Arra gondoltunk, hogy létrehozunk egy közös „zöld” rovatot a Lila Fügén, és a Fűszeresen.
Heti rendszerességgel jelenik majd meg mindkét blogon egyszerre, és felváltva írjuk. Tulajdonképpen már egy éve tervezgetjük, de az igazi lökést az adta meg, amikor múlt héten együtt főzőcskéztünk, és szóba került a Húsvét szigetek tragédiája. Mikor a végére értem, Dóra azt mondta, hogy szerinte ezt minden híradó előtt le kéne játszani a tévében.
Az emberek megjelenése előtt, sőt utána is egy rövid ideig, a Húsvét szigeteket erdők borították. A legtöbb fa persze valamilyen pálmaféle volt, de nőtt közöttük egy, sőt két méter széles törzsű is. Emlős nem sok lakott a szigeten, de több, mint hetven féle madár volt őshonos itt.
Aztán megjelent az ember. Az első fákat kenuépítéshez vágták ki, ezzel jártak ki a nyílt vizekre, ahol barnadelfinre vadásztak, amit otthon megsütöttek. Építkeztek is, és elkezdték megművelni a tengerhez közelebb eső laposabb területeket. Először tehát itt, és a megművelhető földterületekért irtották ki az erdőket. (Régen Magyarország területét is jóval nagyobb részen borította erdő, pl. az Alföldet is, amit már igencsak nehéz elképzelni.)
Ekkor még jól éltek a polinézek, nem is nagyon tudtak mit kezdeni magukkal a fene nagy jólétükben, kitalálták, hogy a sziget közepén található kőbányából hatalmas szobrokat faragnak majd, amiket a sziget szélére vontatnak. A több tonnás szobrokat szánkókra tették, amihez fa sínpárt ácsoltak, ezeken húzták a hatalmas kőembereket a helyükre. De nem csak a szállítás miatt kellett kivágni a fákat: a hatalmas munka egyre több embert igényelt, akiknek egyre több táplálékra lett szüksége, így újabb és újabb területeket kellett termelés alá vonni az egykori erdőségekből.
Pár száz év alatt az utolsó fáig jutottak. Már nem tudták a szobrokat a sziget közepéről elszállítani, így ma is sok ott van a régi kőbányában félig elkészülve. Szép lassan, mivel nem voltak fák, amik megállíthatták volna az eróziót az eső és a szél elkezdte lemosni a termőréteget a szigetről. Nem kellett hozzá csupán két emberöltő, és nem nagyon tudtak mit termelni. Ekkor már jó kenuik sem voltak, amivel a nyílt vizekre járhattak volna halászni, így alig ettek fehérjét. A saját tyúkjaikat hatalmas, kő ketrecekbe kellett zárni, hogy megóvják őket a szomszéd családtól. Pedig lassan csak a tyúkok és a patkányok maradtak, mint fehérjeforrás, halat nem sokat tudtak fogni. Az éhínség belső viszályokhoz, háborúkhoz vezetett, a népesség az ötödére fogyott. Már nem csak az uralkodóra haragudtak, és már nem csak egymást akarták megölni, hanem elkezdték ledönteni a szobrokat. Azokat a szobrokat, amik végülis a tragédiájukhoz vezettek.
Amikor a spanyolok kikötöttek a Húsvét szigeteken, a bennszülöttek fát akartak tőlünk, amiből olyan kenukat építhetnek, amivel elmenekülhetnek a szigetekről. Ekkor már alig állt egy-két szobor a több százból. A korabeli feljegyzések szerint a bennszülöttek kicsik, véznák és nyomorultak voltak.
Aztán persze őket is megtizedelte az Európából behurcolt himlő, végül több, mint 1500 főt elvittek rabszolgának. És ez a fantasztikusan gazdag civilizáció végül odáig jutott, hogy megették egymást. Ekkor a sziget már majdnem „összeszedte magát”, persze fák nem nőttek rajta még mindig, de több helyen voltak már bokrok, füvek. Más se hiányzott, mint a hajón érkező kecskék és lovak…
Aztán megjelent az ember. Az első fákat kenuépítéshez vágták ki, ezzel jártak ki a nyílt vizekre, ahol barnadelfinre vadásztak, amit otthon megsütöttek. Építkeztek is, és elkezdték megművelni a tengerhez közelebb eső laposabb területeket. Először tehát itt, és a megművelhető földterületekért irtották ki az erdőket. (Régen Magyarország területét is jóval nagyobb részen borította erdő, pl. az Alföldet is, amit már igencsak nehéz elképzelni.)
Ekkor még jól éltek a polinézek, nem is nagyon tudtak mit kezdeni magukkal a fene nagy jólétükben, kitalálták, hogy a sziget közepén található kőbányából hatalmas szobrokat faragnak majd, amiket a sziget szélére vontatnak. A több tonnás szobrokat szánkókra tették, amihez fa sínpárt ácsoltak, ezeken húzták a hatalmas kőembereket a helyükre. De nem csak a szállítás miatt kellett kivágni a fákat: a hatalmas munka egyre több embert igényelt, akiknek egyre több táplálékra lett szüksége, így újabb és újabb területeket kellett termelés alá vonni az egykori erdőségekből.
Pár száz év alatt az utolsó fáig jutottak. Már nem tudták a szobrokat a sziget közepéről elszállítani, így ma is sok ott van a régi kőbányában félig elkészülve. Szép lassan, mivel nem voltak fák, amik megállíthatták volna az eróziót az eső és a szél elkezdte lemosni a termőréteget a szigetről. Nem kellett hozzá csupán két emberöltő, és nem nagyon tudtak mit termelni. Ekkor már jó kenuik sem voltak, amivel a nyílt vizekre járhattak volna halászni, így alig ettek fehérjét. A saját tyúkjaikat hatalmas, kő ketrecekbe kellett zárni, hogy megóvják őket a szomszéd családtól. Pedig lassan csak a tyúkok és a patkányok maradtak, mint fehérjeforrás, halat nem sokat tudtak fogni. Az éhínség belső viszályokhoz, háborúkhoz vezetett, a népesség az ötödére fogyott. Már nem csak az uralkodóra haragudtak, és már nem csak egymást akarták megölni, hanem elkezdték ledönteni a szobrokat. Azokat a szobrokat, amik végülis a tragédiájukhoz vezettek.
Amikor a spanyolok kikötöttek a Húsvét szigeteken, a bennszülöttek fát akartak tőlünk, amiből olyan kenukat építhetnek, amivel elmenekülhetnek a szigetekről. Ekkor már alig állt egy-két szobor a több százból. A korabeli feljegyzések szerint a bennszülöttek kicsik, véznák és nyomorultak voltak.
Aztán persze őket is megtizedelte az Európából behurcolt himlő, végül több, mint 1500 főt elvittek rabszolgának. És ez a fantasztikusan gazdag civilizáció végül odáig jutott, hogy megették egymást. Ekkor a sziget már majdnem „összeszedte magát”, persze fák nem nőttek rajta még mindig, de több helyen voltak már bokrok, füvek. Más se hiányzott, mint a hajón érkező kecskék és lovak…
Ma már nem esznek embert a Húsvét szigeteken, és szerencsére a turizmusnak köszönhetően nem is éheznek. Viszont a történet nagyon jól mutatja azt a folyamatot, ami ha lassabban is, de ugyanígy folyik körülöttünk. Nem vagyunk polinézek, és nem pár kőbálvány miatt tesszük tönkre a világot, de a történet mégis ugyanez. Pontról pontra.
Folytatás következik, ígérem valami vidámabb témával.
Lekapcsoltátok a villanyt?
24 hozzászólás a(z) “ZÖLD, Zöld, zöld” című bejegyzéshez
Hogyan lehet változtatni?
Épp tegnap vettem a kezembe azt a könyvet, aminek a bevezetőjében benne van a kulcsszó: lemondás.
Enélkül nem megy.
Igen, nem kell öblítő és a sok fölösleges drasztikus tisztítószer, nem kell heti háromszor hús, elég egyszer.
Meg kell tanulnunk mértékletesen élni. Jane Goodall étrendje negyede annak, amit egy átlagember pusztít el. És még nem halt éhen.
Kedves Eszter!
Hétvégén sem hagyott nyugodni a téma.
Korábban valahol említette Jamie Olivier-t. Neki volt – talán a Spektrumon – egy sorozata, "Jamie menzája" címmel.
Eszter, nem karolná fel ezt a témát? Iskolákban főzött, modern, ehető, egészséges kaját a gyerekeknek, s arra is nagy gondot fordított, hogy helyben, közelben szerezze be az alapanyagot (engem továbbra is piszkál az a fránya 50 km-es diéta…). Persze a gyerekek zöme eleinte a hasábért kiáltott, de Jamie-nek sikerült hatnia rájuk!
Ön olyan személyiségnek tűnik, aki tud hatni a környezetére, nem próbálná meg? Ez illene a profiljába (főzés), van kisgyereke (rettenetes magyar iskolai és óvodai menzák és a helyzet évről-évre rosszabb, órákig tudnék mesélni, sajnos), belelendült (talán) a zöld dolgokba.
Ihletért esetleg a Jamie sorozaton kívül: "Vigyázat, ehető! – A francia biforradalom" című film a mozikban.
(Az jutott még eszembe az 50 km-es diétához, hogy van olyan biokonyhás, aki a szülei falujában felhajtotta a zöldség termelőket, s most már csak onnan szállít Pest környékére a konyhájára alapanyagot.)
Drukkolok, hogy elkezdje!
FR
Csodálatos filmet láttam az óceánról. (A Vándormadarak alkotójától). Csodálatosat és szomorút. Mert mindent tönkreteszünk. Mindent? Kicsi kis dolgokkal, de sokan talán megállíthatnánk ezeket a kétségbeejtő folyamatokat. Hát még visszafordítani, az micsoda eredmény lehetne… De ne álmodozzunk, elég, ha megváltoztat mindenki az életében valamit, valamiket, amik károsak, ha lehetséges.
Névtelennek óriási elismerésem a 4 oldal nyomtatásáért. Bárcsak én is tehetnék ilyet! De ha előírják, sőt, egy-egy kis elütésért is újráznom kell, hiába ellenkezem 🙁
A témához meg gratulálok, Eszter!:)
A Kárpát-medence, az áradások elég összetett dolog. Az egy dolog, hogy kivágják a fákat a Kárpátokban (egész Európát tölgyesek borították hajdan), az sem segít, hogy a Tiszát szabályozták a XIX. században.
Egyik sem használ és úgy tűnik, az emberiség nem tanul a saját hibájából, hisz újra és újra elköveti ugyanazon hibákat.
Lásd a Mediterrán térséget, főleg Görögországot, milyen kopár a táj. Az ókorban kivágták a fákat, hogy hajókat építsenek belőlük.
Jó,legyünk zöldek a magunk lehetőségeihez mérten.Ha sokan lennénk, az már nem csak lila köd lenne,az már érne is valamit.A komoly dolgok valahol így kezdődnek,szuper ez Eszter, hogy ez itt téma lehet.Csak sokszor, sokaknak kell erről beszélni.
És jöhet Zorán és jöhetnek/vagy még se?/a kannibálok is!!!!!
szia
bár ez most nem az a fórum, de very like:-)) szeretnék figyelmedbe ajánlani egy másik szösszenetet – ha még nem futottál bele – amire épp ma bukkantam a díványon: http://divany.hu/zold/2011/01/12/slow_life/
amaja
Jaj, erről jut eszembe, hogy a Húsvét-szigeti emberek között, a mai napig a legnagyobb sértés, hogy ha azt mondják a másiknak, hogy rágós volt az anyád húsa 😀
De csak ha jól meg van fűszerezve!
Sütve? Kizárólag napelemmel fűtött kemencében persze?
Hihi, tök jó téma, mármint az is, ami a kommentekben van. Én nem vagyok hajlandó lemondani:
+autó
+bolti hús, hetente háromszor
+nyáron, 30 fok felett a légkondi a panelben
Egy éve lemondtam, és bevallom, nagyon büszke vagyok magamra:
-minden palackos víz, üditő
-nejlonzacskók a hiperből
-bármilyen ajándék becsomagolása
-összesen 4 oldalt nyomtattam.
Azért jurtába még se szeretnék költözni. Vagy nyers emberhúst enni 🙂
Lili, aranyos vagy, de nem kell megvédeni, majd ha azt állítom, hogy zöld vagyok, és közben megtanulok vezetni, veszek egy autót és azzal járok majd a Normafához, akkor majd lesz értelme ilyet írni, de amíg nem mondtam, hogy zöld vagyok, addig…
Tapsoljuk meg Annát a hónap leghülyébb kommentjéért!
Azért mert valaki nem él zölden attól még törekedhet rá, írhat róla. Mit gondolsz, a sok világvége film készítője a tv-ben mind zöld hippiként él, és csak begyalogolt készíteni egy ilyen műsort?
Eszter szerintem sokkal több helyi és szezonális élelmiszert használ, mint legtöbbünk, de pont az 50 kmes diétával kapcsolatban mondta, hogy ő arra nem lenne hajlandó, mert sok mindenhez ragaszkodik. 2010-ben a magyar eper 80% nem érett be. Az is spanyolt vett, aki azt hitte magyar, mert azt írta ki a zöldséges. Ugyanmár!
Soha nem mondtam, hogy zöld vagyok, de érdekel a téma, és amit tudok megteszek. Pl. rosszul tudod, nincs autóm. Edzeni a Normafához úgy járunk, hogy az edző engem a Duna Plázánál, a többieket az Árpád hídnál vesz fel, és együtt használunk egy autót. Ez pl. nagyon zöld 🙂
Kedves Eszter! A bejegyzéseidből arra következtetek, hogy autóval közlekedsz a városban, autóval mész a Normafához sportolni, megveszed a holland karalábét, spanyol (ha jól emlékszem) epret stb. Ez mennyire zöld??? Szerintem semennyire.Anna
A rengeteg papír…!!!Mindent "lepapírozunk",még ha rögzítve van elektronikusan, akkor is.Mindent agyoncsomagolunk/karácsony/,persze globális a baj, de kezdjük a mi kis környezetünkben!Ne csomagoljunk, papírtörlők és az átok papírpelenkák,amik több okból nagyon károsak….lásd késői szobatisztaság, mikor bomlanak le ezek?STB!STB!STB!
Ez aranyos, h így hívja. (:
Én is nagyon szeretem, anno 2005-és 2007-ben voltam a Sportarénában a koncertjén. Újabban a MUPA-ban tartja őket, oda még nem jutottam el…
Nagyon szeretem Zoránt (Fiam szerint Orán bácsi 🙂 Sokat hallgatjuk autóban.)
A Húsvét-szigeten történtek nyilván sok mindent előrevetíthetnek, bár remélem egymást azért nem fogjuk megenni… a víz úgyis előbb fogy el… 😀
Ahogy olvastam a cikket, nekem egy – nem is olyan nagyon régi – Zorán szám jutott az eszembe:
A sziget
Egyik szélét gyűlölet mossa
A másik partját a szeretet
Egymást biztatva maradunk mégis
Te is fáradsz, és dacolok én is
Hullámzó napok, háborgó hitek
Olvad lassan a sziget
Ültettünk valami tarka kertet
Szögeltünk házat, menedékhelynek
Gyógyteát ittunk tűzhely mellett
S a felszálló füstért is fizetni kellett
Törtető napok, háborgó hitek
Olvad lassan a sziget
Ha már a fákat nem neveljük
S a csónakunkat is eltüzeljük
Mire véssünk majd jelet
Hogy itt állt egykor a sziget
Szerelmes titkaink óvta az árnyék
Hogy ne égesse tűzijáték
Mely ricsajos partról szakadt az égre
Itt magunk lehettünk, önmagunk végre
Vergődő napok, háborgó hitek
Követelnek egyre több helyet
Fröccsenő vizet tükröz a szemed
Olvad, olvad a sziget
Ha már a fákat nem neveljük
S a csónakunkat is eltüzeljük
Mire véssünk majd jelet
Hogy itt állt egykor a sziget
Egy jó minőségű koncertfelvétel:
http://www.youtube.com/watch?v=OEvVFW4C8yc
Csak globális összefogással érhetünk el valamit, ha már a Kárpát-medencénél maradunk, akkor is látható, hogy a Kárpátok mind más országokban vannak. Csak a lavór a mienk.
Jaj, javítom délután, köszi, hogy szóltál!
Természetesen nézhetjük a Kárpát-medencét is, azért a Húsvét-sziget példát hoztam, mert ott teljesen be is fejeződött a történet, itt még "csak" benne vagyunk, de így már látni, hogy mi lesz a következmény.
Nézzük a konkrét tényeket az általánosítások helyett.
Magyarországon a mostani belvíz és árvízi helyzetnek mi az oka?Az egyik!
A Kárpát-medence egy lavór,a környező hegyekből ide folynak a vizek.Ezekről a hegyekről folyamatosan folyik a fák, erdők irtása.Magyarország-Kárpát-medence!
Nem a Húsvét-szigetek, de persze példának nem rossz,de ne nézzünk annyira távolra,itthon lássunk!!!!
Hajrá! Egy helyesbítés lenne: Húsvét-sziget NEM szigetek, ez egyetlen sziget!!! Ezt a helytelen elnevezést használja mindenki, jó lenne ezen is változtatni. ;)))
Nagyon fontos lépés, hogy ezeket a folyamatokat megértsük, ezeknek a súlyát érezzük. Ez után cselekednünk kell, a saját életünket tudatossá kell tenni. Aztán meg kell mutatni másoknak is ezt és képessé kell tenni őket a cselekvésre. Hosszú folyamat, de én hiszek benne és így élek (így próbálok élni).
Ez nagyon durva! Tényleg teljesen átvetíthető a mi társadalmunkra is. De mit kéne tenni?