Tudom, hogy sokan amolyan pesti úri huncutságnak gondolják a pasztinák iránti rajongásomat, de remélem azért sokan osztoztok velem a lelkesedésemben.
Röviden, a pasztinák jó. A leves se akármi, és most hús sincs benne. Legyen ez egy vega hétfő.
Húsz perc alatt összedobható leves, igazi hétköznapi sietős vacsora.
Hozzávalók 4 tányérhoz:
4 közepes pasztinák
1 ek harissa vagy más csípős paprikakrém
7 dkg gorgonzola
3 ek mascarpone
só, bors
10 dkg kesudió
1 kk füstölt chili por
0,5 kk ső
A pasztinákot megpucoljuk, felkarikázzuk, majd kevés sós vízben megpároljuk. Hozzáadjuk a harissát, a gorgonzolát, a mascarponét, leturmixoljuk, és utána ízesítjük. Annyi forró vízzel pótoljuk, hogy 1,6 liter legyen összesen.Közben egy száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk a kesut, majd még forrón összeforgatjuk a chilivel és a sóval. Amikor picit lehűt, apróra vágjuk, és némi morzsolt gorgonzolával együtt a forró leves tetejére szórjuk.
Ha úgy érezzük, mehet rá pirított kenyérkocka is.
25 perc alatt kész.
1, A krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A fokhagymát lereszeljük. 
Majdnem minden nap főzök valamilyen levest, mégse szoktam leírni a receptet, mert annyira egyszerűek, hogy szinte nincs is recept. De fel lettem szólítva a lekörmölésükre, nem is a recept, csak az ötlet gyanánt. M barátnőm ugyanis azért nem főz leveseket, mert szerinte egy jó leves legalább két óra, vagy ha nem annyi, akkor pedig semmi sem jut eszébe. Ezt én egyébként tökéletesen megértem, pont azért nem is írtam le eddig, mert szerintem is a húsleves a leves, a többi csak leveske hozzá képest, és most miről írjak? Még csak egy sztori sincs mellé, leves és kész. Hideg, langyos vagy forró, húsz perc alatt, vagy kicsit hosszabban főzőm, néha még ennyi idő se kell hozzá, és bizony belekerül minden: mirelit zöldség, fonnyadozó kelkáposzta, fél hagyma, egy marok ez, egy marok az, de szinte soha nem az ami épp a piacon vagy a kertben terem. Szóval ezentúl lesznek gyors, hétköznapi levesek, de nem fogom túlvariálni, nem lesz előtte mese. Azt majd hozzáképzelitek, hogy tegnap vacsorára leves volt…
Csípős sült paradicsom leves
Azt szokás mondani a decemberről, hogy meghitt, nyugodt hónap. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó hétre ez tényleg igaz, de a többire?! Soha ilyen rohanós hétköznapok, hétvégék nincsenek az év folyamán, mint ilyenkor. Még utoljára jól meg kell nyomni a munkát, hogy minden kész legyen év végéig, és a két ünnep közt ne kelljen dolgozni, ha lehet. Közben vásárolni, takarítani, főzni, csomagolni, tervezni, és a hétköznapi dolgokat is csinálni.
Nem egyszerű!
Nálunk ilyenkor gyakran van tíz perces vacsora. Jöhetnek a félkész ételek, gyakrabban nézem meg van-e valami maradék a fagyasztóban, és hetente legalább kétszer melegszendvicset vacsorázunk.
Ez az étel pont annyi idő alatt készült el, mint egy melegszendvics, mégis eszméletlen finom! Imádják a gyerekek is, és mi is!
A vajat megolvasztom a serpenyőben, és rádobom a gnocchit. Nem főzöm, csak sütöm, néha megrázva a serpenyőt. Most ezt a pici fajtát választottuk az Aldiban, nagyon jó ropogósra meg lehet sütni, és egy másfél évesnek is pont megfelelő méretű, nem kell félni, hogy nem tudja lenyelni. Amikor már kicsit megpirult (ez kb 5 perc) rászórom a hajszál vékonyan felszeletelt sonkát, és hozzáreszelem a fokhagymát is. Még két percig rázogatom, majd meglocsolom tejföllel és megszórom parmezánnal. Közben a gyerekek megteríthetnek, és már kész is vacsora.
10 perc, esküszöm! 🙂
A posztot az Aldi és az Aldi háziasszonyai támogatták. (x)
Nagyanyámat mindenki ismeri. Na, nem azért, mert olyan híres asszony, hanem mert mindenkinek van, vagy volt egy ilyen nagyanyja. Aki a lehető legkevesebből a legfinomabb vacsorát tudta főzni. Az ő krumplilevese mindig jobb volt, mint az anyué. Az almáspitéje is, pedig anyu tett bele diót is, a mama pedig soha. Szóval az én nagyanyám tudott spórolni. Kevésből is, mégis mindig a zsebembe tudott dugni egy kis pénzt, vagy csokit. 
Négy oka is van, hogy muszáj írnom a gombás melegszendvicsről:
Igen, ez az a fotó…
