Ha egyszer egy üzlet beindul… Ma reggel is, hagymás bagel, vagyis jó jiddis szóval élve beigel volt a család reggelije, férjem kívánsága szerint. Ugyanúgy készül, mint az előző, csak a formázásnál hagymakarikák kerülnek bele. A bagel törte 1683-ban Bécsben kezdődik, ahol a helyi pék köszönetet akart mondani a lengyel királynak, amiért az megóvta a vidéki rokonait a török betolakodóktól. Készített egy lovagló-kengyel alakú péksüteményt, amellyel megemlékezett a király kedvenc időtöltéséről a lovaglásról. A bagel népszerűsége Lengyelországban lett igazán nagy, amikor elkezdték vajúdó nőknek ajándékozni a nagy tápanyagtartalma miatt. Később a nők a gyermekeiknek adták tovább, mert könnyű volt megfogni, és a kicsik szerették rágni édeskés íze miatt a fogzás idején. A Bagel útja Oroszországba vezetett bubliki néven, ahol spárgára fűzve árulták, és mint oly gyakran a kerek dolgokat, ezt is szerencsehozó tulajdonsággal ruházták fel, valóságos varázs süteményként tekintettek rá.A kelet-európai zsidó bevándorlók vitték az Egyesült Államokba, ahonnan a Bagel elindult világhódító körútjára. 1910 és 1915 között már 300 iparos élt Bagel sütésből New York-ban. Eleinte a Bagelt tálcákról, botra fűzve árusították mindenféle töltelék nélkül.
A Bagelt „ipari” körülmények között a hatvanas évek óta gyártják, amikor is Dan Thompson feltalálta azt a gépet, amely dagasztás után rögtön főzi a süteményt, majd süti, és utána csomagolja. Ez a gép már 2100 Bagelt tudott óránként sütni. Na ilyen tempóban még nekem nem megy, de alakul a dolog, alakul… Látom másoknak is rögtön a begel jutott eszébe a reggeli szó hallatán, itt és itt is. Egy időben szerettünk volna nyitni egy helyet a barátnőmmel, ami Bagel Műhely névre hallgatott volna, de sajnos nem találtunk mecénást. Ez úton üzenem azoknak, akik szerint egy ilyen műintézmény nem élne meg Budapesten, hogy jó, valódi bagelre igenis igény van!