Címke: vkf

Kategóriák
Egyéb kategória

Végardói bocskoros

Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!

Kategóriák
Egyéb kategória

Angol reggeli

Ha így visszatekintek 2009-ből a hetvenes évekbe igencsak furcsa dolgokkal találom szembe magam.
Kedvenc öntöttvas serpenyőm ugyanis, amit az erdőbényei nagyanyámtól örököltem, Walesből érkezett. Hihetetlen, hogy nem is olyan régen voltak még olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehetett kapni. És ezek nem bonyolult számítógépek, hifik, vagy a rock együttesek lemezei voltak, hanem például edények. A háziasszonyok pedig szeretik, szerették a jó edényeket.
Mindig is több öntöttvas lábosunk, serpenyőnk, volt, de mindközül ezt a kis csőröset szeretem a legjobban. Teljesen megértem nagyanyámat, amiért képes volt repülővel hazahozni, majd a bőröndjét postára adni, hogy ne neki kelljen cipelnie a vonaton, majd a vonatról átszállnia vele a szürke Ikarusz buszra, és a busztól még hazacipelni a hatalmas bőröndöt a sáros utcán! Megjegyzem, akkor még olcsó volt a posta, manapság jobban megérné Sárospatakról taxit hívni, és azzal menni, mint kifizetni a csomagfeladás díját! És nem is tűnne el semmi a csomagból.
Nagyanyámnál a serpenyő a tűzhely felett lógott, egy cukorspárga darabra kötve, aztán anyu szintén a tűzhelye felett tartotta, de nálam egy nyitott konyhapolcon sorakoznak a serpenyők, túl sok van belőlük, a tűzhely pedig nem elég széles ahhoz, hogy mindegyiket oda lógassam 🙂 Hiába, a jó serpenyők gyűjtése igazi szenvedélyemmé vált!
Egyébként olyan érdekes, hogy minden serpenyőnek van egy saját kedvenc étele, amit sokkal jobbra süt-főz, mit a másik. Ennek például a csirkecomb az erőssége 🙂

A mostani VKF kiírás szerint nem csak a kedvenc edényről kell számot adni, hanem a hozzá tartozó ételről is.
Angol edény, angol étel.
Mert bizony nem csak a jó serpenyőket kellett akkoriban nélkülözni, hanem egy ilyen filléres dolgot is, mint a paradicsomos babkonzerv. Gondolom nem nagyanyám volt a világon az egyetlen, aki beleszeretett ebbe brutális reggelibe, de különösen a babba.
El is kezdett szegénykém próbálkozni, ültetett apró fehér gyöngybabot, főzött finom paradicsom szószt, ami nekem kicsit savanyú volt, de ezen még igazán lehetett volna változtatni, majd készített paradicsomos babot. Kis üvegekbe töltötte, celofánnal lezárta, majd jól kidunsztolta.
Csakhogy az a fránya bab valamiért idővel visszakeményedett, és mindig egyre keményebb lett! Évekig próbálkozott, mindig valamit máshogy csinált, de sajnos soha nem lett az igazi! Emlékeztek még a celofános befőttekre? Szinte lehetetlen volt őket szállítani, mert könnyen beszakdtak, vagy a befőtt leve eláztatta őket a hosszú vonatúton, viszont a szilvalekvárt hagyta szikkadni. Én nemrég találtam anyunál gy több mint 15 éves, celoffánal fedett szilvalekvárt, amit szószerint késsel kellett kivágni az üvegből, de kutya baja volt!
Úgyhogy inkább maradt a csodálatosan illatozó kapros túrós lepénynél, és az almás piténél.
Szerintem az angolreggeliben az a jó, hogy ha vasárnap kilenckor megeszünk egyet, akkor az ebédet el is hagyhatjuk, legközelebb csak öt körül éhezünk meg, ami betudható egy korai vacsorának.
Az angol reggeliben mindenképp van tükörtojás, szalonna, vagy bacon, valamilyen virsli, vagy kolbász, paradicsomos bab, de néha még sült gomba is, mindezt pirítóssal eszik.
Tudom, nem egy nagy recept, de igazából ez jutott most eszembe a serpenyőről.
Paradicsomos babot pedig szerintem nem érdemes eltenni, csak paradicsomot, és azt keverni a natúr sós vízben lévő babkonzervvel. Nálunk mindig van itthon, mert a fiúk nagyon szeretik.
Vigyázat, tréfli a négyzeten!

Kategóriák
Egyéb kategória

Bodrogközi zöldpaszulyleves

Amikor pár hete a könyvtárban ücsörögtem, kezembe akadt egy recept amit rögtön másnap el is akartam készíteni, de akkor olvastam a legújabb VKF kiírást, miszerint használjunk olajos magvakat, úgyhogy a receptet megtartottam erre az alkalomra.
Csak az alapgondolatot mentettem át a saját változatomba, ugyanis a levest őrölt tökmaggal sűrítettem.
A könyv szerint pár évtizede rengeteg tököt termeltek a Bodrogközben, és a magjából olajat ütöttek. Természetesen ezer módon igyekeztek felhasználni a magot még, így zöldséglevesek sűrítésére is.
Én még annyit csavartam a dolgon, hogy főzetem bele egy sajtgaluskát, amit dióval dúsítottam, ha már olajos magvakat kértek tőlünk, akkor legyen több féle.
Hozzávalók a leveshez:
50 dkg zöldbab
4 ek tökmag porrá őrölve
1 fej hagyma
olaj
tökmagolaj
pirospaprika
só, bors
1 csokor kapor
2 babérlevél
1 ek méz
1 ek ecet
3 dl tejföl
Hozzávalók a diós sajtgaluskához:
5 dkg füstölt sajt lereszelve
2 ek megpirított, majd megdarált dió
4 ek liszt
2 tojás
1 szál pici, lereszelt sárgarépa
só, bors
petrezselyem
A leveshez a hagymát felkockáztam, az olajon kevés sóval üvegesre fonnyasztottam. Rászórtam a paprikát, majd a zöldbabot, és pár percig pároltam. Felöntöttem vízzel, mézzel, és a babérlevéllel fűszereztem, majd puhára főztem.
A kaprot felaprítottam, és elkevertem a tejföllel amibe az őrőlt tökmagot szórtam. A tejfölt a levesbe csorgattam, sóztam, borsoztam.
A sajtgaluskához összekevertem a hozzávalókat, és 30 percig pihentettem. Kiskanállal galuskákat szaggattam belőle a gyöngyözve forró levesbe.
Érdemes próbát végezni a galuskával, ha szétfő, akkor tenni bele még egy kevés lisztet!
Mikor a galuskák megfőttek, még ízesítettem a levest egy kevés ecettel és tökmagolajjal.
Én eszperente nyelven nem tudok beszélni, de egy pár anagrammát ideírok a Bodrogközi zöldpaszulylevesből:
abodi drog ezek lösz ölyv plusz
abodi drog keze lösz ölyv plusz
abodi egek ölyv plusz rozs zöld
abodi egek ölyv plusz szor zöld
abodi elköp szesz völgy zordul
abodi ergo kezd lösz ölyv plusz
abodi eszel korpusz völgy zöld
abodi öklöz roll vegyed zsupsz
abodi okul pedz szel ször völgy
abodi ölyv pedz szögel szurkol

Kategóriák
Egyéb kategória

Húsleves kreplach-kal vagyis a jewish penicillin

Kicsit rettegek tőle, hogy a menyem már nem készít majd húslevest. (Ez az első valódi jele az el jiddise mámésodásnak, amikor valaki már azon agyal a négyéves fia mellett, hogy a menye majd mit, és hogyan fog, vagy nem fog megfőzni.)
A húsleveshez ugyanis idő kell, méghozzá nem is kevés. Nálam például egy egész éjszaka. Most pedig nem a lassúság a trend, és ahogy látom, egyre jobban a leveskocka felé tendál a világ. Márpedig mi levesesek vagyunk. A fiam pedig különösen az, és húslevesnek mindig kell az asztalán lenni, csak nem szabad húslevesként említeni, hanem tésztalevesnek kell hívni. Igaz, ő azt is eszik, telis-tele tésztával a tányér, aztán arra annyi lé, amennyi éppen ellepi. Reggelire, ebédre, és vacsorára is. A levesbetét neki mindegy, lehet cérnametélt, csigatészta, grízgaluska, vagy kockatészta. Kreplah nem, mert abban hús van.
Az amerikaiak jewish penicillinnek hívják a kóser csirkehúslevest, és ebben tökéletesen igazuk van, gyógyszer ez a testnek, és a léleknek is! (Egy orvosi lap szerint nem Penicillinből készül valójában 🙂 A zsidók viszont goldene joj-nak hívják, vagyis arany levesnek. Ez is fedi a valóságot.
Ritkán készítem csirkéből, tyúkból még ritkábban, ugyanis valódi, jó, házi csirkéhez nehezen jutok hozzá, a boltiból pedig elkezdeni is felesleges! Úgyhogy gyakran fő marhából, azzal ugyanis nehéz melléfogni. Este teszem fel főni a levest, reggelre szépen lassan elkészül.
1 kg jó kövér marhaszegy
2 nagyobbacska velős csont (mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha a hentese árul marhatérdet, ami ugye valóban a marha térde kalácsa, akkor vegye meg levesnek, attól ízesebb, erősebb húslevest semmiből nem lehet főzni.)
Tíz literes fazekat használok, ebbe teszem a csontokat és a húst, felöntöm kétharmadig vízzel, majd nagy lángon felforralom. Leszedem a habját és a fazekat áttolom a legkisebb gázrózsára, ott is a legalacsonyabbra állítom a lángot. Beleteszem a zöldségeket.
5-10 szál sárgarépa egészben
5 szál fehérrépa
1/2 karalábé
1/4 kelkáposzta (a kedvencünk a levesben főtt kelkáposzta!)
1/4 zeller
1 fej nagy hagyma
10 szem feketebors
só
(Ha van itthon, akkor a fazékban végzi pár levél lestyán, és pár szem gomba is.)

Soha nem teszünk a húslevesbe krumplit!
Innentől kezdve az idő megteszi a magáét. A leves egyáltalán nem forr a pici lángon, de sajnos nincs hőmérőm, hogy megmérjem a hőmérsékletét, én olyan 85-90 fokosnak tippelem. Délelőtt 10 körül szoktam elzárni alatta a lángot, kiszedem belőle a zöldségeket, a húst és a csontot. Lefedem, és délben még tökéletesen meleg.
Elkészítem a kreplach-ot:
2 tojás
20 dkg liszt
keverékéből kemény tésztát gyúrok, letakarom, és egy órát pihentetem. Vékony lappá nyújtom, majd 10X10 centis kockákra vágom. A közepére teszek egy kanálnyi tölteléket, majd az átlója mellett félbehajtom. Így egy háromszöget kapok, aminek a széleit erősen összenyomkodom. A kreplachot forró sós vízben kifőzöm, és levesbetétként tálalom.
Hústöltelék:
20 dkg darált marhahús
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
A hagymát felkockázom, megdinsztelem az oljaon, hozzáadom a húst és a fokhagymát, sózom, borsozom, majd az egészet lepirítom.
Cserkétől elnézést kérek, amiért nem egy “különlegességgel” rukkoltam elő, ahogy kérte, de aggódom a jó kis húsleves jövőjét illetően!

Kategóriák
Egyéb kategória

Juhtúrós lepcsányka light

A light természetesen csak vicc, de valóban valami könnyűt, legalábbis könnyebbet akartam csinálni mint az eredeti. Történt ugyanis, hogy én, akinek a kedvenc étele a juhtúró, különös tekintettel a juhtúrós sztrapacskára, aki imádom a túróspitét, de leginkább a sok mazsolával készített túrós palacsintát, majdnem lemaradtam az Ízbolygó által kiírt VKF-ről.

Napokban jöttem haza Hegyaljáról, ahogy helyi ételnek számít a sztrapacska, a lepcsányka, a világ legjobb túrós palacsintáját készítik, és én bizony nem bírtam ellenállni egyiknek sem.
Juhtúrós sztrapacska vadpörkölttel? Utána egy kis túrós palacsinta? Közben 2-3 dl ófurmint? Esetleg reggelire egy kis lángos, majd egy nyolc boros kóstoló? Vagy reggelire 2 dl hat puttonyos aszú, a fiúknak pálinka a szomszéd kádár jóvoltából, két hordókészítés között? Ezek mentek kérem szépen, természetesen délutáni alvással (egyszer 3,5 órát aludtunk ebéd után :-). Úgyhogy egy kicsit rá is untam a kedvenceimre, de egy kicsit el is gondolkodtatott, hogy-hogy is lehetne könnyebbé tenni ezt a remekét a tótoknak. Persze nem diétásabbá, csak úgy könnyebbé, hogy ne legyen egy hatalmas kő fél napig az ember gyomrába ebéd után.
Jelentem, a terv nem lett tökéletes, de egy zöld salátával elfogyasztva ebédre még vacsorázni is volt kedvem ebéd után. Megérte az újragondolást, de a tótok véleményét nem szívesen hallgatnám meg róla 🙂
Hozzávalók a lepcsánykához:
4 kisebb krumpli
2 ek liszt
2 tojás
2 kk sütőpor
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
Hozzávalók a juhtúró krémhez:
10 dkg szlovák juhtúró
2 dl tejszín
2 ág kakukkfű
1 csokor petrezselyem, esetleg kapor
só, bors, szerecsendió
A krumplit gyufa hosszúságúra reszeltem, szerintem így könnyebb a lepcsánykával (tócsni, lapcsanka) utólag dolgozni. Megszórtam a liszttel, és belekevertem a sütőport, fűszereket, és a tojást. Forró serpenyőben, kevés olajon megsütöttem mindkét oldalát. forrón feltekertem, és hagytam kihűlni. Közben a juhtúrót áttörtem, elkevertem a fűszerekkel, majd óvatosan a kemény tejszínhabba forgattam. Megtöltöttem a kihűlt krumplipalacsintát, és kétújjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Egy palacsinta két adag lett így, összesen pedig két nagy palacsinta lett ez a mennyiség. Salátával ettük, de ha becsöngetett volna valaki egy szarvas combbal, akkor nem zavartam volna el azzal a felkiáltással, hogy nem tudok mellé köretet adni! Csak frissen jó.
Kategóriák
Egyéb kategória

Sült paprikasaláta sajtos padlizsánkrémmel

Nagyon örültem a mostani VKF-nek. Na jó, egyáltalán nem örültem neki, a saláta ugyanis a második mumusom a hal mellett, de így legalább ezt is letudtam. Annyi pozitívuma mégis van a versenynek, hogy legalább sok-sok remek saláta lát majd napvilágot, amiből remélhetőleg rengeteget tanulok.
Mi bajom a salátákkal? Igazán semmi, nagyon szeretem őket, de úgy érzem kevés fantáziám van hozzájuk. Az is lehet, hogy túl nagy az elvárásom velük szemben, mert olyan salátát még soha nem ettem, amit évekig emlegettem volna. Mindezt még azzal is súlyosbítom, hogy én bizony a hússalátákat szeretem, de most direkt kihívás elé állítottam magam, és letiltottam a húst a hozzávalók közül. Ugrott a majonéz is, az ugyanis nyáron nem túl biztonságos, el lettem tanácsolva a görögsalátától, és a főétel mellé “savanyúság” szerűen kínált salátáktól is.
A sok gondolkodás alatt rájöttem, hogy mi is a problémám a jó salátával. A magyar nyelv. Az, hogy nem teszünk különbséget a saláta mint növény, és a saláta, mint étel között. Aztán lássuk be, hiába utazunk, eszünk éttermekben, olvasunk szakácskönyveket, annyira még nincs messze az az időszak, amikor négyféle salátát ismertünk: fejes saláta cukros, ecetes vízben, fokhagymás, tejfölös uborkasaláta (a kedvencem!), ecetes, olajos vöröshagyma saláta (kifejezettem libatepertőhöz, és friss fehérkenyérhez) káposztasaláta.
Mai napig emlékszem arra, amikor a nyolcvanas évek közepén megjelent F. Nagy Angéla fekete, rossz minőségű papírra nyomott, rosszul ragasztott, mégis keménytáblás, salátás könyve. Ott végre volt valami más is. Sokat használta akkoriban édesanyám.
A mostani salátám ötlete csütörtök reggel körvonalazódott bennem, aznapra úgy is az unokabátyámat vártuk vacsorára. El is készítettem, kicsit másképp mint ezt, ugyanis mindenféle sült zöldségek voltak benne, a padlizsánba pedig nem tettem roquefortot. Aztán addig borozgattunk, amíg az utolsó adag saláta is elfogyott, nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem fotózni 🙂 Másnap kiderült, hogy bár mindenki imádja a fokhagymát, van akinek nem bírja a gyomra, úgyhogy óvatosan a mennyiséggel, vagy sokat finomíthat a dolgon a fokhagyma nem nyersen való felhasználása.
Egy szó, mint száz, meg kellett ismételnem, és már máképp is csináltam. Szerintem jót tett neki az újragondolás.
Hozzávalók:
3 különböző színű kaliforniai paprika
5 ek olívaolaj
só, bors
3 ek balzsamecet

1 kicsi padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 doboz (125g) mascarpone
5 dkg valódi roquefort, vagy 10 dkg más kék sajt
2 marék fekete olajbogyó
10 bazsalikom levél
só, bors
pici olívaolaj

A paprikát vékony, hosszú csíkokra vágtam, majd felforrósítottam egy wok-ot. Mikor már tényleg nagyon forró volt, beleöntöttem az olívaolajat, majd beledobtam a paprikát. Sóztam borsoztam, és a legnagyobb lángon megpirítottam. Mikor elkészült meglocsoltam az ecettel.
A padlizsánt a gázrózsa lángján megsütöttem, majd egy műanyag dobozba zártam negyed órára.
Leszedtem a héját, és botmixerrel összeturmixoltam a mascarponéval, kéksajttal, fokhagymával, olajjal, és fűszerekkel.
A paprika, az 2-3 adag főételként fogyasztva. A padlizsánkrém sokkal több alakalomra elég, nagyon finom a maradék pirítósra kenve, vagy tésztára kanalazva.

Eddigi salátáim:

Mézes sárgarépa saláta

Fehérbab saláta

Meleg cukkíni saláta

Saláta férfiaknak

Tökmagolajban pácolt kecskesajt saláta

Mediterrán cukkíni saláta

Kategóriák
Egyéb kategória

Tortilla és a piknik esete


Tortillát sütöttem, ugyanis nagyon megörültem Gourmandula VKF kiírásának, miszerint osszuk meg piknikreceptjeinket egymással. Mi ugyanis állandó mozgásban vagyunk, ez az én nyughatatlan természetemnek köszönhető, ugyanis amennyire szeretem hét közben Budapestet, annyira gyűlölöm hétvégén! Muszáj vagy péntek délután útnak indulnunk, és valahol megszállnunk hétvégén, vagy ínséges időkben vasárnap fogni a bakancsunkat, és felkerekedni.
Ha véletlenül kimarad egy hét, szét tudnám rúgni a ház falát! Szerencsére a férjemet is rá tudtam venni a folyamatos csavargásra, és úgy látom, Dávid is partner lesz ebben, csak minden délután kapjon egy eperfagyit.
Leggyakrabban a Hármashatárhegyen sétálgatunk, de gyakran vesszük az irányt Eger felé, hogy a végén Miskolc felett rakjunk tüzet. Szeretem a Bükköt, annál jobban már csak Zemplénbe húz a szívem, de az már tényleg messze van egy egynapos kiránduláshoz.
Mi télen is sütögetünk ha olyan a kedvünk, de ha nem, akkor is meleget eszünk az erdő közepén. Az évek során komoly ételhordó felszerelést gyűjtöttünk össze ugyanis. Van három rozsdamentes termoszunk, de akad egy műanyag flakonra húzható “hűtőtáskánk” is, ha túrázni indulnánk, ugyanis a termosz nagyon nehéz.
Vettünk két tökéletesen záródó, hőtartó ételhordót is, így ettünk már szakadó hóban töltött paprikát a Mátrában, vagy szikrázó napsütésben jéghideg gyümölcslevest a Sátorhegyen. Persze mióta szülők vagyunk, gyakoribb, hogy csak keveset sétálunk, és leterítjük a pokrócunkat a fűben, ott labdázva, beszélgetve esszük meg az elemózsiánkat. Nagyon szeretünk bográcsolni a barátainkkal, hiszen szabadtűzön készül a legjobb marhapörkölt, a legízletesebb gulyás. De van egy egészen kicsi, mindössze 1000 forintért vásárolt kerti grillünk is, az mindig ott lapul szétszerelve a csomagtartóban, szénnel, és gyújtóssal együtt, ki tudja mikor lesz rá hirtelen szükség?! Ha valaki szintén magával hordozná mindig, akkor arra figyeljen a vásárlásnál, hogy ne kelljen összecsavarozni felállításnál, legyen elég csupán beledugni a lábakat, így sokkal kevesebb macera az összeszerelése. nálunk mindig van egy ötliteres kanna, amiben vizet viszünk, leönteni a parazsat. Ez nagyon fontos, soha nem szabad ellinkeskedni!
A mostani feladatot én úgy értelmeztem, hogy olyan ételeket írjunk, amit nem helyben sütünk, hanem otthonról viszünk magunkkal. A család igazi kedvence a tortilla ilyen esetekre.
És valóban multikulti, csak töltelék kérdése az egész.
Hozzávalók 8 db tortillához:
20 dkg simaliszt
25 dkg kukoricaliszt
só, bors
3 dl meleg víz
A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk, negyed órát pihentetjük, nyolc részre osztjuk, majd 25-30 cm átmérőjű köröket nyújtunk belőle. Liszttel meghintve, nylon zacskóval letakarva tároljuk sütésig. Felforrósítunk egy nagy serpenyőt, majd szárazon beletesszük a tortillákat. 10-15 mp alatt megsütjük mindkét oldalát, majd megtöltjük, feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk.
Mexikói töltelék:
Feketebab pürével (feketebab, olívaolaj, citrom, oregánó, chili, fokhagyma, hagyma, összeturmixolva) megkenjük a tortillákat, majd a felét beborítjuk kígyóuborka szeletekkel, jégsalátával, hajszál vékonyra szeletelt csirkemell filével, megszórjuk korianderrel, pár szem köménnyel, sóval, borssal, chilivel, és nyomunk rá egy kevés lime-ot. Tehetünk bele kukoricát is, és kaliforniai paprikát is.
Izraeli töltelék:
Hummusszal megkenjük a tortillákat (csicseriborsó, tahini, fokhagyma, pár csepp citromlé, só, bors) megszórjuk fenyőmaggal, vagy apróra vágott kesudióval, és tetszés szerinti zöldségekkel töltjük. Nagyon finom, ha darált, fűszeres marhahúst is rakunk bele.
Magyaros:
Juhtúróból készített házi körözöttel kenjük meg a tortillákat, vékony angolszalonna szeleteket fektetünk rá, erre tesszük a salátaleveleket, erős paprikát.
Extra:
Philadelphia sajtkrémmel kenjük meg a tortillát, csirkemell sonkával, és bacon-nel borítjuk, füstölt sajttal szórjuk meg, és rukolával borítjuk.
Paradicsomot, és olajbogyót szoktunk mellé vinni, de csak külön dobozkába, hogy a leve ne áztassa el a tésztát.
A piknik téma annyira kedves a szívemnek, hogy írtam is már erről, igaz nem a blogomba, hanem a Pickwicknek, múlt novemberben, de most bemásolom ide, ez ie egy alternatíva:
Talán furcsa, hogy így november táján a piknikről írok, de kint enni a természetben nem csak nyáron lehet, hidegebb napokon is feltöltődést ad az a másfél óra, amit házon kívül töltünk. Most még hullanak a gyönyörű színes falevelek, jó érzés a léleknek a látvány. Talán egyedül a száraz idő fontos ilyenkor, még a nap sem kell, hogy süssön, bár rosszat nem tesz az ember hangulatának, az biztos.
Azzal kezdeném, hogy soha ne (ne csak) szendvicset vigyünk a piknikre. Annak is meg van a helye, egy túrán, ahol nem ülünk le, vagy csak 10 percre vesszük le a nehéz zsákot a hátunkról a hegycsúcson. Mikor piknikelni indulunk, az út célja maga a ráérős, beszélgetős evés.Vigyünk magunkkal pokrócot, sőt abroszt is! Annyira ünnepélyes lesz a hangulat egy erdő közepén a fehér abroszra kitett tányéroktól, poharaktól. Mi soha nem használunk műanyag poharakat, semmivel se nagyobb az esélye annak, hogy egy gyönyörű réten törjük össze, mint hogy a vacsoraasztalnál. Az üvegpohárban látszik a bor színe, hallani a csengő hangot koccintáskor, sokkal jobban esik az ital.
A nyár nagy slágere a jegesvödörből kínált pezsgő. Jég minden benzinkútnál kapható, hűtőtáskában 4-6 órát eláll. Télen pedig a termoszból gőzölgő, fantasztikus fahéj, és szegfűszeg illatú forralt bor, a gyerekeknek tea. Talán egy valami van, amiben picit mértéktartóbbnak kell maradnunk, mint az otthoni étkezésnél, és ez a kés és a villa egyszerre való használata. Ha nincs asztalunk, szinte lehetetlen feladat az ölünkben egyensúlyozott tányérból két evőeszközzel enni. Persze ha vittünk magunkkal összecsukható asztalkát, vagy olyan helyre mentünk, ahol tudjuk, hogy van asztal, az más.Érdemes olyan ételeket készíteni, amit egy villával, kanállal, vagy a kezünkkel is meg tudunk enni. Ilyenek a saláták, a bambusz pálcikára felhúzott, vagy fogpiszkálón kínált falatkák, a kisméretű töltött zöldségek (gomba, paradicsom, paprika), és a tésztába, rétestésztába tekert finomságok. Télen jó ötlet betenni a hűtőtáskába egy-egy befőttesüvegnyi forró vizet, ami melegen tartja az ételt. És ha tehetjük, ne érjük be egy fogással! Előétel, közben egy kis ráérős beszélgetés, majd valami komolyabb fogás, végül a desszert, mindez madárcsicsergés közepette, vagy a végtelen csillagos ég alatt elnyúlva éjszaka…
Így kérte meg a kezem a férjem, miután elfogyott a jéghideg pezsgőnk.
Rétestésztába rejtett csirke
Hozzávalók 4 személyre:
2 csirkemell
1 csomag rétestészta
2 alma
10 dkg füstölt, vagy kéksajt
1 marék dió, vagy fenyőmag
Vaj
Só, bors, szerecsendió
Petrezselyem
Szezámmag a díszítéshez
A csirkemellet felszeletelem, befűszerezem, majd egy serpenyőben vajon megsütöm. Mikor kihűlt, apró darabokra vágom. Az almát megpucolom, majd a nagylyukú reszelőn a húshoz reszelem a sajttal együtt, végül belekeverem a petrezselymet, és a diót is. (A füstölt sajthoz inkább a fenyőmag, a kéksajthoz pedig a dió harmonizál)
A réteslapokat megnedvesített konyharuhára teszem, egyszerre két lapot használok, ami közé olvadt vajat kenek. Kis kockákra vágom a tésztát, majd hússal megtöltve feltekerem, a két végét benyomkodva. Vajjal kikent tepsiben, szezámmaggal megszórva 30 perc alatt szép pirosra sütöm. Forrón elcsomagolom, hogy meleg maradjon.

Szabadtűzön készült receptjeim:
Marhapörkölt
Gulyás
Bárány kofta
Vörösboros marhapörkölt
Parázson sült csirkecomb

Kategóriák
Egyéb kategória

Fordított, forró fagylalt

Ez a “fagylalt” a fordított változata a szokásos sült fagyinak, vagy a Forró Alaszka néven ismert csodának. Ott ugyanis a keményre fagyasztott fagylaltot borítják a jó hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező tojáshabbal, gyorsan sütőbe tolják, majd megsütik. Rövid idő alatt a hab megsül, megszilárdul, de a fagyi jeges marad.
A recept eredetijét akkor találtam, amikor molekuláris konyháról szóló posztomhoz kerestem anyagot. Nem egy egyszerű desszert, elég sok pepecseléssel jár, de megéri a fáradságot, nagyon tetszett mindenkinek. Sok idő spórolható, ha kész habcsókot használunk hozzá, mert ha azt is az adott napon kezdjük sütni, mint ahogy én tettem, akkor bizony csak késő este ehető a fagyi.
A recept lényege, hogy két habcsókot kikaparunk belülről, majd megtöltjük pálinkával kevert lekvárral. (Eredetileg baracklekvárt ajánlanak barackpálinkával, de nekem nagyon sűrű jóféle szilvalekvárom, és kóser szilvapálinkám volt itthon véletlenül 🙂
Az összeragasztott habcsókokat elvileg piskóta tésztába kellett volna burkolni, de nem birkóztam meg a feladattal, ugyanis az alkoholos lekvártól kicsit megpuhult a habcsók, és nem tudtam gyömöszölni. Ezt a lépést ezért kihagytam, de a végeredmény így is tökéletes lett, csak maradt egy kis piskótám.
Olvasztott étcsokoládéba forgattam a habcsókokat, és a fagyasztóba tettem. Már négy óra eltelte után ehető, de legjobb 24 órát fagyasztani.
A magas alkohol tartalmú pálinka nem fagy meg, csak lehűl. A habcsókban elvileg nincs folyadék, az is csak hidegebb lesz, a vastag csokoládéréteg viszont keményre fagy.
Ekkor kell betenni a mikrohullámú sütőbe, Jet fokozatra, kb. 750-900W-ra. Az első darabnál érdemes próbát végezni, nekem 20 mp után felrobbant, úgyhogy amiket feltálaltam, azokat csak 15 mp-ig melegítettem.
A pálinkás lekvár forró lesz, a mikrohullámok ugyanis akadálytalanul áthatolnak a csokoládén és a habcsókon, de pillanatok alatt felforralják a lekvárt. A csokoládé viszont hideg marad, sőt néhány pillanatra be is deresedik, gyorsan az asztalra kell tenni!
Itt különösen igaz az, amit a McDonalds-ban írnak a pite csomagolására, vigyázat, belül forró!
Ezzel a desszerttel készültem a “kreatív kaméleon” VKF-re.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kesudiós krumplipüré-hab VKF XV.

Hát, be kell vallanom, majdnem kimaradtam Beatbull fordulójából. Ennek egyszerű oka van, nem vagyok túl kreatív, inkább keverem a hagyományos recepteket, félek az ilyesmitől 🙂
Aztán ma mégis fogtam a habszifonom, és elővettem a jól bevált Szakácsok könyvét. Van benne egy krumpli recept, az adta az ötletet, hogy a krumplipürének sem árthat egy kis habosítás, igaz így nem maradhat benne darabos a kesudió, le kell darálni, méghozzá teljesen liszt finomságúra.
Nem csalódtam, jót tett a pürének.
És a legjobb, hogy erősen vegetáriánus hajlamokkal megáldott fiam, amikor meglátta, hogy mit nyomok ki a szifonból, annyira megrémült, hogy inkább önként és dalolva megevett egy egész szelet rántott húst, csak ahhoz az “izéhez” ne kelljen nyúlnia…
Sőt, tartogatok még egy desszertet is, de lehet, hogy csúnya kudarc lesz, akkor csak holnap posztolom, műsoron kívül.
Hozzávalók:
25 dkg puhára főzött krumpli
1,5 dl tejszín
3 dkg vaj
2 tojás sárgája
5 dkg előre megpirított, kávédarálón ledarált kesudió
só, bors, szerecsendió
A hozzávalókat összeturmixoltam, majd szűrőn átpaszírozva, még melegen a habszifonba töltöttem. Két patront csavartam bele.
Nagyon könnyű, látványos köret lett, amit egyszerű rántott pulykamell mellé tálaltam, így jobban érvényesült a kontraszt.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vörösboros marhapörkölt bennefőtt fokhagymas gombócokkal VKF


Ez az egyik kedvenc ételem a magyar gasztronómiából. Gondolom a története csupán annyi, hogy kevés hús jutott a családnak, ezért nagyon bő szaftot készítettek hozzá, és hogy mégis tartalmas, laktató, ízletes maradjon, belefőzték a köretnek szánt gombócokat. Eredetileg birkából készülő étel. Mondhatni, kevés húsnak sok a leve.
A gombóc jól besűríti a szaftot, és ha marad belőle, akkor szép lassan be is issza azt. Ha valakinek módjában áll a kertben bográcsolni, akkor tegye meg, még finomabb lesz a végeredmény.
Receptemmel a magyar kóser receptek sorát bővítem.
A mennyiség csak iránymutató, a hangsúly az arányokon van.
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár
50 dkg hagyma
olaj (ha nem cél a kóser, akkor nyugodtan használjunk zsírt)
pirospaprika
1 paradicsom
1 paprika
kömény
só, bors
3 dl vörösbor
1 kk kaukkfű
Hagyományos módon pörköltöt készítek. A sok hagyma adja majd a több szaftot. Mikor a hús megpuhult, felöntöm a borral, és 3 dl vízzel. Adok hozzá még egy pici sót, majd belefőzöm az apró gombóckákat. Fontos, hogy egy gombóc, semmiképp ne legyen nagyobb egy diónál, így font egy falatnyi lesz, és hamar átfő. Úgy dobáljuk a pörköltbe, hogy mindenhová egyenletesen jusson, és alacsony lángon főzzük készre. Ne keverjük, csak rázogassuk.
Hozzávalók a fokhagymás krumpligombóchoz:
50 dkg krumpli megfőzve, áttörve
15-20 dkg liszt (a krumplitól függ)
1 tojás
pici szerecsendió
só
4 gerezd fokhagyma
A krumplit héjában megfőzzük, majd lehúzzuk a héját. Forrón áttörjük, hozzáadjuk a tojást, a sót, és az átpaszírozott fokhagymát. Összegyúrjuk, és csak ekkor keverjük bele a tojást.

(Figyeljünk oda a kóserségre, hogy a tojásban ne legyen vér. Tányérban nem lehet rendesen ellenőrizni, mert akkor nem látszik az alja. A legjobb a vékonyfalú talpas borospohár.)