Az Eszter férje vagyok. Ő nem vette fel a nevem házasságkötésünk idején, bezzeg engem mostanában sokan hívnak Fűszeres Gábornak. Férfi társaim, ne engedjétek az asszonyt blogot írni, nem lesz jó vége!És még ki is leszünk beszélve.
Egyik barátunk házat épít, és bár tisztában van vele, hogy én informatikus vagyok, mégis engem kért meg, hogy segítsek neki kicsit kitalálni a konyhát. Tudom miért, kéthetente órákat tölt a konyhánkban ácsorogva, borospohárral a kezében, beszélgetve, kipihenve az egész heti őrületet, örülve a családnak, barátoknak, a szombatnak.
Gondoltam ide is leírom ami hirtelen eszembe jutott.
Azt vettük észre, hogy az életünk felét a konyhában töltjük. Sőt, ha vendégek jönnek hozzánk, ők is a konyhában ácsorognak, csak enni megyünk be a „nappaliba”. Persze ez azért is lehet, mert nálunk a konyha a legnagyobb helyiség a lakásban. Ennek ellenére leülni már nem tudunk benne, de valahogy ez senkinek nem probléma. Ha adott a lehetőség, legyen a konyha nagy. Kezdem úgy látni, hogy egy konyha soha nem lehet elég nagy. Úgyhogy akinek helye van, tervezzen ebédlő asztalt a konyhába (is).
A konyha megtervezése nem egyszerű feladat, de nem merek észt osztani, főleg, hogy a mi konyhánkat Eszti tervezte, és nem is akármilyen segítsége volt akkoriban. Sokaknak adott a konyha mérete és alakja, változtatni nem igazán tudnak rajta. Ilyen körülmények között általában nagyon nehéz megfelelő elrendezést kialakítani. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy lehetőségünk nyílt falakat lebontani, elmozgatni, ajtót nyitni ott, ahol eddig nem volt, vagy éppen befalazni egyet. Az eredmény egy 20 négyzetméteres konyha, amiben mindenre van hely, még a mosógép is itt foglal helyet. Ami a képeken nem látszik, hogy kő járólapok helyett nálunk hajópadló van, amit szinte senki sem tudott megemészteni. Mondta is anyósom, hogy „De Gábor, mi lesz ha kiönt a víz?”. Hát kiöntött, de a padlócsiszoló gép gyönyörűen visszaegyenesítette a deszkákat.
A másik állandó kérdés a rokonoktól a felső konyhaszekrény és az alsó közötti burkolat rész volt: a tűzhely mögött üveg, ez nagyon jól tisztítható, de a munkapultok felett tégla. Még a burkoló is azon aggódott, hogy mi lesz, ha ráfröccsen valami? Mi lenne? Letakarítjuk!
A konyhabútor stúdióban majd biztosan elmondanak olyanokat, hogy ne rakjuk a sütőt a sarokba, legjobb ha a mosogató az ablak alatt van, mert onnan annyira romantikus az aranyló kalászmezőket nézni nyáron, (vagy a szomszéd házat reálisabb esetben) legyen megfelelő méretű munkafelület, gondoskodjunk helyi megvilágításról, stb.
Apropó megvilágítás és konnektorok. Esztinek harminc konnektora van a konyhában, és rengeteg helyi világítás: a konyhaszekrényben, a pult felett, a polcra csippentve a spotlámpa, a konyhai könyvespolcon, a mosogató felett és még ki tudja hol. Nem kell vakoskodni, de a nagy konyhai csillárokat se kell feleslegesen égetni. Közös életünket egy téliesített faházban kezdtük, ahol a gáztűzhelyt és a mosogatót is eltakartuk a fénytől a saját testünkkel, és ha valamilyen gépet akartunk használni a hűtőt ki kellett húzni az egyetlen konnektorból, és ezen a hármas elosztó sem segített sokat, mert akkor luxusként vásároltunk egy rádiót.
Viszont van, ami minden konyhatervezési tanácsadóból hiányzik. Saját megfigyelésre alapozva kijelenthetem, hogy a feleségem (a nő) csak azt a háztartási gépet hajlandó használni, amelyik mindig kéznél van. A hűtő tetején lakó robotgép évente egyszer kerül bevetésre, a szekrényben bujkáló kontaktgrill meg leginkább soha. Szóval, ha mi férfiak jót akarunk, akkor olyan konyhát kell tervezni, amin az összes létező konyhai ketyere elfér egymás mellett, nem baj, ha nem a pulton, de látható és elérhető helyen, amit nem takar se ajtó, se függöny, nem kell érte elguggolni, de lábujjhegyre állni se. (Tehát a pult marad)
Ha kedvesünknek sok ilyen van, akkor költözzünk nagyobb lakásba. Alternatív megoldásként az is szóba jöhet, hogy egyszerűen nem vásárolunk felesleges konyhai eszközöket. Ez persze egyéb retorziókat vonhat maga után, minimum smucignak leszünk kikiáltva.