljük az összes helyet, voltunk már jó párban, amikor időm engedi folytatom a nagy Tokaj-hegyaljai étterem mustra megírását.

Kategóriák
Egyéb kategória

Internet a XVIII. században

Ez egy előre megírt poszt…

Nagyon érdekes cikk jelent meg a Szombatban, be is másolom ide (köszi fiúk!). A belzi haszidok használhatják ugyanis újabban az internetet, igaz erős megkötések, és szűrés mellett. Nincsenek lengén öltözött nőcskék, vagy másként gondolkodás, ne adj I-ten, társkeresés csak úgy a vakvilágba! Végül is így sem tud beszivárogni hozzájuk a XXI. század. 150 site nem túl sokat mutat a gettón kívüli életből, de előbb utóbb ott is lesz olyan fiatal aki feltöri a tűzfalat. Lesz is nagy csodálkozás.

Néha tényleg elgondolkozom, hogy miért is nevezik Magyarországon a Chabad Lubavich-ot ultra ortodoxnak, de mindegy. Pedig mindenkinek van korlátlan internet előfizetése…

És persze dicsekszem egy kicsit, mert a szombat is megdicsért minket.

“Július elején a belzi haszidok bejelentették, hogy híveik ezentúl használhatják az Internetet. (Belz – Gur után – a második legnagyobb haszid közösség Izraelben.) Ez komoly fordulat, hiszen a többi ultra-ortodox csoport még nem oldotta fel a tilalmat, náluk az Internet még mindig tiltott gyümölcs.
A belzi rabbi A kulcsmondat: „meg kell élnünk valamiből”. A korszerű technika használata akkor megengedett, ha az a megélhetéshez feltétlenül szükséges. Ám az Intereneten sok minden megtalálható a pornográfiától a hittagadásig. Minél több fiatal belzi barangol szabadon a hálón, annál nagyobb a veszély, hogy gyengülnek a közösség – korlátozásokra és tiltásokra épülő – tartópillérei.Mi a megoldás? Természetesen a cenzúra. A belziek barangolhatnak ugyan, csak nem szabadon. Képviselőik szerződést írtak alá egy Rimon nevű izraeli internetes céggel, amely szerint a különféle előfizetők csak a számukra engedélyezett szintig juthatnak el.
Nők nélkül A Rimon az Internetet jelenleg három szintre bontja. Nőkről készült kép egyikre sem kerülhet be. Ugyanígy kiszűrik azokat a tudományos honlapokat, amelyek véleménye nem kóser, azaz – enyhén szólva – nem azonosul a belziek világnézetével.
A Natir elnevezésű – legszigorúbban cenzúrázott – szinten csak 150 honlap hozzáférhető, amelyek többsége az üzleti világgal kapcsolatos. A képek eltávolítása után szabad olvasni a Haaretz című napilap internetes cikkeit és elérhetők az egyetemek honlapjai is. Viszont tilosak más ultra-ortodox szekták honlapjai, különösképpen a belziek legnagyobb versenytársainak számító szatmári haszidoké. Tilos a Hyde Park nevű honlap, ahol szabadon lehet bírálni az ultra-ortodox szektákat és azok vezetőit. Tilosak az olyan ismeretségi hálózatok, mint az NRG és az Ynet. Tilos a vallásos feminista Kolech honlapja, de a Tóra és a Talmud oldalait kommentáló honlapok is (a belzi vezetők jobban szeretik, ha a közösség tagjai könyvekből tanulnak).
A belzi vezetők bizottságot hoztak létre, amelynek egy-egy tagja minden nap átvizsgálja, hogy előző nap a közösség tagjai milyen honlapokat látogattak meg, és dönt arról, hogy a honlapot jóváhagyja-e, vagy letiltatja. Ezen kívül bármely haszid felhívatja a bizottságot és kérheti egy-egy, általa nem kósernek tartott honlap letiltatását.Otthon tilosA guri haszidok egyszerűbben jártak el: minden tagukkal aláírattak egy papírt, miszerint lemondanak az Internet használatáról. A londoni ultra-ortodox közösség egy harmadik utat válaszott: az Internet otthon tilos, viszont a közösség kóser Internet-kávéházakat nyitott, hiszen a tagoknak meg kell élniük valamiből.Lehet, hogy a közeljövőben a guriak is követni fogják a belziek példáját és ők is kapcsolatba lépnek a Rimon céggel.”

Kategóriák
Egyéb kategória

Szederfagyi, hello Hegyalja!

Kicsit elutazom, muszáj sétálnom a Sátorhegyek között, meghallgatni az erdőbényei harangozást, lógatni a lábamat a Bodrogba, (ha már…egyébként ott fogom moderálni a verseket minden reggel Sárospatakon) bort iszogatni a pince mélyén, magamhoz ölelni Dorkát Patakon. Remélem vargányával teli a Zemplén, felkaptatok a Felhegybe, lenézek a Mulatóról, fát ültetek nagyanyám sírja mellé. Kicsit biztosan meg is hatódom majd, mint mindig, és megpróbálom magamba szívni egy évre a nyugalmat. Talán megnézem a haszidot Újhelben, sőt sátorozni is fogunk a gyerek kedvéért.
Hazafelé magamhoz veszem a hónapokkal ezelőtt lefoglalt mézet, megismerem Chiliit, és elviszem Dávidot a miskolctapolcai Barlangfürdőbe.
Napok óta 20 órát ülök a gép előtt, kifolytak a szemeim 🙂 Reggel még elmegyek a barátaimhoz, sütünk kacsát, és libát, gyújtunk gyertyát, köszöntjük a szombatot, de aztán szombatszegő leszek, és autópálya matricát veszek. Jaj, micsoda rím: leszek, veszek.
Jut eszembe, eddig több mint 900 vers érkezett a Versíró Versenyre, van egy pár gasztro téma is, sőt, egyik bloggertársunk is írt egy gyönyörűt.
Hogy valami recept is legyen itt, feldobom a szederfagyit. Tudom, tudom, nem valami nagy durranás, de finom. És hideg.
Igyekszem majd valamit irogatni, ha mást nem az aznapi pincetesztet felteszem, és ha valakinek van valami jó tippje, hogy melyik helyet nem szabad kihagyni, az ne fogja vissza magát, ossza meg velem bátran!
Hozzávalók:
2 dl natúr joghurt 50 dkg szeder
15 dkg cukor
1 tk citromlé
2 ek szederpálinka
Óvatosan keverem össze a hozzávalókat, majd a fagyigép elvégzi helyettünk. Ha nincs, akkor a szeder összetörése nélkül beleteszem egy műanyagdobozba, benyomom a fagyasztóba, majd óránként átturmixolom. Legalább ötször kell megismételni, de az eredmény nem marad el!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hal a tortán :-D

Sokan írtak már erről a műsorról, de nem tudtam mit hozzáfűzni a dologhoz, mert nem láttam. Egészen mostanáig.
És nem akartam hinni a szememnek! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a csapatból csak Szűcs Judith-ot ismerem, mert sajnos ez nem igaz. Valahol láttam már Lui Padre nevezetű boszorkányt is (leírni is nagyon vicces!), aki mindig zöld szatén lepedőben közlekedik, és hülyeségeket beszél. Aki megnézi a site-ját nehogy kihagyja az intro-t! (Biztosan héberből is remek) Igen ám, de eddig még soha nem hallottam őt beszélni. Semmi bajom a tájszólással, van az a nagyon jópofa sportriporter (vagy időjós? na, ennyit a tv nézési szokásaimról) aki olyan helyes tájszólással beszél, hogy egy ország imádja. Mégis egy főboszorkány szájából annyira földhöz ragadt 😀 Muhaha! És újra!
Aztán ott volt Árpy aki ypszilonnal írja a nevét, és azért hívják meg a tv-be, mert volt egy bátyja, aki meghalt.
Őket ismertem. Akit nem, az egy Kasza Tibi nevű srác, aki szerintem olyan bunkón viselkedett, hogy túltett mindenkin. Hihetetlenül illetlen, harsány, nagyképű volt. Találtam a Youtube-on egy klippet tőle, de most nem tenném fel ide, ha nem baj.
Aztán volt egy szőke lány, akiről még mindig nem tudom, hogy ki, valami énekes lehet ő is. Ő előadta a nagyhalált a teraszon egy csésze leves után.
És ami legjobb volt, hogy mindenki úgy csinált a római kömény hallatán, mintha legalábbis hűtött majomagyvelőt szolgáltak volna fel. Árpy szerint még büdös is a kumin. És mennyire örült a kumin szónak! 🙂
Aztán jól kibeszélték, hogy ők nyolcadik próbálkozásra sem tudnak piskótát sütni, biztos csalás az egész. Mi olyan nehéz egy piskótán? Egyáltalán, mivel lehet elrontani? Komolyan, talán nem verik habbá a fehérjét, vagy mi vaaan???
Na mindegy, most már legalább tudom mi volt itt ez a nagy zsizsegés pár hónapja. És még énekeltek is! És mennyire gyenge volt! Jaj…
Pedig szegény Szűcs Judith aranyos volt szerintem, de ezeknek a bunkóknak zsíros kenyér kellett. Miért kell mindenkit képernyőre engedni?

Kicsi Vúék véleménye a konkurens remekről

Ági gondolatai