Kategóriák
Egyéb kategória

Na ezt hívják országimázsnak!

1240303_10151943430305477_2027949327_n.jpg
Az egyik legmenőbb amerikai gasztronómiai lapban a Saveurben tíz oldalas cikk jelent meg a magyar gasztronómiáról Carolyn Bánfalvi tollából. Nagyon komoly dolog ez, hiszen a lapból 300.000 példányt adnak el havonta. 

Carolyn Washington DC-ben, pontosabban a Capitol Hillen nőtt fel, csak néhány háztömbnyire a Capitoltól . Író, főleg gasztronómiáról és utazásról ír, nemzetközi publikációi jelennek meg, de most épp egy gyerekkönyvön dolgozik. Magyarországon két könyve jelent meg a The Food and Wine Lover’s Guide to Hungary, és a  Guide to Eating and Drinking in Budapest. Férjével Gáborral tíz éve élnek Budapesten, három gyermekük született ( 7, 5 , és 1 évesek) . Az íráson kívül közösen vezetnek egy gasztronómiai turizmussal foglalkozó céget, a Taste Hungaryt. Nemrég házat vásároltak Erdőbényén, nem messze tőlünk. A cikk kapcsán kérdeztem őket magukról, munkáról, Magyarországról, gasztronómiáról, Erdőbényéről.

Mivel foglalkozol ha nem a Taste Hungaryvel? 

A legtöbb időmet a Taste Hungaryvel töltöm.  Rengeteg ötletünk, tervünk van, folyamatosan új helyeket keresünk, termelőkhöz, éttermekbe járunk, hogy jó túrákat szervezhessünk a témában.  Most épp nagy munkában vagyunk, felújítunk egy helyet a Palota negyedben, ahol majd a saját borkóstoló termünk és gasztronómiai stúdiónk nyit néhány hónapon belül. Ha éppen nem ezt csinálom, akkor marad időm lógni kicsit a gyerekeimmel, vagy cikkeket írni.

Hogy ismerkedtél meg a férjeddel, hogyhogy itt éltek?

Együtt dolgoztunk egy tengerjáró hajón, ő az étteremben, én pedig a játszóházban. Utána befejeztem egyetemet New Yorkban, és Magyarországra költöztünk. 
Nagyon szeretek Budapesten élni! Ez egy valóban szép város, ahol mindig történik valami. Klassz fesztiválok, jó programok váltják egymást folyamatosan. De nagyon jó a gyerekeknek is, a családosoknak is, ugyanis rengeteg gyerekbarát hely van a városban. Imádunk étterembe járni, vagy bárhol, barátokkal, családdal enni-inni! Úgy érzem, hogy Budapesten egyre jobb és jobb, folyamatosan fejlődik! 
Szeretem, hogy egy óra alatt nagyon jó helyekre el lehet jutni a városból, így szinte minden közel van.

4813184256_6dbcf5d802_b.jpgHogy szerettél annyira bele a magyar gasztronómiába, hogy már két könyved is megjelent a témában?

Már az első látogatásomkor rabul ejtettek a magyar ételek. Gábor édesanyja kiváló szakács, aki mindig csodás ebédeket főzött nekünk, és igyekezett minél többféle fogással megismertetni engem . Imádok a piacon vásárolni, megismerni a friss, szezonális zöldségeket, gyümölcsöket. Gyakran utazok az országban (témát gyűjtök valamelyik túránkhoz, vagy egy cikkhez), ilyenkor megkóstolok minden helyi fogást, és megismerkedem az emberekkel, akik elkészítik ezeket. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen csodálatos, sokrétű is a magyar konyha. Sok időt el lehet tölteni a megismerésével, és még mindig érik meglepetések az embert.
Naponta nyílnak új helyek a fővárosban, amit mind ki kell, és érdemes is kipróbálni. 

Mi a kedvenc ételed , és mi az, amit nem tudtál megszokni?

Olyan sok mindent szeretek, hogy nehéz kiválasztani a kedvencet. Amit imádok, az a töltött paprika, de jöhet a libamáj , és a halászlé is bármikor. Különösen szeretem a magyar desszerteket. Néhány kedvencem: Rákóczi túrós, aránygaluska, házi fánk és az Esterházy torta . Az egyetlen dolog, azt hiszem, amit tényleg nem tudtam megszeretni az a kocsonya …. a textúraja túlságosan a jello-ra emlékeztet.

bioDSCF0001.jpgNagyon menő cikked jelent meg az októberi Saveur magazinban, mi volt a legfontosabb, amit el tudtál mondani az amerikai olvasóknak?

Úgy gondolom, hogy a magyar konyha viszonylag ismeretlen az Egyesült Államokban. Hacsak valaki nem  utazott még Magyarországra, vagy nem rendelkezik magyar gyökerekkel, az valószínűleg nem tud semmit a magyar gasztronómiáról! Abban bízom, hogy aki elolvassa, kedvet kap a receptek elkészítéséhez, majd még kíváncsibb lesz, és aztán eljön Magyarországra,  hogy személyesen is megtapasztalja. 

Gasztronómiai turizmussal foglalkoztok, külföldieket visztek piacra, étterembe, borászatokba, cukrásztanfolyamra. Van ami meghökkenti őket, amiért rajonganak?

Bánfalvi Gábor: Az én tapasztalatom szerint leginkább az lepi meg a vendégeinket, hogy, mennyire összetett, sok forrásból táplálkozó, színes és finom tud lenni a magyar konyha és tudnak lenni a magyar borok. Ugyanakkor ezek a finom ízek párosulnak a felfedezés élményével is, hiszen közel nem annyira ismertek mint például az olasz, francia vagy spanyol ételek és borok. Ez a gasztronómiai és egyben kulturális utazás nagyon izgalmas a vendégeink számára. Egy olyan ország ételeit és italait mutatjuk meg nekik, ami nem is olyan régen a kommunizmus miatt még el volt vágva a civilizált világtól. E miatt nem vagyunk abban a kényelmes helyzetben, hogy büszkén verjük a mellkasunkat mondván, hogy több száz, meg ezer éves borászati és gasztronómiai hagyományaink vannak. Ezt nem szabad csak úgy kifelejteni a sztoriból. Mi úgy próbáljuk tálalni, hogy a régi európa újjászülettet ízeit mutatjuk meg a vendégeinknek. Persze angolul sokkal jobban hangzik, ezért is lett cégünk szlogenje az, hogy Food and Wine Experiences in the New old World.

Nemrég házat vettetek Erdőbényén. Hogy esett a választásotok erre a kicsi Tokaj-hegyaljai falura?

Sokat utazunk az országban a gasztro és bortúráinkon. Mégis mindig úgy éreztük, hogy a tokaji régió áll a legközelebb hozzánk, ez az a hely, ahova mindig visszatérünk, visszavágyunk. Az elmúlt néhány évben minden alkalommal, amikor ott jártunk, szóba került, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy hely valahol, ahol több időt is lent tudtunk tölteni (és a gyerekek így több időt töltenek a természetben, hátunk mögött hagyhatjuk Budapestet nyáron). Már az első alkalommal tudtuk, amikor Erdőbényén jártunk, hogy a falut megtaláltuk, már csak a házat keressük. Gyönyörű kis falu, amit hegyek, erdők, és szőlőültetvények ölelnek körül.  Szeretem, hogy a  fő utcán régi díszes házak állnak, a környező utcákban pedig kisebb parasztházak is vannak, sok háziállatot látunk, vannak lovak és lovaskocsi is az utcákon. A házunk előtt egy kedves patak fut, hatalmas fák állnak a kertben, amire felmászhatnak a gyerekek. Az udvarunk tele van gyümölcsfákkal és gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre.

http://tastehungary.com
https://www.facebook.com/tastehungary

DSCF4682.jpg 

 

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Húsmenyország

knrdy steak.jpgMindenki úgy emlegeti a steaket, mint egy férfias ételt. Pedig azt figyeltem meg, hogy az összes barátnőm imádja. Még soha nem találkoztam olyannal, aki egy csirkemellet rendelt volna, amikor egy jó steaket is kaphatott. Különben is, semmi sem paleóbb, int egy tányérnyi steak. Úgyhogy nem írhatom azt, hogy Magyarország legférfiasabb éttermében jártam, mert nem lenne igaz. Talán a nők nem krumplit kérnek köretnek. Vagy nem csak azt 🙂
Furcsa, de életem első olyan étterme a KNRDY, ahol pontosan azt kaptam, amire számítottam. Tökéletes steakre vágytam, és azt is kaptam. Tudtam, hova megyek, nagyon jó alapozása az étteremnek a hentesüzlet, vagyis bocsánat -hentes butik, de attól mégis sokkal több. Nem csak egy kisvendéglő, ahol el tudják készíteni azt a húst, amit eddig csak árultak, hanem egy hatalmas, igazi manhattani stílusú étterem. Óriási üvegportállal, nagy bárral ahol tele a hűtő pezsgővel, pulttal, ahol megnézhetjük a kínálatot, és olyan konyhával, ami nincs kifejezetten a vendégtérben, de nyugodtan bekukkanthatunk. Amolyan félig látványkonyha.
A séfek Mark Turton (executive), és Calum Mcfadzean (sous-chef), szerencsére olyan helyről érkeztek, ahol hagyománya van a tökéletes steaknek, így amikor meghallottam a nevüket, már tudtam, hogy hiba nem lesz. Ugyanis egy Omaha, vagy egy Argentin fillet mignon már tökéletes amikor a serpenyőbe kerül. Egy ilyen húst csak elrontani lehet, vagy jól elkészíteni. Márpedig amikor az ember kifizet egy ilyet, akkor ismeretlen helyen mindig kicsit aggódik.  

Az étlapon argentin bélszín, 90 napig érlelt wagyu marha rib eye steak, és nebraskai omaha steak és ír báránygerinc is van, igazi hús menyország! Azt hiszem, egy 45 dekás ribeye nem az én kapacitásom, de egy 22 dekás Argentin fillet mignon jöhet bármikor, így azt rendeltem. Kicsit elgondolkodtam, hogy mi is legyen a köret, mert eddig életem legjobb steakje mellé mac and cheese-t adtak, és a KNRDY-ban is találtam az étlapon baconös, cheddar sajtos macaronit, de aztán inkább kacsazsírban sült burgonyát, és tejszínes spenótot kértem. Nem bántam meg, de azóta is ott motoszkál a fejemben a macaroni,  úgyhogy azzal is ki kell majd próbálnom. Valami Amerika, ugyebár. 

krdy st.jpgMire a hússal végeztem, már rendesen jól laktam, de van egy szabály, miszerint desszert nélkül nem állunk fel az asztaltól, így bevállaltam egy pekándió tortát vanília jégkrémmel és juharsziruppal, és belekóstoltam a banoffee pie-ba is, amin egy gombóc karamell fagyi olvadozott. Aztán teljes kajakóma. Még szerencse, hogy ablaknál ültünk, és nyugodtan nézhettem az utcán sétáló embereket, miközben erőt gyűjtöttem az induláshoz.

Az árakról: a KNRDY nem olcsó, sőt drága. Aki járt már igazi steak étteremben, vagy vásárolt már valódi, jó minőségű steaket, az tudja, egy szelet ilyen hús bizony még a hentes pultban se két fillér, hát még elkészítve.  Sajnos nem engedhetem meg magunknak, hogy hetente, vagy akár havonta is ott vacsorázzunk. Viszont mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, legalább egyszer menjen el, és próbálja ki, milyen az igazi steak. 

fotók a weblaprólknrdy.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Az encsi wellness kapálók

Zempléni Pista írása

Mocorgó Abaúj II.

– Higgye el, nem bírtam már nézni. Inkább odaadtam nekik – mentegetőzik a piros arcú, galambősz falusi asszony. Varga Jánosné, Róza néni évek óta egyedül él, fáj a lába, nagy már a porta. Világoskék otthonkájában a tyúkudvarból mutat fáradtan a Hernád gátig tartó hosszú kertje felé. Benőtte a gaz. Az ezer négyzetméternyi porhagyós földet nemrégiben adta oda városból jött idegeneknek. Azt ígérték neki, osztoznak majd a termésen. Róza néni legnagyobb meglepetésére az idegenek két nap múlva csapatostul álltak neki az elhanyagolt kertnek. Egy hét alatt bekapálták, majd bevetették. Kiderült, az idegenek se nem fiatalok, se nem kezdők. Többnyire hozzá hasonló deres hajú, vidám nyugdíjasok. Városlakó kertművelők.

Kukorica g¢rÇ.jpg

A közös haszna, a saját öröme

Az 1968-as év nem csak olimpiai aranyat hozott a magyar labdarúgásnak, de új gazdasági mechanizmust (mai szóval reformot) is a szurkoló nép széles körének. Az egy évtizeddel korábban hatalmi szóval létrehozott téeszek mellett a Párt engedélyezte, majd ösztönözte az önellátási célú kiegészítő gazdálkodást. Magyar családok ezrei kezdték fazékba álmodni a hobbitelkek és háztáji földek maguk gondozta terményeit. Bányászok, kohászok, iparosok és kereskedők tömegei kerültek közelebbi kapcsolatba a krumpli ültetés, kukorica címerezés, babfosztás, répaásás és palántázás jellemerősítő alapműveleteivel, szereztek életre szóló élményt az étkezési célú önellátás büszkeségéről és sikerélményéről, nem utolsó sorban a kertészkedés rekreációs hatásáról. A dömpingszerű idénymunkák (krumpli ásás, dohány betakarítás) közösségi élményt adtak családoknak és településeknek, ahol az egyén körbe tekintve joggal gondolhatta: lám, mindenki itt van, mindenki dolgozik.

A rendszerváltás új gondolatai és problémái sokáig eltakarták a kétkezi munka drámáját. A politika létrehozta, majd a privatizációval fel is számolta e sajátosan magyar ágazati működést. Hirtelen az agrárértelmiség egy teljes generációjára mutatkozott társadalmi felesleg, az érvényesülést máshol kereső szakmai kompetencia hiányában viszont sekélyessé vált az újdondász vállalkozások technológiai ismerete, a „kárpótlást mindenkinek” szlogenjével szemben játszmalabdát veszített a gazdálkodási fegyelem. A mezőgazdaság hosszú évekre divattalan lett, a züllő ágazatból való megélhetés pedig lesajnált.

H†zt†ji fîld.jpg

Néha jöjjünk már össze…

– Egykor mind műveltünk földet. Vagy azért, mert ebből éltünk, vagy azért, mert úgy éreztük ezzel jobban élünk – mondják egy abaúji szerveződés tagjai. A régió központjának számító ötezer fős település nem történelmi mezőváros, száz éve csak pár tucatnyian lakták. Encs azóta járásközponttá fejlődött, azonban néhány központilag finanszírozott beruházást leszámítva sikertörténetről a létszámgyarapodáson túl nehéz beszélni. Közel 20 százalékos a hivatalos munkanélküliség, a települést megszűnő munkahelyek és öregedő lakosság jellemzi, a képzett fiatalok a jobb élet reményében folyamatosan hagyják el a szülői földet. A Kassa központú egykor vármegye szellemi kisugárzásából leginkább a vallási türelem maradt, a kisváros öt, láthatóan prosperáló egyházi közösséggel működik.

– Télen hosszúak a napok, nehezen múlik az idő. Arra gondoltam, összejöhetnénk és megoszthatnánk egymással gazdálkodási tapasztalatainkat. Beszéltem pár emberrel, a többségnek tetszett a kertészeti őrsi gyűlés gondolata. Azóta találkozunk, beszélgetünk, közösen főzünk, ’ki mit hoz’ alapon batyus bulikat tartunk, házi kóstolókat szervezünk egymásnak saját termésünkből – mondja Keller Ferenc, az Encsi Kertészkedők Baráti Társasága nevű organizáció ötletgazdája és megválasztott vezetője, a mindennapi betevőjét 25 éven át villanyszerelő vállalkozásából biztosító iparosember.

Keller.jpg

A kertbarátok (így hívják magukat), nem akarván adminisztratív terheket nyakukba venni, jogi keretek nélkül hozták létre közösségüket, baráti klubként működnek. Azt mondják, úgyis akkor és addig működik a dolog, amikor és ameddig igény van rá. „Egymással és a zöldségekkel akarunk foglalkozni, jogászok etetését nem vállaljuk.”

Az elnök emberei

A klub a város propaganda miniszterének számító Kércsi Tibort választotta titkárnak, aki főállásban a művelődési ház vezetője. Itt tartják a havi szeánszokat. A közös bulik költségére önkéntes hozzájárulást adnak. A pénzügyek kezelése biztos helyre, Demjánné Margó néni kezébe került. Ő két saját gyereke mellett 17 állami gondozottat nevelt fel, templomba jár, a szülői munkaközösség aktív tagja. Benne mindenki megbízik, ennél több meg úgyse kell.

A társaság derékhadát hatvanasok adják, de van 84 éves is, aki kerekesszékkel gurul az összejövetelekre. Nemrég nagy változás történt: egy 26 éves férfi csatlakozott, neki nagyon megörültek. Fiatalodunk, mondják.

Családi ház kertjében ülünk az árnyékot adó meggyfa bordó bogyói alatt. A kockás abroszon egy kancsó furmint és szóda, a pohárból pezseg a fröccs. Feketerigók ugrálnak körülöttünk, néha egy-egy rozsdafarkú csetteg a beszélgetésbe. – A közös érdeklődés alapján az egymással való törődés és odafigyelés, az összetartozás élménye tartja egyben a társaságot. – mondja az informális társaság „elnöke”. – Szakmai, de egyfajta baráti klub is ez. Van, aki csak ide jár, máshova nem.

A kertbarátok között van általános iskolai tanár, esztergályos, gyógyszerész asszisztens, postás, építész technikus, vízügyi mérnök és traktoros. Az alakuló ülésüket 18 fővel tartották, a legutóbbi bulin 80-ra főztek.

Haverok, buli, munka

– A jó hangulatú téli találkozások után tavasszal született a gondolat, ha már ilyen jókat beszélgetünk, csinálhatnánk is valamit együtt, közösen. Kerestünk olyan kertet, amelyet terményosztás fejében művelhetünk. Így kerültek az encsi kertművelők Róza néni gibárti portájára.

R¢za nÇni a ty£kudvarban.jpg

A hozzáértők szerint már későn, májusban vetették a burgonyát, de a közös kapálás lehetősége hajtotta őket. A folyóparti telken az idő melegedésével gyorsan beindult a vegetáció, júniustól a falu elkezdett csodájára járni a kertnek. Derékig ért benne a burgonyavirág. Volt olyan falusi, aki sose látott még ilyet, mások könyörögtek a szakmai titkokért. Egy nap érdeklődők álltak meg a kapu előtt. Nézték a kertet, majd ajánlatot tettek. Megvennék az egész termést. Az adott szó azonban kötelez. A burgonya marad Róza néninek meg a kertbarátoknak.

Azóta újabb kertet tettek rendbe, és felajánlottak nekik másik kettőt. Ha összefutnak a boltban, piacon, ma már mind azt kérdik egymástól: – Na, mikor megyünk újra kapálni?

Az örömkapálás hátterében a jövőbeli hasznon túl két sokat látott kertbarát, Luterán András építész és Vasas László mérnök állnak. Ők a csapat mókamesterei, sztori mesélői. Ahogy mondják, egyikük 68, a másik 72 esztendeje gyakorolja a „hülyeséget”, így a velük való közös munka során a kertbarátoknak különös gonddal kell figyelniük a lazuló záróizmokra. „Ha ezek ketten ott vannak, nincs az a földterület, amelyet röhögve be nem kapálunk.”

Segély nélkül, önerőből

– A kertművelés is egy szakma. Nem lehet csak úgy vakvilágba, vagy az internetről csinálni. – vallja az ötletgazda. A szakmai munkák vezetésére egyhangúan két nyugdíjas tagtársukat, egykori agrárszakembereket kérték fel. Tóth Géza és Tóth István csupán névrokonok, de jó barátok. Ők ketten láttak még működő paraszti gazdaságot, őriztek libát, hajtottak tehenet, az egyetem után megtanulták az üzemszerű termelést. Irányítottak kombájnokat és malmokat, közraktároztak, tanácsokat adtak, falugazdászként őstermelőket segítettek és pályázati támogatásokat írtak. A nagyüzemi gazdálkodás valamennyi velejáróját ismerik, csakúgy, mint az amatőr lelkesedés buktatóit. Géza bá’ emellett aktív vadász, horgász és méhész, Pista bá’ mióta az eszét tudja, szőlősgazda. Pálinkáival a minap két kategóriában is aranyérmes lett.

Vasas kÇp.jpg

csajok.jpg

Kap†lnak.jpg

– Vegyszerminimalizmusra törekszünk. Mindenkitől tanulunk, és mindent megosztunk egymással. A kertbarátok tanulókészségét jelzi, hogy első útjuk a bioszentandrási csapathoz vezetett, ismerkedni a vegyszermentes gazdálkodás fortélyaival. Tanulni a 17 éves Mátétól, meg a tíz „frissdiplomás” cigány biokertésztől. – Vendégül láttak bennünket, megmutatták, mit csinálnak. Szurkolunk nekik és ápoljuk velük a jó kapcsolatokat. Talán nemsokára mi is vissza tudjuk hívni őket – bizakodnak.

A kertbarátok bérelt busszal most Újfehértóra készülnek. Tanulmányi kirándulás keretében látogatják meg a gyümölcstermesztési kutatóintézetet, mert az is egy szakma és a gyümölcsöt mindenki szereti. Oltás, metszés, növényvédelem, gyűlnek a kérdések, a jegyzetek már elő vannak készítve.

A kiemelten hátrányos helyzetű abaúji térségben hosszú idő után ez az első termelési, azaz nem csupán hagyományőrző kultúrát célzó önkéntes társadalmi szerveződés, mely munkáját nem támogatásból vagy segélyekből képzeli el, hanem önerőből építkezve. A megtermelt terményeket pedig a legjobb helyre, közösségi programokra, azaz önmagukra fordítják.

A klubtagok között a havi klubgyűlések és szakmai kirándulások, valamint a közös gazdálkodás élménye mellett a szociális kötelékek is erősödnek. – „Mióta elkezdtük a klubéletet, gyakrabban nézünk egymásra. Betérünk megkérdezni, hogy vagy, mi van veled, van-e valamire szükséged. És talán ez a legfontosabb.”

£j hajt†s.jpg

Utóhang

Harmincas éveit taposó, diplomás, megélhetési elvándorlóként megható látni a nagyvárosból, ahogy az otthonmaradt szülői generáció a szabadság kivívását középkorúként megélve, majd az ezt követő jóléti illúzió elvesztésének két évtizedes depresszióját végigküzdve, hatvanon felül is élni és dolgozni akar. Üdítő látni, ahogy a bennük élő „mit szól majd a falu” évszázados félelme ellenére vállalják a közösségteremtés és közösségi alkotás úttörő szerepét.

Ma még mosolyoghat rajtuk a szomszéd, tarthatja hóbortos nyugdíjasoknak őket a fél város, de kezdeményezésük üzenete tiszta, kortalan és általános: termelői és közösségi kultúra nélkül nincs tartalmas élet. Aki földet művel, termelési kultúrát éltet, az az ország hasznos polgára. Egyenrangú mindazokkal, akik légkondicionált irodában programot, vagy terveket írnak, öltönyben márkás autót vezetnek, vagy a médiában nyilatkoznak.

Apukám, anyukám, víg kedélyű encsi kertbarátok, mindent bele!

A tervezÇs ideje.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Új-Zélandról a Zemplénbe

5167931.jpgHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal házaspár, akik elhatározták, hogy tökéletesítik angol nyelv tudásukat, ezért pár évre Új-Zélandra költöznek.
A lány nem talált munkát egy ideig, de mégsem unatkozhatott egész nap, ezért süteményeket kezdett sütni. Igenám, de egy nap alatt nem egy tepsi sütemény sül ki, főleg nem, ha elkapja az embert a gépszíj, és egyszerre érkezik meg a kreativitás, és a nőiesség megélése is sz illatozó süteményeken át. A sütemények sültek. És egyre jobbak lettek, és egyre több lett. Olyan sok, hogy azt már nem lehetett megenni se reggelire, se ebédre, se vacsorára, sőt a szomszédokon is kifogott egy idő után.
És akkor valaki feltette az Új-Zélandon teljesen logikus kérdést:

Te Móni, miért nem adod el ezeket a fantasztikus süteményeket a helyi kávézóknak?

Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Ismerünk Magyarországon olyan fiatal lányt, kismamát, munkanélküli nőt, vagy nagymamát, aki zseniálisan süt, de olyan jól, hogy a süteménye sokkal-sokkal finomabb a sarki cukrászda mindenféle adalékanyaggal teletömött vacakjainál? Minden bizonnyal. Tisztaság van ezeknél a hölgyeknél a konyhában? Igen. Kapható bárhol is a süteményük? Nem! Mert Magyarországon ilyen egyszerűen nem létezik. Tilos. Csak. Nem segíthetsz magadon, és kész.

Térjünk vissza Mónira.

Az ötlet tetszett, elindult hát pár süteménnyel, és láss csodát, megrendelték őket. Sütött, szállított, fizettek neki, mindenki boldog volt. Meg is kérdezte a hatóság egyébként, hogy milyen körülmények között süt? Konyhai körülmények között, hangzott a válasz. És a konyhai körülmények tökéletesek voltak, csakhogy a történet itt még nem ér véget.
A cég két személyessé gyarapodott, egy kereskedő-szállítóvá és egy sütigyárossá. Mind adót termelt Új-Zélandnak, aminek ott is örülnek.
Aztán egyszer azt olvasták egy kiragasztott cetlin a helyi golfklub éttermében, hogy az étterem kiadó. Kivették. Tapasztalat, szaktudás nélkül, csak úgy hirtelen elhatározásból. És ez is működött. Belejöttek a cateringbe, az ebédeltetésbe, a vacsorákba.

És akkor Móni férje azt mondta, hogy ő csak Magyarországon tud élni. Menjenek vissza.
Visszajöttek Budapestre. Móni úgy próbált lázadni, hogy fél évig nem adta be a jelentkezését egyetlen céghez sem, mert biztos volt benne, hogy mindjárt visszamennek Új-Zélandra, hiszen az csak tévedés lehet. De maradtak.
Viszont Budapestet nem bírták, túl hangos, túl nagy, túl városias volt. Hiszen ők eredetileg is Boldogkőváraljáról indultak, Új-Zélandon is vidékies életet éltek, nem nekik való a főváros.
Hétvégente hazajártak a Zemplénbe, és hazafelé ötleteket gyártottak: nyissunk egy rockkocsmát Boldogkőváralján, legyen egy lekvárfőző üzemünk, ha már úgy is ott az a sok zamatos gönci barack a falu határában.
De ez se így lett. Elmesélték ugyanis a tervüket egy másik boldogkői házaspárnak, és akkor közösen kitalálták: pálinkafőzdét nyitnak. A férj Gábor nagyszülei ugyanis régen a helyi ÁFÉSZ-ban dolgoztak, ahol egy kis bérfőzde is működött. Gyermekkorában állandóan ott lábatlankodott, így nem teljesen légbőlkapott volt az ötlet.
A legelején azt sem tudták, hogy a két fő irány közül merre induljanak. Hagyományos kisüsti, vagy egytornyos pálinkafőzőgépet vásároljanak? Mindenki mást tanácsolt. Ekkor Gábor, Móni férje előrukkolt azzal az ötlettel, hogy ugyanazt az alapanyagot kell ketté osztani, majd egyiket ilyen, másikat amolyan géppel lefőzni, és a végén nyerjen a jobbik. Az eredmény magáért beszélt, nem volt min gondolkodni, és beruháztak egy modern, egytornyos gépre.

Zemplén 089.jpg
De ez itt már nem csak Móni története, ez itt már a gönci baracké, Boldogkőváraljáé, a Bestillo pálinkafőzdéjé, és az első Barackfesztiváljáé is.

Két hét múlva szombaton ugyanis barackozunk Boldogkőváralján. Főzünk mindenfélét barackból, sütünk mellé barackos sütiket, iszunk barackpálinkát, és barackos jegyekkel kecsegtető tokaji borokat is.
De kinyit a Dióbisztrós Dóra süteményes boltja is erre az egy napra, ahol lesz baracklekváros palacsinta, baracklekváros fánk, és még sok másféle sütemény.

Sőt, helyben bárki befőzheti az egész évre való baracklekvárját!


A barack párszáz méterre a fán terem, besegítenek a helyi nénik, akik keze közül kikerült már több tonna baracklekvár! Helyben megvehetjük hozzá a cukrot és az üveget is, sőt, nem a saját konyhánkat fűtjük, és koszoljuk. Aztán ha kész, indulhatunk tovább bulizni, koncertre, főzőversenyre, gyerekprogramra, kisvonatozni, vagy a várba.
Lehet főzni sima baracklekvárt, vagy levendulásat, vagy pálinkásat, vagy csokoládésat, vagy amilyen eszünkbe jut.

Gyertek 14-én szombaton Boldogkőváraljára! Sütizzünk, pálinkázzunk, barackozzunk együtt!

barack hosszú.jpgSütikiszúró innen

Kategóriák
Egyéb kategória

Jó vétel mostanság

Arra gondoltam, az olvasókkal is megosztom azt a pár dolgot amit az utóbbi pár hétben “best buy” kategóriába soroltam. Az egyik mindenkinek hasznos, aki a konyha közelébe megy, a másik szerintem a fiús anyukákat érdekli kizárólag, a harmadik pedig szimplán gyönyörű, és különben is be kell vallanom egy szörnyű bűncselekményt 1979-ből.
Reszelő készlet az Aldiból 1690.-
Majdnem Mickroplane minőség, komolyan. Főleg, hogy Dóra most vásárolt egy készletben kapható valódi Mp reszelőt, és egy hónap alatt a műanyag részek szanaszét töredeztek. Érzem, hogy ennek is a műanyag lesz a veszte, ezért nem is teszem be a mosogató gépbe, hiába van rajta a jel, hogy be lehet. A reszelők viszont penge élesek. Imádom.
Farmer folt, vasalható ragasztóréteggel, 4 db/csomag, az Aldiból 399.-
Nincs rajta sok magyarázni való, egyszerűen az egy hét alatt a térdén kiszakított méregdrága nadrágra kell helyezni, forró vasalóval rávasalni, és körbevarrni ( én legalábbis körbe varrom pár öltéssel, biztos ami biztos).
Rózsaszín készlet a Butlersből, a tányér pl. 1290.-
Biztosan azért imádom a kislányos, romantikus cuccokat, mert ezzel vezekelek azért, amiért az óvodás táborban 1979-ben a Molnár Adri barátnőmmel elloptuk a Deák Éva Barbie babájának a magassarkú cipőjét és lehúztuk a vécébe. Bocs Éva, de ez az igazság.

Kategóriák
Egyéb kategória

Blog ajánló

Amikor influenzában fetrengtem itthon, akkor találtam rá erre a blogra, amit öt éve már olvastam, csak akkor ha jól rémlik a blogtéren íródott. Aztán egyszer csak vége szakadt, és meg is feledkeztem róla, most pedig véletlen rátaláltam.
Annyira szórakoztató, olyan vicces, és jól van megírva, hogy bátran ajánlhatom mindenkinek, garantáltan élvezni fogja minden betűjét! Az elején érdemes kezdeni.
Hölgyeim, és Uraim: A birtokos eset!

Kategóriák
Egyéb kategória

Egy laza csomag

Már több gasztroblogger is megírta, hogy decemberben pakkot kaptunk. 
Újra indult a Herz szalámigyára, és ennek kapcsán küldte egy-egy igencsak komoly csomagot. Amikor kaptam egy e-mailt, hogy küldenének egy csomagot, azt hittem az autókölcsönző lesz az, mert nem tudtam, hogy újraindult a szalámigyártás 😀 Csodálkoztam is, hogy mit akarnak tőlem…
A csomagban négyféle szalámi volt, mindegyik nagyon finom. Bevallom, vártam a téliszalámit is, mert mi sokkal jobban szerettünk a Pick télijénél, de úgy látszik, most, hogy gyakorlatilag ugyanaz a tulajdonosa a két gyárnak, csak az egyik gyárt téliszalámit (ha mégsem, akkor javítsatok ki!)
Imádom a csomagot, nem csak a finom szalámik miatt, hanem a lazaság miatt, ugyanis nem egy erőltetett Herz szalámi “szakácskönyvet” csomagoltak bele, hanem egy zseniális angol nyelvű bruncholós, reggelizős szakácskönyvet, amiből azóta is rengeteg ötletet merítettem. Ez szerintem igazi jófejség. Ja, és a vágódeszkák is gyönyörűek, nekem golfozós jutott, de csiripeltek a madarak motorozós, és úszó lánykásat is.
Sok sikert kívánok a megújult Herz szalámigyárnak!

Kategóriák
Egyéb kategória

Itt a Larousse!

Megérkezett a Larousse gasztronómiai lexikon. Gigantikus példány, közel ezer oldal és 5 kiló. Nehéz lesz az ágyban olvasgatni. Épp ideje volt a megjelenésnek, ahol már van Michelin csillag, ott lennie kell Larousse gasztronómiai enciklopédiának is. Hogy a kiadó miért használja a „lexikon” kifejezést az „enciklopédia” helyett, az nem világos, nekem mindig az utóbbi jön a számra.


A lexikon megpróbálkozik a lehetetlennel, átfogó képet adni a gasztronómiáról, az alapanyagok és konyhai eszközök részletes ismertetésétől kezdve, az elkészítési módokon és módszereken át, egészen a leghíresebb mesterszakácsok életrajzáig. A folyamatok szemléletes fázisfotókkal illusztráltak és a megszerzett tudást azonnal ki is próbálhatjuk a könyvben található 2500 recept segítségével.

Ne féljünk tőle, hogy a könyv esetleg túl bonyolult és átlagemberek számára teljesen érthetetlen szakkifejezésekkel van teletűzdelve. A lexikonoktól szokatlan módon a Larousse törekszik a lehető leghétköznapibb módon fogalmazni és nem fél bemutatni a legegyszerűbb alapfogalmakat sem, mint például, hogy mit jelent a „konyha”. Ha esetleg valamit még sem értenénk, jól használható kereszthivatkozásokkal könnyíti meg az eligazodást.

Larousse gasztronómiai lexikon

Ár: 25000, most akciós 19920 Ft
Nyelv: magyar
Megjelenés éve: 2010.
Kiadó: Geopen
Kötésmód: keménykötésű
Oldalszám: 960
Méret: 21×27 cm

Kategóriák
Egyéb kategória

Hanukarácsony szombaton!

Ugye senki nem felejtette el, hogy szombaton rendezik meg az első Hanukarácsonyi bazárt?
Lesznek hanukai, és karácsonyi ételspecialitások, a hanukaiak természetesen a Fűszer és Lélek receptjei szerint. Ez többféle latkeszt jelent alma és körteszóssszal, de lesz flódni, és persze fánk is.
Egy kis önpromó: ott leszek a könyvemmel is, szeretettel várok tehát mindenkit!
Nyugodtan lehet gyerekekkel jönni, hiszen lesz ingyenes játszóház a kicsiknek a Bilimbo közreműködésével.
Páran sok-sok kiállító közül:
Figurka Design
The Net Body Shop
Csimota gyerekkönyvek
Líra és Lant
Francia Játékok
Organikus gyerekruhák
Bon Vin borkereskedés
Keserédes Csokoládébolt


2010. december 4.-én 10-18 óráig, Átrium Park Irodaház Eurest Étterem

1134 Budapest, Váci út 45., a Dózsa Gy. úti metrómegállótól 100 m-re.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sok kicsi 2010

A gasztrobloggerek adománygyűjtő kedve 2010-ben is kitart, és szerencsére a lelkesedéshez nagy sikerek is társulnak. Most megint útjára indult a Sok kicsi akció, melynek keretén belül úgy adakozhattok a minőségi életre teljesen esélytelen, mélyszegénységben élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családok javára, hogy közben egy nyereményjátékban is részt vesztek. A tavalyi akcióval megegyezően idén is 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat, amelyekre 1000 forintos virtuális sorsjegyeket vásárolhattok. További részletek és részvétel az akcióban a Sok kicsi oldalán.
És akkor következzen az én felajánlásom:
Tokaj-hegyaljai piknikkosár
Mániám a téli piknikezés, mindenkinek ajánlgatni szoktam, de általában furcsán néznek rám, amikor elképzelik, hogy mínusz húsz fokban ücsörgünk a megfagyott földön, és jól érezzük magunkat. Pedig a helyzet az, hogy télen is nagyon klassz piknikezni, igaz ilyenkor nem a pokrócon ücsörgés a leghosszabb cselekvés, hanem inkább egy kellemes séta, na és persze a jóféle forraltbor és pálinka szorgalmas kóstolgatása.
A piknikkosárba azt teszek, amit magunknak is csomagolok ilyenkor:
-forraltbor sárga muskotályból (termoszban)
-forró csokoládé tokaji aszúval (termoszban)
-törkölypálinka
-házi kalács
-zsírjában eltett libamáj
-erdőbényei fekete szeder lekvár
+ Egy alapfokú bortanfolyam a CEWI-nél, hogy értse is a kedves nyertes a Tokaji borokat!