Kategóriák
Egyéb kategória

Sütőben sült ragu álomvadászoknak is

Álmomban lándzsával a kezemben rohanok a szarvasok után.
Mielőtt ágynak dőltünk volna, ettünk egy szervasragut, ami különösen jól esett, köszönhetően egy jó fej vega szavainak, akivel szilveszter éjjel sikerült beszélgetnem a témában: mindenki egyen húst nyugodtan, aki képes megölni az állatot. Én képes vagyok, persze a csirkénél befejeztem a vérengzést, de ha azon múlna az életünk, szerintem vadásznék is. 
Remélem az olvasók jól vannak, mindenki mást elkerült az egész családot ágynak döntő betegség, és ez csak mifelénk divatos. A gyerek kezdte, szinte rögtön rá én is megbetegedtem, és ma reggelre Gábor is 39 fokos lázzal, köhögéssel ébredt, és úgy tűnik nem viccel, mert még kávét se kért, és meg se szólalt azóta, kivéve amikor telefonált. Remélem nem influenzás, be van oltva, és decemberben már volt egy hosszabb megfázása, évekig meg semmi. Dávid tanítónénije azt írta, hogy tavaly nem volt ilyen gyerekbetegség, ami ilyen hosszan és ennyi gyereket ágynak döntött volna, és való igaz, tavaly, Dávid összesen két napot volt lázas.
Annyira megfogott Giorgio Locatelli szarvas raguja, hogy szinte csak így készítem mióta olvastam. Ez is valami hasonló, talán annyiban különbözik az eredetitől, hogy nem paradicsomlét, hanem egész konzervparadicsomot használtam.
Hozzávalók:
1 kg szarvascomb (Lehet marha is, vagy más sovány hús is. Nekünk úgy jött össze a kilónyi mennyiség, hogy a csontokról és az inakról leszedtünk minden ráragadt kis cafrangot.)
3 boboz konzervparadicsom (egész)
3 dl vörösbor
5 ek olívaolaj
1 nagy hagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 szál sárgarépa lereszelve
1 ág zsálya levelei felaprítva
1 ág rozmaring levelei felaprítva
1 ág kakukkfű levelei
2 szem borokabogyó
6 szem szegfűszeg mozsárban porrá törve
só, bors
A húst kis adagokban késés robotgépben felaprítottam, majd az olaj felén megpirítottam. Egy másik edényben megpirítottam a maradék olajon a hagymát, répát, fokhagymát, majd elkevertem a hússal, felöntöttem a borral, fűszereztem és addig főztem, amíg a bor szinte teljesen el nem párolgott. Ekkor öntöttem hozzá a paradicsomot, és 120 fokos sütőbe toltam. Sütöttem még kb. másfél órát, amíg teljesen besűrűsödött. Csak a rend kedvéért adtam mellé sajtot, ráadásul csak cheddar volt itthon, ami nem is igazán illik hozzá. Széles metélttel a legfinomabb.

14 hozzászólás a(z) “Sütőben sült ragu álomvadászoknak is” című bejegyzéshez

Aki nem akar húst enni bármi okokból kifolyólag, ne tegye, de kár vagdalkóznia azok ellen, akik a biológia törvényeit követve megteszik. Az ember mindenevő, annak megfelelő fogazattal, gasztro-intestinális rendszerrel, enzimerendszerrel. És ez nem morális kérdés. Morális kérdés az, ha állatot nem olyan számban/módon/ok miatt ölnek meg, ami a fennmarást szolgálja. Próbálj meg Első Névtelen egy oroszlánt meggyőzni arról, hogy a gazellát megenni kegyetlenség. Ez a természet, táplálkozási piramis, ahogy tetszik. Semmi bajom a vegákkal, de nem kéne egymást izélgetni.
Amúgy a recept király. Kb. fél évente kapok vadhúst, a vörösboros pörit már úgyis untuk, pont jól jött.

Kicsit off a téma egy gasztroblogon, de mégsem állom meg, hogy hozzá ne szóljak.
A vadak többségét piszkos (avagy bocs, nem piszkos) anyagi okok miatt tartják ilyen létszámban, és etetik őket, hogy ne vesszenek éhen. Ezért kell pl. az erdőtelepítéseket, fiatalításokat bekeríteni, mert az ősi vadon létszámegyensúlyával szemben most a területek eltartóképességéhez képest igencsak nagy az állatlétszám. Hogyisne, hiszen egy nagyvad (pl. szarvas) kilövéséért a leginkább nyugat-európai vadász milliókat is fizet a vadásztársaságnak. És igen, a vadakat is etetni kell, kukoricával, almával, szénával, sok mindennel.
Azért ez nem feltétlenül romatikus, lássuk be.
Persze, én is eszem húst, vadat is, mást is. Pedig voltaképp simán ellennék növényen is. Csak sajnos, itt még nem tarok a könyezettudatosságban (értsd: az állati termékek előállításához szükséges tápanyagot hatalmas mezőgazdasági területeken termelik meg, ami voltaképp felesleges energiaveszteséget jelent a Földre nézve)

Ez olyan álszentség, mennyivel különb az őz, mint a tehén? A fácán, mint a tyúk? Szerintem pont semmivel, ha erkölcstelen az egyiket megölni, akkor erkölcstelen a másikat is. Pláne, ha azt nézzük, hogy a vadon élő állatnak van lehetősége elmenekülni, a vágóhídra hurcolt szarvasmarhának nincs. Ebben a témában érdemes Fekete Istvánt olvasni, Tüskevár, Téli berek, Magasles – mindben van szó a vadászatról, halászatról, és az elejtett állatok elfogyasztásáról, de sehol nem látsz ott kegyetlenkedést. Viszont elmagyarázza miért szükséges a vadászat bizonyos körülmények között.
Pláne olyan szélsőséges körülmények között, mint amit Eszter mond. Ha összehasonlítom egy éhező gyerek szemét és egy őz szemét, nekem elég egyértelmű, melyikre lőnék 😉

Kedves névtelen!
Olyasmin lovagolsz, amiről nem is volt szó: mint a posztban írtam, akkor vadásznék, ha az életem múlna rajta, tehát épp nem lenne jóléti társadalom, lenne viszont éhínség, háború, repülőszerencsétlenség, vagy lakatlan sziget.
A vadásznak tökéletesen igaza van abban amit ír, ha jól értem ő nem sport vagy hobbivadász, hanem hivatásos vadász, akit az erdészetek alkalmaznak és nem véletlenül.

LulisC: igaz, 40 dekás paradicsomkonzerv. Nem sűrített, hanem egész paradicsom.

Kedves nevtelen, elnezesed, telefonrol irok.
A vadallatokat nem megolni kell, hanem bizonyos feltelek memllett ki kell oket loni, mert tulszaporodnak, elpusztitjak egymast, vagy mas vadallatokat, illetve ha tulszaporodas all fenn, veszelyeztetik a kulturnovenyeket is. A cel az egyensuly fenntartasa, amihez ki kell loni bizonyos egyedszamot.
A vadaszat emberseges, az orvvadaszat nem az.
Bambi nem letezik.
Udv!

Kedves Vadász!
A jóléti társadalmakban nem a vadászaton múlik a túlélés. És újra leírom. A vadállatokat nem kell megölni.
Választhatott volna emberségesebb szakmát.
És írhatna helyesen.

Bizony, az éhség ellen sok mindenre képes az ember.
De ha nem is a szükség miatt vadászik, az se bűn, szerintem. Ráadásul a vadhús nem zsíros, remekül fűszerezhető, akár hétköznapi étel készül belőle (pörkölt, gulyás pl.)akár ünnepi lakoma főfogása.
Aki szeret főzni saját kreatív elképzelései alapján, önállóan, ha teheti vadhúst válasszon.:)
Persze aranyosak a nyuszik, őzikék, fenséges látványt nyújtanak a szarvasok. Nemkülönben a sárgapelyhes kiskacsák, a kedves tyúkanyók meg a helyes malackák….
Nem beszélve a bociszemekről.
Mégse gondolunk ilyesmikre se a ropogós kacsasült, se a finom bécsi szelet evése közben. Tiszteletem a vegáknak, tényleg. De ha nem vagyunk azok?:)

Kedves nevtelen!
En vadasz vagyok, ez a szakmam ebbol elek. Nagyon nagy butasag amit irsz! Nem az, hogy csak tenyesztett alatot eszel, mert a legtobb ember nem jut vadhiz, nem vasarol ilyet a boltban, o maga pedig nem vadasz. De a marha, vagy a borju szeme meg szebb, mint az oze, megis megesszuk.
Ha valoban olyan helyzetbe kerulne, ahogy Eszter is irja, hogy nem lenne mas lehetosege, javaslom, hogy igenis vadasszon, mert kulonben ehen fog halni. A vadaszat, nem egyenlo a celtalan oldoklessel! Ezt a legtobben elfelejtik, pedig fontos lenne szem elott tartani.
Es a legfontosabb: az oz nem Bambi! Az oz egy vadallat, amit ha kilonek, akkor elemiszer lesz belole. Csak akkor lovik ki, ha ennek oka van.
Udv, Tamas aki vadasz

Nem, nincs baj velem. Mint írtam, ha azon múlna az életünk, akkor vadásznék is. Mint ahogy azok az emberek mid ezt tennék, akik életben akarnának maradni mondjuk télen, amikor nincsenek zöldségek-gyümölcsök, és etetni kell az utódokat.
Nem ide való téma, de talán te is tudsz róla, hogyan élték túl egyszer sokan a repülőgép szerencsétlenséget az Andokban. Nos, az ember sok mindenre képes, ha az élete múlik rajta.

Én is húsevő vagyok, de szerintem csak az erre a célra tenyésztett állatokat szabad megenni. Azokat akik(!) önállóan és szabadon tudnak élni NEM. Tényleg le tudnál lőni egy őzet ha belenézel a szemébe? Akkor valami baj van veled….

Vélemény, hozzászólás?