Fótó innen
A hétfői posztomhoz, amit a saját gyerekkorom nyarairól írtam, érkezett egy komment, amin azért nem lenne szabad csak úgy túllépni: “annyira vegtelen igazsagtalan ez a taboros duma, van jo par csalad a vilagon, ahol dolgoznia kell a szuloknek, es nem, nincs nagymama kertje hosszu hetekre”.
Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
20 hozzászólás a(z) “Mi lesz a gyerekkel nyáron?” című bejegyzéshez
Nekem van egy rossz tapasztalatom a csere üdüléssel kapcsolatban. Kb 12 éve a Nők Lapja hirdetett egy ilyen lehetőséget. 10 éves fiamat egy Komárom megyei vidéki családhoz adtam volna. Párszor beszéltünk előtte telefonon. Belevágtunk az ismeretlenbe. Fiamnak nem volt sok kedve menni. Miskolcról utaztunk Győrbe, onnan busszal Bársonyos faluba. Egy félig kész házban egy roma család fogadott bennünket. Nem tetszettek a körülmények, fogtam a gyereket és a következő busszal visszautaztunk. Közben beszélgettem a falubeliekkel. Ők is olvasták a hirdetést, el voltak ájulva, hogy egy ilyen család üdültet. Tanulság, teljesen látatlanban nem szabad elengedni a gyereket. Lehet pedofil is a nyaraltató. Azért szerveztem volna ezt a nyaralást, hogy ne legyen állandóan otthon a nagymamával. Az iskolás évek alatt a fiam volt sport táborban is. Itt törött kézzel jött haza a Balatonról, nem vitték kórházba a 8 éves gyereket. Az egyházi nyaralások is jól sikerültek. A nagymama, az apa és én is gondoskodtunk a szórakoztatásáról, így teltek el az iskolai szünetek. A mi környékünkön ritka a diák munka. Fiam párszor szórólapozott, fillérekért. Volt olyan, hogy nyugdíjasok happolták el ezt a munkát a fiatalok elől. Jól jött volna egy kis pénz, mert a mai szülők nagy része nem Krőzus és sok a kiadás az egyetemistáknak. A szakmai gyakorlaton a cég nem tud fizetni. Örüljön, hogy tudták fogadni. A mostani szünetek pihenéssel, nyelvvizsgára felkészüléssel telnek el.
A 70-es években még foglalkoztattak diákokat. 13 éves korom óta dolgoztam eladóként, vagy irodai kisegítőként. Jobban szerettem, mint a sulit. Akkor a napközis táborok is jók voltak. A napközit magát rühelltem, de a táborozásról jó emlékeim vannak. A vállalati SZOT gyermek üdülések is csúcsok voltak.
Amikor én voltam még gyerek, akkor 14 évesen, nyolcadik után én dolgoztam egy hónapot.
A férjem annyival egészíti ki, hogy ő egyáltalán nem engedné dolgozni a diákokat ebben a gazdasági helyzetben, amikor sok középkorúnak nincs munkája, egy csomó helyen megcsináltatják diákokkal a munkákat, amire felnőtteket is lehetne alkalmazni.
Ez is igaz, az érme másik oldala.
Majd ha eljuttok odáig,ti is szembesültök azzal a problémával,hogy micsoda marhaság,hogy a gyerek 16 éves koráig nem mehet nyári munkára…Pedig menne.Kitelne idejéből,kedvéből,de senki nem veszi fel,mert nem akarnak büntetést fizetni.Akkor lesz majd csak hosszú a nyár! Szülőkkel menni már nem akkora buli,11 hétig lógni meg szintén nem,zsebpénz kellene,stb.Kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond.Boldog idők,amikor az volt a legnagyobb gondom,hogyan helyezzem el az óvódásaimat!
Szarvason idén csak 2 turnus lesz…
Nálunk szerencse, hogy inkább az a gond, nem jut el mindenhová a gyerek.
Apja, anyósom, nagynéni, 2 hét Szarvas, velem is egy hét, nulladikos tábor. Kész, vége a szünetnek.
Idén már én is belekóstoltam a rettentő hosszú nyári szünetebe…. Most néztem meg, 11 hét 🙂 :O Ami a gyereknek jó. Ennyi szabadságom nincs is. Így lesz egy kevés tábor, sok szenvedés a lakásban, néhány szerencsés hét vidéken. Még így is marad legalább egy hónap, ami csak fehér foltokból áll :O
Én bizony évekig fizettem a babysittert, mert nem tudtunk nyáron több hétig szabin lenni. Voltak egy-egy napot anyukámnál, egyet-egyet bejöttek velem vagy a férjemmel a munkahelyünkre, egy-egy napot én is kivettem, de heti két napra így is segítség kellett. Most, hogy már 12 és 10 évesek, erre a heti két napra itthon tudom őket hagyni egyedül azokon a heteken, amikor sem nyaralás, sem tábor nincs. Nálunk mindig volt az oviban kézműves tábor és a suliban is van sporttábor, azt azért szeretik, mert a megszokott barátaikkal vannak. És persze Szarvas…:)
Sziasztok!
Az én legnagyobb problémám, hogy velem együtt a lányaimnak is korán kell kellniükmég a nyáriszünetben is. Reggelente, mikor simogatva unszolom őket, egy hang ordít a fejemben, hogy hagy már őket! nyár van! had aludjanak még!
De nem lehet… Nekem szerencsés gyerekkorom volt, nagymamám velünk lakott, mindig vigyázott ránk, aludhattunk ameddig akartunk. Csak most értem, hogy milyen sokat jelentett ez nekünk, meg a szüleinkek is! Soha nem voltam napközis táborban, majd nagyobb koromban vándortáboroztunk, de az nem kényszermegoldás volt, hanem én akartam menni.
Bennem is ugyanez a kérdés merült fel, igaz a kisfiam még csak 2,5 éves. Viszont nővéremnek ovis a kislánya, és ott is van szünet. Be lehet adni nyári napközibe, de az óvónők azt mondták, hogy kell a gyereknek egy kis szünet, hogy ne vegyék körül egész évben a benti szabályok.
Móni, még egy gyerek jelentkezik! Zsófival egy idős…. cserében Zsófi jöhet! 😀
Én találtam ottalvós táborokat elérhető áron,mindegyik tizenakárhány ezer,egyik 12 napra 18,a másik 10 napra 15.
Az én legkisebbem is most ballagott az oviból…
igen sok Budapesten lévő általános iskolában a napközis tábor meg van szervezve. a most bezáró VII. Dohány-u.-i iskolából az Orczy kertbe jártak a gyerekek. reggel találkozás a sulinál, tömegközlekedéssel odamentek, végig tanári felügyelet, és pont csak annyit kellett fizetni, mint a normál étkezésért.
az V. ker-i Szent István suliban reggel fél nyolckor találkozó, és busszal vitték a lurkókat a Csillebércen lévő egyik nyáritáboros helyre. étkezés itt is csak annyi, mint a normál iskolai. medence, sportpályák, a megszokott tanárok felügyeltek rájuk.
üdv
Böbe
De még csak ovis!
Szarvas!
Jöhet…:))
@Maimoni: Szerintem lekötik ők saját magukat, neked csak a rendfenntartás és az etetés a dolgod 🙂 Én ma 10 gyerekkel voltam egymagam felnőtt, nagyon jó nap volt! Igaz, aztán hazamentek.. egy hét az keményebb.
Egy gyerek jelentkezik, Móni! 🙂
Asszony pont emiatt nem megy dolgozni idén nyáron – bár mindkét nagyszülő otthon van, de azt se szeretnénk, hogy egész nyáron rajtuk lógjon, aztán szeptemberben már meg se ismerjen minket.
Hát, emlékszem a pár évvel ezelőttre, én úgy hívtam, hogy puzzle-ozás a gyerekkel. Szüleim nem élnek, anyósomék (akkor még) dolgoztak. Kidolgoztam hát a legjobb naptár módszert: mindenki kapott benne szerepet. Két nap a barátnőmnél, öt a bátyáméknál, egy hét a sógoromnál és a barátnőjénél, papa-mama (akár külön is, gyerek barátjának nagyszüleinél pár nap, tábor, meg a saját szabink… a végére valahogy mindig kijött, de iszonyú szervezés volt.
Persze ma már, hogy a fiam 18 lesz októberben már nem az a játék neve, hogy hová tegyem a gyereket, hanem, hogy hol a gyerek? (melyik havernál, melyik fesztiválon) ;-)))
Pont azon gondolkodom napok óta, hogy valami egyhetes tábort szervezek ide hozzánk az udvarra, a saját gyerekem 4, + mondjuk ugyanennyi vendég, aztán lenne főzőcske – de nem merek nekivágni, mert nem vagyok benne biztos, hogy egy héten át le tudok kötni 8 gyereket.
Pedig lehet, csak neki kéne állni.