Kategóriák
Egyéb kategória

Kisközért, ami az Apple sikerével vetekszik

final_BiRite_Eat_Good_Food.jpgA nagy márkák sikerét többek között abban is mérik, hogy az üzlet egy adott területen hány dollárnyi forgalmat tud bonyolítani.Gondolom senkit nem lep meg, hogy az Apple listavezető a maga 5000 dollárjával. De egy sarki kisközértnek sincs oka a szégyenkezésre, ha ők 4000 dollárt árulnak.

Leszaladok a kisközértbe…
Sajnos elég gyakran megesik, hogy épp nincs itthon valami, ami kéne, de van a sarki kisboltban. Persze a legrosszabb minőséget árulják csak pl. rizsből, plusz a legdrágább gyorsrizst. A kettő között semmi. B minőségű van, törött szemekkel, normálisan megfőzhetetlenül, vagy az eszméletlen árú gyorsrizs. Egy külön hűtőpult van a műanyag dobozos “somlóinak” és gyümölcsrizsnek, ami mellett pár folpackkal fedett, szétlapult puncstorta, vagy margarinos sütemény várja az áldozatait, akik gondolom ebédidőben nem is tudnak ellenállni a csábításnak.
Persze csak ha nem a “luxus” hűtőből választanak, ahol előre csomagolt íztelen szendvicsek, brownie ötszáz forintért, és narancslé található. Viszont legalább mindig van hideg sör, méghozzá legalább 20 fajta, még nyáron is, a legnagyobb hőségben. A pénztáros lányok közül csak egy köszön, amikor belépek, kettő hajlandó visszaköszönni, és kettővel már nem is erőlködünk, teljesen feleslegesnek tűnik, még a végösszeget se hajlandóak leolvasni a kasszáról, csak a kezüket tartják a pénzért. Ennek ellenére a bolt pörög, nem egyszer futok bele negyedórás sorokba, a helyi alkeszok veszik a kitűnő borokat, a tinik az energiaitalokat, és közben néha egy-egy háziasszony is álldogál egy tasak fűszerrel a kezében.
Közben ilyenekről álmodom, mint a A Bi Rite, ami egy San Francisco-i grocery store, vagyis szintén egy sarki kisközért. Itt is olyasmiket árulnak, amire este leugorva szükségünk lehet szerintük: friss zöldségárut, a tejterméket és pékárut. Csakhogy ők kitaláltak valamit, amivel már a bolt nyitásakor másak voltak, mint a konkurencia: fagyipult és virág. Asszem a fagyin nincs mit magyarázni, de én sokszor veszek itthonra virágot csak úgy, mert elmentem egy virágos mellett, ahol egy szép kirakatot láttam. Imádom itthon a friss virágot, én tuti rendszeresen vásárolnám itt is, persze csak ha tényleg friss! Bi Rite-ék sajátmárkás csokikat is kínálnak, és a csoki még Magyarországon is az az árucikk, ami gyakran landol egy kosárban, és aki teheti áldoz a jobb minőségre, nem véletlen, hogy ennyi kézműves csokis él meg nálunk is.
5281774845_7388a821cb.jpg

De a lényeg most következik! Ez a bolt, annak ellenére, hogy drágább volt a társainál, mégis fejlődésnek indult. Úttörői lettek a “farmról közvetlenül a boltba” mozgalomnak, vagyis nem nagykerből vásárolnak, hanem a farmeről, a termelőtől. Nem így kezdték, de a vevőknek erre volt igényük, ma már csak így teszik. Tavaly a bolt kiadta az első könyvét Eat good food címmel, amiben 120 olyan recept mellett, ami a boltban megvásárolható alapanyagokból készül, mindenféle praktikus tanácsot is megosztanak olvasókkal, olyanokat, amik a boltban a leghasznosabbnak bizonyultak: a sajtot a zöldséges rekeszében érdemes tárolni a hűtőnek, mert ott van a “legmelegebb”, stb. Azóta ezt a könyvet egy saját fagyis is követte.
A bolt mára valóságos fogalom lett, részt vesznek a helyi fesztiválokon, beindították saját catering szolgáltatásukat, tortát sütnek, és grilleznek. Sőt, saját farmjuk is van, ahova kirándulásokat szerveznek a vásárlóknak, hogy megismerjék, honnan kerül az asztalukra az étel. Nem vesznek zsákbamacskát!
5281759401_33030a93f3.jpgA tulajdonost Sam Morgant beválasztották a 100 legkreatívabb üzletember közé 2012-ben az USA-ban. Miért? Mert ez a “sarki közért” 4000 dollár értékű árut ad el négyzetlábanként, ami nem kis teljesítmény, ha az Apple-höz hasonlítjuk, akik a maguk 5000 dollárjával a legeredményesebbek a világon.
Első üzletük San Fancisco egy olyan negyedében van, ahol korábban utcai bandák és drogosok uralták a terepet. A bolt azonban annyi vásárlót vonzott a környékre, hogy szép lassan a környékbeli üzletek is lecserélődtek, a vásárlóközönséggel együtt. A korábbi olcsó üzlethelyiségeknek mára komoly ára lett, de meg is éri a környéken boltot nyitni: megváltozott az utcakép, a drogosok helyét szép lassan átvették a családok.
Íme a példa, lehet utánuk csinálni!

http://www.biritemarket.com/

5273301446_fc326284da.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Ki szedje össze más szemetét?

Én tökéletesen megértem, hogy bosszantó más szemetét összeszedni, más bunkósága miatt elvégezni egy olyan munkát, amit nem nekünk kéne. De valakinek meg kell tennie, különben belefulladunk a szemétbe. Más szemetébe.
Annyi szépet írtam már Erdőbényéről, jöjjön most valami csúnya, méghozzá nagyon csúnya: hónapok óta rohadó hatalmas szemét a falu legszebb részén a Ligetben, a Fás legelőn. Szinte biztos, hogy nem a helyiek hagyták ott a több száz műanyag palackot, sörösdobozt, tányért és konzervdobozt, de mégis ott van. Mondjuk a patakba pedig nem a turisták dobálnak dezodoros és mosogatószeres és öblitőszeres flakonokat, ugye.  Egy olyan hely van tele szeméttel, amire a falu minden fórumon büszke: a kiadványaiban, a hirdetésekben, sőt, több rendezvényt szerveznek oda.
liget-szemét1.jpgA falunkban sajnos sok a munkanélküli, vagyis sok a közmunkás. Ők nyírják a füvet minden utcában, ami meg is látszik, végre olyan az utcakép, – legalábbis ami a gazhelyzetet jellemzi- mintha egy kedves osztrák faluban lennénk, vagyis szép.
A Ligetbe viszont nem jutnak ki a közmunkások, valószínű nem ez a feladatuk, pedig az önkormányzat úgy tűnik szeretne több vendéget látni a faluban, a napokban adtak át egy új múzeumot, nyáron a piacot, pár éve a tájházat. Csakhogy az a fránya turista nem áll meg a faluhatárt jelző táblánál, tovább fog menni, főleg, hogy mindenhol arról olvas, hogy milyen gyönyörű hely az Aranyosi völgy, érdemes megnézni, és tábla is jelzi: természetvédelmi terület. Csakhogy pár tahó miatt ez a gyönyörűség nem élvezhető. Érthetetlen módon vannak olyan emberek, akiknek tetszik a környezet, hiszen ők is oda mennek piknikezni, pihenni, kicsit lelazulni, aztán maguk után hagyják a szemetüket, hátra se néznek, és azt hiszik úgy van ez jól, az már nem az övék, ők már kiették, kiitták a benne lévőt, nekik már nem kell.
liget-szemét2.jpgÉs nem a védelmükben jegyzem meg, hogy az egész Ligetben egyetlen szemetes sincs, ami volt, az valahogy eltűnt, leszerelték. Csakhogy hiába vitték el, azok a fránya emberek ettől még termelnek szemetet. És azok, akik haza nem viszik magukkal, de legalább annyi jó érzés szorult beléjük, hogy kidobnák a szemétbe, nem tehetik meg, így ott hagyják.
Komolyan kérdem, kinek kéne összeszedni mások szemetét? Mi tavaly összeszedtünk három zsákkal, nem akadt követőnk, persze megértem, azt a szemetet ugyanis a saját kukánkba kell utaztatni, telerakva vele a csomagtartónkat. Idén nem szedtük össze, csak megírom, hátha más is úgy gondolja, hogy valakinek össze kell szednie, mert így nem maradhat. liget-szemét3.jpgMi nem szemetelünk!

A képek minőségéért elnézést, telefonnal fotóztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

A tejet és a káposztát el is felejthetjük

Tavaly évvége felé futotta körbe újra az internetet a minőségi éhezésről szóló hír, ami évről évre felbukkan az élelmezés világnap környékén.

Az adatok szerint körülbelül százezer embert érint Magyarországon az éhezés, vagyis az, hogy valaki naponta nem jut elegendő élelmiszerhez a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint.

Az úgynevezett minőségi éhezés, azaz amikor egy ember nem jut elegendő nyomelemhez, vitaminhoz, vagy húshoz, húskészítményhez, vagy az ezeket helyettesítő egyéb fehérjéhez, már 1-2 millió embert is érinthet Magyarországon. Aki minőségi éhező, az nem éhezik a szó valós értelmében. Hozzájut a szükséges kalóriához, sőt, még annál többhöz is.

Ez nagyon durva szám! Főleg annak tükrében, hogy becslések szerint hazánkban 394000 háztartási élelmiszerhulladékot dobunk ki. (Egyik újévi fogadalmam az volt, hogy sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ne dobjunk ki ételt. Sajnos hajlamos vagyok a piacon túlzásokba esni zöldségfélék vásárlásakor, és van amikor a hűtőben tönkremegy valami úgy, hogy hozzá se nyúltunk. Nagyon szégyelem ezt, elképesztő pazarlásnak tartom!)

Az Agromonitor cikke szerint pl. a káposzta és a tej vitamintartalma csupán az öt százaléka az ötven évvel ezelőttinek. Ha ez igaz, és miért ne lenne az, akkor tejet és káposztát szinte nincs is értelme vásárolni, hacsak tényleg nem garantáltan ökológiai gazdaságból származik, ahol betartják a vetésforgót, visszaforgatják a komposztot, nem használnak műtrágyát és a savasesőtől is megóvják a földet. Na jó, ez utóbbi csak vicc volt sajnos.

 
Ásványi anyag és mikroelem tartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Búza
50,00%
50,00%
Árpa
62,30%
37,70%
Kukorica
81,40%
18,60%
Répafélék
25,00%
75,00%
Vitamintartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Borsó
50,00%
50,00%
Tej
95,00%
5,00%
Káposzta
95,00%
5,00%
Sárgarépa
40,00%
60,00%
Forrás: A zöldség és a gyümölcs már nem a régi (2004.05.04. The Ecologist)
 
Egy 1985 – 96 között végzett külföldi tanulmány is a fentieket támasztja alá, és jelzi, hogy országhatárainkon túl sem jobb a helyzet:
 
Ásványok és vitaminok mg-ban  100 g élelmiszerben
Vizsgált
anyagok
Eredmény 1985
Eredmény 1996
Különbség
Brokkoli
kalcium      folsav magnézium
103               47                 24
33                 23                 18
-68%             -52%             -25%
Bab
folsav magnézium    B6 vitamin
39               26             140
34                 22                 55
-12%             -15%             -61%
Burgonya
kalcium magnézium
14               27
4                   18
-70%             -33%
Sárgarépa
kalcium magnézium
37               21
31                   9
-17%             -57%
Spenót
magnézium     C-vitamin
62               51
19                 21
-68%             -58%
Alma
C-vitamin kalcium     folsav
5                   8                 23
1                     7                     3
-80%             -12%             -84%
Banán
magnézium    B6 vitamin kálium
31             330           420
27                 22               327
-13%             -92%             -24%
Földieper
kalcium           C-vitamin
21               60
18                 13
-14%             -67%
 
Forrás: 1985 Geigy Gyógyszerkonszern. 1996 élelmiszerlabor Karlsruhe/Sanatorium Oberthal

Ez egy másik tanulmány, kicsit azért árnyalja a képet, de sajnos ennek sem örülhetünk, minden esetre kicsit jobb talán:
http://www.cnpp.usda.gov/publications/foodsupply/foodsupply1909-2000.pdf
 
De akkor mi a megoldás?
Elnézést, de csak kérdéseket tudok feltenni, azokat se biztos, hogy jókat.
 
Hitegethetném magam azzal, hogy majd szedünk vitamint, de nemrég olvastam pont a “drága vizelet” problémáról, ami azt jelenti, hogy hiába szedünk vitaminokat, ásványianyagokat, azok egyszerűen képtelenek normális arányban felszívódni az emberi szervezetben, így csak távoznak a vizelettel.
 
Remek. A kör bezárult.
 
Nem tudom mi a megoldás, talán az, ha emberek sokkal nagyobb hányada kezdene tudatosan foglalkozni az élelmiszerek minőségével. Akkor talán sikerülne nyomást gyakorolni a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra. De igazából csak nagyon kicsi esélyt látok erre.
A legtöbb ember, ha szóbakerül az elfogyasztott élemiszerek pocsék minősége, rögtön összeesküvéselméletre gyanakszik. Egyszerűen nem hiszik el.
 
Természetesen a biopiacokat mindig is csak egy nagyon szűk réteg látogatja majd. Először is kevés van belőlük, másodszor nem tudnak versenyezni a hipermarketek áraival.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy mindenki sokkal jobb minőségű élelmiszert érdemelne. De legalábbis az információt arról, hogy mi is az amit megeszik, amivel a gyerekét eteti. A választás lehetőségét.
 
Csak hogyan?
 

Holnap főzök is, ígérem!

Kaptam egy levelet a témában, azt hiszem mindenkinek hasznos, hihető és érdekes gondolatokkal. Elég sok mindent megmagyaráz, azt is, hogy miként lett magasabb a növények víztartalma, és ettől hogyan lett valóban alacsonyabb bizonyos tápanyagtartalma.

Tisztelt Fűszeres Eszter!
Nevem Dr. Dernovics Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer-tudományi Karán az Alkalmazott Kémia Tanszék docense vagyok. A legutóbbi, tejről – káposztáról – vitaminokról szóló cikkéhez szeretnék pár hozzászólást fűzni:
1/ Az elmúlt 30 évben az élelmiszeranalitika ugyanolyan mértékben fejlődött, mint minden más technológiai eljárás. „Húsbavágó” példával: ha az ember feleségénél gyanús csomót találnak, nem mammográfiára futunk, hanem PET-CT után kiáltunk. Ebből fakadóan a régi mérési eredmények sajnos nem feltétlenül megbízhatók.
2/ Az intenzív mezőgazdaság azzal is járt, hogy a piaci növényi élelmiszerek víztartalma jelentősen (30-40%) megnőtt. Ennek több oka van attól kezdve, hogy vizet zöldségárban eladni nem olyan rossz üzlet, másrészről a mesterséges öntözés eleve több vízfelvételt eredményez. Mindez abban ölt testet, hogy mondjuk a piaci saláta víztartalma 94%-ról 96%-ra ugrott, ami szárazanyag-tartalomban 6%-ról 4%-ra való esést jelent: 33%-nyi csökkenés! Ez persze a fogyókúrázóknak jó…Ha ezek után a nyers zöldségre nézzük a vitamintartalmat, még szép, hogy csökkenést látunk.
3/ A cikkből és a kommentek egy részéből az jön le, hogy a vitaminos étrendkiegészítők felszívódása nem olyan jó. Hmmmm, ha ez így lenne, akkor nem csökkenne drasztikusan a nyitott gerinccel születő gyermekek száma, amikor a mamák még a fogantatás előtt B9 készítményeket szednek. MESTERSÉGES, IPARILAG ELŐÁLLÍTOTT B9-ről beszélek! Feloldva a talányt: az, hogy melyik vitamin milyen mértékben szívódik fel, alapvetően három dologtól függ: az adott egyén bélflórája, az adott vitamin vitamerje (pl. B9 vitaminból legalább 4 alfajta, úgynevezett vitamer ismert), ill. az együtt fogyasztott egyéb élelmiszerek. Sajnos nem szabad általánosítani.
4/ A bioélelmiszerek propagálása, főleg kis hazánkban, ahol csak most kezdik el valamilyen mértékben műszeresen is ellenőrizni, bio-e a bio, veszélyes hozzáállás. Akkreditált jegyzőkönyvvel rendelkezem egy olyan, tavaly tavasszal bioboltban vásárolt, német gyártmányú biokakaóporról, amelyben az aflatoxin (karcinogén, mutagén) szint határérték fölött volt. Attól, mert papíron dokumentáltan valami bio, sajnos nálunk (és a mérés szerint máshol sem nagyon…) nem biztos, hogy az élelmiszer jobb, értékesebb, biztonságosabb lenne.

Tudom, hogy agyonrágott közhely, de a legegészségesebb táplálkozás még mindig a változatosságon nyugszik.

Tisztelettel:
Dr. Dernovics Mihály

Kategóriák
Egyéb kategória

Egy gépi mosogatás 124 forintba kerül

 

Kell-e mosogatógép? Számomra egyértelmű, hogy kell.
 
Megéri-e a mosogatógép? Ha hét évig használod, és közben nem romlik el, akkor simán kitermeli saját magát.
 
Érdemes-e rákölteni, ha ilyen lassan hozza vissza az árát? Mindenképp.
Szabadidőt nyersz, ami a legdrágább manapság.
 
Hét év alatt pontosan 1207,5 órát, vagyis több, mint 53 teljes napot nyerek.
 
Ö T V E N H Á R O M   N A P   S Z A B A D S Á G ! Több, mint egy teljes hét évente!!!
 
A hét évet azért írtam, mert az előző mosogatógépünket a kisfiam megszületésekor vettünk, vagyis 7,5 éve. Eddig tökéletesen működött, nyáron vittük le Erdőbényére, de szerelőt kell majd hívni hozzá, ugyanis a felső spriccelőkarja nem csatlakozik rendesen. Eddig nem kellett javítani szerencsére, de nem tudom mennyibe kerül majd a szerelése, megéri-e egyáltalán, vagy elajándékozzuk olyannak aki vagy meg tudja szerelni, vagy érdemesnek találja költeni rá.
 
Én szinte minden nap főzök, a férjem és a gyerek is itthonról visz egész napra ételt magával, vagyis a műanyag dobozokat is el kell mosogatni, és rendszeresen jönnek vendégek, alkalmanként húszan is. A lényeg, hogy nincs olyan nap, amikor ne használnám a gépet, csak ha elutazunk, de úgy számolok, mintha minden nap menne.
 
 Az új mosogatógépünk is A+++-os energiaosztályú, ez nagyon fontos volt nekem. Ez azt jelenti, hogy az energiafogyasztása 1,06 kWh, a vízfogyasztása pedig 12 liter alkalmanként. Az ára 99.000 forint volt (Egy szépséghibás, a tetején megkarcolódott darabot sikerült levadásznunk harminc százalékkal olcsóbban, de nálunk ez nem látszik, mert a konyhapult takarja.)
 
A víz ára köbméterenként 243,71 forint, tehát egy gépi mosogatás, ami 12 litert használ, 2,92 forintba kerül. Ebben természetesen nincs benne az éves alapdíj, ami: 0 m3-nél nagyobb, de legfeljebb 7,5 m3 napi átlagfogyasztás mellett évente 14,880 Ft + 27% áfa.
A vízdíj a havi 7,5 m3-el számolva csak 5,44 Ft.
 
Az áram az Elmű díjkalkulátorával számolva:
Energia díj: 41 
Rendszerhasználati díj: 192 
VET 147. §-a alapján fizetendő pénzeszközök: 3 
Energia adó: 0
Nettó végfelhasználói díj: 236
ÁFA (27%): 63
Bruttó végfelhasználói díj: 299 forint/ mosogatás
 
De közben felhívták a figyelmem, hogy "Az áram kalkulátorba pedig a havi fogyasztást kell írni. Havi 200 KW esetén ez kb 50 Ft/KW. Ez már barátságosabb. :-)"
 
Mosogató tabletta: 22 forint/ mosogatás
 
Mosogatógép só (ezt használok még, öblítő folyadékot nem) 7 forint/mosogatás.
 
Tehát egy gépi mosogatás költsége: ca. 65 forint + mosogatógép amortizáció hét évre számolva, napi 39 forint.
 
Vagyis összesen 124 forintba kerül naponta a gépi mosogatás.
 
És most jön a megfizethetetlen rész kibontása 🙂
Ha ezt az összeget állítom szembe azzal az 53 nappal, amikor társasjátékozhatunk a gyerekkel, vagy csak egyszerűen sétálhatunk egyet, akkor azt kell mondjam, hogy ingyen van a mosogatógép.
A kézi mosogatással szándékosan nem hasonlítom össze, mert bár nem folyóvízzel mososgatok, amikor kézzel teszem, mégis folyóvízben öblitem el az edényeket. A vizet nálunk gázbojler melegíti, úgyhogy egészen biztosan kb. Annyival kerülne többe a mosogatásom (vagy aktuálisan a férjemé vagy a fiamé), mint amennyi a mosogatógép amortizációja.
Amin meglepődtem a számolás közben, hogy az áramdíj milyen aránytalanul nagy a vízdíjhoz képest.

 

Egy tök jó poszt a témában. Kézi vs. konyhai mosogatás.

Kategóriák
Egyéb kategória

A génkezelt krumpli elsorvasztja az agyad

Hogyan lehet élelemmel ellátni a túlnépesedő emberiséget? Meddig lesz még elég élelmiszer mindannyiunknak? Eljöhet az a pillanat, amikor kiürülnek a boltok polcai és kitör az éhínség? Amikor már nem lesz sikk nagyvárosban élni és mindenki vidékre akar költözni, ahol megtermelheti magának a napi betevőt. Sokak szerint erre már nem kell sokat várnunk. Magyar prófétái is akadnak az elkövetkező apokalipszisnek, az elhíresült Hetesi jelentés szerint a fejlett nyugati társadalom gazdasága hamarosan kártyavárként dől össze. Ha most körülnézünk, lehet, hogy ez nem is olyan nagy butaság.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lecsóskert, veteményes a belvárosban

Már a neve is klassz a Lecsóskertnek, de maga a projekt, amire létrejöttek, az tényleg figyelemre méltó! Közösségi kerteket szeretnének létrehozni Budapesten, de legalábbis egy „mintagazdaságot” ahol a tudást átadhatják más önszerveződő csoportoknak, akik szintén létrehoznak egy közösségi kertet, ahol megtermelik – legalábbis egy részét – annak a zöldségnek, gyümölcsnek és fűszernövénynek, amire szükségük van.

Mi az a közösségi kert?

„Egy földterület, amelyet egy közösség gondoz. A közösségi kerteknek számos fajtája és meghatározása létezik a városi, külvárosi és vidéki változatoktól a veteményes, gyümölcsös vagy tankertekig. A megvalósulás formája szerint léteznek tisztán a közösséghez tartozó vagy egyéni tulajdonban lévő parcellákból álló telkek, amelyek kialakíthatóak akár iskolák vagy kórházak udvarán, akár elhanyagolt önkormányzati telkeken vagy építési területen.”

Magyarországon is volt már több próbálkozás közösségi kert létrehozására, mi is találkoztunk még az 50 km-es diéta kapcsán egy csoporttal, aztán futótűzként terjedt a fészbukon a Fügés kert híre (sajnos a tulajdonos mégsem volt benne biztos, hogy szeretne a területén közösségi kertet), sőt Erdőbényén is próbálkozott egy New Yorki lány, de aztán sajnos visszamentek az USA-ba, és a kertből csak tervek maradtak.

A Lecsós kert a Millenárison kapott otthont, miután sok helyen visszautasították őket, pl. a VII. kerület egy nagyobb földterületén, ahol a lakók – érthető okokból – elég érzékenyek a fiatalok megjelenésére, és mindenhova romkocsmákat vizionizálnak.

Kategóriák
Egyéb kategória

Használt olaj gond kipipálva

Őszintén: ti mit csináltok a használt sütőolajjal?

Nálunk nem keletkezik sok ilyen, de azért szerintem fél év alatt összejön olyan két liternyi. Eddig neszkafés üvegbe gyűjtögettem, mert annak széles a szája, és könnyű beleönteni. Aztán amikor félig megtelt, már gyűlöltem ránézni, erősen rátekertem a tetejét és kidobtam a kukába.
Álmélkodva hallgattam, hogy vannak olyan szerencsések, akik a munkahelyükön gyűjtik közösen, és a cég elviteti, és olyat is hallottam, ahol kétévente van veszélyes hulladék gyűjtés a kerületben. 
 
De most a MOL kutakon (igen, a benzinkút!) leadhatjuk, és ők díjmentesen kezelik tovább. A városi benzinkutaknál érdemes próbálkozni, első körben száz helyen tudják fogadni az olajat. Aki májusban megy, kap egy olajtartót, amiben otthon gyűjtheti, é a kúton kicseréli a benzinkutas. 
A használt olajat aztán megtisztítják, és biodízelt készítenek belőle. 
A biodízel annyiban jobb a hagyományostól, hogy az égetésével keletkezett széndioxid nem haladja meg azt a mennyiséget, mint amennyi oxigént a növény termel amiből az olaj készül. Ezen kívül nem kell több ezer kilométerről ideszállítani az üzemanyagot, ezzel is jelentősen csökkentve a levegőbe kerülő károsanyag mennyiségét.
Hát, így került a MOL a zöld rovatba. Klassz!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Egy átlagos ember…

A WWF szerint egy átlagos embernek évente 2,8 hektár földre van szüksége ahhoz, hogy önmagát elláthassa, és a maradékaitól (szemét, szennyvíz, stb.) megszabadulhasson. Egy hektár akkora, mint egy futballpálya. 
Ez a terület, legalább negyven százalékkal haladja meg azt a területet, ami egy embernek juthatna a földön, és a népesség folyamatosan növekszik.
Csakhogy mi az az átlagos ember, és hol él ő?
Mert nem mindegy, hogy a mongol sztyeppén él valaki a családjával, aki szinte alig termel szemetet, szinte minimális feldolgozott élelmiszert vásárol, vagy New Yorkban vásárolja meg hetente a fél szupermarketet.
Mi európaiak a 2,8 hektárnak a kétszeresét használjuk fel fejenként, de az Egyesült Államokban ez a szám már huszonötös szorzót jelent. Nem meglepő, hogy pl. Bangladesben mindössze hatodát használják, mint egy európai ember, ahol nincs pénz, nehéz a fogyasztói társadalom oltárán áldozni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Nincs választási lehetőségünk, eltűnnek az ízek

Döbbenetes, de az utóbbi száz évben eltűnt a növények 75%-a. Az ENSZ adatai szerint az emberiség élelmezését 12 növényfaj, és öt állatfaj biztosítja. 
Nincs választási lehetőségünk, legalábbis akkor, ha mi szeretnénk eldönteni, hogy mit ültessünk a kertünkbe. Erre már régen rájöhetett az, aki valami mást szeretne a piacon venni, mint amit a standok összességén árulnak. Ha valahol feltűnik a padlizsán, akkor az bizony mindenhol van, de csak ugyanazt a fajta krumplit árulják, és mindenhol ugyanaz a vacak lilahagyma kapható. Semmiben se jobb a kofák választéka se, talán néha a biopiacon van egy-két érdekesebb zöldféle, de nagyon ritkán.
Először fordult elő kis zöld rovatunk életében, hogy bejelentkezett valaki, és megkért minket, hogy tegyük ki az anyagukat. A Zöld Pók alapítvány filmjéről van szó, azt hiszem mindenkinek érdekes témát boncolgat: a vetőmag lobbiét. 
Eltűntek a tájfajták! Tájfajták azok a növények, amik hosszú, gyakran nem teljesen tudatos nemesítés folytán alkalmazkodtak egy adott táj jellegzetességeihez, a föld minőségéhez, a klímához, méghozzá úgy, hogy növényvédő szerek használata nélkül is jó hozammal termeszthetőek.
A tájfajták nem el fognak tűnni, hanem már végük. A vetőmag boltokban  ugyanis csak olyan, engedélyezett fajtákat lehet kapni, amihez érdekes módon a vetőmag gyárak rögtön gyártanak növényvédő szereket is, műtrágyát is. Ezeknek a magoknak szabadalmi védettsége van, vagyis megtiltják a gazdáknak hogy saját maguk szaporítsák a növényeket, de ennek a hibrideknél nincs is sok értelme, ugyanis ezek újravetésénél már a következő évben kevesebb, mint felére csökken a termés mennyisége. 
Mi a baj ezzel? Először is korlátoznak bennünket, megszabják, hogy mit ültessünk, és mit együnk. Így eltűnnek a különleges ízek. A filmben példaként említik a sárgadinnyét. Igen, gondolom mindenki észrevette, hogy évek óta egyre tökízűbb a sárgadinnye. Tökízű, de legalább sok növényvédő szerrel van kezelve…
Szerencsére egy maroknyi ember ragaszkodik még a növénykultúrák változatosságához, ezért vetőmagbörzéken csereberélik magjaikat, vagy génbankokból szerzik be a régi fajtákat.
Nézzétek végig ezt a tizenöt perces kisfilmet, ha a munkahelyen nem is tudjátok  ezt megtenni, érdemes otthon befejezni, és elkezdeni utánaolvasni a tájfajtáknak, keresni őket a piacon, hátha az igény megteremti a kínálatot!
A témáért, és filmét köszönet Papp Réka Kingának és a Zöld Pók Alapítványnak.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vesszen a pázsit?

Most valami olyan témáról lesz szó, amit mi egyáltalán nem csinálunk, mondhatni csak a szánk jár. Ennek ellenére a téma nagyon izgalmas, érdemes elgondolkodni rajta, és talán bele fogni is, hiszen még tavasz sincs.
A városi kertészkedésről lesz szó, ami már több helyen működik a világban, Magyarországon nem találtam igazi példát sajnos, kivéve egyik zuglói barátnőmet, aki hirtelen felbuzdulásában céklát ültetett az egyik park szélére, de még mielőtt igazán meggumósodhatott volna a zöldség, ellopták az összeset.
Kezdjük a legfontosabb felvetéssel, miszerint a fű, vagyis az a gyönyörűen karbantartott pázsit az egyik legkörnyezetrombolóbb növény, amit kertünkbe ültethetünk.
Miért? A gyepet ahhoz, hogy tényleg szép legyen, Magyarországon minden nap locsolni kell. Magyarországon szinte mindenhol ivóvíz minőségű vízzel locsolunk, ami igencsak pazarlás, ha belegondolunk, hogy a fűből valódi hasznunk soha nem lesz, vagyis megenni, betakarítani nem tudjuk. Ha mégsem ivóvízzel locsolunk, akkor is sok energiát használunk fel a fűnyírással, és az öntözéssel is. Azt mondom ne legyen pázsit a kertekben? Nem, nem mondok ilyet, de azt gondolom, hogy elég pár négyzetméter, amire le lehet teríteni a pokrócot, vagy ki lehet tenni rá a kerti grillt.

A városi kertészkedésben a kubaiak járnak az élen, nem annyira környezettudatos megfontolásból, mint kényszerből.  Optimista nemzet lévén nem törődtek bele az éhínségbe, a szegényes élelmiszerválasztékba, és elkezdték beültetni a foghíjtelkeket, a patakpartokat, és a parkokat is. Észak-Amerika szerte divatosak a tetőkertek, és már nem csak dísznövényeket ültetnek a házak tetejére, de zöldséget, gyümölcsöt is. Michelle Obama kiskertet csinál a Fehérház kertjében, na de nem ő az első försztlédi, aki ilyenre adta a fejét, ugyanis 1943-ban Eleanor Roosevelt győzelmi kertet hozott létre, ezzel buzdítva honfitársait is a saját kiskert gondozására, az önellátásra. A háború után az amerikai zöldségtermés 40%-át az ilyen kiskertek adták!
És tessék, a derék amerikaiak figyelnek az idő szavára! Idén közel 20%-al több vetőmagot és palántát adtak el, mint tavaly! És igény lenne még, de a kertészeti webáruházak nem készültek ekkora rohamra, így a palánták idő előtt elfogytak.
A vetőmag üzlet egyik tulajdonosa szerint azért majd lesz egy kis visszaesés, amikor az emberek rájönnek, hogy nem elég a magokat elültetni, azokat bizony heti szinten legalább 5 órát gondozni is kell! Csakhogy az amerikai számítás szerint egy 50 dolláros befektetés minimum 500 dolláros megtakarítást is jelenthet egy családnak. Elgondolkodtató!
És egy kis hazai színes a végére: Amikor az 1900-as évek elején megépítették a Wekerle telepet, a telep mellett saját kertészetet tartottak fent a telep számára. Innen hozták azt az 50.000 fát, amit elültettek. A wekerlei lakosok lakásonként négy gyümölcsfát ültettek a kertjükbe, és ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. Ezek a ribizlibokrok komoly hasznot termeltek, 1917-ben pl. annyira jó volt a termés, hogy annak árából négyévnyi lakbért takaríthattak meg családonként. Kíváncsi lennék, vannak-e még ribizlibokrok a Wekerlén!