Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!
15 hozzászólás a(z) “Végardói bocskoros” című bejegyzéshez
Én meg azt olvastam, hogy "véradói bocskoros", majd kellemesen meglepődtem, hogy mások drakulát is látnak… van ebben a receptben valami 🙂
Elgondolkoztam hirtelen, hogy mi az a kőtészta. Aztán rájöttem:)
Ez lapos tepsiben készül?
Üdvözöllek Dorka! Örülök, hogy újra jelentkeztél! Már nagyon hiányoztál. Érdekelne, mi van az állataiddal.
Erről a receptről én is hallottam. Szülőfalumban, Bükkábrány /Borsod m./ is készítenek krumplival töltött kelt tésztát, finom lehet. Édesanyám /79éves/ ezeket szereti. Nem igazán szereti ha sütök valamit, vagy a cukrászdából hozok.
Sziasztok!
Tegnap délután jöttek csak a szerelők bekötni a netet,eddig nem volt.
Idekattintottam legelőször, és micsoda mosolygósan indul a nap:-)
Lesz blog, (olyan sokáig nem volt netem el is felejtettem hogy kell blogot faragni:-)
Pista, borj jöhet bármikor! 🙂
Erzsébet, Dorkáék jól vannak, még egy kicsit fáradtak a költözéstől, és megigérte, hogy újra indítja a blogját.
Eszter, Dorka,
köszönöm, ezért jár nektek egy jó flaska bor! :-))
Eszti megkapja hamarosan, és remélem Dorka veled is mihamarabb összefuthatunk.
zp
jé tényleg, néha eltűnik a vámpír.
Már régebben néztem a fotókra, köszi :), sok újat töltöttek fel.
Érdeklődnék, hogy van Dorka? Hírét sem hallani, amióta megszűnt a blogja. Add át üdvözletemet!
Milyen vámpír? Valami hírdetés? Most nem az van, nem tudom.
Nagyon jópofa volt a szöveg! De azt a vámpíros cuccot nem lehetne leszedni? Rosszul vagyok tőle.
Csodálatos volt olvasni, köszi szépen Eszter! 🙂
A tészta is nagyon tetszik!
Jó volt egy kicsit olvasni “rendhagyó” receptet. 🙂
Eszter, ez csodálatos recept, és csodálatos leírás!
Én is köszönöm Dorkának ismeretlenül is!
Látom lekésem a VKF-ről, no nem baj, azért jelentem megcsináltam. Jobb később, mint soha!