Kategóriák
Egyéb kategória

A városok is az ennivaló köré épültek

Carolyn Steel építész nagyon érdekes, elgondolkodtató előadása. (Magyar felirattal is)

Kategóriák
Egyéb kategória

Kóstoltatok igazi pálinkát? Nem biztos!

Szombaton Erdőbényén az egyik legizgalmasabb programnak Pelle László párlat kurzusa ígérkezik. Viharos a kapcsolatom a Pelle párlatokkal, bevallom, tavasszal hallottam róluk először, sőt kóstoltam is párat Csite Norbi jóvoltából. Nem éreztem magam különösebben pálinkaivónak, de akkor azt mondtam, hogy húha! ez valami, ilyet még nem ittam!
Vettünk is egy palackkal otthonra, hogy majd a vendégeinket kínáljuk vele, de szépen elkopott anélkül, hogy bárkinek adtunk volna belőle 🙂 Aztán egy nyári napon Lila Fügével épp egy bortanfolyamon mutatkoztunk be a csoporttársainknak, amikor a padsor végén felállt egy fiatalember, és azt mondta, hogy Pelle László vagyok…
Laci hétköznap egy nagy multinacionális bank egyik vezetője, civilben pálinkát főz, és bort készít Mádon.
Rögtön oldalba löktem Dórát, hogy figyeljen. Szerencsére másnap késett az előadó, és Laci abban az egy órában tartott egy rögtönzött párlat „bevezetést”. Szombaton aki el tud jönni Erdőbényére, meghallgathatja, amit én már tudok: a jó pálinka maga a gyümölcs!
Lacival beszélgettem pálinkáról, karrierről, gyümölcsről, és arról, hogy miért érdemes Erdőbényére jönni szombaton.
Hogy kerültél Hegyaljára?
Az első lökést Hegyalja felé az adta, hogy sokat éltem külföldön, Lengyelországban, Csehországban, Szingapurban, Angliában. De akárhol is éltem, az éttermekben mindig megnéztem a borlapot. Azt vettem észre, hogy tokaji mindig van rajta. Ekkor éreztem először úgy, hogy erre a borra külön is érdemes odafigyelni, ha a világon mindenhol ismerik, akkor az biztosan valami különleges dolog lehet!
Alkonyi László Borbarát című lapján nőttem fel, mint a jó borok barátja. Alkonyi Laciról tudni kell, hogy Tokaj-Hegyalja szerelmese, olyan gyönyörűen ír a borvidékről, hogy az is oda vágyik, aki soha nem járt a környéken. Olvastam a Borbarátot és a Tokaj c. könyvet, aztán találkoztam Alkonyi Lacival, és láttam, hogy Hegyalján valóban megvan a bor és a szőlő iránti tisztelet, szeretet, több száz éves régi dűlők vannak még most is, nem ipari termelés.
A gyerekkori emlékek, a tokaji bor a külföldi borlapokon, és Alkonyi hatása olyan mély benyomást tett rám, hogy úgy éreztem, ha valaha egy kicsit is borral szeretnék foglakozni, akkor ezt csakis Tokaj-Hegyalján fogom tenni.
Egy szép májusi napon elmentünk a feleségemmel Mádra, és a gyönyörű napsütésben végigsétáltunk a falun. Akkor láttam milyen gyönyörű a falu, milyen szeretettel és szakértelemmel művelik az emberek a szőlőiket, így vettünk mi is egy területet. Nem egyszerre épült fel a birtok, a ház, amit akkor vettem még mindig nincs kész igazán, de minden évben teszünk hozzá valamit, csakúgy, mint a birtokhoz.
Akkor nem lesz karrierváltás? Nem lesz a banki íróasztal lecserélve a pincére?
Egészen biztos, hogy nem. Ez egy hobbi, egy szerelem. Én egy igazi nyüzsgő ember vagyok. Biztosan jólesne két-három hónap nyugalom, amikor megpihennék, de utána nem tudnék mit kezdeni magammal, elkezdenék unatkozni, az biztos. Amikor elkezdtem pálinkákat készíteni, akkor is sokan kérdezték, hogy mikor lesz pálinkafőzőm. Mondtam, hogy soha.
De lett!
Van egy miskolci társam, aki Bükkaranyoson kezdett bele a vállalkozásába, és amikor hallotta, hogy én Nyékládházán lakom, megkeresett. Természetesen nagyon szívesen leülök az üst mellé, és tekergetem a szelepeket, de azt, hogy napi tizennyolc órában üljek a pálinkafőzőben, és főzzem mások pálinkáját is, hogy meg tudjak élni belőle, az nekem sok. Vagy inkább kevés, attól függ honnan nézzük.
Egy barátom, aki a termékeim arculatát tervezte, azt mondja, hogy azért lett szőlőbirtokom, hogy valami kreatív dologgal kiemelkedjek a multis életemből. Hogy legyen valami hozzám köthető, valami, amit rólam neveznek el. Igaza van.
A legjobb érzés azt látni, amikor az emberek megkóstolnak egy jó pálinkát, amibe jó gyümölcsöt raktam, ami pont a megfelelő időpontban lett leszedve, igényesen kimagoztam, megerjesztettem, jól lefőztem. Akkor az első kortynál elmosolyodnak, és azt mondják, hogy Úristen, ilyen pálinkát még nem ittam! Ez az a pillanat, amiért azt mondom, hogy ez egy misszió.
Értik az emberek, hogy miért kerül a pálinka annyiba amennyibe?
Azok, akik egy pálinkafesztiválra eljönnek, ők általában értik. Egy 3000 forintos bornál is sokan prüszkölnek az árra, de a pálinkánál ez hatványozottan igaz sajnos, mert mindenkinek az van az emlékeiben, hogy a pálinka nem más, mint a kármentés egy fajtája. Olyan főzdébe tudták csak elvinni a gyümölcsöt, ahol a főzdés nem abban volt érdekelt, hogy minél jobb pálinkát főzzön, hanem hogy minél többet mutasson az óra. Az Agárdi pálinkafőző nagyon sokat tett azért, hogy luxustermék legyen a pálinka.
Nekünk birsből pl. nem terem annyi, hogy ötven üvegnél több pálinkát főzzünk le belőle, ezért vásárolom a birset. Tavaly kérdeztem a nénit, hogy mi a helyezet a terméssel, azt válaszolta, hogy sokat levert az eső, de nem baj, mert azt konténerbe szedik, és odaadják a pálinkásoknak. Nekünk ezért készül a pálinkánk étkezési gyümölcsből, mindig azt mondom, hogy lekvárnak kell. Nem hűtőházban érettből, és nem is a földre hullott gyümölcsből, amiről azt gondolják sokan, hogy jó lesz az pálinkának. Ezért sokszor ki kell érte fizetni az export árat, de úgy érzem, és szerencsére ezzel azok is egyetértenek, akik kóstolják a pálinkáimat, hogy nagyon megéri.
Nagy a konkurencia?
Nincs konkurencia! Ez egy misszió, mert az embereknek el kell mondani, meg kell mutatni, hogy tudják, milyen is tud lenni egy igazi pálinka. Milyen az, amikor a gyümölcs köszön vissza a pohárból.
A pálinka 85%-a a gyümölcs minősége, a termőhely, a szüret időpontja, a gyors, oxidációmentes feldolgozás. Ehhez tesz hozzá 15%-ot a jó párlatmester, de sokkal többet el is vehet belőle, ha nem végzi jól a munkáját. Az erjesztés technológiája, vagyis a reduktív, irányított erjesztés nagyon drága, ugyanis hűteni kell. Nyáron a kajszit 32 fokban szüreteljük, de azonnal le kell hűteni 17-re.
Ha évente 30-40 embernek ezt elmondom, és ők már így állnak neki a pálinkafőzésnek, az már jó.
Természetesen nekem se mindegy, hogy a polcról a Pelle párlatot emelik le, vagy egy másikat, de eddig nem volt probléma az értékesítéssel, ha csak az nem, hogy nem tart ki a mennyiség a következő idényig.
Melyik a kedvenc pálinkád?
A sárgamuskotály szőlőből készült, és van egy új kedvenc a tokaji alapborból főzött párlat. Korai furmintot szüreteltünk. Nem elrontott bort főztünk ki borpárlatnak, hanem kifejezetten ezért szedtük le a furmintot.
Létezik pálinkában terroir?
Nem. Nem jelennek meg azok az apró kis különlegességek, amik egy dűlőből szüretelt szőlőből készült borban megjelennek. Viszont a gyümölcs minősége és fajtája nagyon ott van a pálinkában. Van, aki azt mondja, hogy a kecskeméti barack a legjobb, én azt mondom, hogy a gönci. Végül is, ez már terroir, ha nem is olyan szűken vett terroir, mint ahogy a szőlőknél szokás. De évjárat, az létezik, én készítek évjáratos pálinkákat is.
Akkor érdemes elrakni a jó évjáratot pálinkából?
Igen, de például a vilmoskörte és a sárgamuskotály nagyon érzékeny az oxidációra, vagyis idővel veszt a gyümölcsösségéből, az illatosságából.
A pálinka nem húzós, zúzós, kaparós, hanem illatos.
Miért jöjjenek el a te előadásodra Erdőbényére?
Erdőbényének a szellemiségével megegyező, vagyis a kézműves szellemiséggel megegyező termékeket fognak kóstolni. Még ha nem is kézzel magozzuk a barackot, a 130 üveg szederpálinkámhoz nem indítják be az offszet gépet, azt kézzel szitázzák le, és az idei szederpálinkánk Olaszliszka és Erdőbénye határáról lett szüretelve.
És Erdőbénye egy jó hely, jöjjön mindenki!

Párlat kurzus
Pelle Lászlóval (Pelle Párlat)
10h, 13h, 17h-tól. Részvétel előzetes jelentkezés alapján!

Fotó innen.

Kategóriák
Egyéb kategória

Útban a tökéletes gulyás felé

Hogy készül a gulyás?
Amikor a tökéletes lecsót készültem megfőzni, akkor a gulyásról is kikérdeztem az ismerőseimet. Most a kedves olvasók véleményét is szeretném megtudni! Mielőtt leírom az összesített eredményt, megosztok pár számomra érdekes szokást:
  • jó gulyás hátszínből készül
  • legalább annyi zeller van benne, mint krumpli
  • cukrot kell bele karamellizálni
  • sok lestyánnal
  • tejföllel
És van pár olyan is, amit én is szoktam csinálni:
  • erős marhaalaplével öntöm fel
  • a hússal csak a krumpli fő együtt, a zöldségek külön, és csak a végén kerülnek a bográcsba
Apropó bogrács: ebben mind a negyven válaszadó egyet értett, jó gulyás csak bográcsban készülhet.
A válaszok alapján szeptember 25-én Erdőbényén megpróbálom elkészíteni a tökéletes gulyást. Remélem sikerül!

Hetedhét Pásztortüzek – Szüreti Nap
2010. szeptember 25.
Erdőbénye
P r o g r a m o k
Kovácsműhely, Vörösmarty u. 1.
10 órától – 17 óráig műhely látogatás, 12 órától 14 óráig mesterség bemutató

Kádárműhely-múzeum

Szűcs János Hunyadi u. 49. műhelylátogatás 10 órától – 17 óráig

Művelődési Ház, Kossuth u. 38.
Művelt Alkoholista – Furmint szimpózium 14 órától

9 órától – 11 óráig gyermek kézműves-játszóudvar – Hetedhét kitűző készítése

Nyitott pincék – 10 órától

Tájház, Kossuth u. 52. – BLOGGER KONYHA
Nemzeti ételek
Chili és Vanilia – Fregula sarda
Fűszer és Lélek – Gulyás
Liga Füge – Túróslepény vagy almásrétes, hamuban sült töltött alma
Malackaraj – Igazi chilis bab
Délutántól liptói körözött, erdélyi padlizsánkrém, tepertőkrém házikenyéren
Doromb Tanoda Szilágyi Áron vezetésével
Párlat kurzus – Pelle Lászlóval
(Pelle Párlat) 10 óra, 13 óra, 15 óra, 17 óra – előzetes jelentkezés alapján
Szüreti Felvonulás a Sportpályáról 13 órakor
Játszótér – Rendezvénytér, Mátyás király u.
Kézműves piac és vásár 10 órától szörnyen finom házi lekvárokkal is!
Kézműves játszóház 12- 16 óráig
Megnyitó – 14 órakor
köszöntőt mond Kántor Dezső polgármester
Kádártánc
FolkBEATS sátor
autentikus népzenei és világzenei színpad 14,30 órától
Közreműködnek:
Apnoe – Magyar népzenei alapokon nyugvó fúziós zenék, Cantara – Magyar és germán eredetű népzene, modern klasszikusokkal ötvözve, Lingara – tradicionális roma zene és tánc, Orthent – világzene, Shkayach – tradicionális zsidó ének, Hypernomad Live Essence – globális, új népzene, Yanka Rupkina – ének (Bulgária), Kolyo Ivanov duda, tapan (Bulgária), Szilágyi Áron doromb.
1830 órakor – gyülekező a Játszótéren a közös tűzgyújtáshoz.
Varga Mihály bugaci dudás – mesemondó
19 órakor Erdőbénye dűlőiben pásztortüzek gyúlnak
Gyertek!!!!

Kategóriák
Egyéb kategória

Bemutatom a barátaim:

Azt hiszem mi is megérdemeljük, hogy egy kicsit lecsatlakozzunk a Mátrixról pár napra, még ha nem is teljesen. Arra gondoltam, hogy addig se hagyom az olvasókat írás nélkül, ezért megkértem pár barátomat, hogy írjanak augusztusban a Fűszeresre.
Tudom, hogy sokan várjátok a kuglófot, ezért rögtön Hídvégi Andrással kezdjük, aki nemrég meghalt nagymamájáról emlékezik meg egy kuglófos írásban.
De lesz majd Lila Füge, Chili és Vanília, aki nem akar női táskákról íni, pedig itt lett volna a nagy lehetőség számára. Aztán főz valami “zsidósat” Anna a Malackarajról, ír valamit Shadai is a Judapestről, de az is lehet, hogy Bitter Brunó néven jelentkezik majd, és valami nagyon komolyat kaptok.
Winkler Nóra Jeruzsálemben járt és nagyon szép interjút készített a jiddis/zsidó gasztronómiáról.
Novák Péter aki János is egyben és nem mellesleg a jobb oldalon látható Facebook logot is csinálta, 16 év után felbukkant és Spanyolországot lecserélte a Zemplénre. Erről még lesz itt szó, kíváncsi leszek a bevezetőjére.
Csite Norbi most palackozza első borait Erdőbényén, úgyhogy vagy erről, vagy valami egészen másról ír majd itt nálunk.
Persze én se veszek el teljesen, de a férjem már feltöltött két írást, nemsokára azokat is olvashatjátok.
Addig is csatlakozzatok a Fűszeres blog Facebook oldalához, ahol minden megjelenik, ami ide nem fér be, de talán érdekel benneteket.

Kategóriák
Egyéb kategória

Egyik konyhai álmom kipipálva, és egy kínzó gyereknevelési kérdés

Évek óta vágyom gyönyörű kuglóf formákra, de valahogy mindig akadt fontosabb dolog, amit meg kellett venni a konyhába. Pedig szeretünk délutánonként nagymama-nagypapa módjára teázni, néha enni hozzá néhány falatot, különösen Dávidnak volt fontos eddig az uzsonna, mindig farkas éhesen jött haza az oviból, pedig állítólag kaptak enni odabent. 🙂
Na persze nem annyira komoly történet ez, hófehér, kikeményített abroszt nem terítek az asztalra természetesen, de leülünk hozzá, megbeszéljük hogyan telt a nap.
Erről jut eszembe, nálunk is eljött az a nap, amikor a mi újság az óvodában című kérdésre azt a választ kaptuk rendszerint, hogy semmi. Mit csináltatok ma? Semmit. Mit játszattatok ma? Semmit. Mi volt az ebéd? Paradicsom leves.
Néha bejön, ha felteszem a két varázs kérdést, de nem akarom teljesen elcsépelni: mi volt ma a legjobb, ami veled történt, és mi volt ma a legrosszabb, ami veled történt? Erre azért szokott egy rövidke kis beszámoló születni, de félbeszakítani nem kell a hossza miatt, az biztos.
Kíváncsi lennék, hogy lehet úgy kérdezni a gyereket, hogy tényleg el is mesélje mi történt vele nap közben, mert valóban érdekel/ne, de nagyon ritkán kapok csak kimerítő választ.
Abban bízok, hogy ahogy nő, egyre természetesebb lesz neki, hogy mi minden nap sokat beszélgetünk, és majd ő is mesél.
Hogy lett ebből kuglóf forma?
Úgy, hogy a jó beszélgetésekhez nem csak jó, de szép harapnivaló is kell!
Úgyhogy elmentem a Kooktába, és megvettem ezt a csodát. Bevallom, ideig még csak hasonlóm se volt itthon, csak egy vékony bádog kuglóf formám. Hát ez más. Már a fogása is csodálatos, a súlya pedig igazán meglepő. Nehéz, vastag, van benne anyag rendesen, nem is tapad bele a tészta a sűrű barázdák legapróbbikba se. Olyat választottam, amiben három különböző forma van egyben, mert szívem szerint vennék vagy húsz ilyet, persze utána valami titkos helyen dugdosnám, és csak mindig egyet vinnék be a konyhába, Gábor nehogy szív rohamot kapjon. Szinte biztos vagyok benne, hogy sok időnek kéne eltelnie, mire észrevenné, hogy mintha többféle kuglóf formában készülnének a sütemények. A pasik ilyesmiben nem jók, a mi legnagyobb szerencsénkre!
Ma este lesz a nagy beavatás, receptet holnapra ígérek, szorítsatok, hogy sikerüljön!

Kategóriák
Egyéb kategória

Egyétek meg a blogot!

Azt olvasom másoknál, hogy az én ötletem alapján szeptember 11-én gasztroblogger fesztivál lesz. Nos, az ötlet nem az enyém, bár nagyon megtisztelő számomra a feltételezés. Az erdőbényei fesztiválra tavaly együtt találtuk ki Homonna Attilával, hogy bloggerek főzzenek, és ezt idén is megtesszük az őszi Pásztortüzeken (részletek később), de addig is mindenkit szeretettel várunk Budapesten. Aztán egy beszélgetés alaklmával Bence a Dining Guide-tól azt mondta, hogy úgy érzi, minden fesztivál kezd elmenni a bor irányába, és egyre ekvesebb szó esik az ételekről. Ekkor találtuk ki a gasztroblogger fesztivált, ami egészen másnak indult, mi ami mostanra lett belőle természetesen 🙂
Arra gondoltunk, hogy olyan sokan írjátok, szeretnétek élőben is megkóstolni a blogokon fentlévő recepteket, vagy kipróbálni a desszertet, esetleg beszélgetni, borozni egy jót, hogy jó lenne ősszel összejönni egy napra, közösen enni-inni, receptekről, főzésről, és mindenféle jóról beszélgetni!
Készülünk még meglepetéssel is, addig is bemásolom ide a hivatalos “meghívót”:

Az olvasók végre lehetőséget kapnak arra, hogy ne csak a monitoron keresztül képzeljék el az ízeket, hanem a valóságban is megkóstolják a gasztrobloggerek főztjét a Tabáni teraszon, 2010 09 11.-én 12:00-24:00 óráig.

A menü:

Chili&Vanília:
Csípős-édes sült cékla, burrata

Horasz:
Őszinte Dim sum
Zöldséges borjúszív

Malackaraj:
Pisztáciás malacpástétom
Saját töltésű chorizo fehérkenyérrel

Fűszeres Eszter:
Szíriai sólet (Vegetáriánus
Szilvás rétes

Lorien:
Marhapofa paradicsomos raguval
Krémdesszert

Limara:
Saját sütésű kenyerek, kalácsok

Lila Füge:
Joghurtos korianderes karfiolleves
Pisztáciás süti konyakos fügebefőttel

Részvétel:
A belépődíj 2000 forint, mely egy 500 forint értékű kóstolójegyet is magában foglal. A kóstolójegy esetünkben nem kóstolóadagot jelent, zónaadagnak megfelelő mennyiségekkel várjuk vendégeinket. Egy kóstolójegy egy fogásra szól, további kóstolójegyeket egységesen 500 forintért a helyszínen lehet majd vásárolni.
Jelentkezés, regisztráció : diningguide.hu/blogkostolo
Az étterem befogadóképessége és a logisztikai lehetőségekre való tekintettel jelentkezéseket sajnos csak korlátozott számban tudunk fogadni és a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.
Mindenkit szerettel várunk!!!

Kategóriák
Egyéb kategória

Budapesti piac sirató

Az utóbbi hetekben Lila Fügével végigjártuk a budapesti piacok nagy részét, és megírtuk mit tapasztaltunk.
Csepeli és Bosnyák téri piac
Sirató a régi csarnokokért (Hold utcai csarnok, Klauzál téri csarnok, Batthány téri csarnok, Hunyadi téri csarnok)
Fővám téri nagycsarnok, 12. kerületi biopiac
Garay téri csarnok és a Kolosy téri piac
Újpesti piac és a Fehérvári úti csarnok
Fény utcai piac és a Lehel
Ma lesz az utolsó része a sorozatnak, a szombati piacokkal: Hunyadi tér, Komjádi uszoda előtti piac, stb.
Közben sokszor jött szóba a piac mint intézmény máshol is: Norbi teljesen ki van akadva azon, megjegyzem jogosan, hogy hatalmas sorok kígyóznak a nagybani piac előtt, így nem csoda, ha minden piacon szinte ugyanaz a választék, szinte alig valahol lehet valódi háztáji, jó minőségű árut kapni. Félünk a külföldi “agyonkezelt” zöldségektől, de sajnos a magyar áru is ugyanilyen rossz, azért, mert hatalmas betűkkel hirdetik hogy magyar, attól még fóliából jön, vagy agyonpermetezett íztelen vacak.
Persze mi vásárlók vagyunk a hibásak, mert bár szeretnénk a jót, de se többet fizetni, se messze elmenni nincs kedvünk érte, megjegyzem este hatkor, munka után érthető választás a hipermarket, nincs jogom ezért senkit elítélni, én is szoktam ott vásárolni.
Le kell írni, hogy a piacok megszűnése nem csak magyar sajátosság, mindenhol hasonló a helyzet, a globalizáció nem kispiac, szombati alkalmi piac barát.
A párizsiak is siratják az 1971-ben bezárt Les Halles-t, de Londonban is rengeteg piac szűnt meg az utóbbi negyven évben, igaz ezek a hatalmas metropoliszok kitermelték a saját kultikus piacaikat is, és Bécsben is az egyik legnagyobb vonzerő a Naschmarkt.

Már csak az hatalmas változást hozna, ha egy-egy piacon belül nem egy kézben fonódna össze mondjuk az összes zöldséges stand, de amíg nem lesz a budapestieknek vastagabb a pénztárcája, és nem erősödik meg az a réteg, akik a pénzükkel szavaznak az árukra, addig ez nem nagyon fog változni sajnos. Pedig igény már ha nem is nagy, de mutatkozik: Csite Norbi remek krumplija hatalmas sláger volt tavaly, idén is alig várjuk, hogy végre ehessünk belőle, de pár napja a facebooken verődtünk össze egy pillanat alatt, és foglaltunk le 400 kiló gönci barackot a Zemplénből. Mi is jól járunk, mert valódi, ízes barackot kapunk, Budapestre felszállítva, és a barackos ember is nagyon boldog, hogy nem csak cefrébe szórhatja a barackot, bár tegyük hozzá, az se rossz vég egy érett sárgabarack számára 🙂
És akkor a végén egy kis piacos programajánló holnapra:
Gyereknap a Hunyadi téri paicon.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mi lesz a gyerekkel nyáron?

Fótó innen

A hétfői posztomhoz, amit a saját gyerekkorom nyarairól írtam, érkezett egy komment, amin azért nem lenne szabad csak úgy túllépni: “annyira vegtelen igazsagtalan ez a taboros duma, van jo par csalad a vilagon, ahol dolgoznia kell a szuloknek, es nem, nincs nagymama kertje hosszu hetekre”.
Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
Kategóriák
Egyéb kategória

Hosszú nyári nap

Rohannak a napok! Kinézek a szoba ablakán, mert már egy órája hallom, ahogy két kislány pusmog az ablakunk alatt, közben néha felnevetnek. Ülnek az árok szélén és beszélgetnek. Eljött a dél is, azt hittem majd ebédelni hazamennek, de nem, azóta is itt vannak, most éppen egy kalapnyi hársvirágot szedtek, abból tűzik egymás hajába a virágokat.
Egyikük, a szőke, váltig állítja, hogy ha hársvirággal mosunk hajat, szőkébb lesz tőle a hajunk. Undok dolog lenne kikiabálni az ablakon, hogy az a kamilla, még lebuknék, hogy hallgatózom 🙂
Emlékszem, gyerekkoromban nekem is olyan hosszúnak tűntek a nyarak. Lelassult minden, magamban lehettem a gondolataimmal, és ha már nagyon nem bírtam tovább, hát bekopogtam a szomszédba a barátnőmért. Nagyanyám nem akart nekem mindig programot csinálni, hagyta, hogy megcsináljam magamnak. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy valamiért kényszert érzünk arra, hogy a gyereknek folyamatosan valamilyen szórakoztató élményt találjunk.
Olyan, hogy csak úgy elvan a kertben naphosszat, és “unatkozik”, az már szinte elképzelhetetlen. Óvoda, aztán napközis tábor, utána nagymama strandra hordja, majd közös nyaralás, és hipp-hopp, már itt is a szeptember.
Ehhez képest engem júniusban levittek nagyanyámhoz, ahol a délelőttjeim azzal teltek, hogy kiskéssel vékonyra metéltem az orgonabokor leveleit, majd liliomlevélbe töltöttem, amit útifűvel kötöttem meg. Ez volt a töltött káposzta, egy nap alatt elkészült belőle legalább száz. A tyúkok határozottan szerették.
De volt olyan nap, amikor a barátnőmmel egy egész napig próbáltuk repülni tanítani a csirkéket: nagyanyám nem örült annyira, de szerintem a csirkék se. Aztán egy egész hétig rajzoltunk terveket arra, hogyan fogjuk a kisház fáskamráját átalakítani cukrászda-állatorvosi rendelő komplexummá, mert arról nem tudtunk dönteni, hogy a hasunkat, vagy az állatokat szeretjük-e jobban.
Gyönyörű nyakláncokat fűztünk kecskerágóból, hozzá illő karpereccel, de a fiúk eltépték az utcában, úgyhogy sírva rohantam haza. Nagyanyám meg jól leszidott, miért állok szóba utcagyerekekkel. Végül is utcagyerekek voltak, ott laktak mind a mi utcánkban. De nem mindig voltunk rosszban a fiúkkal, hiszen ők tudták a legjobban felduzzasztani a patakot, így akár térdig is ért benne a jéghideg víz, akkor már lehetett pancsolni. Fogtunk ott pici halakat, amit reggelre megevett a macska a lavórból, amiben hatalmas pontyokká szándékoztuk őket nevelni, de próbálkoztunk ebihalak tenyésztésével is, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Persze hetente egyszer engem is elkapott a búsulás, hogy mikor jönnek már a szüleim, vagy mikor megyünk már strandra. Ilyenkor nagyanyám összekapta magát, és elvitt a közeli strandra vonattal. Utólag mindig megbántam, hogy kisírtam magamnak ezt a programot: hetven körüli öregasszonyokkal ülni egy meleg vizes medencében, és azt hallgatni, hogy ki mit főz a jövő héten (zöldpaszuly levest, mi mást?) nem volt annyira szórakoztató, mint otthon lenni a kertben.
Megfogadtam, hagyni fogom a gyereket unatkozni. És akkor még az Alma együttes se fog szólni, úgy jobban beindul a fantázia, igaz arra most se lehet panaszom…

Kategóriák
Egyéb kategória

Tudod mit csinálnék igazán?

Hetek óta tervezgetjük, hogy mit is csinálunk majd, ha hazaérkezik a barátnőm. Beülünk borozgatni valahova, elmegyünk vacsorázni, beszélgetünk egy jót. Kimegyek elé a reptérre, annyira régen láttam, jó lesz átélni azt a pillanatot, amikor kinyílik az ajtó és ott áll majd a csomagokkal megrakott kézikocsival, fülig érő szájjal. Talán viszek Túró Rudit. Tíz év után egyáltalán nem ciki. Vinnék kemény, savanyúcukrot is, de nem lehet már kapni azt, amit annyira szerettünk. Kőkemény volt, benne egy-két levegőbuborékkal, aminek a széle gyakran felsértette a szájpadlásunkat.
Aztán egyik este rámcsörög, és azt mondja: Tudod mit csinálnék igazán? Marhapörköltöt tunkolnék lábosból, miközben a kanapén ücsörgünk, a lábunk az asztalon pihent, és megosztozunk az edényen.
De rég volt, talán húsz éve, de lehet, hogy még régebben. Azok a lusta szombatok, amikor csak ültünk otthon, és hosszasan kibeszélve minden apró részletét, hétről-hétre megváltottuk a világot.
Egészen pontosan tudtuk, hogy mi fog majd történni, mikor, és kivel. Nekem pl. 28 éves koromban kellett volna gyereket szülnöm, de az élet úgy hozta, hogy csak előtte két évvel szerettem bele a férjembe, és még egyáltalán nem éreztünk vágyat egy gyerekre.
A barátnőm Bécsben kívánta leélni az életét, mert Bécs az Európa. Érted? Igazi Európa, de azért mégis közel van, ha esetleg valamiért haza kéne ugrani. Ehhez képest Ausztrália lett a dologból, ami ugye nem Európa, akárhogy is nézzük.
Kiderült, Ausztráliában a pörkölt se olyan. Akármit csinál az ember, viszi magával a füstölt szalonnáról az álmokat, mert szalonnát nem lehet, becsempészi a magyar paprikát, megveszi kint a legjobb füstült bacont, abból soha nem lesz igazi pörkölt. Valahogy még a hús is más, el tudod ezt képzelni? Jobb, az igaz, de pörkölt nem lesz belőle soha. Olyan illatos, vörösborszagú pörkölt, tarhonyával és uborkasalátával.
Megfőztem a pörköltöt, bekevertem az uborkasalátát, végignyúltunk a kanapén, és tunkoltunk.
Végig tunkoltuk az Indul a bakterházat, aztán a Hair-t. Újra tizenhat évesek voltunk.
Jó volt, puha, és vörösborszagú.