Címke: zöld

Kb. egy éve a Tudatós Vásárlók szerettek volna készíteni egy felmérés arról, hogy a magyarországi éttermekben felszolgálnak-e csapvizet, ha azt kér a vendég. Meg is kértek egy társaságot, akik sokat járnak éttermekbe, hogy minden alkalommal kérjenek csapvizet, és az élményeiket jegyezzék fel. A találkozón, ahol a kérés elhangzott, hatalmas vita alakult ki. Mindenki érezte, hogy ez egy teljesen jogos, ésszerű kérés, de beláttuk, hogy a legtöbb étterem egyszerűen rá van szorulva az ásványvízből befolyt haszonra is, teljesen felesleges ezzel konfrontálódni a felszolgálókkal. Persze mindenki tisztában van vele, hogy jobb helyeken nem csak természetes kérés egy pohár csapvíz, de akár érkezéskor az asztalra is teszik a hideg vízzel teli kancsót kérés nélkül(pl. Svédországban).

De mi is a baj a palackozott vizekkel? 

Kezdjük először is azzal, hogy a hatalmas ásványvíz fogyasztás is egy mesterségesen generált igény. Kitaláltak egy olyat az embereknek, amire egészen húsz évvel ezelőttig semmi szüksége nem volt. Természetesen régen is ittak palackozott gyógy- és ásványvizeket az emberek, de nem szomjoltóként, napi 2-3 litert fejenként, hanem alkalmanként, mondjuk zöld színű csatos üvegből, a Margitszigeten ücsörögve. Egyszerűen nincs szükségünk ennyi ásványvízre, és ha kicsit hátra lépünk, és kívülről próbáljuk meg nézni önmagunkat, láthatjuk, hogy teljesen nonszensz, hogy több száz kilométerről, kamionokkal a hipermarketbe szállított vizet vásárolunk. Sokan nem is figyelik a címkét, pedig gyakran kínálnak egészen Lengyelországból ideszállított vizeket. De most komolyan! Minek? Kinek? És miért? Mondjuk én a magyar ásványvíz piacot is nagyon károsnak tartom, de legalább nem utaztatják körbe fél Európán, mielőtt megérkezik. Feltűnt másnak is, hogy az ásványvíz gyártók (csomagolók? hiszen a víz vaz van, ők csak egy gyárat építenek a meglévő vízre) mekkora sztárokat képesek megfizetni, hogy egy olyan terméket reklámozzanak, ami szinte ingyen van, csak a csomagolása és a szállítása kerül pénzbe?

Az ásványvizek néhány 0,33-as üvegtől eltekintve csak műanyag, eldobható PET palackban kaphatóak. Ha hazánkban minden felnőtt meginna naponta egy palack ásványvizet, mint ahogy az az ásványvíz gyártók álma, akkor naponta hatmillió palackot dobnánk ki. És ha még ez a hatmillió palack mind egy szálig a szelektív gyűjtőkben is landolna, akkor is össze kéne gyűjteni, szállítani és raktározni kéne egy olyan valamit, amire egyáltalán nincs szükségünk.

Meg kell jegyeznem, létezik házi palack zsugorító gép, a honlapján ez olvasható:

“Csak Magyarországon évente 1,5 milliárd darab, mintegy 60 ezer tonna PET palackból lesz hulladék, pedig hasznosítható anyagból készülnek. A kiürült palackok valódi értéket képviselnek, vétek őket szemétbe dobni, hogy aztán hulladéklerakóba, vagy égetőbe kerüljenek, amikor ismét hasznos termékek  készülhetnek belőlük anélkül, hogy feleslegesen terhelnék a környezetünket. ” A zsugorított palackokat egy zsákban kell gyűjteni, amit a postán lehet feladni (a címzett fizeti a költségeket) vagy gyűjtőpontra kell bevinni, és minden palackért 2 forintot térítenek. Kétségtelenül jobb megoldás, mint egyszerűen a kukába dobni a palackot. Egyébként Magyarországon sajnos mindössze a 15%-a kerül szelektív hulladékgyűjtőbe a PET palackoknak. De minderre nem is volna szükség, ha nem vásárolnánk feleslegesen azt, ami szó szerint a csapból is folyik. (Most az alföld egyes területeit kihagynám, sajnos tudom, hogy ott előfordul a megengedettnél magasabb arzén szint, de ezt az önkormányzatok tudják, ezeken a helyeken természetesen indokolt a palackos víz fogyasztása.) 

Gyakori félelem a csapvízzel kapcsolatban, hogy szennyeződéseket tartalmazhat. Leginkább a nitrit, nitrát, ammónium, bór és arzénszennyezéstől tartunk. (Megjegyzem pár éve pl. Makón valóban a megengedett érték háromszorosa volt az arzén a csapvízben.) Aki nagyon tart ezektől, jobb ha tudja, hogy több, objektív, nemzetközi teszten ugyanúgy kimutatták azokat a szennyeződéseket a csomagolt vízben, mint ami a csapvízben megtalálható volt. Ennek ellenére, egy csapra szerelhető, és megfelelő időközönként cserélt szűrő biztosan nem árt senkinek. 100%-ban kiszűri a klórt is, és persze minden más ásványi anyagot is, erre érdemes gondolni a táplálkozásnál.

Egyik legismertebb para a csapvízbe került gyógyszer maradványok. Ezeket pl. a Dunából vett mintából valóban ki tudták mutatni, de a csapvízben már nem találták nyomát. Egyébként engem mindig megdöbbent, hogy emberek mennyire tartanak a vízből a szervezetükbe kerülő gyógyszermaradványoktól, ugyanakkor hatalmas nyugalommal eszik a hatvan napos csirkét, vagy a bolti sertést.

Amire tényleg érdemes odafigyelni, az a víz ólomtartalma. Az ólom nehéz fém, halmozódik a szervezetben, kimosni onnan nem lehet. Főleg a régi építésű házakban fordulhat elő, hogy a sokszor 60 vagy mégtöbb éves ólomcsöveken átfolyó víz ólomtartalma magasabb a megengedett értéknél. Ez nem a Vízművek hibája, hanem a házé, a Vízművek ugyanis jó minőségű vizet szolgáltat, de az ő hatáskörük a kapunál véget ér. A korszerű csövekről a lakóknak maguknak kell gondoskodniuk. Ha felmerül a gyanú, hogy gond lehet a víz minőségével, fogjon össze a közösség és vizsgáltassák be a vizet.

De hogy ne csak a csapvízre figyeljünk oda, kémikusok szerint A PET palackok egy antimon nevezetű anyagot tartalmaznak, amely az arzénhoz hasonlóan toxikus, ez a vegyület hő hatására, vagyis ha melegebb helyen tartjuk a palackokat, beleoldódik a vízbe.

A végső következtetés mégis az, hogy az ország nagy részén érdemes a csapvizet választani. Ezzel rengeteg energiát takaríthatunk meg, nem szennyezzük a környezetünket, és semmilyen lemondással nem jár.
Talán a legkönnyebben teljesíthető zöld cselekedet: igyál csapvizet!

Lila Füge írása.
Az anyukává válás olyan dolgokat is megváltoztatott bennem és körülöttem, amire egyáltalán nem gondoltam. Például jelentős mértékben bezöldültem. Értem ezalatt azt, hogy szinte az összes tisztítószert és kozmetikumot lecseréltem a háztartásban az elmúlt 2,5 év alatt. Nem volt annyira tudatos a folyamat, mint ahogy most így leírva tűnhet, inkább az egyik dolog hozta magával a másikat. Az pedig egészen biztos, hogy a megvalósítás egyáltalán nem volt egyszerű és kézenfekvő. Miért is lenne az, csak a bolygónk sorsáról és a saját egészségünkről van szó?

Mondom ezt most harcosan és hangosan, amikor pont bevallottam, hogy 2,5 éve még egyáltalán nem jutott időm arra, hogy ezekkel az igen fontos dolgokkal foglalkozzak. Az az igazság, hogy tényleg idő, pénz és elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy ma Magyarországon az ember igyekezzen tenni valamit a környezetéért, vagy csak arra figyeljen, hogy ne rongálja minden mozdulatával.

A körülmények persze nem segítenek. Ha valaki csak a legegyszerűbb dologgal, a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdi, egyből akadályokba ütközik – a hozzánk közel eső hulladékgyűjtő helyen  például üveget nem lehet leadni, csak papírt és műanyagot, és azt sem ürítik rendesen, ezért halomban áll állandóan az odahordott, kiszelektált szemét. És akkor elérkeztünk a kedvenc témámhoz, a mosáshoz.

A környezetemben rengeteg kismama végigjárta nagyjából azt az utat, amit én is. Ott kezdődik ugye a dolog, hogy születik egy kisbaba, aki mindent és mindenkit összekakil, összepisil és lebukik. Ezért nem csak egy kisbabányival megy többet a mosógép, hanem szinte állandóan megy. Olyan foltok keletkeznek, amelyek eltávolíthatatlannak tűnnek az eddig ismert szerekkel és egy átlagos napon is legalább háromszor cserélteti le ruházatát az ifjú divatdiktátor. Emellett a bőre is olyan puha, selymes és áttetsző még, hogy nem akarjuk semmivel irritálni, allergizálni és természetünkből adódóan a legjobbat akarjuk neki mindenből biztosítani. Hirtelen csak a mérget láttam az eddig használt mosóporokban, a kémia szó rettenetes fenyegetéssé alakult, nem tehettem mást, utánanéztem a zöld, anti-allergén, természetes megoldásoknak.

Kezdtem a mosódióval, mert ennél természetesebb nincs. Egy indiai diófajtáról van szó, amelynek héja nagy koncentrációban szaponint tartalmaz, ami a víz hatására kioldódik és tisztít. Óriási előnye, hogy olcsó és sokáig tart. Egy adag mosáshoz 5-7 szem diót kell használni, ezek jópár mosást bírnak, így 1/2 kg dió kb. 100 mosásra elég. 1/2 kg ára 2000 forint körül mozog attól függően, hogy hol szerezzük be.

Én elég sok forrásból tudakozódtam mielőtt vettem mosódiót és egy kicsit utánaolvasva az azért kiderül, hogy nem szabad tőle csodát várni. Abszolút környzetebarát és képes tisztítani. Körülbelül ennyit tud. A foltokkal nem igazán bánik el, az én tapasztalatom szerint egy erősebb dezodor már gondot okoz neki, ami viszont nekem okoz gondot. Egy dolog az, hogy én itthon kísérletezgetek mindenféle mosószerrel, de G-tól mégse várhatom el, hogy munka közben kellemetlenül érezze magát a ruhájában.

Szintén nem fehérít, vagyis ha szeretnénk, hogy a ruháink fehérek maradjanak, érdemes valamilyen természetes fehérítő szert is alkalmazni. Viszonylag szagtalan, így a ruha is az lesz mosás után. Az elkötelezett mosódió használók arról számolnak be, hogy szeretik a ruha tapintását a mosás után, de az öblítő után ismert érzést azért meg se közelíti. A ruha tehát se nem puha, se nem illatos, és a foltok ott maradnak, ahol keletkeztek. Ez az a pont, ahol már erősen megkérdőjeleztem a saját erőfeszítéseim értelmét – a mosódió használatával úgy éreztem, visszalépek a nagyanyáink kora előtti időkbe, amikor a mosás egy egész napos program volt. Áztattak, mostak, keményítettek és mittudomén miket csináltak mosószódával, szappannal és egyebekkel. A mai világ nem erről szól, én szeretem, ha a ruháim puhák és illatosak és nincsenek teljes napjaim a mosásra. És mindezek mellett szeretném magunkat megvédeni az allergiától és nem mellékesen a környezetet sem szeretném rombolni magam körül a vízbe kerülő kemikáliával, felesleges, mesterséges illatanyagokkal és a rengeteg szeméttel, amit a csomagolás termel.

Létezik folyékony mosószer mosódió kivonatból, ezt még nem próbáltam, de lehet, hogy egyszer nekifutok. Ára: 75 Ft/mosás

Kipróbáltam az illatosításra ajánlott olajat is, de nem voltam elégedett az eredménnyel, más megoldás után néztem.

Mire ezekhez a szerekhez eljutottam már tudtam, hogy nem vagyok rettenthetetlenül zöld a mosás terén sem. A megszokott kényelmi funkciókat szeretném megtartani és eldöntöttem, hogy hajlandó vagyok akár egy kicsivel többet is áldozni a környezetbarát mosószerekre, ha megadják nekem amit keresek. Tehát:

– legyen környezetkímélő

– legyen könnyen kezelhető – értsd: ne kelljen plusz 4 féle szert alkalmaznom egy egyszerű mosáshoz

– biztosítsa a modern korban megszokott funkciókat – illat, puhaság.

Egyből elcsábított a legcsodálatosabb termékcsalád (amit azóta már a DM-ben is kapni lehet), az Ecover. Dizájnból ötös, és nagyon sok termékük valóban szuper is. A kettőből már szinte automatikusan következik, hogy ezért a kombinációért borsos árat kell fizetni. A stiftes folttisztítójuk állandó favorit – azt tudja, amit kell, szinte minden foltot kiszed, környezetbarát a szer és a csomagolás is. Szeretem, megtartom. Sajnos ugyanez nem igaz a folyékony mosószerre, a dezodorral, izzadtsággal nem birkózik meg. A mosószer ára 173Ft/mosás.

Pillanatnyilag a kedvenc öko mosószerem a Frosch. A tisztítószereket rég óta használom, örültem, amikor felfedezetem az Aloe verás univerzális mosószert. Fehér és színes ruhákra egyaránt jó, kellemes, visszafogott az illata és hatékonyan tisztít. Ára 100/mosás.

Összehasonlításképp a Dreft ára 54Ft/mosás, a folyékony Arielé 71 Ft/mosás. Vagyis a környezetbarát mosószerekért elég mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni. A helyzet az öblítők esetében egészen elkeserítően eldurvul. A környzetevédők azt mondják, hogy öblítőre nincs szükségünk. Lehet, hogy ez így van, de én nem tudok róla lemondani. Sosem szerettem a mandulás, kókuszos, émelyítő virágillatúkörnyezetbarát öblítők illata sokkal visszafogottabb a hagyományos öblítőkénél, hosszú időre volt szükségem, hogy ezt megszokjam. Az Ecover kétféle illatot árul, ezek a flakonban még érezhetőek, de a ruhán szinte semmi illatot nem hagynak. Áruk 1299/l, ami hihetelenül drága. 1 l Silan öblítő koncentrátum, ami 4 l öblítőnek felel meg 699 Ft-ba kerül, tehát a környezetbarát öblítő a hagyományosnak közel tízszeresébe kerül. Magyarázza meg nekem valaki, hogy ez miért van! A Frosch szintén kétféle öblítővel van jelen, 699Ft/750 ml áron.

Összességében problémás ügy és sajnos úri muri a zöld mosás, ha valaki nem képes sziklaszilárdan elkötelezni magát a mosódió és a vele járó macera mellett. Jelentősen megterheli a családi kasszát az átállás, mert a kapható szerek drágábbak és sokkal kevésbé gazdaságosak, mint a nagy mennyiségben gyártott nem környezetbarát mosószerek. A kísérletezést folytatom, tippeket szívesen veszek, az eredményekről pedig beszámolok. Ti mivel mostok?

Arra gondoltunk, hogy létrehozunk egy közös „zöld” rovatot a Lila Fügén, és a Fűszeresen.