Kategóriák
Egyéb kategória

Nők és a számítógép

Már rég rájöttem, hogy minden embernek szüksége van egy személyi informatikusra. A személyi edző már a múlté. Gondoljunk csak bele, életünk legnagyobb részét ma már a számítógépeink mögött töltjük, főleg a lányok. Hiába mondják, hogy a férfiak neteznek többet, ez egyszerűen nem igaz.
Na de nem mindenki engedhet meg magának egy személyi informatikust. Vagy sokat kell keresni, vagy jól kell házasodni. Persze az a legjobb, ha mindkettő egyszerre sikerül. Így vagy úgy, de a feleségem megengedhet magának egy mindig kéznél lévő, házi rendszergazdát, programozót, webfejlesztőt.
Mire lehet jó egy személyi informatikus? Sok mindenre alkalmas. Ha kell mosogat, takarít, gyereket nevel és meg lehet tőle kérdezni azt is, hogy hová tűnt az „asztalról” a mappám, ami előbb még egész biztosan ott volt. Persze sikítva.
Külön fejezetet érdemel a női felhasználó, azon belül is a gasztroblogger. A nőkről általában elmondható, hogy nem nagyon tudják megmondani, hogy mi a különbség a memória és a merevlemez között, és könnyen elvesznek a könyvtárszerkezet útvesztőiben.
Halkan kell megjegyeznem, hogy sajnos a férfiak között is egyre gyakoribb az informatikai analfabéta. Erről akár egy külön bejegyzés is születhetne, megdöbbentő, hogy az irodában dolgozó alkalmazottak számítógépes készségei az utóbbi pár évben mennyit romlottak, pedig az ember pont a fordítottját várná. És sajnos a fiatalokkal sem jobb a helyzet.
Na, a gasztroblogger nem ilyen, tökéletes tisztában van ezekkel a fogalmakkal, hogy gyötörhesse a férjét nagyobb memóriáért, gyorsabb net kapcsolatért, vagy könnyebb lapotopért. És ami a legérdekesebb, hogy egy gasztroblogger nem gasztroblogokat olvas ám, legalábbis csak keveset. Nem, ő öreg fákról olvas, vagy régi házakról, esetleg madárhangokat hallgat a neten. Furcsa, én mondom.
Szóval, az eredeti témához visszatérve, hogyan küzd meg a gasztrobloger nő a felmerülő informatikai kihívásokkal? Fontos, hogy a házi rendszergazdánknak ne csak rendszerfelügyeleti ismeretei legyenek, értsen a webes közzétételhez is, legyen jártas a Google Blogger, a blog.hu és egyéb szolgáltatók sablonjainak módosításában.
Az egész csak egy kedves kérdéssel kezdődik: szerinted hogy kell blogot regisztrálni? Aztán egyszercsak kiderül, hogy a sablon nem jó: három hasábos kell, de különben ugyanilyen maradjon. Vagy a képeknek nagyobbaknak kell lenniük.
A személyi informatikusnak érteni kell a fényképezéshez is, ha egy gasztroblogger alkalmazásába szegődik. De ha ahhoz nem is, akkor legalább a Photoshop-hoz. Hogyan kell a képet kisebbre méretezni, vagy kivágni egy részét?
Persze, lehet, hogy kell egy kis tehetség is, de szerintem az informatikus szerepe megkérdőjelezhetetlen. 🙂
És mit kap ezért cserébe a jól nevelt házi rendszergazda? Csorgó nyállal figyelheti, ahogy a felesége a legjobb beállítást keresi a fotókhoz. Első a munka és csak utána jöhet a szórakozás. Felhívom házasság előtt álló férfitársaim figyelmét, hogy ne vegyenek feleségül gasztobloggert, mert párjuk kifotózza az ételt a szájukból. 🙂
A személyi informatikusnak sok türelemre is szüksége van. Az emberekben általában az kép él az IT szakemberekről, hogy azok elhízott, hajlott hátú, ápolatlan UFO-k, akik bináris nyelven beszélgetnek egymással. Amikor viszont a „felhasználóhoz” beszélnek, akkor mindenképp mogorvák és fölényesek. Pedig az informatikusnak mindig türelmesnek kell lennie, főleg ha nőkről van szó. Informatikus szemmel talán az egyetlen dolog, amiben a nők különböznek a férfiaktól, az a „temperamentum”. Míg egy férfi legtöbbször képes higgadtan, logikusan elmagyarázni a hibajelenséget, addig a nők általában érzelmi alapon közelítik meg a számítógépet is és ember legyen a talpán aki kihámozza belőle az igazi problémát.
Vagyis: csörög a telefon, nem tudom felvenni, mert a másikon beszélek. A „főnök” azonnal újrahív, majd sms-t küld: nagy baj van. Aztán kiderül, hogy lefagyott a levelezés. De ez a két szó a nők száját nem higgadtan hagyja el, hanem magas hangon közlik szinte sírva: Úristen, nem tudom elküldeni a leveleimet, csinálj valamit!!!
A nők mindent akarnak és azonnal: legyen a gépen új operációs rendszer, de rögtön, lehetőleg úgy, hogy minden ottmaradjon a helyén, az ikonok az asztalon a mappák a megszokott helyükön, és még a háttérkép is ott legyen, mindezt fél óra alatt!
Na és a fotómappák, az egy külön téma. Mindent lefényképez, ami él és mozog, vagy ami kő és fa, vagy illatos vagy fokhagymaszagú. Ezek a fotók rengeteg helyet foglalnak, már egy egész külső HDD megtelt velük, és folyamatosan készül az utánpótlás. Néha egy-egy mappa akkora lesz, hogy belefagy a megnyitásba. Akkor megint sikítást hallok a szobából: Gáááábor!
Mert a nők rohannak. Mert mi van ha valaki éppen akkor ír egy fontos mélt, amimkor ő nem fér a gépéhez? Tudják hány levelet kap a feleségem egy nap? Tegnap a gmail-es fiókjába 33, a freemail-esbe 28 és a másik kettő személyes fiókba pedig összesen 12 érkezett. Mit lehet ennyit írogatni? De komolyan…

Vélemény, hozzászólás?