Kategóriák
Egyéb kategória

Konyháról nőknek is

Az Eszter férje vagyok. Ő nem vette fel a nevem házasságkötésünk idején, bezzeg engem mostanában sokan hívnak Fűszeres Gábornak. Férfi társaim, ne engedjétek az asszonyt blogot írni, nem lesz jó vége!
És még ki is leszünk beszélve.
Egyik barátunk házat épít, és bár tisztában van vele, hogy én informatikus vagyok, mégis engem kért meg, hogy segítsek neki kicsit kitalálni a konyhát. Tudom miért, kéthetente órákat tölt a konyhánkban ácsorogva, borospohárral a kezében, beszélgetve, kipihenve az egész heti őrületet, örülve a családnak, barátoknak, a szombatnak.
Gondoltam ide is leírom ami hirtelen eszembe jutott.
Azt vettük észre, hogy az életünk felét a konyhában töltjük. Sőt, ha vendégek jönnek hozzánk, ők is a konyhában ácsorognak, csak enni megyünk be a „nappaliba”. Persze ez azért is lehet, mert nálunk a konyha a legnagyobb helyiség a lakásban. Ennek ellenére leülni már nem tudunk benne, de valahogy ez senkinek nem probléma. Ha adott a lehetőség, legyen a konyha nagy. Kezdem úgy látni, hogy egy konyha soha nem lehet elég nagy. Úgyhogy akinek helye van, tervezzen ebédlő asztalt a konyhába (is).
A konyha megtervezése nem egyszerű feladat, de nem merek észt osztani, főleg, hogy a mi konyhánkat Eszti tervezte, és nem is akármilyen segítsége volt akkoriban. Sokaknak adott a konyha mérete és alakja, változtatni nem igazán tudnak rajta. Ilyen körülmények között általában nagyon nehéz megfelelő elrendezést kialakítani. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy lehetőségünk nyílt falakat lebontani, elmozgatni, ajtót nyitni ott, ahol eddig nem volt, vagy éppen befalazni egyet. Az eredmény egy 20 négyzetméteres konyha, amiben mindenre van hely, még a mosógép is itt foglal helyet. Ami a képeken nem látszik, hogy kő járólapok helyett nálunk hajópadló van, amit szinte senki sem tudott megemészteni. Mondta is anyósom, hogy „De Gábor, mi lesz ha kiönt a víz?”. Hát kiöntött, de a padlócsiszoló gép gyönyörűen visszaegyenesítette a deszkákat.
A másik állandó kérdés a rokonoktól a felső konyhaszekrény és az alsó közötti burkolat rész volt: a tűzhely mögött üveg, ez nagyon jól tisztítható, de a munkapultok felett tégla. Még a burkoló is azon aggódott, hogy mi lesz, ha ráfröccsen valami? Mi lenne? Letakarítjuk!
A konyhabútor stúdióban majd biztosan elmondanak olyanokat, hogy ne rakjuk a sütőt a sarokba, legjobb ha a mosogató az ablak alatt van, mert onnan annyira romantikus az aranyló kalászmezőket nézni nyáron, (vagy a szomszéd házat reálisabb esetben) legyen megfelelő méretű munkafelület, gondoskodjunk helyi megvilágításról, stb.
Apropó megvilágítás és konnektorok. Esztinek harminc konnektora van a konyhában, és rengeteg helyi világítás: a konyhaszekrényben, a pult felett, a polcra csippentve a spotlámpa, a konyhai könyvespolcon, a mosogató felett és még ki tudja hol. Nem kell vakoskodni, de a nagy konyhai csillárokat se kell feleslegesen égetni. Közös életünket egy téliesített faházban kezdtük, ahol a gáztűzhelyt és a mosogatót is eltakartuk a fénytől a saját testünkkel, és ha valamilyen gépet akartunk használni a hűtőt ki kellett húzni az egyetlen konnektorból, és ezen a hármas elosztó sem segített sokat, mert akkor luxusként vásároltunk egy rádiót.
Viszont van, ami minden konyhatervezési tanácsadóból hiányzik. Saját megfigyelésre alapozva kijelenthetem, hogy a feleségem (a nő) csak azt a háztartási gépet hajlandó használni, amelyik mindig kéznél van. A hűtő tetején lakó robotgép évente egyszer kerül bevetésre, a szekrényben bujkáló kontaktgrill meg leginkább soha. Szóval, ha mi férfiak jót akarunk, akkor olyan konyhát kell tervezni, amin az összes létező konyhai ketyere elfér egymás mellett, nem baj, ha nem a pulton, de látható és elérhető helyen, amit nem takar se ajtó, se függöny, nem kell érte elguggolni, de lábujjhegyre állni se. (Tehát a pult marad)
Ha kedvesünknek sok ilyen van, akkor költözzünk nagyobb lakásba. Alternatív megoldásként az is szóba jöhet, hogy egyszerűen nem vásárolunk felesleges konyhai eszközöket. Ez persze egyéb retorziókat vonhat maga után, minimum smucignak leszünk kikiáltva.
Kategóriák
Egyéb kategória

Ropogós héjú házikenyér

Mostanában ezt a kenyeret sütöm a leggyakrabban, ha fehérkenyeret kell készítenem. Decemberben sokszor sült ki, mert valahogy mindig készült egy kis kacsazsír, és azt ugye nem lehet holmi bolti kenyerekkel megenni 🙂
A fiam hősszerelmes udvarlógépnek készül, olyanokat mondd, hogy beájulunk tőle (tudom, tudom, minden édesanya kisfia/kislánya hasonló…) Legutóbb ez hagyta el a száját: nagyon szerencsés vagyok, mert az én otthonomban friss kenyér illata lengedez.
Lengedez!
Soha nem használom ezt a szót, legalábbis kimondani nem szoktam, az persze lehet, hogy már leírtam. Jobban oda kell figyelni a mesékre, amiket néz, talán ott hangzanak el ilyen gyönyörűségek. Épp a Brumi mint detektív című könyvet olvassuk, amin mindketten nagyon jókat szórakozunk, de abban sem lengedezik kenyérillat.

Hozzávalók:
25 dkg rétesliszt
25 dkg simaliszt
35 dkg langyos víz (igen, dekában adtam meg a víz mennyiségét!)
2-3 kk tengeri só
1,5 kk szárított élesztő

1 kk cukor

A só kivételével mindent a karos dagasztógépbe öntök, és alacsony fokozaton 10 percig dagasztom. Maximum fokozatra kapcsolom a gépet, és így is dagasztom tíz percig. Csak az utolsó percben teszem hozzá a sót, majd fóliával letakarva duplájára kelesztem.
Kiveszem a tésztát a tálból, kettéosztom, és lisztezett deszkán hosszúkásra formázom. Megszórok liszttel egy konyharuhát, és erre teszem a kenyereket úgy, hogy a két kenyér ne érjen össze. (Így kell valahogy elképzelni.) Itt a konyharuhát felhúzom, majd a kenyereket közel tolom egymáshoz, hogy ne széltében, hanem magasságában növekedjenek. Így is kelesztem 30-35 percig, mikor megkelt bevágom a tetejét. Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra a sütőlappal együtt.
Mikor felmelegedett a sütő, óvatosan kihúzom a lapot, megszórom liszttel, és ráteszem a kenyereket. A sütő aljába öntök egy kevés vizet, és 30-40 perc alatt szép pirosra sütöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Diós szilvatorta

December 23-án nagyon olcsó szilvát lehetett kapni, és nem tudtam neki ellenállni, pedig tényleg nincs sok értelme Dél-Afrikából hozott szilvát vásárolni decemberben, de amikor olcsóbban adták mint az almát, akkor valahogy csak a kosaramba került. (Nincs túl sok íze, és kesernyés is, csakis süteményként végezhette, pedig azt hittem majd megeszegetjük magában egy kis változatosságként a sok alma mellett.)
A torta viszont nagyon finom lett, ajánlom elkészítésre, ilyenkor télen talán őszibarack befőttel a legfinomabb, de körtével se lehet rossz!

A torta alapja egy egyszerű omlóstészta.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
14 dkg hideg vaj kockákra vágva
2 ek cukor
1 csipet só
5 ek jéghideg hideg víz
A víz kivételével minden hozzávalót a késes robotgépbe teszek, és fél órára betolom a mélyhűtőbe. A vizet is behűtöm, de figyelek rá, hogy ne fagyjon meg.
Gyorsan összedolgozom a géppel, majd egy tálba borítom és összegyúrom a vízzel. Fontos, hogy tényleg gyorsan kell dolgozni!
Lisztezett deszkán kinyújtom, és sütőpapírral bélelt pormába teszem. Visszateszem a hűtőbe fél órára
A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A tetejére is teszek egy sütőpapírt, amire lencsét borítok a vakon sütéshez. (Én évek óta ugyanazt a lencsét használom, de a rizs is jó ötlet.)
15 percig sütöm, kiveszem a sütőből és a lencsét kiborítom belőle. Lehúzom róla a sütőpapírt és visszatolom tíz percre.
Hozzávalók a töltelékhez
20 dkg dió
8 dkg cukor
5 ek puha vaj
1 tojás
3 ek vodka
1 citrom reszelt héja
szilva
A töltelékhez a diót összedarálom a cukorral, hozzáadom a szilva kivételével az összes többi hozzávalót és jól elkeverem, majd a tésztára halmozom. A szilvákat kimagozom, és a sütemény tetejére teszem. 30 perc alatt sütöm készre. Egy napot letakarva tartom, mert másnap lesz igazán finom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lipócia

Pont két éve írtam ezt a kis szösszenetet a Szombatnak, és most megtaláltam a gépemen. Hogy két év alatt is mennyit változott Lipócia! Szó sincs itt még a Kooktáról vagy a Sarki Fűszeresről.

De vannak helyek, amik már be is zártak azóta. Tegnap a Dunaparkban somlóiztunk Hettievel, továbbra is tartom, hogy a kanapé jó, a somlói rettenetes!

Szó szerint sok víz lefolyt azóta a Dunán!

Az Újlipótváros egy kicsit olyan nekem, mint egy város a városban. Bár várfallal nincs körbevéve, még az is észreveszi, hogy elhagyta a városrész területét, aki először jár ott. Egy pici város, ahol piros trolibusz közlekedik, és a megállók vanília illatúak a sok cukrászdától. Újlipótvárost egyik oldalról a Duna határolja, ezért a legjobb rálátás a Margit szigetről nyílik, ahová első szerelmemmel mindig a Fischer cukrászdából vittük a rétest a beszélgetéshez. Túrósat, és almásat.

Egyszer beültünk a Duna moziba is (ma Odeon Lloyd) pattogtatott kukoricát enni, miközben egy hiúzról szóló filmet játszottak, de nem tudtam figyelni, olyan hangosan dobogott a szívem, ugyanis Tomi, még a híradó alatt megfogta a kezem.
A mozi mellett a található Magyarország egyetlen antikváriuma a Gasztrofilm, amely kifejezetten szakácskönyvekben, és filmes témájú kiadványokban utazik. Jó pár régi szakácskönyvet vettem már itt, sőt egy olyat is, aminek határozottan rántás szaga van, és zsírpecsétesek a lapjai. Leárazva jutottam hozzá, pedig igazi élet van a lapjai között.
Másik régi kedvencem a Pozsonyi út elején megbújó pici Mézes kuckó. Bár szubjektív vélemény az enyém, szerintem itt kapható a legjobb gesztenyeméz a városban.
A Mézes annyira pici, hogy minap mikor kedves barátnőmmel – hatalmas nevetések közepette – éppen a legfontosabb pletykákat tárgyaltuk, benyitottunk és csodálkozva vettük észre, hogy bizony a Mézes se bírta a versenyt, feladta, és egy salátabár nyílt a helyén. Szegény eladó lány nem győzött uralkodni a nevetésen, amiért rossz ajtón mentünk be. Egy fél méteren nagyon sok múlhat, tessék vigyázni!
Gondolom a Pozsonyi úton jártas olvasó sejti, hogy úton a Mézes felé mitől kerekedett akkora jókedvünk. Igen, a Vis Major kávéházból jöttünk ki, miután megnéztünk egy kiállítást, és megittunk egy pohár bort.
Érdekes módón kedvenc gasztronómiához köthető helyem nem egy étterem, vagy cukrászda, hanem egy bolt. A Hollán Ernő és a Csanády utcák sarkán található a Vom Fass kereskedése. Megszámolhatatlan fajta olajat, ecetet, konyakot, és brandyt árusítanak. Csak nézelődni nem tanácsos bemenni, ugyanis a választék olyan szédületes, hogy biztosan több liternyi olyan olajcsodával térünk haza, aminek a létezéséről azelőtt soha még csak egy szót sem hallottunk.
Ajánlom kipróbálásra a pisztácia, vadrózsa, és a szőlőmag olajat, de narancsos olíva nélkül se gyakran lépem át a küszöböt.
Ha már Csanády utca, akkor jó tudni a rettenetes névválasztású, viszont reggel hattól éjfélig nyitva tartó Fapuma zöldségesről a Csanády 16-ban. Vettem én már ott éjnek évadján rucolát és vérnarancsot is. Természetesen csakis azért, mert este hat után nem jó nehezet enni.
És ha zöldséges, akkor nem maradhat ki a felsorolásból az Ági zöldségese a Tátra utca, Katona József utca sarkán. Talán nem túlzok akkor, ha azt mondom, ami itt nem kapható, az talán nincs is! Nem hiszem, hogy ide kéne járni krumplit, vagy almát venni, de ha valami különlegességre van szükségünk, vagy csak tényleg gyönyörűnek kell lennie annak a salátának, akkor biztosan a legjobb választás Ági boltja. Mindig fantasztikus a gránátalma, mézédes, és hatalmas a füge, sőt gyakran kapható olyan egzotikus gyümölcs is, amit otthon az internet segítségével tudok csak egészen pontosan beazonosítani, elkészíteni.
Ennyi zöldség-gyümölcs után, maradjunk még egy kicsit a diétás ételek között. A Balzac u. 27-ben nem kisebb csoda működik, mint a folyton diétázó hölgyek paradicsoma a Cukormentes Övezet. A Zacher tortájuk mindenkinek megér egy próbát, diéta ide vagy oda!
És ha már lefogytunk, együnk mégis egy keveset! Talán ebben városrészben a legmagasabb a kávézók és cukrászdák egy négyzetméterre jutó száma, mégis a kis családias vendéglők jelentik az igazi vonzerőt az Újlipótban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Most komolyan…

Nem akartam az évet rögtön egy húzós témával kezdeni, főleg hogy kevés köze van a gasztronómiához, bár ha jobban belegondolok igazából mindenhez köze van, mindig kéne, hogy gondoljak rá, és az egész életemet meg kéne hogy határozza!
Sőt, most hogy leírtam ezt a butaságot, be kell látnom, a gasztronómiához nagyon sok köze van!
Mikor azon gondolkodtam, hogy írjak-e róla Fűszeresen, eszembe jutott, hogy a saját szüleim is csak ennyit tudnak a témához fűzni: Borzasztó! Ez valóban nagyon borzasztó!
Ők már hatvanévesen úgy érzik, nem tehetnek semmit, vagy ha tehetnének, akkor mit ér az a kevéske, és különben is, igazából nem is az ő problémájuk.
Ismerős?
Sok fiatal is ugyanezt gondolja, már ha gondol egyáltalán valamit a dologról.
Igen, a közelgő klímakatasztrófáról van szó. Arról, ami már el is kezdődött, de talán még van esély arra, hogy visszafordítsuk, de legalábbis lassítsuk.
Nekem a legrémisztőbb az egészben, hogy tíz emberből kilencet egyáltalán nem érdekel a dolog. Nem olvassák el a témában íródott cikkeket, nem beszélgetnek róla másokkal, nem teszek semmit a saját szintjükön. Tényleg semmit!
Úgy gondolnak rá, mintha arról beszélnének, hogy egy meteor csapódhat a földbe. Jaj, nagyon rossz lenne, de lássuk be, bármikor megtörténhet, nem tudunk mit csinálni, inkább ne is gondoljunk rá!
Nincsenek illúzióim, tudom, ezt a posztot is csak azok olvassák majd el, akiket eddig is érdekelt a téma…
Pedig olyan jó lenne, ha tudnának arról mások is, hogy az előre jósolt 4 fokos átlag hőmérsékletemelkedés a Kárpát-medencében 6-7 fokos lesz, és a klímakutatók azt jósolják, hogy 50 év múlva akár szicíliai is lehet az éghajlat Magyarországon.
Igen, itt jön be a gasztronómia. Nem akarok olajbogyót szüretelni, és szeretném ha a fiam se tehetné ezt meg Magyarországon.
Vagyis az erdeink kipusztulnak, hiszen se a fenyő, se a bükk, se a tölgy nem él meg olyan melegben és nyári szárazságban. El tudjátok képzelni a Bakonyt vagy a Zemplént fák nélkül? Vacak, szárazságtűrő bokrokkal?
Eltűnik a tavasz és az ősz (igen, már elkezdődött!) és télen sokat fog esni az eső (igen, ez is). Csakhogy nyáron aszály lesz, a gyümölcsfák is kiszáradnak.
Úgyhogy én eldöntöttem, hogy idén ellopom Jamie Oliver módszerét.
10 embernek beszélek erről, és megpróbálom rávenni őket, hogy ők is beszéljenek másik tíznek, hátha azok is továbbadják, hogy nem csak a kormánytól kell várni a megoldást, hanem nekünk is tennünk kell valamit, és ha mást nem teszünk, de legalább nem fogadjuk el a nylon zacskót a közértben, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, egyszerre többen ülünk az autóba, stb, akkor is elkezdtünk valamit. Mert a legkisebb valami is sokkal több a semmitől!
Ha nincs ötletünk, hogy mit is tehetnénk, kérdezzünk meg egy nagycsoportos óvodást, ők most hála istennek nagyon otthon vannak a témában, remélem a szüleikre is hatással lesznek!
Egy kis irodalom:
http://holnaputan.org/
http://www.metoffice.gov.uk/
http://foldoninnen.blog.hu/
http://hvg.hu/Tudomany/20091206_eghajlatvaltozas_tiz_veszjel.aspx
Kategóriák
Egyéb kategória

Bárány pisztácia bundában

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
Az évvége nem igazán úgy alakult, ahogy terveztem, de ezt cseppet sem bánom! Az itthoni tespedés helyet egy gyors, de intenzív évzáró buliban voltunk a Zemplénben.
Váratlan telefon, kocsiba ugrás, pár órás nyugodt beszélgetés, és már ott is kanyarogtunk az erdei utakon. Füstölt a kémény, gőzölgött a forralt bor, és ki volt találva a menü. Imádtam minden percét!
Ebédre készítettük ezt a bárányt egy csodálatos mártással, de annak majd később teszem fel a receptjét.
Arra gondoltam, hátha szerencsét hoz ez az ünnepi étel nekem is, és annak is, aki olvassa, és gyakran lesz részünk 2010-ben ilyen fogásokban! Én legalábbis ezt kívánom minden szerettemnek!
Bárány karaj filét kaptunk, amit hasonlóan kell elkészíteni, mint a kacsát.
Tilos klopfolni, túlsütni, túlpácolni!
Frissen őrölt borssal és kevés rozmaringgal dörzsöltük be, és egy órát hagytuk pihenni. Aztán addig hevítettünk egy vastag talpú serpenyőt, amíg füstölni kezdett. Ekkor cseppentettünk bele pár csepp olívaolajat, és rögtön beletettük a húst.
Két-két percig sütöttük mindkét oldalát, és durvazemű tengeri sóval sóztuk. Meleg tányérra téve 10 percig pihetettük. Rögtön beleforgattuk a pisztáciába, majd rukola salátával, héjában sült krumplival és a mártással tálaltuk.
Sajnos nem kaptunk pucolt pisztáciát, ezért sótlan, pörkölt pisztáciát vásároltunk. Megtörtük és a magokat egy percre forró vízbe dobtuk. Így megpuhult a héjuk, és könnyen le lehetett húzni.
Még egy pillanatra száraz serpenyőbe dobtuk a pisztáciát, hogy megszáradjon, majd késsel durvára vágtuk.