Szombaton Erdőbényén az egyik legizgalmasabb programnak Pelle László párlat kurzusa ígérkezik. Viharos a kapcsolatom a Pelle párlatokkal, bevallom, tavasszal hallottam róluk először, sőt kóstoltam is párat Csite Norbi jóvoltából. Nem éreztem magam különösebben pálinkaivónak, de akkor azt mondtam, hogy húha! ez valami, ilyet még nem ittam!
Vettünk is egy palackkal otthonra, hogy majd a vendégeinket kínáljuk vele, de szépen elkopott anélkül, hogy bárkinek adtunk volna belőle 🙂 Aztán egy nyári napon Lila Fügével épp egy bortanfolyamon mutatkoztunk be a csoporttársainknak, amikor a padsor végén felállt egy fiatalember, és azt mondta, hogy Pelle László vagyok…
Laci hétköznap egy nagy multinacionális bank egyik vezetője, civilben pálinkát főz, és bort készít Mádon.
Rögtön oldalba löktem Dórát, hogy figyeljen. Szerencsére másnap késett az előadó, és Laci abban az egy órában tartott egy rögtönzött párlat „bevezetést”. Szombaton aki el tud jönni Erdőbényére, meghallgathatja, amit én már tudok: a jó pálinka maga a gyümölcs!
Lacival beszélgettem pálinkáról, karrierről, gyümölcsről, és arról, hogy miért érdemes Erdőbényére jönni szombaton.
Hogy kerültél Hegyaljára?
Az első lökést Hegyalja felé az adta, hogy sokat éltem külföldön, Lengyelországban, Csehországban, Szingapurban, Angliában. De akárhol is éltem, az éttermekben mindig megnéztem a borlapot. Azt vettem észre, hogy tokaji mindig van rajta. Ekkor éreztem először úgy, hogy erre a borra külön is érdemes odafigyelni, ha a világon mindenhol ismerik, akkor az biztosan valami különleges dolog lehet!
Alkonyi László Borbarát című lapján nőttem fel, mint a jó borok barátja. Alkonyi Laciról tudni kell, hogy Tokaj-Hegyalja szerelmese, olyan gyönyörűen ír a borvidékről, hogy az is oda vágyik, aki soha nem járt a környéken. Olvastam a Borbarátot és a Tokaj c. könyvet, aztán találkoztam Alkonyi Lacival, és láttam, hogy Hegyalján valóban megvan a bor és a szőlő iránti tisztelet, szeretet, több száz éves régi dűlők vannak még most is, nem ipari termelés.
A gyerekkori emlékek, a tokaji bor a külföldi borlapokon, és Alkonyi hatása olyan mély benyomást tett rám, hogy úgy éreztem, ha valaha egy kicsit is borral szeretnék foglakozni, akkor ezt csakis Tokaj-Hegyalján fogom tenni.
Egy szép májusi napon elmentünk a feleségemmel Mádra, és a gyönyörű napsütésben végigsétáltunk a falun. Akkor láttam milyen gyönyörű a falu, milyen szeretettel és szakértelemmel művelik az emberek a szőlőiket, így vettünk mi is egy területet. Nem egyszerre épült fel a birtok, a ház, amit akkor vettem még mindig nincs kész igazán, de minden évben teszünk hozzá valamit, csakúgy, mint a birtokhoz.
Akkor nem lesz karrierváltás? Nem lesz a banki íróasztal lecserélve a pincére?
Egészen biztos, hogy nem. Ez egy hobbi, egy szerelem. Én egy igazi nyüzsgő ember vagyok. Biztosan jólesne két-három hónap nyugalom, amikor megpihennék, de utána nem tudnék mit kezdeni magammal, elkezdenék unatkozni, az biztos. Amikor elkezdtem pálinkákat készíteni, akkor is sokan kérdezték, hogy mikor lesz pálinkafőzőm. Mondtam, hogy soha.
De lett!
Van egy miskolci társam, aki Bükkaranyoson kezdett bele a vállalkozásába, és amikor hallotta, hogy én Nyékládházán lakom, megkeresett. Természetesen nagyon szívesen leülök az üst mellé, és tekergetem a szelepeket, de azt, hogy napi tizennyolc órában üljek a pálinkafőzőben, és főzzem mások pálinkáját is, hogy meg tudjak élni belőle, az nekem sok. Vagy inkább kevés, attól függ honnan nézzük.
Egy barátom, aki a termékeim arculatát tervezte, azt mondja, hogy azért lett szőlőbirtokom, hogy valami kreatív dologgal kiemelkedjek a multis életemből. Hogy legyen valami hozzám köthető, valami, amit rólam neveznek el. Igaza van.
A legjobb érzés azt látni, amikor az emberek megkóstolnak egy jó pálinkát, amibe jó gyümölcsöt raktam, ami pont a megfelelő időpontban lett leszedve, igényesen kimagoztam, megerjesztettem, jól lefőztem. Akkor az első kortynál elmosolyodnak, és azt mondják, hogy Úristen, ilyen pálinkát még nem ittam! Ez az a pillanat, amiért azt mondom, hogy ez egy misszió.
Értik az emberek, hogy miért kerül a pálinka annyiba amennyibe?
Azok, akik egy pálinkafesztiválra eljönnek, ők általában értik. Egy 3000 forintos bornál is sokan prüszkölnek az árra, de a pálinkánál ez hatványozottan igaz sajnos, mert mindenkinek az van az emlékeiben, hogy a pálinka nem más, mint a kármentés egy fajtája. Olyan főzdébe tudták csak elvinni a gyümölcsöt, ahol a főzdés nem abban volt érdekelt, hogy minél jobb pálinkát főzzön, hanem hogy minél többet mutasson az óra. Az Agárdi pálinkafőző nagyon sokat tett azért, hogy luxustermék legyen a pálinka.
Nekünk birsből pl. nem terem annyi, hogy ötven üvegnél több pálinkát főzzünk le belőle, ezért vásárolom a birset. Tavaly kérdeztem a nénit, hogy mi a helyezet a terméssel, azt válaszolta, hogy sokat levert az eső, de nem baj, mert azt konténerbe szedik, és odaadják a pálinkásoknak. Nekünk ezért készül a pálinkánk étkezési gyümölcsből, mindig azt mondom, hogy lekvárnak kell. Nem hűtőházban érettből, és nem is a földre hullott gyümölcsből, amiről azt gondolják sokan, hogy jó lesz az pálinkának. Ezért sokszor ki kell érte fizetni az export árat, de úgy érzem, és szerencsére ezzel azok is egyetértenek, akik kóstolják a pálinkáimat, hogy nagyon megéri.
Nagy a konkurencia?
Nincs konkurencia! Ez egy misszió, mert az embereknek el kell mondani, meg kell mutatni, hogy tudják, milyen is tud lenni egy igazi pálinka. Milyen az, amikor a gyümölcs köszön vissza a pohárból.
A pálinka 85%-a a gyümölcs minősége, a termőhely, a szüret időpontja, a gyors, oxidációmentes feldolgozás. Ehhez tesz hozzá 15%-ot a jó párlatmester, de sokkal többet el is vehet belőle, ha nem végzi jól a munkáját. Az erjesztés technológiája, vagyis a reduktív, irányított erjesztés nagyon drága, ugyanis hűteni kell. Nyáron a kajszit 32 fokban szüreteljük, de azonnal le kell hűteni 17-re.
Ha évente 30-40 embernek ezt elmondom, és ők már így állnak neki a pálinkafőzésnek, az már jó.
Természetesen nekem se mindegy, hogy a polcról a Pelle párlatot emelik le, vagy egy másikat, de eddig nem volt probléma az értékesítéssel, ha csak az nem, hogy nem tart ki a mennyiség a következő idényig.
Melyik a kedvenc pálinkád?
A sárgamuskotály szőlőből készült, és van egy új kedvenc a tokaji alapborból főzött párlat. Korai furmintot szüreteltünk. Nem elrontott bort főztünk ki borpárlatnak, hanem kifejezetten ezért szedtük le a furmintot.
Létezik pálinkában terroir?
Nem. Nem jelennek meg azok az apró kis különlegességek, amik egy dűlőből szüretelt szőlőből készült borban megjelennek. Viszont a gyümölcs minősége és fajtája nagyon ott van a pálinkában. Van, aki azt mondja, hogy a kecskeméti barack a legjobb, én azt mondom, hogy a gönci. Végül is, ez már terroir, ha nem is olyan szűken vett terroir, mint ahogy a szőlőknél szokás. De évjárat, az létezik, én készítek évjáratos pálinkákat is.
Akkor érdemes elrakni a jó évjáratot pálinkából?
Igen, de például a vilmoskörte és a sárgamuskotály nagyon érzékeny az oxidációra, vagyis idővel veszt a gyümölcsösségéből, az illatosságából.
A pálinka nem húzós, zúzós, kaparós, hanem illatos.
Miért jöjjenek el a te előadásodra Erdőbényére?
Erdőbényének a szellemiségével megegyező, vagyis a kézműves szellemiséggel megegyező termékeket fognak kóstolni. Még ha nem is kézzel magozzuk a barackot, a 130 üveg szederpálinkámhoz nem indítják be az offszet gépet, azt kézzel szitázzák le, és az idei szederpálinkánk Olaszliszka és Erdőbénye határáról lett szüretelve.
És Erdőbénye egy jó hely, jöjjön mindenki!
| Párlat kurzus Pelle Lászlóval (Pelle Párlat) 10h, 13h, 17h-tól. Részvétel előzetes jelentkezés alapján! |
5 hozzászólás a(z) “Kóstoltatok igazi pálinkát? Nem biztos!” című bejegyzéshez
Köszönöm a válaszokat a kukoricára. Magot mi is tudunk szerezni, úgyhogy valószínűleg az lesz… 🙂
Ezek a válaszok jöttek kukoricára:
Az én gyerekkoromban nem volt elkülönítve az emberi fogyasztásra alkalmas csöves takarmánykukorica. Abból főztünk magunknak, amit amúgy az állatok takarmányozására vetettek. Ehhez már késő van, a takarmánykukorica csak nagyon zsenge korában fő meg annyira, hogy meg lehessen enni. Olyan július végén kb. És nagyon hosszú ideig kell főzni.
#
gyerekkoromban mi is csak azt ettük, úri huncutság volt akkoriban a csemege:) viszont nem tudok olyan helyet, ahol lefagyasztanák a takarmány kukoricát, mostanra meg már messze van a zsengétől
#
mi is mindig a határból loptuk 🙂 és féltünk, nehogy jöjjön a csősz 😀
#
bármelyik közeli TSz-t érdemes megkérdezni, mert általában ahol tehetik, termelnek a saját állataiknak. Egyébként bármelxik kukorica alkalmas emberi fogyasztásra, csak az nem mindegy, mikor szedik le… ilyenkor már csak a szilázsnak való van lábon. 🙂 Jövőre, magot tudok szerezni, ha kell 🙂
#
Lelőhelyet én sem tudok, de nálunk késő őszi-téli mulatság volt a morzsolt főtt kukorica, szigorúan bögréből fogyasztva, cukorral (vagy eleve édes szirupban főtt?)
Szép emlékek…:-)
Sajnos nem tudok ilyet, de felteszem a kérdést a Fűszeres Facebook csoportjában, hátha ott tud valaki válaszolni.
Kedves Eszter és blog olvasók!
Gyakori olvasója vagyok a blogodnak, viszont még sohasem szóltam hozzá. Előre is elnézést kérek, hogy offtopic témában szólok hozzá.
Nos a kérdésem az lenne, hogy tudtok-e helyet ahol emberi fogyasztásra alkalmas csöves takarmánykukoricát lehetne venni?
Az ok egyszerű, amiért ezt keresem. Nagymamám gyermekkorának kedves emléke a nem édes takarmánykukorica főzve való fogyasztása, annyira hogy nem is igazán kedveli a csemegekukoricát.
Köszönöm az ötleteket előre is!
Ez milyen szép történet.
medvedr