Évek óta vágyom gyönyörű kuglóf formákra, de valahogy mindig akadt fontosabb dolog, amit meg kellett venni a konyhába. Pedig szeretünk délutánonként nagymama-nagypapa módjára teázni, néha enni hozzá néhány falatot, különösen Dávidnak volt fontos eddig az uzsonna, mindig farkas éhesen jött haza az oviból, pedig állítólag kaptak enni odabent. 🙂
Na persze nem annyira komoly történet ez, hófehér, kikeményített abroszt nem terítek az asztalra természetesen, de leülünk hozzá, megbeszéljük hogyan telt a nap.
Erről jut eszembe, nálunk is eljött az a nap, amikor a mi újság az óvodában című kérdésre azt a választ kaptuk rendszerint, hogy semmi. Mit csináltatok ma? Semmit. Mit játszattatok ma? Semmit. Mi volt az ebéd? Paradicsom leves.
Néha bejön, ha felteszem a két varázs kérdést, de nem akarom teljesen elcsépelni: mi volt ma a legjobb, ami veled történt, és mi volt ma a legrosszabb, ami veled történt? Erre azért szokott egy rövidke kis beszámoló születni, de félbeszakítani nem kell a hossza miatt, az biztos.
Kíváncsi lennék, hogy lehet úgy kérdezni a gyereket, hogy tényleg el is mesélje mi történt vele nap közben, mert valóban érdekel/ne, de nagyon ritkán kapok csak kimerítő választ.
Abban bízok, hogy ahogy nő, egyre természetesebb lesz neki, hogy mi minden nap sokat beszélgetünk, és majd ő is mesél.
Hogy lett ebből kuglóf forma?
Úgy, hogy a jó beszélgetésekhez nem csak jó, de szép harapnivaló is kell!
Úgyhogy elmentem a Kooktába, és megvettem ezt a csodát. Bevallom, ideig még csak hasonlóm se volt itthon, csak egy vékony bádog kuglóf formám. Hát ez más. Már a fogása is csodálatos, a súlya pedig igazán meglepő. Nehéz, vastag, van benne anyag rendesen, nem is tapad bele a tészta a sűrű barázdák legapróbbikba se. Olyat választottam, amiben három különböző forma van egyben, mert szívem szerint vennék vagy húsz ilyet, persze utána valami titkos helyen dugdosnám, és csak mindig egyet vinnék be a konyhába, Gábor nehogy szív rohamot kapjon. Szinte biztos vagyok benne, hogy sok időnek kéne eltelnie, mire észrevenné, hogy mintha többféle kuglóf formában készülnének a sütemények. A pasik ilyesmiben nem jók, a mi legnagyobb szerencsénkre!
Ma este lesz a nagy beavatás, receptet holnapra ígérek, szorítsatok, hogy sikerüljön!
23 hozzászólás a(z) “Egyik konyhai álmom kipipálva, és egy kínzó gyereknevelési kérdés” című bejegyzéshez
"Abban bízok, hogy ahogy nő, egyre természetesebb lesz neki, hogy mi minden nap sokat beszélgetünk, és majd ő is mesél."
Aha, én is ebben bízok – már több, mint 20 éve. 🙂
(De azt hiszem, azért nincs ok aggodalomra, az igazán lényeges dolgok azért "átjönnek", persze nem mindig szavakkal. ) 🙂
Művészien szép a kuglófforma!
A gyereknevelési kérdésről tényleg csak annyit, mert a lényeget már megírta előttem az egyik Névtelen, hogy Vekerdy tanár úr is arra alapozta ezt a véleményét, tehát hogy a gyerek már a nap végén szabadulni akar az oviból, hát akkor minek akarod Te még akár csak a gondolat szintjén is visszavinni oda, hogy készült anno egy felmérés az ovisok körében. Azt kérdezték tőlük, mi a legjobb dolog az oviban. És döbbenetes módon a gyerekek nagy többsége, még azok is, akik pedig szerettek oviba járni, azt mondták: az, hogy délután anyu jön értem!
Ez nem azért van, mert a gyerek ki nem állhatja az ovit, bár biztosan előfordul ilyen is, hanem egyszerűen az egész napi "anyamegvonás" után kicsit olyan Télapó-váró hangulat vesz erőt rajta, mire Te megérkezel, addigra meg már be is van zsongva.
Tudom, a legtöbb gyereknevelési könyv azt tanácsolja, hogy kérdezzük a gyereket, hadd lássa, hogy érdeklődünk az ő kis élete iránt. Ez igaz is. De ha nem vevő rá, akkor ne ilyen direkt kérdésekkel érdeklődjünk.
Neked ott van a sütés-főzés-terítés, ami kiváló alkalmakat termet arra, hogy mégis kihúzz valami értelmeset a gyerekből, pl. "Nézd, én ezt így csinálom. Ízlik? És az oviban is kaptok ilyen finomat? Megfőzöd ezt majd játékiból az oviban is? Van hozzá minden a babakonyhában? Stb."
Szóval a gyereknevelés legalább annyira kreatív elfoglaltság, mint a gasztronómia…:)
Sok sikert az oldalhoz!
Nálunk is ez a helyzet. Ha kérdezek, hogy mi történt, a válasz: semmi. És: ne kérdezd már folyton, anya, hogy mi történt. Aztán rájöttem, hogy fürdés és esti mese olvasás közben bezzeg megered a nyelvük. Akkor mindent elmesélnek önszántukból. Sokszor a mese végéig sem jutunk el… :-)Olyankor mindent ki lehet szedni belőlük.
A kérdezéssel kapcsolatban nekem az a tapasztalatom, hogy a főbb eseményeket meg tudhatod az óvónőtől (hova mentek ma kirándulni, milyen foglalkozás volt aznap kik körül volt balhé). És ezekkel a nagy eseményekkel kapcsolatban kérdezhetsz rá,részletekre pl hogy az ő rajzán volt-e ez vagy az, a verekedésbe benne volt-e az XY és ki volt a párja a sorban. Eleinte kezdheted eldöntendő kérdésekkel. Barchoba:)
a beszelj ugy… konyv az tenyleg jo
na es kepzeld el, milyen jo dolgod van, a baratnom ferje minden ilyen aprosagot eszrevesz, az milyen nehez elet lehet?:)
A gyerektémához nem tudok hozzászólni, de a kuglófformád gyönyörűűű !!! :))
Én is elfogadnék egy ilyet…hm, majd írok a jézuskának és a kockásfülű nyúlnak, valamelyik csak kiszállítja előbb-utóbb. Legalábbis majd a férjnek azt mondom, hogy ők hozták, én aztán nem adnék ilyenért pénzt… :))
Piszkéhez hasonlóan (huszon évvel ezelőtt) a két nagyobbik fiam arra a kérdésre hogy mi volt az óvodában ? Menetrendszerűen azt válaszolták:
– Sok játék , és kispajtás. 🙂
Most viszont felnőttként szívesen mesélnek a munkahelyi történésekről.
Kedves Eszter!
Érdekeset hallottam erről Vekerdy bácsitól:
a gyerekek nagy részét ha megkérdezzük hogy mi a legjobb az óvodában, azt válaszolja, hogy amikor anya értem jön.
azzal hogy délután az oviról kérdezgetjük mintegy visszaröpítjük őt oda, míg ő Velünk szeretne már lenni, és még képzeletben sem az óvodában.
másik, hogy ilyen korban még nem mindig tudják elmesélni azokat a dolgokat amik történnek velük. de imádják hallgatni. a legjobb esti mese kisovisoknak amikor elmeséled a napját, de úgy mintha egy nyuszi (bármi) lenne a főszereplő. nálunk a középsőnél aktuális most 🙂
a kuglófformád gyönyörű!
Köszönöm a könyvajánlót, megveszem!
Úgy látom, ahány gyerek, annyi szokás 🙂
Természetesen szokta hallani Dávid, hogy mi beszélgetünk egymással, sőt, néha úgy érzem, ő jobban emlékszik az én gyerekkoroma, mint saját magam :-I
Mammka, igen, van "valódi boltjuk is a Pozsonyi úton a 1137 Budapest, Pozsonyi út 16-ban.
A web boltban vetted,vagy van nekik rendes is? Nem ismertem eddig őket.:(
Azt tapasztaltam,hogy kell egy kis időt hagyni az ovi,suli után,hogy szusszanjanak,aztán szép óvatosan becserkészni őket.A kérdezést utálják.Kicsinek is,de nagynak még inkább.
Talán kérdezés helyett,ha valóban te kezdesz el mesélni,akkor ő is bekapcsolódik az övével.
Nagykorukban általában éjjel ered meg a nyelvük :), de ki szoktam várni,mert különben sosem tudok meg róluk semmit.
A sütiforma álom!
Nálunk örök vicc, sose unják meg:
Mi volt az iskolában?
Háát, a tanítónéni meg a gyerekek…
De a konkrétabb kérdésekre szívesen válaszolnak, mindig az ebéd csépelésével szokták kezdeni…
Egyik fiunk nekünk is ilyen… a másikból ömlik az áradozás. Reménykedek hogy idővel változik valamennyit de a személyiségtipuson amúgy sem sokat lehet….
Kuglófformád gyönyörűűű!!! Nekem volt egy ehhez hasonló Wiltonos formám mini kuglófok 12 rdb egy tepsin és tovább kellett adjam, mert egy centivel nagyobb volt mint a sütőm! Az is egy komoly darab volt jó súlyos mi tagadás megsirattam…
Szerintem a beszél vagy nem beszél kevésbé korfüggő. Nálunk mindkét gyerek mesél. Olyan részletességgel, hogy még azt is tudom, kinek tört ki a ceruzája hegye óra alatt. A nagy (ő ma 17 éves) egy időben kevesebbet mesélt. De az tény, hogy nem akkor mesélnek, amikor leülünk egy kis délutáni sziesztára. Amikor épp kedvük van, mondják. Ha épp nem tudom meghallgatni, akkor később juszt se mondják el.
Lehet, hogy azért közlékenyebbek a fiaim, mert magam is sok iskolai dolgot osztok meg velük, mert én pedagógus vagyok. Így aztán nagyjából közös a téma.
Az én gyerekeim nagyon beszédesek, de nem is járnak oviba…
Csak eszembe jutott, hogy te el szoktad neki mesélni, mit csináltál napközben? Vagy legalább hallja, ahogy a férjeddel elmondjátok egymásnak, mi volt aznap?
Szoktál neki mesélni sokat a saját gyerekkorodról?
Ez a forma tömör gyönyör!!!!!! Várom a receptet is hozzá.
Az oviról meg annyit, hogy két fiam, kétféle e-tekintetben. A nagy kilépve az oviból csak mondja, mondja, lelőni nem lehet. A kicsi meg soha semmit nem mesél, hiába kérdezem.
Az okosok azt mondják, hogy kérdezzünk célirányosan, ne csak általánosan, hogy mi történt ma. Pl. mi volt a reggeli? Kivel játszottál? Volt ma verekedés? Mit rajzoltál ma? Szóval valahogy így.
Egy könyvet ajánlanék, ha még nem ismered:
Faber, Adele – Mazlish, Elaine:
Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Egyébként ebben a korban ez még így megy, főleg fiúknál.
Zsanett
Juli unokám mondja mindig ezt , ha az oviról kérdezzük. Nem csinált semmit, nem játszott semmit, nem főztek semmit.
Szerintem azt jelenti, hogy nem igazán szeret az óvodában.
Ne add fel, ahogy nőnek változik a dolog. És ha megszokja, hogy érdekel mi történt vele, magától elmondja.
Csak úgy mellékesen, beszélgetve.
Nem akarlak elkeseríteni, de ebben a korban mér egész kommunikatívak. 10 év múlva nagyon örülsz majd, ha legalább nagyjából tudod hol és kikkel tölti az idejét.
Persze a mostani rengeteg szájtépésünk akkorra érik be. Most alapozzuk meg, hogy akkor majd legyen valami olyan alap értékrendje, amit a haveri kör se tud teljesen felülírni.
Na szorítok, hogy minden jól sikerüljön! Kellene nekem is jó kis recept, aztán jöhet a forma (ez még nekem sincs,csak a vágyódás a kuglóf után). Ez jó választásnak tűnik, mert nem egy nagy, hanem több kisebb kuglófod lesz! Arra az esetre, ha nem fogyna el azonnal az egész, talán így gusztusosabb várakoztatni őket – egészben. Információ-szerzéshez talán azt javasolnám, hogy te készülj fel kérdésekkel, vagy beszélgetés-indító megállapításokkal (pl. ma is fociztatok?, ma mit kellett rajzolni?, nem fáztál a játszótéren?, de jó kis autót vitt be Peti! … stb), talán megered a nyelve! 🙂
Ez a forma vas?
Ööö ezt akár én is írhattam volna. Majd visszanézek érkezik-e válasz a kérdésre, mert hasonlókkal küzdök. :S
A kuglófforma gyönyörű, és bizony a férfiak ehheznem sokat vakkantanak, és bizony velem is megesik, hogy dugdosom a vásárolt holmit, majd apránként "beadagolom".
Sok sikert! A kuglófhoz és a gyerkőcbeszéltetéshez is!
Hú de gyönyörű tényleg!
Gyerekem még nincs, de pont most olvastam erről valahol, hogy mindig fihgyelni kell rá, aztán egyszer csak el kezd mesélni. Ez gondolom nem vígasz, ha nem tudod mit csinál napközben.
Köszönöm a könyvajánlót, megveszem!Úgy látom, ahány gyerek, annyi szokás :-)Természetesen szokta hallani Dávid, hogy mi beszélgetünk egymással, sőt, néha úgy érzem, ő jobban emlékszik az én gyerekkoroma, mint saját magam :-IMammka, igen, van "valódi boltjuk is a Pozsonyi úton a 1137 Budapest, Pozsonyi út 16-ban.