Kategóriák
Egyéb kategória

Nők és a számítógép

Már rég rájöttem, hogy minden embernek szüksége van egy személyi informatikusra. A személyi edző már a múlté. Gondoljunk csak bele, életünk legnagyobb részét ma már a számítógépeink mögött töltjük, főleg a lányok. Hiába mondják, hogy a férfiak neteznek többet, ez egyszerűen nem igaz.
Na de nem mindenki engedhet meg magának egy személyi informatikust. Vagy sokat kell keresni, vagy jól kell házasodni. Persze az a legjobb, ha mindkettő egyszerre sikerül. Így vagy úgy, de a feleségem megengedhet magának egy mindig kéznél lévő, házi rendszergazdát, programozót, webfejlesztőt.
Mire lehet jó egy személyi informatikus? Sok mindenre alkalmas. Ha kell mosogat, takarít, gyereket nevel és meg lehet tőle kérdezni azt is, hogy hová tűnt az „asztalról” a mappám, ami előbb még egész biztosan ott volt. Persze sikítva.
Külön fejezetet érdemel a női felhasználó, azon belül is a gasztroblogger. A nőkről általában elmondható, hogy nem nagyon tudják megmondani, hogy mi a különbség a memória és a merevlemez között, és könnyen elvesznek a könyvtárszerkezet útvesztőiben.
Halkan kell megjegyeznem, hogy sajnos a férfiak között is egyre gyakoribb az informatikai analfabéta. Erről akár egy külön bejegyzés is születhetne, megdöbbentő, hogy az irodában dolgozó alkalmazottak számítógépes készségei az utóbbi pár évben mennyit romlottak, pedig az ember pont a fordítottját várná. És sajnos a fiatalokkal sem jobb a helyzet.
Na, a gasztroblogger nem ilyen, tökéletes tisztában van ezekkel a fogalmakkal, hogy gyötörhesse a férjét nagyobb memóriáért, gyorsabb net kapcsolatért, vagy könnyebb lapotopért. És ami a legérdekesebb, hogy egy gasztroblogger nem gasztroblogokat olvas ám, legalábbis csak keveset. Nem, ő öreg fákról olvas, vagy régi házakról, esetleg madárhangokat hallgat a neten. Furcsa, én mondom.
Szóval, az eredeti témához visszatérve, hogyan küzd meg a gasztrobloger nő a felmerülő informatikai kihívásokkal? Fontos, hogy a házi rendszergazdánknak ne csak rendszerfelügyeleti ismeretei legyenek, értsen a webes közzétételhez is, legyen jártas a Google Blogger, a blog.hu és egyéb szolgáltatók sablonjainak módosításában.
Az egész csak egy kedves kérdéssel kezdődik: szerinted hogy kell blogot regisztrálni? Aztán egyszercsak kiderül, hogy a sablon nem jó: három hasábos kell, de különben ugyanilyen maradjon. Vagy a képeknek nagyobbaknak kell lenniük.
A személyi informatikusnak érteni kell a fényképezéshez is, ha egy gasztroblogger alkalmazásába szegődik. De ha ahhoz nem is, akkor legalább a Photoshop-hoz. Hogyan kell a képet kisebbre méretezni, vagy kivágni egy részét?
Persze, lehet, hogy kell egy kis tehetség is, de szerintem az informatikus szerepe megkérdőjelezhetetlen. 🙂
És mit kap ezért cserébe a jól nevelt házi rendszergazda? Csorgó nyállal figyelheti, ahogy a felesége a legjobb beállítást keresi a fotókhoz. Első a munka és csak utána jöhet a szórakozás. Felhívom házasság előtt álló férfitársaim figyelmét, hogy ne vegyenek feleségül gasztobloggert, mert párjuk kifotózza az ételt a szájukból. 🙂
A személyi informatikusnak sok türelemre is szüksége van. Az emberekben általában az kép él az IT szakemberekről, hogy azok elhízott, hajlott hátú, ápolatlan UFO-k, akik bináris nyelven beszélgetnek egymással. Amikor viszont a „felhasználóhoz” beszélnek, akkor mindenképp mogorvák és fölényesek. Pedig az informatikusnak mindig türelmesnek kell lennie, főleg ha nőkről van szó. Informatikus szemmel talán az egyetlen dolog, amiben a nők különböznek a férfiaktól, az a „temperamentum”. Míg egy férfi legtöbbször képes higgadtan, logikusan elmagyarázni a hibajelenséget, addig a nők általában érzelmi alapon közelítik meg a számítógépet is és ember legyen a talpán aki kihámozza belőle az igazi problémát.
Vagyis: csörög a telefon, nem tudom felvenni, mert a másikon beszélek. A „főnök” azonnal újrahív, majd sms-t küld: nagy baj van. Aztán kiderül, hogy lefagyott a levelezés. De ez a két szó a nők száját nem higgadtan hagyja el, hanem magas hangon közlik szinte sírva: Úristen, nem tudom elküldeni a leveleimet, csinálj valamit!!!
A nők mindent akarnak és azonnal: legyen a gépen új operációs rendszer, de rögtön, lehetőleg úgy, hogy minden ottmaradjon a helyén, az ikonok az asztalon a mappák a megszokott helyükön, és még a háttérkép is ott legyen, mindezt fél óra alatt!
Na és a fotómappák, az egy külön téma. Mindent lefényképez, ami él és mozog, vagy ami kő és fa, vagy illatos vagy fokhagymaszagú. Ezek a fotók rengeteg helyet foglalnak, már egy egész külső HDD megtelt velük, és folyamatosan készül az utánpótlás. Néha egy-egy mappa akkora lesz, hogy belefagy a megnyitásba. Akkor megint sikítást hallok a szobából: Gáááábor!
Mert a nők rohannak. Mert mi van ha valaki éppen akkor ír egy fontos mélt, amimkor ő nem fér a gépéhez? Tudják hány levelet kap a feleségem egy nap? Tegnap a gmail-es fiókjába 33, a freemail-esbe 28 és a másik kettő személyes fiókba pedig összesen 12 érkezett. Mit lehet ennyit írogatni? De komolyan…
Kategóriák
Egyéb kategória

Palacsinta

Képzeljétek el, a palacsintának van receptje 🙂
Persze, én is egy “recept” szerint sütöttem eddig, de az a recept kb. így szólt amikor édesanyám elmesélte hatéves koromban:
Kell hozzá liszt, tojás, tej, egy kis szódavíz, hogy könnyebb legyen a tészta, só, és olaj a sütéshez. Cukrot nem szabad bele tenni, mert leragad. Legyen hígabb, mint a nokedlitészta, és öntöttvas serpenyőben süsd, abban nem ragad le.
Tehát harminc éve így sütöm, minden mértékegységet nem kaptam hozzá. Tudom milyennek kell lennie az állagának és kész.
Anyu hamar rám testállta a palacsintasütést, ez az egy étel van szerintem a világon, amit ő utál elkészíteni.
Nagyanyám élesztős vastag palacsintákat készített, én azt nem szerettem.
Ehhez képest a Szakácsok könyvében benne van „A” recept.
Kipróbáltam, és nagyon jól sikerült. Több dologban is erősen különbözik az eddigi palacsintáimtól:
-nincs benne szódavíz
-rengeteg benne a tojás
-sok vaj van a tésztában
-legalább két órát pihentetni kell a tésztát, de úgy vettem észre, hogy egy nap múlva még finomabb lesz
-lehet bele cukrot tenni
Szerintem a sok vaj mellett még egy picit meg kell olajozni a serpenyőt is, akkor lesz igazán finom a palacsinta.
És akkor a recept 12 darabhoz:
125 g finomliszt
2 nagy tojás
20 g vaníliás cukor
csipetnyi tengeri só
250 g hideg tej
40 g olvasztott vaj
étolaj a sütéshez
Szokásos módon készül, mindent össze kell keverni, majd mehet a hűtőbe pihenni. Nagyon finom! Fotó nincs, megsütöttük, megettük. 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Svédország anno

Fotó: Hobbiszakács

Decemberben Hobbiszakács arra kért pár gasztrobloggert, hogy írjunk egy-egy ajándékposztot a blogjára. Nem írta le miért, ezek után nagyon furcsállom, hogy mindenki a játéknak megfelelő kis poszttal járult hozzá a játékhoz. A feladat ugyanis az volt, hogy az írás alapján ki kellett találni a szerzőt. Én például egészen biztos voltam, hogy az olasz diákélményét megörökítő posztíró nem lehet Dolce Vita, mert az annyira egyértelmű, aztán mégis ő volt 🙂
Ezt írtam:

1994-ben kicsit több mint egy évig éltem Svédországban. Mikor hazautaztam, még mindig nem utáltam a gyerekeket, de menthetetlenül beleszerettem az arab konyhába.
Utazásom előtt azt gondoltam, hogy Svédországban hideg lesz. Tévedtem, egyáltalán nem volt hideg, viszont folyamatosan akkora szél fújt, hogy rá kellett feküdni némelyik utcában.
A kisfiúk, akik a gondjaimra voltak bízva, hamar beavattak a svéd gasztronómia titkába:…és akkor a svédek feltalálták a krumplipürét, és azóta mindenhez ezt esszük…
Egy évig hetente ötször főztem krumplipürét. Chilis bab krumplipürével, lasagne krumplipürével, krumplipüré olvasztott vajjal a tetején, és igen, volt krumplipüré áfonyalekvárral is. Ebédre és vacsorára is.
Egy hét után nem tudtam megenni a saját főztömet se, mindennek forró krumpli, gőzölgő tej, és olvadó vaj szaga volt. És akkor egyik reggel az alagsori mosodában összefutottam egy „kolléganőmmel”, egy olasz lánnyal, aki egy ikerpár kislányra vigyázott.
Azt mondta, már régóta figyeli, hogy járok a mosodába (már legalább egy hónapja ott voltam :-), és szerinte csatlakoznom kell a nagy hétvégi, nemzetközi bébiszitter tivornyákhoz, úgyhogy találkozzunk szombat reggel a kapuban.

Kicsi olasz pizzériában kezdtük a napot, műanyag asztalok és székek között, valódi olasz szakácsokkal, akikből elkezdett párologni a tesztoszteron, és pillanatok alatt kétszer olyan szőrős lett a mellkasuk, ha egy tucat vihorászó lány beült hozzájuk.
Az olasz lányok nagyon éltek ilyenkor, táncoltak, énekeltek, hülyítették a srácokat. Ők persze meg megvadultak, csillogott a szemük, ledobták a kötényüket, egy pillanat alatt otthagyták volna a munkahelyüket, csak jöhessenek velünk tovább, de a főnökük nem engedte.
Négy körül érkeztünk meg az arabokhoz, akik nem szerették a svédeket. Persze soha nem éreztették volna velük, mindig tökéletesen illedelmes és kedves volt a kiszolgálás, a kebab menü krumplipürével és Pepsivel hibátlan volt, de ha mi beléptünk, egészen más került a tálcánkra:

hummus, padlizsán, gomba, csodálatos húsok, és saláták hegyekben. Ha egy tányér kiürült, már ott is volt a következő. Folyt a méz a desszerteken, gőzölgött a mentatea, törölgettük a fantasztikus olívaolajakat az ezerféle olajbogyó alól.

Az arab fickók nem jöttek ki a pultból, nem ismerkedni akartak, csupán úgy érezték, vidámabbá tehetik a napjainkat, ha szombatonként úgy látnak vendégül minket, minta a családjukhoz tartoztunk volna. Persze mindez nem volt ingyen: egy krumplipürés kebabmenü árát mi is minden este kifizettünk, mielőtt a kikötőbe vettük volna az irányt, hogy a Dániába közlekedő kompon fejezzük be az estét, vodkába, vörösborba, és pezsgőbe fojtva honvágyunkat.

Mai szemmel visszatekintve hihetetlen, hogy akkor még Magyarországon mennyire egysíkú volt gasztronómia! Nem véletlen, hogy a helyi könyvtárban kutattam arab szakácskönyvek után, muszáj volt minél több receptet elolvasnom. Még amerikai könyvtárakból is hozattak át nekem könyveket, maga volt a Kánaán! Ha sikerült pár koronát megspórolnom a konyhapénzből, már szaladtam is valamelyik arabhoz, hogy ott uzsonnázhassak, figyeltem őket, ahogy főznek, sütnek, sugdolóznak.

A következő utazásaim mind ennek az élménynek köszönhetőek. Mennem kellett, kóstolni, látni, milyen is a valódi arab asztal, amikor nem Észak-Európában terítik meg.
Aztán pár év múlva megkedveltem az orosz gasztronómiát Izraelben. De ez már egy másik történet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Scotch broth helyett

Szeretem a scotch broth-t, de most valami egyszerűbb dolgot főztem, ugyanis nem volt itthon semmilyen gyökérzöldség. Pedig milyen jó kis téli leves az eredeti recept!
Az valódi skót leves bárányból készül, de borjúból vagy marhából se utolsó! Mi jó sűrűn szeretjük, télen sok erős paprikával, nyáron langyosan és több citrommal esszük, pedig az eredeti receptben nincs is citrom.
Ilyen fagyos időben nagyon jó egy tányér forró levesre hazaérkezni!
Na jó, ha valaki azt mondja, hogy ez minden, csak nem scott broth, annak igaza van 🙂
Hozzávalók:
2 fej hagyma
4 ek zsír vagy olaj
0,5 kg marhacomb
15 dkg gersli
30 dkg mirelit zöldborsó
1 csokor petrezselyem
2 kk nyáron lefagyasztott tárkony
só, bors
3 baérlevél
2 kk kömény vagy római kömény
citromlé ízlés szerint
A hagymát felkockázom, és a zsiradékon kevés sóval megfonnyasztom. Rádobom az apró kockákra vágott húst (kisebbre vágtam, mint a gulyásnál szoktam), és megszórom a köménnyel, borsozom, beledobom a babérlevelet. Zsírjára pirítom.
Megsózom, hozzáadom a megmosott gerslit, és felöntöm vízzel. Amikor a gersli és a hús is puha, beleöntöm a zöldborsót, és megszórom a felaprított tárkonnyal és petrezselyemmel. Citrommal ízesítem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Your Future Potentials Research 2010

A Hewitt idén is nagyszabású munkáltatói arculatkutatását szervez, ahol többek között a különböző iparágakban munkát vállalók fizetésére/fizetési igényére kíváncsiak.
Érdekes a tavalyi eredményeket olvasgatni, mennyivel keres többet egy budapesti IT mérnök a borsodi PR szakembernél, de nekem a legérdekesebb az az infó volt, hogy 45 évesen már megelégedünk majd a beosztásunkkal, és a jövedelmünkkel is. Persze gondolom ez a megelégedés viszonylagos, talán egy 28 éves fiatalhoz képest. Minél többen töltitek ki a kérdőívet, annál pontosabbak lesznek majd az adatok. Érdemes, iPodot, MP3 lejátszót, fényképezőt, digitális kamerát sorsolnak ki a válaszadók között!
Érdemes rászánni 10 percet!

“Nem kétséges, hogy arról sokat tudsz, mit várnak el a vállalatok Tőled, mint leendő vagy aktuális munkavállalótól. A Hewitt “Your Future Potentials” kutatása most arra kíváncsi, Te mit vársz el attól a cégtől, ahol szívesen dolgoznál, vagy – éppen ellenkezőleg – melyek azok a tényezők, amelyek miatt bizonyos vállalatok, vagy akár teljes iparágak veszítik el a vonzerejüket a szemedben.Mondd el, hogy mit gondolsz a kérdőívben található iparágakról és cégekről, hogy együtt formálhassuk a hazai munkáltatókat olyanná, amilyennek Te is szeretnéd látni azokat! A kitöltés kb. 15 percet vesz igénybe, a kutatás eredményeit pedig áprilisban tesszük közzé.A kérdőív kitöltői friss fizetési adatokat kapnak a megjelölt munkakörökből, plusz részt vesznek a nyereményjátékban, ahol iPodot, MP3 lejátszót, fényképezőt, digitális kamerát sorsol ki a Hewitt.”

https://www.myhewittsurvey.com/survey/YFPR10&r=NTWAVE

Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb hamburgerszósz

És persze hamburgerzsömle és hús. -10 fokban. Legalábbis hajnalban annyi volt 🙂
Pénteken már éreztem, hogy ennek Bükk lesz a vége, muszáj elhúzni a városból. Egy gyors telefon, lelkes barátok, hajnali kelés, forralt bor, havon szikrázó napsütés.
Mi mindig grillezünk, legyen fagy vagy hőség, de most egy pár hét kimaradt. A hetekig tartó eső miatt a talaj felpuhult az erdőkben is, hatalmas sár volt mindenütt, ilyenkor még nekem sincs kedvem a kinti sütögetéshez, főleg ha mázsás sárdarabok ragadnak a cipőmre. Ahhoz, hogy a zsömle is friss legyen, este bedagasztottam a tésztát, és betettem a hűtőbe. Persze a hajnalban kelést így se úsztam meg, de nem mindegy, hogy háromkor vagy ötkor csörög a vekker.
Hozzávalók a zsömléhez:
30 dkg simaliszt
30 dkg rétesliszt
1 csomag instatnt élesztő (7g)
3 dl tej
3 ek puha vaj
1 tojás
2 ek cukor
1 kk só
+ tojás a tetejére
Minden hozzávalót a gépbe tettem, majd alaposan kidolgoztam. Gyorsan letakartam egy nylonzacskóval és reggelig a hűtőben pihentettem.
Reggelig szépen megkelt. Nyolc zsemlét formáztam belőle, és langyos helyen hagytam őket a duplájukra kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 190 fokra, és 25 perc alatt szép pirosra sütöttem a zsömléket.

A hússal nincs sok munka, össze kell keverni és kész.
Hozzávalók:
1,5 kg puha hátszín
30 dkg vesefaggyú (ahol vágnak marhát, ott kapható, és állítólag Józsinál is a csarnokban)
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
(ha van én mindig teszek bele egy kevés vad kakukkfüvet is, de elfogyott 🙁
Még indulás előtt, hogy ne az erdő közepén fagyjon a kezemre a zsír, megformáztam a húspogácsákat, alufólia közé csomagolva vittem magammal.

Persze a két gyerek botrányos mennyiségű házi ketchup-al tolta a hamburgereket, mi pedig egy remuládmártásra erősen hajazó, de annál szerintem finomabb, legalábbis más mártással ettük. Imádtuk.
Hozzávalók:
2 tojás sárgája
1 ek magos dijoni mustár
1 ek fehérborecet
1 dl extraszűz olívaolaj
1,5 dl kukoricaolaj (napraforgó olaj is megteszi)
4 ecetes uborka
0,5 citrom reszelt héja
3 ek kapribogyó
1 ek konzerv zöldbors
1 ek fagyasztott kapor vagy 1,5 kk szárított
1 ek cukor
1 kk tengeri só
A zöldborsot, uborkát és kapribogyót késes robotgéppel nagyon apróra vágtam.
A tojások sárgájában elkevertem a sót, ecetet és mustárt, majd az első deci olajat cseppenként kevertem hozzá habverővel. Fontos a fokozatosság, mert különben kicsapódik az olaj. Amikor már egy decit felvett, onnan már lehet kicsit bátrabban önteni. Kemény majonézt kaptam. Fűszereztem, és belekevertem a kapris borsos uborkát. A végén sóztam még egy picit, mert sótlannak tűnt.
Miközben a húst sütöttük, kicsit meggrilleztük a zsömlét is, jó érzés volt a forró zsömlét fogni a hógolyózásban elfagyott ujjaknak.
Hasznát vettük a labdának, szánkónak, a teának és forralt bornak, hazafelé pedig a száraz ruhának. Persze örültünk, hogy van fűtés a kocsiban.
Gyönyörű a Bükk télen is és csak másfél óra Budapesttől!

Kategóriák
Egyéb kategória

Épülhet a szerencsi Hujber-erőmű :-(


Mint az Index is megírta, épülhet a szerencsi Hujber-erőmű.

Legalábbis elvileg. Sokan úgy gondoljuk, hogy nincs szükség egy szalmatüzelésű erőműre Tokaj-Hegyalján. A hír egyik kommentje szerint:

“A jogot mi alkotjuk, értünk van. Még Tokaj a világörökség része. Még. A tokaji bor Magyarország jelenleg első ( lehet csak második ) számú brandje. Egyszerűen nem szabad ilyen ostobaságot hagyni. Még a jogerős ítélet esetén sem. Van legfelsőbb bíróság, és van parlament. Legegyszerűbb lenne megegyezni a vállalkozóval, netán másutt adni neki lehetőséget erre a remek 50MW-os erőműre. Nyilván a háttérben már nagy pénzek lehetnek, hisz erőművek bezárása függ attól, elérik-e az előírt zöldenergia szintet. Ez a fajta zöld ökörség okozza ezt, hogy egy a teljes fogyasztás 5 ezrelékét adó erőmű ennyire felértékelődik.”

Csite Norbi létrehozott a Facebook-on egy csoportot, ahová lehet csatlakozni ha nem értesz egyet az erőmű megépítésével.

Együtt talán erősebbek, okosabbak, hatékonyabbak leszünk.

(A grafikát Berta Gábor készítette és szabadon használható a tiltakozáshoz.)

Kategóriák
Egyéb kategória

Klementin torta


Nigella Lawson receptje.
Először elrontottam, de nem hagytam magam, mert az illata annyira kecsegtető volt. Történt ugyanis, hogy kaptam egy mélt a barátnőmtől a recept hozzávalóival és egy megjegyzéssel, hogy fantasztikus, süssem meg, a mandarint meg kell főzni, utána pépesíteni.
Ok, elkészítettem ahogy gondoltam, de összeesett, vághatatlanul puha, ragacsos maradt a belseje. Én azt gondoltam, hogy a tojásokat szét kell választani, a fehérjét habbá verni, és mint egy piskótatésztát megsütni a süteményt. Hát, tévedtem. Kicsit csodálkoztam, hogy a megadott mennyiségből nem egy, hanem két torta lett, de ilyen apróságokon nem akadok fenn.
Ennek ellenére háromnapi állás után valahogy összeállt annyira a tészta, hogy most tökéletesen szeletelhető, de nem ez volt a célom. Közben utána néztem a dolognak és elkészítettem a valódi leírás alapján is. Érdemes volt, nagyon finom. És rájöttem, hogy én ezt a receptet ismerem, szefárd narancsos sütemény eredetileg, nem kell bele liszt, és már a blogon is szerepelt.
Hozzávalók:
4 kezeletlen klementin (mandarin)
6 tojás
20 dkg barnacukor
25 dkg őrölt mandula
1 kk fahéj
1 csipet só
1 tasak sütőpor

A mandarinokat annyi vízben amennyi ellepi puhára főztem. Ez elég hosszú idő, legalább 40 perc. Kihűtöttem, szétvágtam, és kiszedtem belőle a magokat, hogy ne legyen keserű. Késes robotgépbe tettem, és pépesítettem.
A mandulát megőröltem és elkevertem a cukorral, sütőporral, sóval és fahéjjal.
A tojás villával kicsit felvertem. (Itt rontottam el eredetileg) Elkevertem a mandarinpépet a tojással, majd beledolgoztam a mandulát is.
Sütőpapírral bélelttortaformába simítottam, és 190 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre kb. 50 perc alatt. (Az utolsó húsz percben alufólivál takartam le a tetejét, nehogy megégjen.)

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország legjobb éttermei

Tegnap este a Dining Guide átadta a legjobb étteremnek járó díjat egy gálavacsora keretében. A zsűri 2009-ben a Costest találta a legjobbnak.
Bevallom, én nem értek egyet a döntéssel, szerintem tavaly a Babel hozta a legjobb konyhát.
A tíz legjobb étterem abc sorrendben:
Arany Kaviár

Babel

Bock Bisztró

Chateau Visz

Costes

Csalogány 26

Enoteca Corso

Fausto’s

Kistücsök

Onyx

A vacsoráról fotók és élménybeszámoló hamarosan felkerül a Díványra.
(Azoknak akik Erdőbényén részt vettek a nagy széksztoriban üzenem, hogy Dóráék megint lopott szépken ültek, de Annával úgy tettünk, mintha nem tudnánk semmiről 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A Bátor Tábor Alapítvány tábori élelmezésvezető-szakácsot keres

Nem szoktam ilyen kéréseknek eleget tenni, de örülök, hogy a Bátor Tábor Alapítvány sikeréhez és a táborozó gyerekek boldogságához legalább ennyivel hozzájárulhatok:

A közép-európai daganatos és más krónikus betegséggel élő gyermekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány – a hazai civil szféra egyik legsikeresebb szervezete – keres élelmezésvezetői feladatkört is betöltő szakács vállalkozó munkatársat.
Az élelmezésvezető-szakács elsőrendű feladata a Bátor Tábor konyhájának működtetése a tábori rendezvények igényeinek megfelelően. Ehhez saját konyhai munkatársakat alkalmaz és irányít. Kiemelt feladata az alapítvány rehabilitációs programjaiban részt vevő krónikusan beteg gyermekek számára megfelelő teljes értékű táplálás biztosítása a tábor orvos igazgatója és dietetikusa szakmai támogatásával.
A munkavégzés helye Hatvan, a Bátor Tábor Alapítvány állandó táborhelye.
A munkakezdés ideje: 2010. március 1. (megegyezés szerint)
Bővebb információt a
www.batortabor.hu oldalon a Karrier menüpontban talál.
Jelentkezését referenciákat tartalmazó önéletrajzzal, motivációs levéllel a
webatortabor@gmail.com e-mail címre, „A mi szakácsunk” jeligére, 2010. február 15-ig várjuk.