Hónap: 2011 február

Kategóriák
Egyéb kategória

Mediterrán zöldségleves

 

 
Gondolom teljesen lenullázódott a vitaminkészletem, azért kívánom ennyire a sok zöldséget, de ezt a levest már másodszorra főzőm a héten. Sűrű, annyira, hogy szinte megáll benne a kanál, de én így szeretem. Kuktában zöldségpucolással együtt fél óra alatt meg is van.
 
A fahéj miatt kicsit olyan mediterrán hangulata lesz tőle az ebédnek, úgyhogy a tetejére csepegtetek plusz olívaolajt is. Szerintem szinte mindenféle zöldség mehet bele, amit ilyenkor találni lehet a zöldségesnél. Ebből kimaradt, mert múltkor elfogyott, de az előzőbe, miután megfőtt a leves, és beledobtam pár marék mirelit zöldborsót is, ezzel már nem főztem tovább, csak megvártam, amíg újraforr és el is zártam alatta a lángot.
 
 
 
Hozzávalók:
 
2 fej hagyma
 
4 szál sárgarépa
 
2 szál fehérrépa
 
½ fej pici zellergumó
 
1 karalábé
 
1 konzerv paradicsom
 
3 marék gersli
 
2 ág zsálya
 
2 babérlevél
 
1 kk fahéj
 
10 szem egész bors
 
só
 
olívaolaj
 
 
 
A hagymát megdinsztelem az olajon, majd rászórom a megtisztított és felaprított zöldségeket. Pár percig ezeket is pirítgatom, majd ráborítom a paradicsomot, a megmosott gerslit és a fűszereket. Felöntöm vízzel és lezárom a kuktát. Forrástól számított húsz perc múlva kész is.
 

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Télvégi gnocchi

Feljött a barátnőm, aki arról híres, hogy hajlandó nagyon pepecs munkákra is, úgymint a gnocchi gyönyörű, egyformára alakítása villával, vagy mértanilag tökéletes csipetke kömbölyítgetése. Ez utóbbira egyébként dédapám is hajlandó volt, sőt a csak úgy slendriánul tépkedett tésztát nem engedte a gulyásleves közelébe se.
Bevallom, én nem vagyok ennyie türelmes, csak ha vendégek jönnek, éppen ezért ilyesmit, amivel foglalkozni kell, hogy minden egyes pici darab jól nézzen ki, inkább nem készítek vendégeknek. Soha nem felejtem el, amikor tíz főre készítettem egyszer tortellinit… Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy olasz mamma.
Van még nyáron szárított vargányám is bőven, sőt trombitagombám is annyi, hogy a héten is lesz valamilyen gombás étel, valószínűleg leves. 
Hozzávalók a gnocchihoz:
75 dkg lisztes krumpli, héjában megfőzve, megpucolva
3 tojás sárgája
10 dkg liszt (+ sokkal több a szóráshoz)
só, szerecsendió reszelve
Sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a gnocchit forrón áttört krumplival kell készíteni. Nekem úgy még soha nem lett az igazi, de úgy, hogy áttöröm a forró krumplit, kiterítem, majd hagyom kihűlni, úgy működött. 
Tehát a hideg krumplihoz keverem a tojások sárgáját, és apránként a lisztet. Fontos, hogy tényleg apránként!
Sózom, reszelek bele szerecsendiót, esetleg borsot is, majd vékony rudakat sodrok belőle, azokat vágom kis falatokra, amit villával formázok. Forró, sós vízben kifőzöm, és azonnal a mártásba forgatom:
5 dkg vaj
2 dl tejszín
10 dkg parmezán lereszelve
1 csokor petrezselyem
2 marék szárított vargánya 
1 marék szárított trombitagomba 
só, bors
Persze lehet friss gombával, esetleg gomba nélkül is készíteni, ebben az esetben jó, ha kerül bele egy diónyi kéksajt is. A vajat megolvasztom, megtöröm a markommal a trombitagombát és a vajra szórom. A vargányát szeletekben hagyom. Felöntöm fél deci vízzel, hogy kicsit megfőjön, majd ráöntöm a tejszínt, és beleszórom a parmezánt. Összefőzőm, végül megszórom a petrezselyemmel és fűszerezem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Savanyú káposztás szendvicskenyér

 

Múlt hét vége felé franciák után jártam. Mindenkinek ajánlanám, hogy néha beszélgessen el egy-két Magyarországon élő külföldivel, még akkor is, ha a válaszaik nagyon píszik lesznek, és igyekeznek igencsak finoman adagolni a véleményüket.
 
Ezt csak azért írtam le, mert már Dávidban is kezd kifejlődni a písziség, aminek én nagyon örülök. Amikor ezt a kenyeret sütöttem, amibe savanyú káposzta kell, ő már csak arra ért haza, hogy a káposztás hordó el volt csomagolva, de a szaga még erősen ott terjengett a levegőben. A savanyú káposzta, ha valaki nem tudja mit is érez, szerintem elég meghökkentő szagú tud lenni. Ehhez képest a fiam ezt kérdezte: Mi ez az egészen furcsa, olyan különleges szag a konyhában? Bocsánat… illat. Puki szaga van.
Pedig csak a kenyérsütő szakkör legújabb remekét készítettem, a savanyú káposztás szendvicskenyeret. Ez a recept is betudható a takarítsuk ki a kamrát tavaszra mozgalom egyik jelentős lépésének, ugyanis a saját taposású káposzta igencsak a végét járja már. Igazán különleges kenyér lesz belőle, szerintem vajjal és sóval, vagy valamilyen markáns ízű sajttal a legfinomabb. A megadott mennyiség két veknire elegendő, és meglehetősen lágy lesz a tészta, sütés előtt, ettől nem kell megijedni, de ez függ a savanyú káposztától is, én nem nyomkodtam ki.

Hozzávalók egy nappal előbb (1 csésze 2,5 dl):
1 csésze sima liszt
1 csésze teljes kiőrlésű rozsliszt
½ tk instant élesztő
1 csésze víz
Összekeverjük a hozzávalókat és fóliával letakarva másnap felhasználásig pihentetjük a konyhapulton.

Másnap kész kovászhoz hozzákeverünk:
4 csésze sima lisztet
2 csésze rozslisztet
2 ek cukrot
7 g instant élesztőt
1 csomag DM-ben kapható instant kovászt
80 dkg savanyú káposztát
0,5 dl étolajat
3 kk só

Hagyjuk duplájára kelni, majd két részre osztjuk, és sütőpapírral bélelt téglaformákba tesszük. Előmelegítjük a sütőt 300 fokra, és betesszük a kenyereket. Rögtön mérsékeljük a hőt 240 fokra és kb 40 perc alatt megsütjük a kenyereket. Akkor jó, ha sütés után az alja kongó hangot ad.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Fordított süti a kamrából

A hétfői napom nem igazán úgy sikerült, mint terveztem, annak ellenére, hogy délkörül volt egy nagyon kellemes borozgatós ebédünk. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megérdemlek valami kényeztető süteményt, és ezzel az egész család egyet értett, rögtön mindenki elkezdte sorolni a bánatát, hogy ő miért is érdemli meg szintén: korán kell kelni, állandóan csörög a telefon, nagyon kell figyelni a matek órán, és a többi…
Ma reggel minden fehérbe öltözött odakint újra. Szép, szép, de a madárcsicsergésnek mégis jobban örültem. Ezzel a kis hóval nem lehet megfutamítani engem, igenis kifelé megyünk a télből és kész! Folytatom a kamra kiürítését, jöjjön egy üveg szederlekvár és némi dió, mielőtt megavasodna.

Hozzávalók:
10 dkg vaj
17 dkg porcukor
2 egész tojás
2 dl tejföl
10 dkg rétesliszt
5 dkg finomra darált dió
0,5 cs sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
2 dl szederlekvár (más, sűrű lekvár is megteszi)
A puha vajat és a cukrot habosra keverem habverővel, minél habosabb, annál jobb. Közben előmelegítem a sütőt 160 fokra, légkeveréssel. Beleütöm a tojásokat a masszába, azt is elkeverem, majd jöhet a tejföl. Akkor jó, ha már jó habos. Beleszitálom a sütőporral, és szódabikarbónával elkevert lisztet, majd beleszórom a diót is és gyorsan összeforgatom. Itt már nem kell habverővel dolgozni, elég egy fakanál is.
A piteformát (25 cm-es) kibélelem sütőpapírral, belesimítom a tésztát és kanalanként beleteszem a lekvárt. Le fog süllyedni az aljára, de nem baj, úgy is fordított torta lesz a vége, vagyis pont akkor jó, ha teljesen lemászik a tészta aljára. Kb. 45 percig sütöm, de tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.  Kiborítom, és óvatosan lehúzom a sütőpapírt az aljáról. Picit törékeny, de nagyon finom sütemény!

Kategóriák
Egyéb kategória

Egyiptomi csirke

Nem tudom, hogy vagytok vele kedves olvasók, de ősszel, amikor megtelik a kamra, csak gyönyörködni szeretek a teli polcokban, de sajnálom felhasználni a sok télire elrakott finomságot. 
Jaj, ez nagyon szép kép, kár, hogy nincs is kamrám, és az eltett ételek a lakás, a szüleim háza, és a lépcsőház különböző pontjain pihennek, legeltetni nem tudom rajtuk a szemem.
A tényen semmit se változtat, amire eddig nagyon vigyáztam, hogy kitartson tavaszig, azt már érdemes elkezdeni mind-mind felhasználni, mert bizony akkor is közeledik a tavasz, ha a hőmérő még nem ezt mutatja, és csak február közepe van.
Nemrégiben olvastam ezt az egyiptomi csirke receptet, kicsit aktuálpolitikai is,  ami eredetileg egész csirkéből készül, friss, és aszalt sárgabarackból, de az én sárgabarack lekváromba úgy se tettem cukrot nyáron, így akár helyettesítheti a frisset, és faszénen sütött paprikán is van itthon, igaz az se friss, hanem ecetes lében van marinálva. 
Igazi finom, nyárízű ebédünk lett, próbáljátok ki!
Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
2 poréhagyma
4 db sült, megpucolt, majd ecetes lében eltett paprika (arab üzletben, vagy Lidlben kapható)
2 dl sárgabarack lekvár
10 szem aszalt sárgabarack
4 ek olívaolaj
4 sóban eltett citrom (arab üzletben kapható)
1 kk római kömény
1 kk koriander mag
só
esetleg cukor vagy méz
A pórét felkarikáztam, és az olajon megfonnyasztottam egy széles, mély serpenyőben. Besóztam a combokat, és a hagymára tettem, kicsit megpirítottam mindkét oldalát. A sóban eltett citrom belsejét kikapartam, a héjat vékonyra vágtam. Szintén felaprítottam a paprikát és az aszalt sárgabarackot is. Mindent a húsra szórtam, és felöntöttem a lekvárral, majd annyi vízzel, hogy ellepje. A koriandert és a római köményt egy száraz serpenyőben illatosra pirítottam, és ezt is az ételhez kevertem. Lefedtem, és egyszer pótolva a vizet puhára főztem. Levettem a fedőt, és hagytam a levet elpárologni, amíg sűrű, ragacsos, igen intenzív ízű szaft maradt az alján. Egy picit utána sóztam, de cukrozni már nem kellett. 
Rizzsel, vagy nagy puha lepénykenyérrel érdemes.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vesszen a pázsit?

Most valami olyan témáról lesz szó, amit mi egyáltalán nem csinálunk, mondhatni csak a szánk jár. Ennek ellenére a téma nagyon izgalmas, érdemes elgondolkodni rajta, és talán bele fogni is, hiszen még tavasz sincs.
A városi kertészkedésről lesz szó, ami már több helyen működik a világban, Magyarországon nem találtam igazi példát sajnos, kivéve egyik zuglói barátnőmet, aki hirtelen felbuzdulásában céklát ültetett az egyik park szélére, de még mielőtt igazán meggumósodhatott volna a zöldség, ellopták az összeset.
Kezdjük a legfontosabb felvetéssel, miszerint a fű, vagyis az a gyönyörűen karbantartott pázsit az egyik legkörnyezetrombolóbb növény, amit kertünkbe ültethetünk.
Miért? A gyepet ahhoz, hogy tényleg szép legyen, Magyarországon minden nap locsolni kell. Magyarországon szinte mindenhol ivóvíz minőségű vízzel locsolunk, ami igencsak pazarlás, ha belegondolunk, hogy a fűből valódi hasznunk soha nem lesz, vagyis megenni, betakarítani nem tudjuk. Ha mégsem ivóvízzel locsolunk, akkor is sok energiát használunk fel a fűnyírással, és az öntözéssel is. Azt mondom ne legyen pázsit a kertekben? Nem, nem mondok ilyet, de azt gondolom, hogy elég pár négyzetméter, amire le lehet teríteni a pokrócot, vagy ki lehet tenni rá a kerti grillt.

A városi kertészkedésben a kubaiak járnak az élen, nem annyira környezettudatos megfontolásból, mint kényszerből.  Optimista nemzet lévén nem törődtek bele az éhínségbe, a szegényes élelmiszerválasztékba, és elkezdték beültetni a foghíjtelkeket, a patakpartokat, és a parkokat is. Észak-Amerika szerte divatosak a tetőkertek, és már nem csak dísznövényeket ültetnek a házak tetejére, de zöldséget, gyümölcsöt is. Michelle Obama kiskertet csinál a Fehérház kertjében, na de nem ő az első försztlédi, aki ilyenre adta a fejét, ugyanis 1943-ban Eleanor Roosevelt győzelmi kertet hozott létre, ezzel buzdítva honfitársait is a saját kiskert gondozására, az önellátásra. A háború után az amerikai zöldségtermés 40%-át az ilyen kiskertek adták!
És tessék, a derék amerikaiak figyelnek az idő szavára! Idén közel 20%-al több vetőmagot és palántát adtak el, mint tavaly! És igény lenne még, de a kertészeti webáruházak nem készültek ekkora rohamra, így a palánták idő előtt elfogytak.
A vetőmag üzlet egyik tulajdonosa szerint azért majd lesz egy kis visszaesés, amikor az emberek rájönnek, hogy nem elég a magokat elültetni, azokat bizony heti szinten legalább 5 órát gondozni is kell! Csakhogy az amerikai számítás szerint egy 50 dolláros befektetés minimum 500 dolláros megtakarítást is jelenthet egy családnak. Elgondolkodtató!
És egy kis hazai színes a végére: Amikor az 1900-as évek elején megépítették a Wekerle telepet, a telep mellett saját kertészetet tartottak fent a telep számára. Innen hozták azt az 50.000 fát, amit elültettek. A wekerlei lakosok lakásonként négy gyümölcsfát ültettek a kertjükbe, és ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. Ezek a ribizlibokrok komoly hasznot termeltek, 1917-ben pl. annyira jó volt a termés, hogy annak árából négyévnyi lakbért takaríthattak meg családonként. Kíváncsi lennék, vannak-e még ribizlibokrok a Wekerlén!

Kategóriák
Egyéb kategória

Főszerepben az újhagyma

A Dinig Guidera íródott, gyors vacsora.
Harminc perc alatt elkészül ez az étel, így hétköznap remek vacsora lehet fehér kenyérrel, de hétvégén kellemes körete egy szelet grillezett húsnak is. Újhagymát szerencsére télen is árulnak minden sarki zöldségesnél, hazafelé is beszerezhető.
Hozzávalók (két személyre):
2 csomó újhagyma
2 marék dió
1 ek vaj
5 dkg kéksajt
1 doboz Philadelphia krémsajt
cayenne bors ízlés szerint
5 dkg ementáli
frissen reszelt szerecsendió
Elkészítés:
Az újhagyma végeit levágjuk, de ha kellően friss, nyugodtan hagyhatunk bőven a zöldjéből. Forrásban lévő vízbe dobjuk, és egy percig főzzük, majd lecsepegtetjük. Tűzálló tál alját kenjük ki vajjal, ebbe fektessük a hagymát, majd kanalazzuk rá a kéksajt és sajtkrém keverékét. Szórjuk meg szerecsendióval, sóval, borssal, cayenne borssal, a darált dióval, végül a reszelt ementálival. 200 fokra előmelegített sütőben süssük szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Új kedvenc

C&V Zsófi mutatta tavaly a bébicsirkét a Metroban, hogy ez mennyire finom.
Kicsit perverznek éreztem, amikor megláttam a galamb nagyságú, maximum 40 dekás kis madarakat a mirelit részlegen, de nem hagyott nyugodni a dolog, és azóta függők lettünk.
Egyszerűen fantasztikus benne, hogy minden porcikája szaftos, és egyszerre ehetek mindenből, a szárnyából, melléből, és a combjából is. 
Nem a legolcsóbb, nyolcszáz forint körül van darabja, de biztosan állíthatom, hogy megéri! Igazi, finom, jó ízű csirke.
Olvasztott vajjal jól bemasszírozom a bőrét, sózom, enyhén borsozom, a hasüregébe is teszek egy kocka vajat és pár levélke rozmaringot, majd szépen megsütöm. Néha vágok alá egy-egy szelet almát is, és legtöbbször csak salátával kínálom, de ha nagyon kényeztetni akarom a fiúkat, akkor készítek mellé krumplipürét is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ideje elkezdeni vajas kenyeret enni!

Gyerekkoromban nagyanyámnál az én feladatom volt reggel elmenni a sarki ABC-be és megvenni a tejet és a kenyeret. Akkoriban szerintem ez mindenhol része volt a napi rutinnak. Ha nem is mindennap, de legalább kétnaponta. Mást nem is nagyon vásárolgattak az emberek hét közben. Elképzelhetetlen volt ez a gazdagság és választék, ami ma már megszokott. Valahogy nem is hiányzott sokkal több. Gyerekkoromban egy 10 literes szemetes kitartott akár egy hétig is. Ma már egy 60 literes szemetesünk van, amibe nem kerül bele a műanyag flakon és az üveg, de így sem tart ki egy hétig.

Nagyot változott a világ, voltak dolgok, amihez könnyű volt hozzászokni, és voltak, amihez már kevésbé. A rendszerváltás után nehezen szoktam meg, hogy a párizsi – a virslivel egyetemben – ehetetlen péppé változott, évekre eltűnt az angolszalonna, a debreceni, a túristaszalámi és egyéb finomságok mind mócsingos, zsíros és íztelen szemétté változtak. Még a téliszalámi is gagyi lett egy időre. Évekig nem lehetett kapni ehető tejfölt és a sajtok is borzalmas minőségűek lettek, a trapista sajt leginkább gumitalpra kezdett hasonlítani. Miért történt mindez? Mert ha ugyanabban a minőségben állították volna elő ezeket a termékeket, mint amihez hozzá voltunk szokva, akkor csak a tehetősebbek tudták volna ezeket megvásárolni. Ezért adtak helyette ehetetlen sz*rt, olcsón. Hálát adok Istennek, hogy ennek az időszaknak már vége és rájöttek a gyártók, hogy az embereknek hiányzik a minőség és ma már van fizetőképes kereslet is, igaz, sajnos szűk rétegről beszélünk. Ma is az a legjellemzőbb, hogy az emberek bemennek a hiper-szuper-marketbe és megvásárolják a legolcsóbb vackokat. És annak a párizsinak még mindig trutymó íze van, a sajt még mindig a cipőtalpra hasonlít.
De ezt legalább megértem. Sajnos, akinek nincs elég pénze megvenni a háromszor annyiba kerülő „igazi” párizsit, azt nem lehet okolni ezért. Sokan vannak kényszerhelyzetben. Ami viszont nagyon bánt, hogy egyre több ember tunyaságból választ szemetet. Visszakanyarodnék egy kicsit nagyanyámhoz. Soha nem fogom elfelejteni a friss kenyér illatát, ami az ABC-ben megütötte az orromat reggelente. Alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a még meleg kenyeret és közelről is beleszippanthassak. Mondanom sem kell, hogy a kenyér sosem bírta ki hazáig egyben. Még az utcán muszáj volt letörnöm belőle és elmajszolnom a friss, ropogós kenyérsarkot. Hazaérve sem fejeződött be a „lakoma”, előkerült a házikolbász paradicsommal, paprikával, esetleg hagymával, vagy csak egyszerűen vaj és só. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eltűnik a vaj és talán a kenyér is. Meg kell vallanom, hogy néha már egy kicsit untam is. Már megint vajaskenyér? Ma pedig már ünnepnek számít, amikor egy igazán friss és jó minőségű kenyeret megkenhetek igazi vajjal.

Manapság egy átlagközértben nem lehet jó minőségű kenyeret venni. Lehet olyat, ami elmegy. Valamennyire azért hasonlít a régi kenyérre, van valami illata és egy kicsit ropog is. És mellette mindenhol ott van a „public enemy number 1”. A fűrészporból és enyvből készült szeletelt kenyér, aminek nincs illata, nem is volt, és soha nem is ropogott, hiszen héja sincs. Íze messziről sem hasonlít a kenyérre, olyan mintha szivacsot szopogatnánk. Már eleve száraz, soha nem is volt friss. És ez a csoda olcsóbb, mint a normál kenyér? NEM. Sőt, még drágább is. Viszont nagyon praktikus, nem kell szeletelni és figyeljünk jól (!), hosszabb ideig „friss” marad. Köszönhetően az „E” akármiknek, amik garmadával vannak benne. És jobban be is lehet osztani… Legalább is ezt hallottam róla. Jártam olyan vidéki boltban, ahol már csak és kizárólag szeletelt kenyeret lehet kapni, igaz rendelésre (!) hoznak hétköznapi kenyeret is. A mi sarki közértünkben is gomba módra szaporodik a szeletelt kenyér. Ritkán járok oda, így szembetűnő, hogy a fél éve még egy polcon megbújó szeletelt szörnyűség ma már a fél kenyerespultot elfoglalja. Kezdem veszélyben érezni magamat.
És mi a helyzet vaj fronton? Ha lehet még rosszabb. Ugyanabban a vidéki kisközértben 15 féle margarint számoltam meg és csak egyetlen féle vajat. Nagyapáink idejében még csak házi vajat lehetett kapni a helyi piacon, ma pedig már egyetlen egy (!) tehén sincs a faluban! De a környéken sem, sőt az egész régióban is ritka, mint a fehér holló. Valahol egyszer azt hallottam, hogy ha csak 5%-al nőne a magyarok vajfogyasztása az megmenthetné a magyar tejesgazdákat. Nem tudom, ez igaz-e és még vannak-e egyáltalán Magyarországon tejesgazdák. De ha igazán akarunk valamit tenni a magyar termékekért és a magyar vidékért, akkor itt az ideje elkezdeni újra igazi vajas kenyeret enni!
Kategóriák
Egyéb kategória

A vaj csodát tesz

A vaj imádóknak nem kell mondani, hogy micsoda illata, íze van az igazi vajnak, hogy mennyire jobb ízű lesz minden, ami vajban sül, de egy igazi finom kenyérre is a jó vaj teszi fel a koronát. 
Pár éve a barna vajnak is nagy slágere lett, én kicsit csodálkoztam is, mert nagyanyám Erdőbényén mindig barna vajjal készítette a túrós tésztát, és a tejbegrízt. Bárdos Sacival beszélgettünk nemrég és azt mondja, hogy náluk Bodrogkeresztúrban barna vajjal készül a sztrapacska, nem szalonnával. 
Jaj, nem kéne ilyeneket mondani nekem, alig vártam, hogy megfőzzem, de valahogy akármilyen rossz krumpliból nem akartam nekiállni, így egy hónapot váratott magára a recept, mire sikerült igazán jó krumplit szereznem.
Alapvetés, de sokan nem tudják, hogy a sztrapacska akkor jó, ha  azon a reszelőn reszelik le a krumplit, ami olyan kis négyszögletű, rücskös, mintha a másik oldaláról egy szöget ütöttek volna a lemezbe, ami négy részre szakadva nyílt ki. Vagyis a krumplireszelőn, és nem a sajtreszelőn. (Érthető, ugye? Ha nem, akkor itt egy kép 🙂 Az igazi sztrapacskában nincs tojás! Néha én is teszek bele, de sokkal finomabb tojás nélkül, így viszont érdemes szaggatás előtt egy próbafőzést végezni, és ha szétesik a galuska, tenni még bele lisztet.
Hozzávalók:
70 dkg krumpli lereszelve
35-40 dkg liszt
só
esetleg bors
10 dkg vaj
20 dkg juhtúró de tehéntúróval is finom
Felteszek főni sós vizet egy tíz literes fazékban. A vajat egy serpenyőben addig hevítem alacsony lángon, amíg aranybarna lesz. Fontos, hogy nem szabad megégetni! Lereszelem a krumplit, gyorsan dolgozok, mert hamar megbarnul. Hozzáadom a lisztet , sózom, és borsozom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom. Miután feljött a víz tetejére, tulajdonképpen már kész is van. Szűrőkanállal kiszedem, gyorsan leöblítem és mehet a vajra. Akkor az igazi, ha a galuska közepén a krumpli picit ress. Van, aki a serpenyőben keveri el a juhtúróval, mi csak az asztalnál szoktuk rámorzsolni.