Kategóriák
Egyéb kategória

Reneszánsz barackos csirke

reneszansz csirke1.jpgÉn ezt ma főztem. Igen, a hőségben. Ok, az erkélyen, egy rezsón, de akkor is.
Mondjuk a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy egy hete alig ettem normális ételt, leginkább thai curryt rendeltem, vagy pho-t ettem és etettem a gyerekekkel is, sőt, egyszer még a szomszédos játszóházba is bementünk ebédelni, ott ugyanis egészen ehető pizzát sütnek, és még kaméleonokat is lehet közben nézegetni, ami igencsak megnyugtató érzés, amikor az ember dobozokból él éppen a két lakás közötti furcsa, légüres térben.
Viszont mára elmondhatom, hogy már 95%-ban az új helyen lakunk, a konyhám 90%-os, és nagyon vágytam valami főtt ételre, amit én készítek. Ebből arra következtetek, hogy ha nyernék a lottón, és minden nap kétszer ennénk jó éttermekben, akkor is elkapna a vágy, hogy 2-3 naponta főzzek valamit.
Ott tartottunk a reneszánsz ételekben, hogy a barack már megérkezett a törökök jóvoltából, így lehet is használni. Volt már hagyma is, amit Mátyás királynak küldött a sógornője, volt sáfrány, bor, aszalványok, jó pár féle fűszer, és volt kenyér, amivel tunkoltak és sűrítettek is. 

Szerintem valami ilyesmi lehetett a végeredmény:
6 db csirke felső comb
2 kk friss csombor

1 közepes fej hagyma
7 dkg vaj
6 db friss sárgabarack kimagozva
10 szem aszalt sárgabarack
5 szem aszalt körte
5 szem aszalt füge
2 ek mazsola
3 dl késői szüretelésű fehérbor (furmint)
5 szem szegfűszeg
1 csipet sáfrány
5 szem szegfűbors
10 szem fekete bors
1 nagy szelet rozskenyér, a héja nélkül

 

A csirkecombot besóztam, majd 1 kanálnyi vajon először a bőrös felén, majd a másikon sütöttem 7-7 percig egy nagyobb lábosban. Kiszedtem, félretettem addig, amíg a maradék vajon meg nem pároltam a hagymát. Addig nagyon apróra vágtam az aszalt gyümölcsöket.
Visszatettem a húst az edénybe, és minden más hozzávalót beleszórtam a kenyeret kivéve. Nagyon lassan pároltam 50 percig, míg a hús olyan puha nem lett, hogy leesett a csontról. Közben a folyadékot vízzel kellett pótolnom. Amikor elkészült, belemorzsoltam a kenyeret, és főztem még 5 percig, amíg besűrűsödött. A végén még belekevertem egy kanálnyi hideg vajat. Isteni lett. Ha lett volna fácánom, abból főztem volna.

 

Ezt a receptet pont nem, de egy reneszánsz hamburgert készítek a Gönci Barack Vigasságon július 12-13-án. Azt is érdemes lesz megkóstolni! 

2014 a reneszánsz barack éve a Fűszeresen!
Barack élőben: http://www.goncibarack.hu

Kategóriák
Egyéb kategória

A tivornyák vége

45168.jpgTöbb száz oldalt végigolvastam, hogy jobban képben legyek a Mátyás király korabeli konyhával, a korral, amikor egyszercsak elültették az első sárgabarackfát. Mindegyik forrás megegyezik abban, hogy amikor a király elvette feleségül Beatrixot, akkor bizony igencsak megváltozott az udvar étkezése.
Kb. olyannak képzelem, mint amikor az örök agglegény megnősül. Vége a tivornyáknak, a szobában összevissza evésnek. És tulajdonképpen tényleg ez történt. Mielőtt az olasz királyné beköltözött volna, csak alkalmanként ültek közös asztalhoz az udvar lakói, persze ha kellett, hatalmas, jólszervezett lakomákat tudtak adni, de egy átlagos hátköznap nem ez volt a jellemző.
Utána viszont Beatrix naponta kétszer asztalhoz ültette a királyt a legszűkebb emberivel együtt. Két étkezés volt naponta, egy késő délelőtti, ami kb. 10-kor kezdődött, és egy kora esti, olyan 5 óra felé. Na nem egy gyors reggelit, és egy rövidke vacsorát kell elképzelni, ugyanis még hétköznap is legalább 2-2 óra telt étkezéssel, de nem volt ritka az alkalmanként 4-5 órás étkezés sem. Legalábbis a királynál. Vagyis szinte egésznap ettek, közte talán tartottak egy kis szünetet, hiszen valamikor álruhába kellett bújnia Mátyásnak, és a vidéket járnia, nem igaz? Viccet félretéve, ehhez a hedonista étkezési kultúrához nem kis személyzet is hozzátartozott. 10-12 szakács, rengeteg konyhai segítő, pohárnokok, és a legenda szerint Mátyás is be-be merészkedett néha a konyhába, feleségének pedig saját konyhája volt, ahol hódolhatott cukrászszenvedélyének vagy ő maga, vagy a személyzete.
A fogásokat egészen a XVII. század végéig egyszerre tették az asztalra, nem egymás után szolgálták fel, és mindenki abból evett, amit a legjobban szeretett, de leginkább abból, amit épp elért, mert a legközelebb esett hozzá. A hatalmas sülthúsokat előre felszeletelte az asztalnok, így már csak villával, esetleg kézzel ki kellet szedni a tálból, majd saját késsel falatnyi darabokra vágni egy kenyér darabon, végül a hús mártását kenyérrel kitunkolva megenni. Kést mindenki – még a hölgyek is – otthonról hozott magával az ővére kötözött kis hüvelyben.
Olvastam egy olyan írást is, ami egyenesen ebből a kenyérrel tunkolós módszerből vezeti le, hogy a magyarok mai napig hadilábon állnak a köretekkel, és fantáziátlanul pár dolgot cserélgetnek csupán. Érdekes elgondolás, de ha belegondolunk, hogy később a pirospaprika használata mennyire megváltoztatta az egész magyar konyhát, akkor azért kételkedhetünk ebben is, hiszen lett volna pár száz év, hogy köretbajnokká váljunk.
De mit is ettek? Egy kis ízelítő:

1. Kappan törött lével.
2. Kappanzúza tiszta borssal.
3. Borjúhús ispékkel.
4. Koszorúfánk.
5. Tehénhús petrezselyemmel.
6. Lúd tiszta borssal.
7. Bárányhús eczetettel, sályával.
8. Sárgarépa tehénhússal.
9. Tehénhús pecsenye.
10. Borjúláb rántva, vajjal.
11. Hideg étek.

Én szívesen végigkóstolnám ezeket, persze az se lenne mindegy, hogy melyiket teszik épp elém 🙂 Kenyérrel tunkolni ugyanis én is nagyon szeretek.
Fennmaradt pár valódi jegyzet is Mátyás szakácsától, és a korabeli leírásokból biztosan tudhatjuk, hogy a mártások íze az aszalt gyümölcsöktől és a méztől édeskés, az ecettől, bortól, tejföltől pedig savanykás volt.
Nagyon ritkán használtak disznózsírt, ellenben a sok olajjal és vajjal.
Hétvégén el is készítem az egyik fogást innen a felsorolásból, aszalt sárgabarackkal, biztosan jó lesz!

2014 a reneszánsz barack éve a Fűszeresen!
Barack élőben: http://www.goncibarack.hu

KAYISI KURUTULURKEN.jpg

Törökországi barackaszalás (innen érkezett hazánkba is a kajszi) Fotó

Kategóriák
Egyéb kategória

Konyakos vadragu

food szarvas polenta22.jpgVadhúst főzni mifelénk a férfi dolga. Ha vadász lenne, ő lőtte volna, és én főzném, de nem vadász. Így legalább annyi megmarad neki, hogy ő főzi meg. Vagy ha ez nem is igaz, akkor legalább komoly elképzelései vannak arról, hogy milyennek is kell lennie a végeredménynek, és ez miként érhető el.
Vadat enni jó, mert nagyon valószínű, hogy élete során nem tömték táppal, antibiotikummal, és az utolsó perceit leszámítva sokkal boldogabb élete volt, mint Jamie Oliver csirkéinek. Ő volt az igazi boldog szarvas, a tölgyes lakója, aki most a fazekunkban végezte. Ha ilyen jó húshoz jutunk, megtiszteljük azzal, hogy minden más is elsőosztályú, amit összefőzünk vele a súlyos vaslábosban. Jóféle hagymát veszünk, sok húsos szalonnát kockázunk alá, házi még az áfonyalekvár is, amit belekeverünk, de a legjobb talán mégis a nyári hőségben szedett vad kakukkfűtől, a nyáron hajnalban gyűjtött, majd a padláson kifeszített lepedőkön szárított vargányától lett.
Van egy kedvenc borsfajtám a Telichery, indiai bors. Ritkán használom, mert szeretem vele fokozni az ünnepi érzést, amikor egy ételhez adom. Állítólag marhasülthöz, lazachoz és szardíniához a legjobb, de szerintem a vadragu is tökéletes vele, a lényeg, hogy nem főzés közben kell beledarálni, akkor elég bele pár egész borsszem, hanem tálalás után érdemes a húsra szórni, hogy valóban kiérezzük a különleges ízét.
Szerintem még soha nem mondtam el, hogy borsőrült vagyok, és ha módomban lenne, képes lennék vagyonokat költeni különböző borsfajtákra, a jó évjáratokra, fajtákra. Így is mindig titokban vásárolom, és nem vallom be a férjemnek, inkább csak az asztalnál hívom fel a figyelmét arra, hogy micsoda szerencséje van, hogy engem vett el feleségül, és én ilyen csodálatos borsokat ismertetek meg vele. 🙂

arrow-right.png

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült tök romesco mártással

dereszlamenu10.jpgMúlt hét szombaton tartották a Mindszenthavi mulatságot Bodrogkeresztúrban, mi a Dereszla pincében vendégeskedtünk. Négyféle ételt készítettünk négyféle borhoz. Talán ez a fogás volt a legőszibb közüle. Mindenképp szerettem volna ezt a mártást “elsütni”, és amikor rákerestem, hogy magyarul hol írtak már róla, az első találat a Bűvös szakács lett, náluk meg nem lehet mellé fogni, így kipróbáltam én is sütőtökkel. Azt kell mondanom, hogy eddig is szerettem a romesco mártást, de sült tökkel az igazi!
A Bűvös szakács recept egy autentikus darab, na ehhez képest az enyém egészen más, és ennek az az oka, hogy bor mellé nem tehetek a szószba egy egész fej fokhagymát, mert szegény kóstolóknak aznapra legyilkolnám az ízlelőbimbóit, ez pedig nem volt cél.
A katalán romesco mártás alapja a grillezett, füstös ízű paprika, leginkább pimiento romesco vagy bitxo paprikából készítik, de én most egyszerű kápiát vettem hozzá. A sok fokhagymát egy gerezdre mérsékeltem, és tettem a tetejére kevés snidlinget. Érdekes, hogy sok olyan receptet olvastam – leginkább amerikai recepteket, ahol a grillezett paprikán kívül passzírozott sütőtök a szósz alapja. Ezt hús mellé tudom elképzelni, szerintem érdemes azt is kipróbálni. Ebben az esetben a paradicsom helyett tököt, a mandala helyett pedig tökmagot használnak. A romesco különben is nagyon finom báránnyal de kacsamellel is.

dereszla domb1.jpg5 feketére sült kápia, meghámozva
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsom
1 gerezd fokhagyma
2 kis szelet fehér kenyér, héj nélkül
0,5 dl extraszűz olívaolaj
1 kk fehérbor ecet
5 dkg mandula (barna vékony héja nélkül)
só, bors

1 közepes sonkatök

 A tököt félbevágjuk kimagozzuk, és kétujjnyi darabokra vágjuk. 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Nekem 2 óra alatt sült szép pirosra, puhára.  Azért érdemes felszeletelni a tököt, mert így nagyobb felületén tud kicsit megbarnulni, és az az igazán finom. 
Leszedjük a héját, majd a tök húsát félcentis kockákra vágjuk.
A mártáshoz a grill alatt, vagy nyílt lángon megsütött paprikát műanyag zacskóba tesszük, hogy a saját gőzétől megpuhuljon a húsa, és könnyen lehúzható legyen. Öt perc múlva megpucoljuk, a magokat és eltávolítjuk, a paprikahúst apró darabokra vágjuk.
Egy serpenyőbe dobjuk, majd ráöntjük a paradicsomkonzervet, ráreszeljük a fokhagymát. Az olajat a kenyérbélre locsoljuk, és ezt is a paprikához adjuk. Az egészet a mandulával együtt botmixerrel pépesítjük, felforraljuk, végül ecettel, sóval, borssal ízesítjük. Ha túl sűrű lenne, egy kis vízzel hígíthatjuk. Szerintem egy nagyon pici erős is mehet bele.
Tálalásnál a tökre locsoljuk, majd kevés apróra vágott snidlinggel szórjuk meg.

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország egyik legjobb étterme egy szocreál büfé

panoramabufe1.jpgHogy miért nem írok ebben a blogban étteremkritikákat? Ennek több oka is van. Először is, nem tartom magam kompetensnek a témában. Van véleményem, de nem ettem még 500 étteremben, és abból a kevesebb mint 500-ból, nem volt húsz Michelin csillagos. De persze ez csak egy dolog, hiszen én is szívesen hallgatom meg mások véleményét és sokakéra adok is, ezért szeretem pl. a könyvajánlókat. Az utóbbi években kizárólag ajánlásra olvastam könyveket, és csak egyszer kellett csalódnom, igaz azt azóta se tudom kiheverni 🙂
Több helyen elmondtam már, hogy melyik a kedvenc magyarországi éttermem (igen, a Rosenstein az), és nem fogok hosszas indoklásba kezdeni, de összességében egyszerűen ott érzem a legjobban magam, és a nekem ízlő ételeket kapom. Ennyi.
De ez most csak egy rövid kitérő volt, biztosan másnak más a kedvence, és van aki azért szeret egy helyet, mert ott kedves a felszolgáló, van aki azért, mert mindig jó a birkapörkölt. Teljesen felesleges ezen vitázni.
De biztosan sokaknak meg van az az érzés, amikor valami megfoghatatlan dolog miatt szeret egy helyet, és bár százszor megfogadta, hogy soha többet, mégis mindig újra ott találja magát. Vagy csak én vagyok ilyen bizakodó?
Hajlamos vagyok magáért az épületért újra próbálkozni. Ha az egy öreg, történelmi hely, akkor valahogy mindig jobbat várok. Javíthatatlan vagyok. Ilyen az egyik kisváros gyönyörű alpesi stílusú házában működő étterem, egy gyönyörű park közepén. Látom a teraszon a hatalmas plazmatévét, mégis meglepődöm, amikor bekapcsolják rajta a forma1-et, és morgok, ha az összes pincér azt nézi, én pedig nem tudok kávét rendelni a meglehetősen vacak ebéd után. De van egy másik hely, ahol imádom a vendéglőst, a feleségét, az egész környezetet, és azt is, ami a vendéglőből lehetne, ha… Ha nem futnék bele évek óta vadnak hazudott marhába, szarvasnak mondott hipermarketes sonkába. És egyszerűen nem hiszem el, hogy csak én látok át a szitán. Pedig én akkor is megrendelném a vadast, ha marhának lenne felírva a táblára, és egy sima pörkölt is boldoggá tenne, ha az egyébként elképesztően kedves és profi felszolgáló lány nem mondaná azt, hogy a későbbi félreértések elkerülése végett szól, hogy az étlapon olvasott rókagombát ne keressük, mert csak porként szórták a húshoz. Aha. Köszönöm.
panorama3.jpgA férjemnek van egy mondása, hogy mindenhol csak olyan ételt rendeljünk, amit el is hiszünk, hogy megtudnak csinálni. A baj csak akkor van, amikor egyszerűen nem szerepel ilyen az étlapon. A nagy falu negyven éve változatlan személyzettel üzemelő éttermében nem szeretnék panna cottát enni, de mit csináljak ha nincs más desszert? Kikérem, és nem csodálkozom, amikor annyira kemény, hogyha ledobnám a földre, akkor visszapattanna. Viszont milyen jó lenne egy babgulyás egy régi udvarházból kialakított étteremben, főleg, amikor meglátom, hogy nem is tányérban hozzák ki, hanem régi, porcelán leveses tálban. Aztán mekkorát kell csalódnom, amikor meglátom a konzerv vesebabot a tálban.
Szerintem mindenki tudja miről beszélek. A csalódásról, amikor a minimális elvárások sem teljesülnek.
Na, és akkor most jöjjön számomra a 2013-as év meglepetése. Az “étterem” amit Zempléni Pista barátom ajánlott. Ahol nem hogy nem csalódtam, de alig várom, hogy visszatérhessek. Ilyen étterem kéne 500 még Magyarországra. Akkor minden rendben lenne, azt hiszem.
panoramabufe.jpgIsmeritek a Panoráma büfét a Bodó réten a Nagy-Milicen? Azt hiszem kevesen tudják hol van, pedig a Kék-túra egyik állomása, egészen a Szlovák határnál, Magyarország legészakibb pontjánál Hollóháza és Kéked között az erdő közepén. Budapesthez nincs közel, sőt, tulajdonképpen eszméletlen messze van. Egy kis szocreál szoba maga az étterem két asztallal, rajta műszálas terítő, a cserépkályhában pattog a tűz, már vártak minket, amikor a két órás séta után visszaérkeztünk. Előre szóltunk, hogy ebédelnénk, el is mondták a menüt: sztrapacska, füstölt húsleves, derelye. Tudtuk, hogy sztrapacska és derelye lesz, azt hallottuk ez a kettő mindig van. Sztrapacska a magyaroknak, derelye a szlovákoknak 🙂 Tel: 06 47 305 195. 
Szokott még krumplileves, bableves, babgulyás, és töltött káposzta is az “étlapra” kerülni. Mondhatjuk, hogy nem túl nagy választék, de amikor ez a három étel tökéletesen van elkészítve, akkor semmi másra nem vágyunk. Jó időben lehet kint is enni a kertben, vagy bent magában a büfében, ahol most két bringás kanalazta a forró levest a hűvösben.

panorama sztrapacska.jpgAzt mondja Pista barátom, hogy a büfében húsz éve ugyanezek az ételek kaphatóak, mindig tökéletes minőségben. Attól nem kell tartani, hogy tömegek keresik majd fel, ha elolvassák ezt a posztot, a távolság ugyanis nagy úr. És hogy miért tudok ennyire örülni egy jó sztrapacskának ami ráadásul tehéntúróval készül, pedig én juhtúróval szeretem?

Mert ez egy nagyon egyszerű nagyon olcsó étel. Az utóbbi években még se tudtam sehol enni egy normálisat, mert bár érzik a Zemplénben, hogy ezt tartani kell az étlapon, hiszen a helyi szlovákok szinte népeledelt csináltak belőle arrafelé, mégse tudják vagy akarják sehol normálisan elkészíteni. Egyik fesztiválon a sima nokedlit hívták sztrapacskának, és amikor megkérdeztem, hogy de mégis hol van belőle a krumpli, azt válaszolták, hogy az emberek nem szeretik. MI VAN??? Nem szeretik a krumplit a sztrapacskában? És a húst a pörköltben? Jaj, ne már!

Úgyhogy meg kell becsülnünk, ha valahol egy ilyen egyszerű ételt képesek jól elkészíteni, és a végén nem hintik meg vegetával, hogy legyen valami íze (?) mint egy másik helyen.

Na de jöjjön a derelye. Teljesen más, mint ahogy én készítem, vékony tészta, benne rengeteg szilvalekvár. Két adagot kértünk, egy hatalmas tállal kaptunk. Mondjuk az egyszemélyes sztrapacska is tálban érkezett, így laktunk mi jól két felnőtt, egy felnőtteknél többet evő kiskamasz, és egy meglehetősen lelkes baba 3700 forintból annyira, hogy utána még egy órát pihegtünk, bámulva a felhőket az égen.

Szóval csak háromféle étel, de az tökéletesen elkészítve. Ilyen helyekre vágunk. Tudtok még hasonlókat?

 panorama derelye.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Paradicsomos kenyér

paradicsomos kenyér.jpgHavonta egyszer Zsóka barátnőmmel főzőkurzust tartunk Tokaj-hegyalján*. Nem szigorú főzőtanfolyam, hanem amolyan hegyaljai életérzés ízelítő, legalábbis szándékaink szerint. Minden hónapban más-más a tematika, és a csodálatos Degenfeld palota kertje a helyszín. A medence partján áll egy kis házikó konyhával, előtte terítünk, közösen főzünk, beszélgetünk, és borozunk. Mindig az épp szezonális alapanyagokból főzünk valamit, amihez a Zemplénben termett fűszereket, gombákat, vagy a Bodrog mellett legelésző bárny húsát használjuk. Persze mindehhez a Degenfeld borászat csodálatos borait kóstoljuk, egy szóval nagyon kellemes délutánunk szokott lenni.
Legutóbb, amikor a kolbászokat sütöttük, reggel dagasztottam mellé egy cipónyi kenyeret. Amíg elmentünk fűszerekre vadászni a patakpartra, addig szépen meg is kelt, megsütöttem, és még forrón vittem magammal, hogy csak ott vágjuk meg a vendégekkel.
Ha van kedvetek, gyertek velünk főzni, beszélgetni, vacsorázni!
szurokfű.jpgIdén még legalább egy hónapot várni kell a szurokfű virágzásra, de annak aki még nem ismeri, talán könnyebb a virágjáról felismerni a vad oregánót. Persze az illata is árulkodó. Ha egyszer megvan, akkor jövőre is ott fog nőni 🙂

A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény. Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. Közkedvelt fűszer és gyógynövény. Különösen a török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt és ma már az olasz konyha ételeit sem lehet elképzelni nélküle. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják. Nem azonos rokonával, a kerti majoránnával (Origanum majorana). Felhasználásuk ugyan hasonló, de a szurokfű sokkal aromásabb.

Forrás: Wiki

Hozzávalók a kovászhoz, amit előző nap el kell készíteni:

30 dkg liszt
2 dl hideg víz
0,1 dkg friss élesztő

A hozzávalókat összekeverem, picit dagasztjuk, majd letakarva hűtőbe tesszük.

A kenyérhez:
25 dkg sima liszt
25 dkg rétes liszt
30 dkg kovász
1 dkg friss élesztő
15 g só
1,5 dl paradicsomszósz
3 dl hideg víz
3 ek friss, apróra vágott szurokfű

Az összes hozzávalót keverőtálba tesszük, és alaposan kidagasztjuk. Lehet géppel is! Kb. egy óra után átgyúrjuk, majd újabb fél órát kelesztjük, újra átgyúrjuk és megformázzuk. Én kerek cipót formáztam belőle, és egy liszttel alaposan megszórt vaslábosba tettem, megkentem vízzel, és bevágtam a tetejét.
250 fokra előmelegített sütőbe toltam, amibe egy kispohárnyi vizet öntöttem, majd gyorsan becsuktam az ajtót. Kb 40 percig sütöttem, majd megkopogtattam az alját. Akkor jó, ha kongó hangot ad. Rácsra tettem, hogy az alja is jól hűlhessen, így vittem magammal.

Legközelebbi főzőkurzusunk időpontja: június 15 szombat 14:00–17:00 óra.

Helyszín: a Degenfeld Kastélyszálló kertje
Téma: Saláta és eper a köbön!
MENÜ:
Amuse buche: Erdőhorváti öntött perec
Gazpacho
Grillezett oldalas nyári salátákkal, zempléni gombákkal
Desszert: pavlova eperrel

Jelentkezés a programra: tokajcookery@gmail.com
Részvételi díj: 12.000-Ft/fő

*(Épp tegnap beszélgettem egy erdőbényei borásszal Berger Zsolttal arról, hogy milyen rossz, hogy Tokaj-hegyaljának mindenféle megnevezése van a köznyelvben, így a turisták nem igazán tudják hogy hova is érkeznek. Ha azt mondjuk Tokaj, akkor az csak egy kisváros, inkább egy nagy falu Hegyalján. Ha Hegyalja, akkor milyen borvidék? Ha Zemplén, akkor borvidék-e egyáltalán. Megpróbálok leszokni a “Hegyaljázásról”, amit én mondok általában, és használni a Tokaj-hegyalját, még ha nem is teszem hozzá a bűvös borvidék szót.)paradicsomosk.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Igazi nyári kolbász

kakukkfű11.jpgKakukkfű

Azt hiszem minden gyerek meggyőzhető arról, hogy több zöldséget egyen, ha ő maga készíti a saját salátáját. De amikor mindenki letöltheti a család saját kolbászát, akkor bizony nem csak a gyerekek, hanem a tinik, és a felnőttek is lázba jönnek!
Igazi, egésznapos családi program: reggel bevásárolni a piacon, megvenni a húst, a salátának valót, a különleges fűszereket, aztán közösen sétálni délelőtt a mezőn, kakukkfüvet, mentát, szurokfüvet, vagy épp medvehagymát, metélőhagymát keresni.
Minden tele van virágzó gyógynövényekkel, fűszernövényekkel, egy jó könyvvel könnyen be is azonosíthatjuk őket. Mi mostanában kétféle kolbászt is töltöttünk, egyik a mediterrán jelzőt kapta. Paradicsomos kenyeret sütöttem mellé, ennek a receptje holnap következik.
Érdemes beruházni egy kolbásztöltő berendezésbe, fontos, hogy legyen hozzá vékony, úgynevezett virslitöltő fej is, így lehet igazán jó, frissen sütnivaló, vékony kolbászokat előállítani.
Ebből a mennyiségből 10 ember jóllakik, ha kenyér és saláta is van mellé. A sütnivaló kolbász nagyon kiadós, és nagyon jól fagyasztható, arról nem is beszélve, hogy olyan kolbászokat eszünk, amiről tudjuk, hogy mi van benne, hiszen mi raktuk bele. 

mediterrán kolbász.jpgHozzávalók:

  • 1 kg darált sertéslapocka
  • 1 kg darált bárány (lehetőleg ez is lapocka)
  • 20 dkg nyers szalonna, nagyon apróra vágva
  • 40 g só
  • 6 gerezd fokhagyma, lereszelve
  • 4 ek friss kakukkfű levélke
  • 4 ek szurokfű levélke
  • 1 kk chili por
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  • 1 ek méz
  • 1,5 dl száraz fehérbor
  • 20 dkg olajban eltett, szárított paradicsom, felaprítva
  • 1 ek frissen őrölt bors
  • birkabél

fűszerek a rétről.jpgEzeket a fűszereket találtuk negyed óra alatt a Zemplénben: macskamenta, borsmenta, kakukkfű és szurokfű

A hozzávalókból összegyúrjuk a kolbászmasszát, és egy kis darabot serpenyőben megsütünk, hogy érezzük az ízét, nehogy akkor derüljön ki, hogy nem jó, amikor már mind betöltöttük. Betöltjük, 10-15 centinként elkötjük, majd megsütjük. Ne süssük túl, hogy ne száradjon nagyon ki. Süthetjük parázson, kemencében, de akár serpenyőben is.kaukkfűés bárányok.jpgAhol birkák legelnek, ott jó eséllyel nő a kakukkfű is!
dáci és kaukkfű.jpgMég a pad alatt is!
sülő kolbász.jpgVaslapon sütöttük.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hogyan építsünk közösséget?

abaujpiac20130527_8.jpgSegítsetek, várom az ötleteket, hogyan kovácsoljuk közösséget?
Vasárnap gyereknap volt, mi is eljutottunk végre az Abaúji piacra, ahol megebédeltünk, bevásároltunk, és Dávid játszott pár órát a helyi gyerekekkel. Sorverseny volt, az iskola testnevelője vezette, a fiam csapata második lett. Helyi süteményt és epret kaptak jutalmul, és egy oklevelet, amin többek között ez olvasható:

Köszönetünket, és nagyrabecsülésünket fejezzük ki azért az elhivatottságért, amellyel jelentős mértékben hozzájárulsz ahhoz, hogy ez a kezdeményezés mindannyiunk örömére magas színvonalon valósuljon meg.

Szerintem ez annyira szép, annyira sokat elmond a célról, a szándékról! A kezdeményezés pedig igazából nem is a piac. Az csak amolyan mellékterméke az egész ötletnek. Jó, ha vannak árusok, akik eladhatják, amiből évközben felesleget termeltek, akik valóban helyiek, valóban a környéken élnek és dolgoznak. Legyen mindig tojás, kolbász, lekvár, és friss, biozöldség, legyen száraztészta, sütemény, gulyás és krumplilángos paleó lekvárokkal (ezt nem tudja mindenki, de a lekvárokat az ötletgazda Móni készíti a krumplilángosba, és ő komolyan paleózik, így cukornak esélye sincs a gyümölcsök mellett). De a cél nem a piac, hanem az, hogy eljöjjenek a helyiek, játszanak, együtt legyenek, beszélgessenek, közösséggé kovácsolódjanak. Hogy egy hónapban egyszer ne főzzön otthon az édesanya, hanem ebédeljenek ott, miközben együtt játszik a család másokkal. abaujpiac20130527_2.jpgAz ebéd becsületkasszás, vagyis ha már annyit adnak érte, mint amennyit otthon az ételre szánnának, akkor is jó. Ha tudnak többet, az persze még jobb, jó helyre kerül az itt befolyt összeg. Közben a játékok száma időről-időre, hónapról-hónapra gyarapszik. Készült már “páros síléc”, mindenféle fa ügyességi játék, de most a közeli sportóriás ingyen kölcsönadta az ugrálóasztalait a gyerekeknek, csak a szállítást kellett megoldani.
abaujpiac20130527_5.jpgHavonta egyszer egy egész vasárnapon minden program ingyenes, az ebéd önköltségi, lehetőség van bevásárolni, de a családok mégsem úgy érzik magukénak a rendezvényt, ahogy az az ötletgazda szándéka volt.
Segítsetek, szerintetek hogy lehetne többeket rávenni arra, hogy kicsit közösségi életet éljenek, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással, a szomszédokkal, a szomszéd falubéliekkel, az idegenekkel? Nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy kicsit megtévesztő a név is, hiszen Abaúj piacnak hívják, természetes, hogy az emberek piacként tekintenek rá. Zemplén 085.jpgDe mi lenne a jó szó erre az önkéntesek által szervezett és fenntartott rendezvényre? Ti mikor éreznétek magatokénak egy ilyet? Mert ez nem fesztivál, nem falunap, nem játszóház, nem piac, nem társaskör, és nem is… Egy csomó minden nem, miközben egy csomó minden igen. Minden egyben, aminek a célja a közösség építés.
abaujpiac20130527.jpgSokan voltunk, sok gyerek, de nem barátkoztunk egymással, hanem mindenki a saját kis sörpadjánál ücsörgött, evett-ivott, a saját rokonaival, barátaival beszélgetett. Hogy lehetne megmozgatni az embereket? Az már több, mint fél siker, hogy sokan elmennek, kimozdulnak, ott vannak, de még mindenki a saját kis csigaházában ücsörög. Remélem ez változni fog, legközelebb én is összeszedem magam, és odaülök másokhoz, kíváncsi leszek a reakciókra, vagy arra, hogy én meg merem-e tenni 🙂abaujpiac20130527_1.jpgMár írtam a témában, hátha ez is elindít pár gondolatot.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ki szedje össze más szemetét?

Én tökéletesen megértem, hogy bosszantó más szemetét összeszedni, más bunkósága miatt elvégezni egy olyan munkát, amit nem nekünk kéne. De valakinek meg kell tennie, különben belefulladunk a szemétbe. Más szemetébe.
Annyi szépet írtam már Erdőbényéről, jöjjön most valami csúnya, méghozzá nagyon csúnya: hónapok óta rohadó hatalmas szemét a falu legszebb részén a Ligetben, a Fás legelőn. Szinte biztos, hogy nem a helyiek hagyták ott a több száz műanyag palackot, sörösdobozt, tányért és konzervdobozt, de mégis ott van. Mondjuk a patakba pedig nem a turisták dobálnak dezodoros és mosogatószeres és öblitőszeres flakonokat, ugye.  Egy olyan hely van tele szeméttel, amire a falu minden fórumon büszke: a kiadványaiban, a hirdetésekben, sőt, több rendezvényt szerveznek oda.
liget-szemét1.jpgA falunkban sajnos sok a munkanélküli, vagyis sok a közmunkás. Ők nyírják a füvet minden utcában, ami meg is látszik, végre olyan az utcakép, – legalábbis ami a gazhelyzetet jellemzi- mintha egy kedves osztrák faluban lennénk, vagyis szép.
A Ligetbe viszont nem jutnak ki a közmunkások, valószínű nem ez a feladatuk, pedig az önkormányzat úgy tűnik szeretne több vendéget látni a faluban, a napokban adtak át egy új múzeumot, nyáron a piacot, pár éve a tájházat. Csakhogy az a fránya turista nem áll meg a faluhatárt jelző táblánál, tovább fog menni, főleg, hogy mindenhol arról olvas, hogy milyen gyönyörű hely az Aranyosi völgy, érdemes megnézni, és tábla is jelzi: természetvédelmi terület. Csakhogy pár tahó miatt ez a gyönyörűség nem élvezhető. Érthetetlen módon vannak olyan emberek, akiknek tetszik a környezet, hiszen ők is oda mennek piknikezni, pihenni, kicsit lelazulni, aztán maguk után hagyják a szemetüket, hátra se néznek, és azt hiszik úgy van ez jól, az már nem az övék, ők már kiették, kiitták a benne lévőt, nekik már nem kell.
liget-szemét2.jpgÉs nem a védelmükben jegyzem meg, hogy az egész Ligetben egyetlen szemetes sincs, ami volt, az valahogy eltűnt, leszerelték. Csakhogy hiába vitték el, azok a fránya emberek ettől még termelnek szemetet. És azok, akik haza nem viszik magukkal, de legalább annyi jó érzés szorult beléjük, hogy kidobnák a szemétbe, nem tehetik meg, így ott hagyják.
Komolyan kérdem, kinek kéne összeszedni mások szemetét? Mi tavaly összeszedtünk három zsákkal, nem akadt követőnk, persze megértem, azt a szemetet ugyanis a saját kukánkba kell utaztatni, telerakva vele a csomagtartónkat. Idén nem szedtük össze, csak megírom, hátha más is úgy gondolja, hogy valakinek össze kell szednie, mert így nem maradhat. liget-szemét3.jpgMi nem szemetelünk!

A képek minőségéért elnézést, telefonnal fotóztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vacsora két szerencsésnek

gombás-melegszendvics5.jpgNégy oka is van, hogy muszáj írnom a gombás melegszendvicsről:
1, A barátnőm szerint a gombás melegszendvics a legalja. Mind a gasztronómiának, mind a melegszendvicsnek, mind a gombának. De szerintem nagyon finom.
2, Elkészítettem életem leggiccsesebb gasztrofotóját. A férjem szerint kéne még rá egy kiskutya, egy kisgyerek és egy szerelmes pár is. Meg kell osztanom!
3, Jamie Olivernek van egy receptje, aminek az a neve, hogy valami “két szerencsésnek”. Mindig is irigyeltem ezt a címet, most végre leírhatom.
4, El kell dicsekednem azzal, hogy mi terem az erdőbényei fűszernövényeim között. Egyszerű receptnek álcázni a hencegést.

Természetesen nem csak tinoruból készíthető, rókagombából se rossz. Viccet félretéve laskából is nagyon finom, de sima csiperke is megteszi.
gombás-melegszendvics2.jpg
Hozzávalók a melegszendvicshez:

kb. 20 dkg gomba
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
1 ágacska kakukkfű
1 evőkanálnyi petrezselyem zöld
4 ek natúr krémsajt
3 ek reszelt parmezán
só, bors
4 szelet kenyér

A gombát felszeleteltem, és a vajon megpirítottam. Hozzáreszeltem a fokhagymát, beleszórtam a kakukkfüvet, és a petrezselymet, majd elzártam alatta a lángot. Mehetett bele a kétféle sajt, a só és a bors. Nem volt itthon, de illett volna bele egy kiskanálnyi magos dijoni mustár.
Elosztottam a kenyérszeleteken, és betoltam a grill alá.
gombás-melegszendvics1.jpgIgen, ez az a fotó…