Az utóbbi hetekben Lila Fügével végigjártuk a budapesti piacok nagy részét, és megírtuk mit tapasztaltunk.Csepeli és Bosnyák téri piac
Sirató a régi csarnokokért (Hold utcai csarnok, Klauzál téri csarnok, Batthány téri csarnok, Hunyadi téri csarnok)
Fővám téri nagycsarnok, 12. kerületi biopiac
Garay téri csarnok és a Kolosy téri piac
Újpesti piac és a Fehérvári úti csarnok
Fény utcai piac és a Lehel
Ma lesz az utolsó része a sorozatnak, a szombati piacokkal: Hunyadi tér, Komjádi uszoda előtti piac, stb.
Közben sokszor jött szóba a piac mint intézmény máshol is: Norbi teljesen ki van akadva azon, megjegyzem jogosan, hogy hatalmas sorok kígyóznak a nagybani piac előtt, így nem csoda, ha minden piacon szinte ugyanaz a választék, szinte alig valahol lehet valódi háztáji, jó minőségű árut kapni. Félünk a külföldi “agyonkezelt” zöldségektől, de sajnos a magyar áru is ugyanilyen rossz, azért, mert hatalmas betűkkel hirdetik hogy magyar, attól még fóliából jön, vagy agyonpermetezett íztelen vacak.
Persze mi vásárlók vagyunk a hibásak, mert bár szeretnénk a jót, de se többet fizetni, se messze elmenni nincs kedvünk érte, megjegyzem este hatkor, munka után érthető választás a hipermarket, nincs jogom ezért senkit elítélni, én is szoktam ott vásárolni.
Le kell írni, hogy a piacok megszűnése nem csak magyar sajátosság, mindenhol hasonló a helyzet, a globalizáció nem kispiac, szombati alkalmi piac barát.
A párizsiak is siratják az 1971-ben bezárt Les Halles-t, de Londonban is rengeteg piac szűnt meg az utóbbi negyven évben, igaz ezek a hatalmas metropoliszok kitermelték a saját kultikus piacaikat is, és Bécsben is az egyik legnagyobb vonzerő a Naschmarkt.
Már csak az hatalmas változást hozna, ha egy-egy piacon belül nem egy kézben fonódna össze mondjuk az összes zöldséges stand, de amíg nem lesz a budapestieknek vastagabb a pénztárcája, és nem erősödik meg az a réteg, akik a pénzükkel szavaznak az árukra, addig ez nem nagyon fog változni sajnos. Pedig igény már ha nem is nagy, de mutatkozik: Csite Norbi remek krumplija hatalmas sláger volt tavaly, idén is alig várjuk, hogy végre ehessünk belőle, de pár napja a facebooken verődtünk össze egy pillanat alatt, és foglaltunk le 400 kiló gönci barackot a Zemplénből. Mi is jól járunk, mert valódi, ízes barackot kapunk, Budapestre felszállítva, és a barackos ember is nagyon boldog, hogy nem csak cefrébe szórhatja a barackot, bár tegyük hozzá, az se rossz vég egy érett sárgabarack számára 🙂
És akkor a végén egy kis piacos programajánló holnapra:
Gyereknap a Hunyadi téri paicon.
19 hozzászólás a(z) “Budapesti piac sirató” című bejegyzéshez
Jeeka, dobnál egy mélt nekem?
Köszi
Remélem Margit néni olvassa, és most nagyon szégyeli magát! 🙂
Én félig a Lehel piacon nőttem fel: a nagypapámnak kendős bódéja volt, kendőt árult a vidéki néniknek. (Volt neki falvédője is a vicces szövegekkel :-))
A Lehel piac sokkal több volt mint zöldség/gyümölcs árusok tere: volt ott minden a viaszosvászon terítőstől a pántlika árusig. Ebből fakadóan közösség is volt: egy szép nagy család. Na, nekem a kaján kívül ez is hiányzik.
PS:
Megjegyzem, gyerekkorom óta fájó pont, hogy nem kaptam piros pántlikát fehér pöttyökkel a Margit (?) nénitől.
Hú, és lehet ilyen rendelésekhez valahogy csatlakozni? én tagja vagyok egy bevásárlókörnek, de a mi termelőink (biogazdák) eláztak, elverte őket a jég, szegényeket, és kétségbe vagyok esve, honnan lesz, barackom, szilvám, paradicsomom?
Eszter, valahogyan be lehet szállni ilyen rendelésekbe?
kár, hogy az óbudait kihagytátok, ott elég izmos az őstermelői vonal.
Zsófi, igen arra gondoltam, amit Eszter írt, hogy az egy dolog, hogy három hetente egyszer elmegyünk a közeli (4 km) pisztrángtelepre, kéthetente a bivalytejből készült termékeket árusító családhoz (2 km), szintén kéthetente a halashoz, hetente a sajtoshoz (1 km), spárgaszezonban a spárgatermelóhöz (8 km) stb. ha az egsézbe belekalkulálom, hogy mennyi időt fordítunk a jövés-menésre, biztos, hogy nem éri meg az egész. Bár most, hogy elkezdtem gondolkodni…a hiper ahol mindezek mellett még vásárolunk 34 km-re van tőlünk -a legközelebbi is 25. Hétköznap boltba szinte alig járok, max. tejért szaladok el egyszer egy héten, a pékárut a pékségben veszem, vagy megsütöm itthon (nagyon kevés kenyeret eszünk) Perzse, hozzá kell tenni, hogy szerencsés vagyok, mert annak ellenére, hogy itt az anyukák amikor a gyerek betölti a 6 hónapot általában visszamennek dolgozni, én itthon "lógathtaom a lábam". Szerencsés vagyok, mert a 30 m2-es kertünkben rengeteg zöldség megterem, és a teraszon is zöldfűszerek sorakoznak. Szerencsés vagyok, emrt most két hétig itt van anyukám, és megtapasztalhatom, milyen az, amikor több, mint félórára elszakadok az imádott gyermekemtől. Sajnos azonban én férjem is reggeltől estig dolgozik, és amúgy tényleg 4-5 körül kelek, hogy el tudjam végezni mindazt amit az egyszem mostmár éjjel sem alvó nyolchónaposommal nem tudok elvégezni (szóval még a macskagyökeres rész is rendben ;-)Mindemellett pedig egyfolytában panaszkodom, hogy mennyi mindenre nincs időm. Egyébként nagyon tetszett amit írtál! 🙂 Sokszor én is így érzek, annak ellenére, hogy nem viszek kóser konyhát.
Én imádom a kispesti, Kossuth téri piacot! nagyon jó áron szép árut lehet vásárolni kedves emberektől.
A mi kerületünkben (XVI.) sajnos irreálisan drága a piac, most fel is újítják, lesz fedett csarnokunk, benne az első budapesti ökopiaccal és gondolom csillagászati árakkal.
Na jó, de eészségesen étkezni ÉS kósert enni, az nem akármi!!!
🙂
Csak azért mosolygok Zsófi kirohanásán, mert ha jól tudom, ő erősen kser konyhát visz, na az pont olyan nehéz Budapesten, mint egészségesen étkezni. 😀
A miskolci piac sem a régi, mióta átépítették, főleg mióta a parkoló építésével még a maradék őstermelőket is elűzték, de a mai napon nagy meglepetésben volt részünk: rég nem látott létszámban jöttek ismét olyan nénikék, mint aki a fotón látható, nagy volt a választék, jó minőségű és csaknem feleannyiba kerül akár a zöldség, akár a gyümölcs, mint a Corában.
Nem állítom, hogy könnyű gyerekkel piacot járni, főleg a pénteki tömegben, de nekem a fentiek miatt többszörösen megéri, ráadásul a gyereknek nagyon tetszik, hogy ő hozza a kaprot a kiskosarában és hogy ő választhatja ki, hogy hol vegyük a meggyet. Igaz, tőlünk csak 10 km-re van a piac.
Nálunk, Miskolc II. ker-ben nincs rendes piac. A Búza tér messze van, közlekedés is drága. Találtam egy jó zöldségest a lakó telepen. gyerek kori kedvenc élményem volt a piacozás. Akkor a belvárosban laktunk.
Eszter,
egy kis olvasnivalo az oceanon tulrol ebben a temaban:
http://www.saveur.com/in_this_issue.jsp?page=1&order=2&subcat=&issueId=201005
Megprobalom majd neked elkuldeni magat az ujsagot is, mert rengeteg szuper foto van benne.
Zsófi, szerintem Gabah arra gondolt, hogy ha beleszámolod az időt, akkor nem éri meg, ezért nem szabad figyelembe venni, nem arra, hogy az idő nem számít.
Nekem is úgy éri meg az ilyen dolgokat beszerezni, hogy valaki hoz a Zemplénből 500 kiló barackot, én is veszek belőle 30-at és befőzőm, egy másik valaki hoz 200 kiló paradicsomot pécsről, abból is veszek, sőt jövő hét csütörtökön közösen autózunk el a bárányért, amit pénteken vacsorázunk meg hat felnőtt és négy gyerek. Természetesen máshogy nem megy. 🙁 De ha majd mi leszünk a született feleségek, akkor másképp nyilatkozom majd 🙂
khm, Gabah, az időfaktort nem szabad figyelembe venni?
hát nekem van egy reggeltől estig dolgozó férjem meg két, 4 év alatti gyerekem. Nekem bizony nem érné meg akárcsak 20 kmt utazni azért, hogy paradicsom szebb legyen, majd újabb 20at másirányba, hogy a csirke tanyasi legyen, majd a harmadikba a házi sajtért (hogy ezeket honnan szedném kóserben, az más kérdés), újabb utazás az 5 szál bio répáért, és már fordulok is, hiszen nem ehetünk bolti tojást, csak Mari néniét Alsóretyezátról. Mindezt úgy, hogy tőlem 2 percre van egy csarnok (ami amúgy kimaradt a felsorolásból, ha jól látom, bár semmivel se jobb a többinél), ellenben a 20 kmes körzetemben a valóságban se tanyasi csirke, se biorépa.
Miközben persze nyilván a balkonládámban turbolyát és avokádót termesztek a 4. emeleten, magam sütöm a kenyeret hajnali 4 és 5 között, majd nekilátok vajat köpülni. Éjfélkor meg macskagyökeret gyűjtök fejen állva a holdfényben…
Komolyan, néha azt érzem, vagy én vagyok a világ szerencsétlene, vagy egyesek egy másik bolygón élnek…
Imádom a piacokat. Sajnos a veresi piac is lehet megszűnik vagy legalább fele méretére csökken 🙁
"se többet fizetni nem hajlandó" -ehhez annyit fűznék hozzá, hogy sajnos igen sokkal többet kell fizetni, amit nem értek. Miért? A hiperben is elég drága, a piacon a nagybanis zöldség is elég drága. miért kell még többet fizetni a jóért? EU-s árak vannak itthon, külföldön mégis jó, vagy jobb minséget tudnak árulni ezért a pénzért. Itthon, ahol a keresetek messze nem érik el az eu-s szintet miért kell a jó minőségért horror árakat kiadni? Miért kerül 300 forintba egy liter tej? Két gyerek reggelire megiszik ennyit. Csak 12.000 huf lenne így a minőségi tej egy hónapra. Sokan sajnos nem tehetik meg ezt. A lakosság többsége jóval szerényebben él…
De kár, hogy vége, imádtam ezt a sorozatot! Jó lenne ha néha vidékre is mnnétek, igaz én pesti vagyok, de nagyon érdekene mi újság máshol.
A piac bizony nem "emberbarát". Eszter, nálunk ugyanez a helyzet. DE! Sokan vásárolnak közvetlenül a termelőtől, akik nagy táblákkal hirdetik "mi van eladó" nem fű alatt, nem feketén!
Utazni kell érte, és olaszék utaznak. A "messzire" menés csak nálunk ejti kétségbe az embereket (nem mellesleg engem is, aki nem vezet, de ez már más -súlyos- tészta). Számolni kell…megéri vajon 20 km-t utazni egy hétre
való zöldségért/gyümölcsért?
FONTOS! Az időfaktort NEM SZABAD! figyelembe venni!
Imádok piacolni, ha külföldön vagyunk, akkor is alapprogram. Nagy fájdalmam, hogy itt Érden iszonyú nagy kihívás a rendes zöldség / gyümölcs beszerzése. Mehetek le Budafokra, de ott, ahogy írod, egy kézben van a fele zöldséges stand, és az összes húsos, illetve korlátozott a választék is. Ha beljebb megyek, akkor a Csarnokba megyek (akkor volt jó dolgom etéren, mikor tizenévvel ezelőttig, úgy harminc évig pár sarokra laktunk onnan), de az sem olyan már, mint régen. Igazából az Ázsia Bolt miatt megyek oda, különben mehetnék akár Budafokra is.
Néha még itt a törökbálinti Cora mellett szokott árulni egy hölgy, saját termést, némi kiegészítéssel, de legalább nem tagadja. Régebben egy férfi is árult mellette, nagy firkás volt, váltig állította, hogy minden saját termés, de persze kiderült, hogy nem.
Egyébként, ami nekem a legnagyobb kihívás, az nem is a háztáji zöldség-gyümölcs beszerzése, hanem a mézé. Tudom, hogy erről is írtatok valamikor, de engem az nem okosított ki eléggé, viszont be vagyok már parázva teljesen azokra az elvileg saját termést áruló bácsikra is, akikkel összefutok időnként.
Szia Eszter,
sajnálom, hogy véget ér a piacos sorozatod! Nekem is nagy kedvenceim a piacok, hiszen finomat csak jó és friss alapanyagból lehet főzni, és a legjobb lelőhely a piac lenne.
Mivel kimaradt a sorozatból én még megemlítenék két piacot a Kossuth téri piacot és a Wekerlei Gutenberg téri piacot. Mindkét helyen találkozhatunk még igazi lelkes kistermelőkkel. A Gutenberg téri piacon kapható a legfinomabb paradicsom ( tényleg olyan ízű , mint gyerekkormban a kertben) Jutka néninél, náluk mindig hosszú sorok állnak, így könnyű őket megtalálni.
Talán még nincs itt az ideje, hogy elsirassuk a piacokat, inkább aki teheti vásároljon, minél több zöldséget, gyümölcsöt a piacokon és felejtse el a hyperek zöldségosztályait.