Zsályás túrógombóc barnavajjal

Csalános gombócnak indult. Újra divat lehet mostanság a zsályás túrógombóc, az utóbbi egy hónapban három helyen is láttam az étlapon, kétszer meg is kóstoltam, győzőtt a Sárga borház gombóca bényei birkakolbásszal és vargányával.
Hogy nálunk is elkészült, az annak köszönhető, hogy csalános gombócot gondoltam adni a vendégeimnek, de napzavarban vagyok, és azt hittem lesz még időm kiszaladni a Szúnyogszigetre csalánért, közben aznap volt a vendégség. Mi van velem?
Ebből kiderül, hogy a csalános túrógombóc is ugyanígy készül, csak ott a zsenge csalánleveleket le kell forrázni mielőtt a gombóctésztába forgatom, és inkább az apróra vágott rozmaring illik hozzá, mint a zsálya.
Szerintem annyira ízletes, hogy nem is kell mellé hús, talán egy kevés parmezánforgács a tetejére, de a vendégek szemét mégse szúrhatom ki ennyivel, nekik egy kis hús is dukál mellé, és kész.

Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg tehéntúró (a nagyszemcsés túró a legjobb, nem kell áttörni)
3 egész tojás
12 dkg búzadara
2 ek liszt
2 marék zsályalevél
só
durvára darált bors
5 dkg vaj a sütéshez
A zsálya kivételével minden hozzávalót összekeverek, és a hűtőbe teszem legalább másfél órára. Vizet forralok, közben nagyobb darabokra vágom a zsályaleveleket és a belekeverem a masszába. Gombócokat formázok, és kifőzőm őket. Nekem úgy lett tökéletes, hogy olyan kétdiónyi méretű gombócokat addig főztem, amíg feljött a víz tetejére, plusz tizenöt perc.
Amíg a gombóc főtt, egy serpenyőben vajat barnítottam, és abba is tettem pár levél zsályát.