Kategóriák
Egyéb kategória

Majálisra való

majus11.jpgVannak szerencsések, akik ma grillezhetnek. Még érdemes egy utolsó csokorral venni a medvehagymából, hogy aztán egy évre elbúcsúzhassunk tőle. Csak annyit mondok, hogy meggyes pite. Ugye, hogy nem is olyan rossz, ha vége lesz a medvehagyma szezonnak? Pikk-pakk, itt a spárga és az eper, majd a cseresznye, és a meggy. És én idén annyi gyümölcsöt fogok enni, amennyivel bepótolom a tavalyi gyümölcsböjtöt is. Szóval az a helyzet, hogy minden barátnőm paleózik. Kivétel nélkül. Nem tudom mi lesz így, megszűnik a tejgyártás és bezárnak a kenyérgyárak? Addig is, amíg ez nem történik meg, aki akarja, egyen a fasírt mellé kenyeret. Mi csak zöldségeket grilleztünk mellé, és elég is volt. Viszont úgy jártunk, hogy harminc perccel a megbeszélt idő előtt odaértünk a grillező helyre, így mire megjöttek a többiek, mi már kibontottuk a bort, gyerekek már a pokrócon heverésztek, és alakult a parázs. Nem is tudom, mit kezdenének nélkülünk a barátaink 🙂

május1.jpgHozzávalók: 

1 kg darált hús (vegyesen marha és sertés)
2 nagy csokor medvehagyma felcsíkozva (először nagyon soknak tűnik, de kell bele!)
2 nagy fej hagyma nagyon apróra vágva
15 dkg darált dió
1 ek apróra vágott kakukkfű
1 citrom reszelt héja
1 citrom leve
4 tojás
2 ek apróra vágott kapri bogyó
1 ek apróra vágott konzerv zöldbors

1 kk szódabikarbóna

Mindent összekevertem, majd pogácsákat formáztam belőle, és fél órát állni hagytam. Elég lágy lesz a massza, de nem kell megijedni, nem fog szétesni. Lassan süssük a parázson!
Mi így grillezünk.

majus12.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Dávid és a haverok

david és a haverok1.jpgA cím úgy lenne teljes, hogy Dávid és a válogatós haverok. Vagy Dávid, aki válogat, ha itt vannak a haverok. Vagy Dávid semmit nem eszik meg amit a haverok se, amikor itt vannak a haverok. Vagy Dávid semmit nem eszik meg amit a haverok se, és a haverok se eszik meg, amit különben megennének, de Dávid nem eszi meg.
Röviden a csordaszellemről.
Szóval, amikor feljönnek Dávid haverjai, akkor megpróbálok olyat főzni, amiről azt sejtem, hogy mind megeszik, de azért mégsem lehet mindig pizza, még elmesélik otthon, hogy csak pizzát tudok sütni, meg ilyenek 🙂 De akkor marad a tészta, mert arra ugye mindenki vevő. Tészta egy kis csirkével nem lehet lehet mellé nyúlás, csak úgy kell megoldani, hogy a húst is, és minden hozzávalót a srácok adagolhassanak maguknak. Így mi is jól lakhatunk a férjemmel, méghozzá valami olyannal, ami meglehetősen finom. És persze megtudhatunk olyanokat, hogy kinek veszi az anyukája mindig készen a grillcsirkét, kinek szállítja hétközben a vacsorát is futár, és ki az, aki csak az iskolában eszik főtt ételt, esetleg hétvégén a nagyinál. Na meg a kilencévesek rettenetesen fárasztó vicceit is meghallgathatjuk, annyi változatban, ahányan az asztalnál ülnek, és ha nincs szerencsénk, akkor el is magyarázzák, hogy mi benne a poén. Csak hogy megértsük, mert nem teljesen őszinte a mosolyunk. De legalább addig is velünk vannak, és hozzánk szólnak, és megbizonyosodhatunk róla, hogy nem volt hiábavaló az eddigi 9 év, a srácok tudnak késsel-villával enni, jó étvágyat kívánnak, és az is előfordulhat néha, hogy használják a szalvétát. Aztán gyorsan rohannak a gyerekszobába, és ez semmit sem változott harminc év alatt. Pont mint mi annak idején.

Csípős pesztós-csirkés tészta

A vörös pesztóhoz:

20 dkg olajban eltett, szárított paradicsom (olajjal együtt)
5 dkg mandula
5 dkg reszel parmezán
3 gerezd fokhagyma
1 kk szárított oregánó
só, bors

1 nagy csokor snidling apróra vágva

apróra vágott chili

1 kész grillcsirke leszedegetett, apróra vágott húsa

15 dkg olajbogyó felkarikázva

friss bazsalikom levelek

50 dkg tészta kifőzve

Először megsütöm a grillcsirkét. Én vajjal szoktam bedörzsölni a bőrét, sózom, és teszek a hasába egy kis rozmaringot, néhány fokhagymagerezdet, és ennyi. De ez szabadon választott gyakorlat, és ha sirtünk, nyugodtan lhet bolti is a grillcsirke. A leszedegetett, apróra tépkedett húst egy tányérra teszem.
Közben kifőzöm a tésztát.
Aztán elkészítem a pesztót: minden hozzávalót a turmixba borítok, és pépesítem. Ha túl sűrű, mehet még bele olívaolaj.
Mindent külön kis tálkában teszek az asztalra, hogy mindenki összeállíthassa a saját vacsoráját. Általában kétszer szednek, mert valamilyen más változatot is ki kell próbálni.

Másnál is virágzik már a snidling? Olyan korainak tűnik.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mit ennének a gyerekek, ha hagynánk nekik?

IMG_3804.jpgNem éppen reprezentatív a felmérésem, de sikerült 43 öt és tíz év közötti gyereket megkérdeznem, hogy mit ennének a legszívesebben, egyáltalán milyen lenne az álom ebéd számukra.
Érdemes kicsit elgondolkodni a válaszokon, mert gyakran nem engedünk a srácoknak, az egészség jegyében. Persze, eljön majd az a kor, amikor már nem nagyon lesz beleszólásunk abba, hogy mit esznek, és érthető módon most szeretnénk megalapozni az egészséges ételek iránti vágyukat, de azért lehet néha kívánság nap. Nálunk ilyen mindig a születésnap, akkor aztán fagyit eszünk egy napig ha kell, és bizony havonta egyszer gyorsétterembe is elmegyünk, mert Dávid egyszerűen imád ott enni. Az már más kérdés, hogy szerintem szinte bármit elé tehetnének abban a közegben, az tetszene neki, de nem hiszem, hogy bárkinek bármi baja lett volna havi egy gyorséttermi hamburgertől. A fiam júniusban lesz kilenc éves, és már most tervezi a menüt, az már biztos, hogy Margaritha pizza lesz, de a torta fajtája még erősen kétséges, esetleg kettő kel majd, mert nem tud dönteni, de dobogós a madártej, a citromfagyi és a bolti chips is. Mondjuk legalább a tortát és a pizzát nekem kell sütnöm, és örülök a bizalomnak.

Tehát arra kérdésre, hogy mi a kedvenc ételed, ez volt a top 10 válasz. Érdekes, hogy egy édesség se jött szóba. Úgy tűnik az öt évesnél idősebb gyerekek már álmukból felkeltve is tudják, hogy “a sütemény az nem étel kisfiam”. Minden esetre kíváncsi lennék, mit válaszoltak volna 10 vagy 20 évvel ezelőtt.

pizza (sokféle, de leginkább Margaritha) 9
paradicsomos penne/spagetti 8
rántott hús krumplipürével 6
krumplis tészta 4
hamburger 4
sajtos hús krumplipürével 3
paradicsomleves 3
húsleves cérnametélttel 2
húsgombóc paradicsomszószban 2
lasagne 2

Viszont az álom menü, már sokkal nagyobb szórást mutatott, gondolom egy szociológus jó kis tanulmányt tudna írni a válaszokból, én csak hármat írok most le, mert van benne számomra egy közös dolog: ezeket az ételeket magamtól soha nem párosítottam volna így össze. Felnőtt logika. Minden esetre, egyik nap meglepem vele a családot, szerintem mi se fogjuk bánni 🙂

Paradicsom leves, sajtos hús krumplipürével, madártej és eperfagyi.
Pizza, krumplis tészta, rizskoch.
Lasagne, hamburger, csokis palacsinta tejszínhabbal.

Minden más, ami a közös családi és baráti étkezésről szól:

Kategóriák
Egyéb kategória

Hat séf-hat blogger a Halászbástyában

vendegek.jpgRégi adósságomnak teszek eleget most, leírom végre, hogy milyen is volt, amikor a Halászbástya étteremben főztünk. Harmath Csaba és Hammer Zoltán kitalálták ugyanis, hogy hat blogger mellé kisorsolnak hat séfet, és egy-egy fogást, amiből majd egy kerek egyész menüt kanyarítanak, és ezt valódi, hús-vér vendégek elfogyasztják. Igent mondtam, azt hittem ugyanis, hogy ezt a séfek úgy sem vállalják majd be. Tévedtem.

a csapat_1.jpgElég izgalmas volt, kicsit el is gondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. Attól féltem, hogy majd olyan lesz, mintha Gordon Ramsay konyhájában lennék az a szakácstanonc, akinek mindig leordítják a fejét, pedig szegény nem tehet semmiről 🙂 Aztán megtörtént a sorsolás, Bereznay Tamással a Sonkaarcok konyhafőnökével sorsoltak össze, és levest kaptuk feladatul. Itt kicsit megnyugodtam, mert szerintem mi kaptuk a legmegúszósabb feladatot. Mondjuk pont ennyek ellenére  érthetetlen, hogy sok helyen miért nincsenek jó levesek, de ez a poszt most nem erről szól, mi ugyanis nagyon jó levest főztünk, még ha én inkább csak pozitív energiával járultam is hozzá a végeredményhez. Tamással ki is találtunk ötféle levest, amiből végülis a sült csirke velouté karalábéval és friss korianderrel lett kiválasztva, mint a menüsorba passzoló fogás. Örültem neki, mert a karalábé és a koriander nagy kedvencem együtt, sült csirke levest pedig még soha nem ettem, de elég jól hangzott. Előfőznünk, lepróbálnunk nem kellett, ugyanis Tamás már ezt többször készítette.

en2.jpgAztán ahogy közeledett a nagy nap, mégiscsak egyre idegesebb lettem, mert időközben kiderült, hogy folyamatosan kamerával veszik majd, ahogy főzünk, és ezt a vendégek egy televízión élőben követhetik, miközben vacsoráznak. Elképzeltem, hogy majd bénán vágom a hagymát, Tamás hitetlenkedő arccal áll mögöttem, és mindezt lassítva nézheti a bénázásomon nagyon jót derülő közönség… Na, nem így történt, nem én vágtam ugyanis a hagymát. De különben is, az az igazság, hogy a séfek eszméletlen jó arcok voltak. Egyik sem éreztette, hogy na, itt ez a kis bloggerke, aki írogat mindenféle okosságot a blogjában, de tessék, fogalma sincs hány fokon kell szuvidálni a karalábét, hogy tökéletes legyen.

leveslesz.jpgEljött a nagy nap, megérkeztem a Halászbástya étterembe, és ilyen komoly feladatokat kaptam: tépkedjem le a koriander levélkéit a száráról, és tanuljam be a menüt, mert élőben kell majd konferálnom, hogy mit és hogyan csináltunk. A karalábét egyébként 85 fokon szuvidáltuk, a csirke veluté a csirkecomb leturmixolt húsából készült, a tetejére pedig két vaslap között, ropogósra megsütött csirkebőr került. Különben a tálalásnál az lett volna a feladatom, hogy két darab háromszögre vágott ropogós bőrt teszek a levesre. Na, kié süllyedt el mindig a leves aljára? Hát nem a Tamásé. Alig vártam, hogy elmondhassam a mikrofonba, amit bemagoltam, mert ez azt jelentette, hogy innentől kezdve az én életem csak móka és kacagás, innentől már csak a többiek dolgoznak, és én végre táthatom a számat, ha éppen nem vagyok útban. Kicsit aggódtam, hogy Harmath Csaba majd belekérdez a technológiába, időbe, vagy csak a tálalásba, de megkegyelmezett. Látnivaló volt bőven, nem unatkoztunk a saját fogásunk felszolgálása után sem. Először is a hatalmas high tech konyha, másodszor a gyönyörű étterem, ahonnan a legszebb panoráma tárul az ember szeme elé Budapestről. Tényleg megunhatatlan az a látvány! Nem is tudom, mikor lehet jobb ott ülni: tavasszal vagy nyáron a teraszon, amikor süt a nap, vagy mondjuk télen egy este, amikor a sötétben ki van világítva a város? Tipikusan az a hely, ahol lassan kell vacsorázni, kiélvezni minden falatot, és közben megpróbálni a retinánkba égetni a látványt.

sztoriban.jpgMautner Zsófi Chili és Vanilia, és Bíró Lajos Bock Bisztró már előre elkészítették a kecske rilette kocsonyát chilis pácolt citrommal és csípős-édes zöldségekkel. Persze nem Zsófi és Lajos lett volna, ha nem valami szokatlan hús és nem valami extra fűszer találkozik a menüjükben. Pl. cékla só. Zsófi tormáról, jeruzsálemi piacról mesélt, Lajos pedig tolta a sztorikat, mint mindig. Ha Angliában élne, Gordon Ramsaynek nem lenne állása, sehol sincs hozzá képest!

kocsonya.jpgUtánuk következtünk mi a levessel, majd a második előétel, házinyulas risotto sült medvehagymával, saját jus-vel: Tobai Róbert, a Columbus séfje és Jókuti András Világevő munkája. Ők annyiban alkottak tökéletes párost, hogy Jókuti nem csinált semmit, viszont vitte a show-t, kidumált mindent, nem aggódott, amikor mikrofont adtak a kezébe, mondhatni, ő is hagyta a séfet dolgozni, nem volt rá panasz.

tuleltuk.jpgA halas főételt Magyarósi Csaba a Városban blog bloggere és Hammer Zoltán a Halászbástya étterem séfje készítette. Helyi erőként tőle vártam volna azt, hogy a legidegesebb lesz, százszor megfogadja majd, hogy soha többet nem enged ilyet a konyhájába, de nem így történt, eszméletlen nyugodt, és kedves házigazdánk volt. Tőkehal szárított sonkával, briós kéregben, petrezselymes burgonyafőzelékkel, kaprival, marinált újhagymával következett. Annyira szép volt, hogy én azt hittem első pillanatban, hogy egy krémes süteményt látok.

A húsos főétel Ugrai Nagy Tünde Ízbolygó, és Horváth Gábor a mádi GUSTEAU Kulináris Élményműhely séfjének közös alkotása volt: borjúnyak ‘Orloff’ csicsóka gratinnel, mangolddal, paradicsomos jus-vel. Erre különösen kíváncsi voltam, mert nagyon szeretem az Orloff módra készült marhát.

A végére maradt a desszert (mi más?), amit Desszert: Nábelek Zsófia a Malackaraj gyakornoka és Jahni László a Kistücsök séfje készített. Erre rájártam rendesen, miközben a levesünk főtt, de azt hiszem ez megbocsájtható, így is jutott minden vendégnek. Zöldalma “kolbász” rétes morzsában, sós karamellhabbal.

7_etterem.jpgÉs végre a háttérből is megfigyelhettem, milyen az, amikor egy profi csapat 100 főre egyszerre szolgálja fel az ételt. Tényleg olyan, mint egy katonai bemutató. Profi felszolgálók egyszerre nyúlnak a tányérokért, úgy mozogva, hogy soha ne legyenek egymás lába alatt, és közben ne akadályozzák a konyhai dolgozókat a munkában. Számomra ez volt a legnehezebb, úgy ott lennem, hogy ne rontsak a végeredményen, és úgy állni valahol a konyhában, hogy ne hátráltassam azokat, akik valóban megdolgoztak az este sikeréért!
Már megértem egyébként a stresszt is, amit a televízióban láthatunk. Van a vendég, aki rendel valamit az étlapról. Innentől kezdve nagyon sokmindenen és nagyon sokmindenkin múlik, hogy tökéletes étel kerüljön az asztalára. Minden apró részletnek klappolnia kell, különben oda az egész. Ha nem jó az alapanyag, vagy csak egy kis része, vagy nem tökéletes a technológia, esetleg nem sikerül a tálalás, vagy a felszolgáló vét el valamit, már oda az egész, amiért addig annyi mindenki dolgozott. Szerencsére, most nem hagyták, hogy bármilyen apró homokszem kerüljön a gépezetbe, és úgy tűnt, a séfek is élvezték egymás társaságát, így a helyi legénység is nyugodt maradhatott. Pedig el tudom képzelni, milyen lehet az, amikor mások vannak az ember konyhájában. Én konkrétan három embert tudok elviselni a sajátomban, de ismerek olyat, aki senkit.

Visszajelzések alapján nagyon jól teljesítettünk, köszönhetően a profi helynek, és séfeknek. Remélem lesz folytatás, mert nem csak a vendégek, de mi is nagyon jól éreztük magunkat, az este remekül sikerült! Aki pedig lemaradt, és nem győzi kivárni a következő alkalmat, sétáljon fel a várba, és vacsorázzon egy jót a Halászbástya étteremben!

A fotókat köszönjük Erdőháti Áronnak!

A Városban blog is velünk főzött.
9_teraszok.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Indiai töltött cukkini

gömbcukkini2.jpgRiver Cottage recept, ami eredetileg krikett labda tökkel készült, de ma annyira megörültem, amikor megláttam ezeket a gömbölyű cukkiniket, hogy eszembe jutott. Gondolom télen is nagyon finom az édes sütőtökkel, de nyári receptnek is tökéletes cukkinivel. Egy valamit cseréltem még le, a lila hagymát újhagymára. (Off, de ha a lila hagyma két szó, akkor az újhagyma miért egy? Nekem mindkettő egy szó lenne, de hát nem én írom a szabályokat.)
Lehetne az étel neve töltött cukkini pékné módra, ugyanis nem kell előre elkészíteni a kuszkusz, hanem nyersen beletölteni, és sütés alatt szíva magába a nedvességet a cukkiniből, és krémsajtból. Öt perces munka, de negyven percet sül, úgy kell vele számolni.

Hozzávalók:

4 gömbölyű cukkini
1 dl nyers kuszkusz
2 doboz Philadelphia krémsajt
4 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek curry paszta
só, bors
olívaolaj
+a tálaláshoz tejföl

A cukkinik tetejét levágtam, a belsejüket kanállal kikapartam, és felszeleteltem. A kuszkuszt elkevertem a krémsajttal, a felkarikázott újhagymával, a lereszelt fokhagymával, a curry pasztával, és picit megsóztam. A cukkiniket megsóztam, locsoltam beleéjük egy kevés olívaolajat, majd elosztottam bennük a kuszkuszt.
Rátettem a cukkini kalapokat, és mellé szórtam a cukkini belét. Azt is meglocsoltam olajjal, és sóztam, borsoztam. Lefedtem alufóliával, és 30 percig sütöttem, majd további tíz percig fólia nélkül is. Tejföllel tálaltam.

gömbcukkini7.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Kucsmagombás galette

kucsmagomba12.jpg
Nem esett még szó egy nagyon fontos dologról, mégpedig a válogatós gyerekről. Mert lássuk be, elég nehéz, és nem is túl szórakoztató egy finnyás gyerekkel egy asztalhoz ülni. Persze, mindenkinek van olyan étele, amit nem szívesen eszik meg, sőt akad olyan is, amit vagy csak felnőtt fejjel szeret meg, akkor érik meg rá, vagy soha nem. Én se eszek meg mindent, egyszerűen nem megy le a torkomon a ponty. Se így, se úgy. Gyerekkoromban sokkal több mindent kerültem, pl. a zsíros húsok egészen húsz éves koromig nem ízlettek. Dávidnak pedig volt pár határozottan rossz éve. Nem tudom mit rontottam el, de egyszer csak ott tartottunk már, hogy szinte semmit nem evett meg, csak az olívaolajos tésztát, amiben az ovi remek partner volt neki, a konyhásnénik főztek neki, ne éhezzen a drágám. Aztán gluténérzékeny lett… De ez már régen volt szerencsére, azóta igencsak jóevő kilencéves, kevés dolog fog ki rajta igazán, persze van amit nem is próbálunk. A poszt végén a képen nem éppen őszinte a mosolya, teljesen kiborult egy feta sajtos vegyes salátától, annyira savanyúnak érezte az érett sajtot, hogy még el is fehéredett tőle. Talán szigorúak vagyunk, de vannak olyan ételek nálunk, amit tilos visszautasítani. Mindent meg kell kóstolni, de nem kell mindent megenni. Mégis előfordul néha, hogy valami miatt egyszer csak kitalálja egy addig szeretett ételre, hogy mától nem kéri. Na, ilyen nincs. Nem főzök külön, nem lehet csak a “szeretem ételeket” enni, mert akkor hamar skorbutot kapnánk és elgurulnánk, az biztos. De a fetát nem muszáj megenni, ha nagyon nem megy, ki lehet tenni a tányér szélére.
Így voltunk a gombával is elég sokáig, de mióta Dávid is képes pár órát eltölteni az erdőben, és nem kell cipelni, vagyis három éves kora óta, azóta megeszi a gombát. Legalábbis, amit közösen gyűjtünk. Néha egy-egy puhább tinóru kifog rajta, de nagyon büszke pl. arra, hogy a fekete trombitagombát mindig ő látja meg. Közelebb van  a földhöz a szeme 😉

kucsmakakukkfu.jpg
A facebookon írta egy nagymama, hogy sokszor ott rontják el a szülők, hogy nem engedik segíteni a gyerekeket a konyhában, mert akkor lassabb, mert akkor piszkosabb, egy egyszerű vacsora elkészítése is. Igen, ezt a hibát sajnos én is el szoktam követni, hétköznap ha csak fél órám van összedobni valamit, egyszerűbbnek találom beküldeni a konyhából a gyereket, pedig milyen remek alkalom beszélgetni, ételeket, alapanyagokat megismerni!
És ha már hajnalban az erdőben vagyunk és gombászunk, akkor meg is esszük. Általános iskolában szembesültem azzal, hogy vannak emberek, akik gyűlölik a gombát. Na meg a mazsolát, a kaprot, a köményt, és ki tudja még mi mindent, de a gombát értettem a legnehezebben. Talán azért, mert soha nem felejtem el azokat a reggeleket, amikor mi is fogtuk a kosarunkat, és kimentünk az erdőbe. Sőt, nagyanyámnak volt háti puttonykosara, és amikor nagyon kicsi voltam, akkor abba rakott engem, amikor meg nagyobb, akkor a gombát. Volt olyan, hogy majdnem teleszedtük, aztán megszárítottuk, hogy legyen télen gombaleves. Ami igazából korhelyleves volt, csak annyi szárított vargánya volt benne, hogy inkább gombalevesnek hívták.
Valahogy így van most Dávid is a gombával. Igazából nem szeretni, ezért a bolti csiperkét nem is eszi meg, de amit közösen szedtünk, az ízlik neki. Érdekli a fajtája, külön beazonosítja ő is a könyvből, elolvassa mivel keverhető össze, azt is megnézi, így már ismer pár gombafajtát. Van a gombászásban valami, ami gondolom a vadászatban is megvan, a siker izgalma. Találunk-e gombát, ha igen, mennyit? Milyet? Ki találja meg az elsőt?
Ugyanez kicsiben a piacon vásárlás. Ha egy kedves kofától vesszük a mángoldot, aki szól két jó szót a gyerekekhez, netán ők kérik, vagy veszik észre azt az egy árust, akinek van az asztalán, akkor máris finom a mángoldfőzelék. Különben fúúúúj. Ilyen ez.
Idén rengeteg kucsmagomba nő, én még soha nem láttam ennyit. Mostani ebédünket úgy szedtük, hogy nem is gombászni indultunk. Persze ha már ott volt, nem hagyjuk tönkremenni!

kucsmagomba11.jpgKucsmagombás galette

A tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
1 kk só
1 ek víz
2 ek tejföl

A töltelékhez
30 dkg kucsmagomba
5 dkg vaj
3 nagy gerezd fokhagyma
10 dkg ricotta
3 ek frissen reszelt parmezán
nagy csokor petrezselyem
só, bors
kakukkfű

A tésztához elmorzsoljuk a vajat a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk a tésztát. Fóliába csomagoljuk, és egy órát pihentetjük a hűtőben. Addig megtisztítjuk a gombát, hajszál vékony szeletekre vágjuk a fokhagymát, felaprítjuk a petrezselymet, és lereszeljük a parmezánt.
Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. Kb.4 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. A gombát csak akkor daraboljuk fel, ha nagyon nagyok. A vajat felforrósítjuk egy serpenyőben, rádobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, beleszórjuk a fokhagymát, a petrezselymet és a kakukkfüvet, két percig kevergetjük, majd elzárjuk a lángot. A tészta közepére halmozzuk a gombát, a ricottát kiskanállal rádobáljuk. Csak a szélét szórjuk körbe parmezánnal, majd felhajtjuk a tésztát körbe. Sütőpapírra fektetjük, és 20 percig sütjük. Egy ilyen adag 3 főnek elég ebédre, sok zöldsalátával. 
Együtt, egy asztalnál esszük meg!dáci feta1.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Húsmenyország

knrdy steak.jpgMindenki úgy emlegeti a steaket, mint egy férfias ételt. Pedig azt figyeltem meg, hogy az összes barátnőm imádja. Még soha nem találkoztam olyannal, aki egy csirkemellet rendelt volna, amikor egy jó steaket is kaphatott. Különben is, semmi sem paleóbb, int egy tányérnyi steak. Úgyhogy nem írhatom azt, hogy Magyarország legférfiasabb éttermében jártam, mert nem lenne igaz. Talán a nők nem krumplit kérnek köretnek. Vagy nem csak azt 🙂
Furcsa, de életem első olyan étterme a KNRDY, ahol pontosan azt kaptam, amire számítottam. Tökéletes steakre vágytam, és azt is kaptam. Tudtam, hova megyek, nagyon jó alapozása az étteremnek a hentesüzlet, vagyis bocsánat -hentes butik, de attól mégis sokkal több. Nem csak egy kisvendéglő, ahol el tudják készíteni azt a húst, amit eddig csak árultak, hanem egy hatalmas, igazi manhattani stílusú étterem. Óriási üvegportállal, nagy bárral ahol tele a hűtő pezsgővel, pulttal, ahol megnézhetjük a kínálatot, és olyan konyhával, ami nincs kifejezetten a vendégtérben, de nyugodtan bekukkanthatunk. Amolyan félig látványkonyha.
A séfek Mark Turton (executive), és Calum Mcfadzean (sous-chef), szerencsére olyan helyről érkeztek, ahol hagyománya van a tökéletes steaknek, így amikor meghallottam a nevüket, már tudtam, hogy hiba nem lesz. Ugyanis egy Omaha, vagy egy Argentin fillet mignon már tökéletes amikor a serpenyőbe kerül. Egy ilyen húst csak elrontani lehet, vagy jól elkészíteni. Márpedig amikor az ember kifizet egy ilyet, akkor ismeretlen helyen mindig kicsit aggódik.  

Az étlapon argentin bélszín, 90 napig érlelt wagyu marha rib eye steak, és nebraskai omaha steak és ír báránygerinc is van, igazi hús menyország! Azt hiszem, egy 45 dekás ribeye nem az én kapacitásom, de egy 22 dekás Argentin fillet mignon jöhet bármikor, így azt rendeltem. Kicsit elgondolkodtam, hogy mi is legyen a köret, mert eddig életem legjobb steakje mellé mac and cheese-t adtak, és a KNRDY-ban is találtam az étlapon baconös, cheddar sajtos macaronit, de aztán inkább kacsazsírban sült burgonyát, és tejszínes spenótot kértem. Nem bántam meg, de azóta is ott motoszkál a fejemben a macaroni,  úgyhogy azzal is ki kell majd próbálnom. Valami Amerika, ugyebár. 

krdy st.jpgMire a hússal végeztem, már rendesen jól laktam, de van egy szabály, miszerint desszert nélkül nem állunk fel az asztaltól, így bevállaltam egy pekándió tortát vanília jégkrémmel és juharsziruppal, és belekóstoltam a banoffee pie-ba is, amin egy gombóc karamell fagyi olvadozott. Aztán teljes kajakóma. Még szerencse, hogy ablaknál ültünk, és nyugodtan nézhettem az utcán sétáló embereket, miközben erőt gyűjtöttem az induláshoz.

Az árakról: a KNRDY nem olcsó, sőt drága. Aki járt már igazi steak étteremben, vagy vásárolt már valódi, jó minőségű steaket, az tudja, egy szelet ilyen hús bizony még a hentes pultban se két fillér, hát még elkészítve.  Sajnos nem engedhetem meg magunknak, hogy hetente, vagy akár havonta is ott vacsorázzunk. Viszont mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, legalább egyszer menjen el, és próbálja ki, milyen az igazi steak. 

fotók a weblaprólknrdy.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Tíz perces vacsora

melegszendo1.jpgNagyanyámat mindenki ismeri. Na, nem azért, mert olyan híres asszony, hanem mert mindenkinek van, vagy volt egy ilyen nagyanyja. Aki a lehető legkevesebből a legfinomabb vacsorát tudta főzni. Az ő krumplilevese mindig jobb volt, mint az anyué. Az almáspitéje is, pedig anyu tett bele diót is, a mama pedig soha. Szóval az én nagyanyám tudott spórolni. Kevésből is, mégis mindig a zsebembe tudott dugni egy kis pénzt, vagy csokit.
Egyszer nyáron, amikor nála nyaraltam, megunta a válogatásomat, és elhatározta, azt főz nekem, amit az anyám ott Pesten. Persze, megtudtam, hogy ez nem étel kislányom, de ha csak ezt eszed, akkor… Na, így dobott össze egyik este egy tepsi melegszendvicset egy kancsó citromos teával. Életem egyik legszebb estéje volt. Hétfő, hőség, még tévézni se tudtunk, mert hétfőként nem volt adás. Ketten voltunk csak a házban, nagyapám már nem élt. És mesélt arról, amiről akartam. Apu gyerekkoráról, a háborúról, a saját gyerekkoráról. És közben ettük a melegszendvicset, amit sajtból, egy paprikából, maradék tejfölből, újhagyma szárából és tojásból kevert, majd a szikkadt kenyérre kent.
Ez persze már nem ugyanaz a recept. Olyat soha senki nem tud már.

Hozzávalók 8 szelet kenyérhez:

1 doboz Philadelphia uborkás-fetás krémsajt
1 nagy tojás
15 dkg füstölt sajt lereszelve
2 csokor újhagyma maradék zöld szára, felkarikázva
1 gerezd fokhagyma
1 piros kaliforniai paprika felkockázva, esetleg egy pici chili is
só, bors

Minden hozzávalót összekeverek egy nagy tálban, majd megkenem vele a kenyereket. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és grillt is rákapcsolom. Nem teszem a legfelső rácsra, hogy mindenhol átforrósodjon, ne csak a teteje égjen meg. Salátával tálalom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Grillsütő mellé a barátokat!

Hétvégén azt hiszem, aki csak teheti, begyújtja a grillsütőt. VÉGRE!
Mi nagyon gyakran grillezünk, és nem a kertben, hanem amikor úton vagyunk, és épp kedvünk szottyan. Ezért mindig van nálunk grillsütő, amit sokan viccesnek találnak, de az az igazság, hogy a piknikezés igazi kisgyerekes program, barátokkal. Amíg apa a tűzzel van elfoglalva, anya napozik, vagy ibolyát gyűjt (én most ezt tervezem), a gyerek vígan elmatat egy bogarat nézve, vagy fára mászva. Utána lehet focizni, frizbizni, vagy egy hatalmasat sétálni. Szabad program. Mi télen is grillezünk, de azt már csak haladóknak ajánlom. Miután megsült az ebéd, még órákat tudunk heverészni, beszélgetni. Imádom, igazi csapatépítő.
Addig is jöjjön egy pár jótanács kezdőknek, mire is lesz szükség.
Picnic by secluded Forest Stream.jpgFotó
5 literes műanyag flakon, tele vízzel.
Ez a legfontosabb, a sütés után ezzel tudjuk leönteni a parazsat annyira, hogy tényleg biztonságosan otthagyhassuk. Ha borgácsolunk, akkor a bográcsot öblítjük ki előbb, majd abból öntjük le  a tűzet.
Grillsütő. kicsi, 1000-2000 forintos, de nem az eldobható tálca, az nem alkalmas! Az a legjobb, aminek olyan lábai vannak, amit nem szükséges becsavarozni használat előtt, elég csak bedugni a helyére. Ha ilyen épp nincs akkor jó a csavarozós fajta is, de akkor rögtön vegyünk mellé egy olcsó csillagcsavarhúzót is, és azonnal rakjuk a grillsütő dobozába. Rettenetesen bosszantó, ha már ott állunk a hússal, gyufával a kezünkben, hogy begyújtsuk a tüzet, és még egy órát kell vacakolni a csavarokkal és egy nagy késsel. Az első használat előtt a grillsütő kartondobozát ragasszuk át vastag ragasztószalaggal, mert hamar tönkremegy, és mindig abba kell visszacsomagolnunk  a sütőt.
Faszén és gyújtós. Mi a brikettet szeretjük, sokkal nagyobb hőt ad le, és tovább is ég. A gyújtóssal pedig pillanatok alatt be lehet gyújtani a tüzet, de amíg elég elég kellemetlen a szaga, szerencsére akkor még úgy sem szabad semmit a parázsra tenni.
2 pokróc. Érdemes olyanra áldozni, aminek az alja vízhatlan. Ilyenkor még nedves és hideg a föld, de nyáron is eshetett egy záporeső pár órája, vagy reggel még harmatos lehet a fű. Jobb, ha nem engedi át a vizet és a hideget, főleg, ha kisgyerek is van velünk, aki nem képes megülni a fenekén egy plusz kardigánon.
A lehető legnagyobb műanyag vágódeszka. Én kettőt szoktam vinni, de az se elég soha. Azért a műanyag, mert annak alig van súlya, és mindig elég messze megyünk az autótól, nem mindegy, hogy mennyi mindent cipelünk magunkkal súlyban.
Dugóhúzó. Van, amikor nem kell, mert pezsgőt bontunk, vagy csavaros tetejű könnyű bort, de ha épp parafadugós, és azzal kell szenvedni, hogy kiüssük, vagy benyomjuk, de mivel, ha nincs fakanál, az nem jó. Persze ez csak borivóknak fontos, de a grillezés együtt jár a borivással, nyáron meg a fröccsözéssel. Vita nincs.
2 éles, nagy kés. Nem szorul magyarázatra.
Műanyag szemetes lapát. Na, ezen mindenki nevet, amikor meglátja, de aztán… Oké, van aki aztán is. Mi arra használjuk, hogy amikor nincs szél, ezzel legyezzük a parazsat. Majdnem mindig szükség van rá.
Nagy, felfelé szélesedő szájú fonott kosár. A tányéroknak, poharaknak, bornak, üdítőnek, stb. Imádnám a piknikkosarat is, mert gyönyörű, de mindegyik olyan nehéz, hogy az csak dísznek jó, vagy annak, aki hajlandó a kocsija mellett grillezni. Engem zavar az autó látványa, úgyhogy piknikkosár kilőve, pedig Dávid kapott egyet, úgyhogy néha muszáj lesz cipelni. Ez volt a nagy vágya.
Üveg pohár, tányér (ok, nem kell porcelán, de semmi képp nem műanyag), rendes evőeszköz. Mert sokkal jobban ízlik az étel rendes tányérból, mint műanyagból. Egy nagyobbacska tál, ami zárható, hogy meleg maradjon benne amit hamarabb sütöttünk, pl a köretet. Újkrumpli szezon, jaj de várlak már!
Szalvéta, több konyharuha.
Könnyű hűtőtáska  a grillezendőnek, és az italoknak.
Szúnyog és kullancsriasztó mindenkinek, illetve sebtapasz és jód a gyerek térdére.
+1: nálunk mindig van egy növényhatározó. Jó móka. Szeretnék egy fa és egy madárhatározót is, de nem járhatok könyvtárral grillezni az erdőbe. Mit hagytam ki?
Itt ülünk egy asztalhoz másokkal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Favabab rizottó Hannibal Lecter figyelmébe

hannibal10.jpg

I ate his liver with some fava beans…

Hannibal nap van az Indexen, gondolom mindenki favababot főz májjal és egy szép chiantival, legalábbis remélni tudom csak, hogy más nem jut senki eszébe a fimről. Ettem egyszer egy favabab-spárga rizottót, sok citrommal, és rengeteg parmezánnal, ami azóta is benne van a top rizottókban, amit életem során kóstoltam. Viszont a spárga még nem igazán győzött meg a piacon, úgyhogy kicsit átvariáltam a receptet, és aszalt paradicsomot, sóban eltett citromot és sok fokhagymát kevertem a favababbal, majd ezt nem a rizottóba, hanem annak a tetejére halmoztam, hogy megfelelően határozott maradjon az íze.

A faba – nagyszemű lóbab a Terebessről:

“Zölden kifejtve és hüvelyesen, éretten a magjai fogyaszthatok. Takarmánynak is kiváló.

Egyik legősibb kultúrnövényünk a pillangósok családjába tartozó lóbab. Őshazája Észak-Afrika. Az ókorban általánosan elterjedt és termesztett volt. A rómaiak terjesztették el egész Európában, ahol a középkorban egyeduralkodó babféle lett. Annyira meghatározó jellegű volt, hogy babon csak a lóbabot értették, később vált azután szét a közönséges bab (Phaseolus) és a lóbab (Vicia) elnevezés. Nyugat-Európában és Észak-Afrikában széles körben termesztik jelenleg is.

Egyéves növény, amelynek a mag mérete alapján igen sok változata és alakja van (nagy, közepes, kis szemű). Karós fő-gyökere gyors növekedésű és mélyre hatoló. Dúsan elágazó és hasonlóan hosszú oldalgyökereivel 1-1,5 m’-es talajréteget hálóz he. Gyökerein sok nitrogénmegkötő baktérium, Rhizohium található. Ezek a mikroorganizmusok szimbiózisban élnek a növénnyel: a levegő nitrogénjét megkötik, önmagukat és részben a lóbabot is ellátják nitrogénnel.

Egyenes szára elágazás nélküli, esetleg a felső harmadában ágazik csak el igen rövid oldalhajtásokra. Ritkán az is előfordulhat, hogy közvetlenül a talajfelszín felett villásan elágazik. A vastag négyélű száron a levelek a fajtától függően párosán, ritkán páratlanul szárnyaltak. Kis, elliptikus levélkéi bőrszerűek, felületük sima, felszínük középzöld, fonákuk szürkészöld. A levelek a vegetáció második felében alulról felfelé fokozatosan megbar-nulnak, majd megfeketedve lehullanak.

A levelek hónaljában rövid, kissé tömött, 2-5 virágból álló fürtvirágzat fejlődik. A virágok nagyok, piszkosfehér színűek, melyekből az evezők, általában fekete színű foltja élénken előtűnik. 5 zöld csészelevele rövid tartócsővé forr össze, a különálló csúcsok kihegyesedők. Az öt sziromlevél jellegzetes kétoldalian részarányos (zigomorf) pillangós virágot alkot. A 10 porzószál két falkát (9+V képez, melyekből 9 a magházat és a bibét védő porzócsövet alkotja. Az egy termőlevélből alakult felső állású magházból kialakuló hüvelytermésében 1-5 mag található.

A zöld hüvely belül szivacsos állományú, zsenge állapotban húsos, lédús, zöldségként fogyasztható. Maga a zöld hüvely bőrszerűvé válik, az érés folyamán sötétbarna, kissé feketés árnyalatú lesz, melyen bársonyos szőrözöttség található. A túlérett hüvelyek felrepednek és a mag kiesik belőlük. A magok világosbamák, sima, fényes felületűek, méretük 25-35 X 8-12 mm. Alakjuk erősen lapított ellipszis, középen kissé homorú hajlattal.”

A máj elmaradt. Szerintem Hannibal Lecter tévedett, nem illik a májhoz. Az embermájhoz. Hahaha. 

A rizottó:
1 nagy fej hagyma
5 dkg vaj
(esetleg bacon, vagy bármilyen füstölt hús, de akkor már nem vega)
25 dkg rizottó rizs
1,5 dl fehérbor
alaplé vagy átszűrt húsleves (nekem bárányalaplevem volt itthon)
15 dkg kecskesajt krém
bors

A tetejére:
1 nagy favabab konzerv 850 gramm, babszemek kinyomkodva a külső hüvelyükből
diónyi friss gyömbér
kb fele annyi szárított paradicsom, mint a kinyomkodott bab
3 gerezd fokhagyma
3 sóban eltett citrom nagyon vékonyra metélt héja
jó minőségű olívaolaj

A babbal kezdünk: kinyomkodjuk a viszonylag keményebb külső burkából. Egy serpenyőbe szórjuk a lereszelt gyömbérrel, fokhagymával, paradicsommal, citromhéjjal. Meglocsoljuk az olívaolajjal, és kicsit megforgatjuk a tűzön a serpenyőben. Kész is. Melegen tartjuk.

A rizottó hagyományosan készül: hagymát a vajon megfonnyasztjuk, rádobjuk a rizst, majd felöntjük a borral. Folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a forró alaplevet merőkanalanként, majd amikor a rizs fogkemény, gyorsan belekeverjük a kecskesajtot és a borsot. Azonnal tálaljuk!