Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország egyik legjobb étterme egy szocreál büfé

panoramabufe1.jpgHogy miért nem írok ebben a blogban étteremkritikákat? Ennek több oka is van. Először is, nem tartom magam kompetensnek a témában. Van véleményem, de nem ettem még 500 étteremben, és abból a kevesebb mint 500-ból, nem volt húsz Michelin csillagos. De persze ez csak egy dolog, hiszen én is szívesen hallgatom meg mások véleményét és sokakéra adok is, ezért szeretem pl. a könyvajánlókat. Az utóbbi években kizárólag ajánlásra olvastam könyveket, és csak egyszer kellett csalódnom, igaz azt azóta se tudom kiheverni 🙂
Több helyen elmondtam már, hogy melyik a kedvenc magyarországi éttermem (igen, a Rosenstein az), és nem fogok hosszas indoklásba kezdeni, de összességében egyszerűen ott érzem a legjobban magam, és a nekem ízlő ételeket kapom. Ennyi.
De ez most csak egy rövid kitérő volt, biztosan másnak más a kedvence, és van aki azért szeret egy helyet, mert ott kedves a felszolgáló, van aki azért, mert mindig jó a birkapörkölt. Teljesen felesleges ezen vitázni.
De biztosan sokaknak meg van az az érzés, amikor valami megfoghatatlan dolog miatt szeret egy helyet, és bár százszor megfogadta, hogy soha többet, mégis mindig újra ott találja magát. Vagy csak én vagyok ilyen bizakodó?
Hajlamos vagyok magáért az épületért újra próbálkozni. Ha az egy öreg, történelmi hely, akkor valahogy mindig jobbat várok. Javíthatatlan vagyok. Ilyen az egyik kisváros gyönyörű alpesi stílusú házában működő étterem, egy gyönyörű park közepén. Látom a teraszon a hatalmas plazmatévét, mégis meglepődöm, amikor bekapcsolják rajta a forma1-et, és morgok, ha az összes pincér azt nézi, én pedig nem tudok kávét rendelni a meglehetősen vacak ebéd után. De van egy másik hely, ahol imádom a vendéglőst, a feleségét, az egész környezetet, és azt is, ami a vendéglőből lehetne, ha… Ha nem futnék bele évek óta vadnak hazudott marhába, szarvasnak mondott hipermarketes sonkába. És egyszerűen nem hiszem el, hogy csak én látok át a szitán. Pedig én akkor is megrendelném a vadast, ha marhának lenne felírva a táblára, és egy sima pörkölt is boldoggá tenne, ha az egyébként elképesztően kedves és profi felszolgáló lány nem mondaná azt, hogy a későbbi félreértések elkerülése végett szól, hogy az étlapon olvasott rókagombát ne keressük, mert csak porként szórták a húshoz. Aha. Köszönöm.
panorama3.jpgA férjemnek van egy mondása, hogy mindenhol csak olyan ételt rendeljünk, amit el is hiszünk, hogy megtudnak csinálni. A baj csak akkor van, amikor egyszerűen nem szerepel ilyen az étlapon. A nagy falu negyven éve változatlan személyzettel üzemelő éttermében nem szeretnék panna cottát enni, de mit csináljak ha nincs más desszert? Kikérem, és nem csodálkozom, amikor annyira kemény, hogyha ledobnám a földre, akkor visszapattanna. Viszont milyen jó lenne egy babgulyás egy régi udvarházból kialakított étteremben, főleg, amikor meglátom, hogy nem is tányérban hozzák ki, hanem régi, porcelán leveses tálban. Aztán mekkorát kell csalódnom, amikor meglátom a konzerv vesebabot a tálban.
Szerintem mindenki tudja miről beszélek. A csalódásról, amikor a minimális elvárások sem teljesülnek.
Na, és akkor most jöjjön számomra a 2013-as év meglepetése. Az “étterem” amit Zempléni Pista barátom ajánlott. Ahol nem hogy nem csalódtam, de alig várom, hogy visszatérhessek. Ilyen étterem kéne 500 még Magyarországra. Akkor minden rendben lenne, azt hiszem.
panoramabufe.jpgIsmeritek a Panoráma büfét a Bodó réten a Nagy-Milicen? Azt hiszem kevesen tudják hol van, pedig a Kék-túra egyik állomása, egészen a Szlovák határnál, Magyarország legészakibb pontjánál Hollóháza és Kéked között az erdő közepén. Budapesthez nincs közel, sőt, tulajdonképpen eszméletlen messze van. Egy kis szocreál szoba maga az étterem két asztallal, rajta műszálas terítő, a cserépkályhában pattog a tűz, már vártak minket, amikor a két órás séta után visszaérkeztünk. Előre szóltunk, hogy ebédelnénk, el is mondták a menüt: sztrapacska, füstölt húsleves, derelye. Tudtuk, hogy sztrapacska és derelye lesz, azt hallottuk ez a kettő mindig van. Sztrapacska a magyaroknak, derelye a szlovákoknak 🙂 Tel: 06 47 305 195. 
Szokott még krumplileves, bableves, babgulyás, és töltött káposzta is az “étlapra” kerülni. Mondhatjuk, hogy nem túl nagy választék, de amikor ez a három étel tökéletesen van elkészítve, akkor semmi másra nem vágyunk. Jó időben lehet kint is enni a kertben, vagy bent magában a büfében, ahol most két bringás kanalazta a forró levest a hűvösben.

panorama sztrapacska.jpgAzt mondja Pista barátom, hogy a büfében húsz éve ugyanezek az ételek kaphatóak, mindig tökéletes minőségben. Attól nem kell tartani, hogy tömegek keresik majd fel, ha elolvassák ezt a posztot, a távolság ugyanis nagy úr. És hogy miért tudok ennyire örülni egy jó sztrapacskának ami ráadásul tehéntúróval készül, pedig én juhtúróval szeretem?

Mert ez egy nagyon egyszerű nagyon olcsó étel. Az utóbbi években még se tudtam sehol enni egy normálisat, mert bár érzik a Zemplénben, hogy ezt tartani kell az étlapon, hiszen a helyi szlovákok szinte népeledelt csináltak belőle arrafelé, mégse tudják vagy akarják sehol normálisan elkészíteni. Egyik fesztiválon a sima nokedlit hívták sztrapacskának, és amikor megkérdeztem, hogy de mégis hol van belőle a krumpli, azt válaszolták, hogy az emberek nem szeretik. MI VAN??? Nem szeretik a krumplit a sztrapacskában? És a húst a pörköltben? Jaj, ne már!

Úgyhogy meg kell becsülnünk, ha valahol egy ilyen egyszerű ételt képesek jól elkészíteni, és a végén nem hintik meg vegetával, hogy legyen valami íze (?) mint egy másik helyen.

Na de jöjjön a derelye. Teljesen más, mint ahogy én készítem, vékony tészta, benne rengeteg szilvalekvár. Két adagot kértünk, egy hatalmas tállal kaptunk. Mondjuk az egyszemélyes sztrapacska is tálban érkezett, így laktunk mi jól két felnőtt, egy felnőtteknél többet evő kiskamasz, és egy meglehetősen lelkes baba 3700 forintból annyira, hogy utána még egy órát pihegtünk, bámulva a felhőket az égen.

Szóval csak háromféle étel, de az tökéletesen elkészítve. Ilyen helyekre vágunk. Tudtok még hasonlókat?

 panorama derelye.jpg

37 hozzászólás a(z) “Magyarország egyik legjobb étterme egy szocreál büfé” című bejegyzéshez

vicces, szerdán repülök haza, és irány Hollóháza pénteken 🙂
Szóval meglepődtem, mikor megtaláltam ezt a bejegyzést 🙂 Hú, hogy anno 10-egynéhány éve a srácokkal mennyit piáltunk itt hajnalokig, mikor már az összes kocsma be volt zárva lent a faluban 🙂
A környéken gombázni is érdemes amúgy a túrázás mellett… 🙂

Ja, és a Panoráma büfé a Bodó-réten található, nem a Lászlótanyán, odáig még menni kell északnak 1-2 km-t. Az már magánkézben van (Waberer konzorcium talán?), nem is lehet oda bemenni, pedig gyerekként mennyit horgásztunk a mellette lévő halastóban… 🙂
Ja, és a hely nem Kéked és Hollóháza között van, hanem a két község közötti műútról kell lefordulni északnak:
maps.google.com/maps?saddr=Holl%C3%B3h%C3%A1za,+Magyarorsz%C3%A1g&daddr=Ismeretlen+%C3%BAt&hl=hu&ie=UTF8&ll=48.55116,21.407547&spn=0.065452,0.198269&sll=48.567804,21.43431&sspn=0.002045,0.006196&geocode=Feym5AIdL8JGASk3bGylZS8_RzGrpOztFw9RPw%3BFSIX5QId1A5HAQ&t=h&mra=ls&z=13

Bunabogdány, halsütő, saját nevelésű pisztráng, néhány ízben..és egy-két féle idény krémleves, kizárólag friss alapanyagból, korlátozott mennyiségben..míg eszegetsz, frissen füstölnek pisztrángot, amit hazavihetsz..gyógynövényes föstben, ha kéred.Ott ettem pl.gévagombás pisztrángot. Na, oda Debrecenből is elmentünk..na, jó, előtte unokáztunk Óbudán:) Oda menjetek, ahol Hamu cica ott lábatlankodik!!!/ebből következik, csak az menjen oda, kit nem zavar, ha cica van körülötte..konkrétan én ölbe vettem, mert szeretem:)

Én most hirtelen egy negatív listát tudnék csak összedobni az elmúlt egy év tapasztalataiból.
Teljesen egyetértek a bevezető gondolataiddal: TV-ző pincérek, satöbbi.
Az egyik legrosszabbat meg merem írni:
Étlap: Kemencés szarvassült, barnamártással, vargányával hízott libamájjal. (a fantázianevére nem emlékszem, de ezt ígérte az étlap)
A valóság: Főtt marha szeletek, külön főtt pörkölt szaftban, gondolom a szintén ott szereplő marhapöri szaftjából löttyintették oda. Esetleg lehetett benne Knorr barnamártás por is. Fagyasztott krokettel. A vargánya helyett konzerv sampion, jó pont, hogy a sót kiáztatták belőle. Igaz találtam egy hízott libamáj darabot, 1,5-2 dkg lehetett.
Elnézést sem kértek, csak próbáltak jópofizni.

Lillafüred. A csapolt sör jó. 🙂

Bocs, az előzőből lemaradt: nem faházas sátras büféről beszéltem az előbb, nem írom le a hely nevét, nehogy, de vállalom, hogy ez történt.
Sajnos a pisztrángtelep tele volt emberrel, nem fértünk be, ezért kerestünk más étkezési lehetőséget. (ez is tele volt, még üzleti ebédet is láttam, szóval igénytelen népnek igénytelen étterem…)

Papok borozója, valahol Sajkod környékén, egy szőlőhegyen. Csak egyszer voltam ott, de egyrészt igazán jót ettem, másrészt a ház bora szintén kellemes volt az ebéd mellé, harmadrészt pedig már magáért a környezetért is megéri elmenni odáig… Valószínűleg a legjobb elsétálni odáig a környékről, egy kis túra étvágyat csinál, a bor is belefér ilyenkor.

A pilisvörösvári Jetterben is jót ettem pár éve, alig volt pár fogás az étlapon, de azok jók voltak, ráadásul kérésre készítettek valami vegetáriánus ételt is, ami állítólag szintén jól sikerült. Ha még nem zárt be az étterem, vissza is fogok térni egy (talán krumpligombócos sváb) bablevesre, a pincér meg is ígértette velem:)

Illetve egy azóta megszűnt kifőzdében Óbudán iszonyú finom coleslaw-t ettem, de általában a menüjük sem volt rossz (az mondjuk nem volt egy kiemelkedő gasztronómiai élmény, de tényleg finom volt. No meg az sem rossz, ha kb egy ezresért kapsz rántott csirkecombot sült krumplival és uborkasalátával, illetve valami érdekesebb levest is (mustáros lencseleves, ilyesmik, nem a menzás szürke lé)).

@pizzaszeletvágó:
inkább írd meg a nevét, mert Lillafüreden több étterem is van. Gagyi is, és jó is.

Nekem a legnagyobb csalódásom Villányban volt. Bornapok voltak, az egyik pincében (már nem létezik) előre kellett vacsorát rendelni, 4 közül lehetett választani.

Mire mindenki megérkezett, kihozták az ételt, megéreztem az illatát, és akkor jöttem rá, hogy ez az általam sokat fogyasztott készétel, amit pont abban a négy ízben forgalmaztak.

A különbség csak annyi volt, hogy a fagyasztópultból megkaptam valami párszáz forintért, a pincében felmelegítve, tányérra szedve és felszolgálva meg vagy kétezerért.

Nem messze onnan, Füzéren a Koronaőr Vendégházban ettük életünk legjobb ebédjét. Semmi faxni, húsleves volt, meg brassói, meg fánk szederlekvárral, de mindez olyan volt, mintha a nagyinknál ebédelnénk. Imádtuk. Azóta is emlegetjük, erős nosztalgiával. Úgy tűnik valamit nagyon jól csinálnak azon a környéken.

@Fuszeres Eszter: Hát ez aranyos! :)Lehet hogy a Koronaőrből hozatták? Ha Füzéren jártok, csekkoljatok be, szerintem jó lesz nektek! Semmi sallang, a házinéni mosolyogva teszi eléd a levesestálat, hoz repetát,tényleg olyan mintha valami családi ebéden lennél. Mondjuk mi kb. 5-6 éve voltunk ott, remélem még most is ez a színvonal. És mondom: sokszor emlegetjük :)))

Őrség, kellemes csárda és fogadó szép régi házban, kérek szarvasragut dödöllével és kihoznak egy korrekt, de teljesen jellegtelen szarvaspörköltet ropogósra sütött főtt krumplival. Semmi furmány nincs benne, semmi helyi, ilyet bárhol kapni, pedig előtte láttuk a környéken termő gombákról a táblát, azokból igazán lehetett volna tenni bele. A krumpliról meg legalább szólhattak volna.

Ilyet csak Budapesttől távol lehet találni.Nagyon-nagyon távol. Mert itt nem tudod megcsinálni,sokat, sokszor-mindig úgy és annyiból, hogy maradjon is valami a zsebben (mert azért ugye…) és a vendég is élvezhesse. Számlásan,közteherrel, betartva a szakhatósági előírásokat, ennyiből, kifizetve a rezsit, igazán jót, jó alapanyagokból? Csak elbújva, kis falukban,ahová,talán, nem találnak be asarc és vámszedők.. Akármilyen szuper a hely,egy ellenőrzés azonnal haza is vágná!

Naná, hogy ismerem! Hollóházán nőttem fel. Amikor legutóbb, sok-sok évvel ezelőtt ott ettem, akkor is ezek voltak az étlapon. De a legfinomabb sztrapacskát az anyukám csinálja, és nem sajnálja belőle a krumplit, a szalonnát és a házi túrót.
Ja, és a Bodó-rét melletti erdőkben rengeteg a finom tinóra (tinóru). Ha otthon vagyok, kötelező program a gombászás, persze gombaszezonban.
Zemplén a szívem csücske. Jó volt a soraidat olvasni.

A múlt héten arrafelé dolgoztam, és éppen ebédidőben jártam arra, ezért – miután olvastam az ismertetést – kötelességemnek éreztem kipróbálni a helyet. Nagyon nem érdemes ragozni: az egyszerűségében is végtelenül remek, csendes, barátságos helyszín, nagyon örülök, hogy megkerestem. Precíz kiszolgálás, és az étel tényleg remek és bőséges. Bizony a derelye végével már birkózni kellett.

És hogyan lehet odatalálni (mert sokak számára ez is fontos lehet)?: Hollóházáról észak felé kell elindulni, és kb. 2 km-re a falutól (kétszer) jobbra kell kanyarodni Lászlótanya felé. Innen egy keskeny, nemrégiben felújított tükörsima aszfaltos út vezet a Bodó-rétre, gyönyörű erdőben. Ragyogó napsütés délben, színes erdő, remek étel, elégedettség a köbön. Mindez együtt a Panoráma büfé. Folytassák hasonló szellemben! Már csak azt sajnálom, hogy nem gyalog mentem fel, és ebéd után nem volt időm leheveredni a fűben…

Vélemény, hozzászólás?