Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye: XIII. kádárnap

2010. június 12-én tartják Erdőbényén a XIII. kádárnapot. Egész nap nyitott pincék, bórkostolás, finom falatok, szakmai bemutatók. Mint, ahogy azt a mondás is állítja: a jó kövér bornak, a tokaji aszúnak egészséges, kövér hordókra is szüksége van. A mai napig ezért van a szőlőtermesztéssel együtt a hordókészítésnek, a kádár szakmának is nagy hagyománya Erdőbényén. A világon egyedül az erdőbényei kádárok őrzik az apáról-fiúra szálló kádártánc eredeti lépéseit, amely a nyaranta megrendezésre kerülő Kádártalálkozó alkalmával is bemutatásra kerül.

Programok:
Kádártermék kiállítás és szakmai fórum a Művelődési Házban
10 órától Nyitott pincék vendég borászatokkal, vendég kádármesterekkel, pl:
Ábrahám Pince – Rákóczi u. 1.
Homonna Szőlőbirtok – Hunyadi u. 61.
Vendég borászat: Káli Kövek
Gasztronómia: Sárga Borház

Nyitott kádárműhelyek
Miklóssy Kádár Kft – Tompa u. 18.
Vendég borászat: Tokaj Oremus
Kádárbemutató: 11 óra és 16 között
Hotyek Attila – Dombi S. u. 2.
Vendég borászat: Ferenczi Pincészet Szekszárd
Debreczeni Szőlőbirtok Etyek
Kádárbemutató: 12 óra és 18 óra között

Tanyalátogatás – „Biofarm” – Erdőbénye Liget
10 óráról – 12 óráig tanyalátogatás
14 órától – 16 óráig sajtvásár a Mátyás király u. 67. sz. alatt
10 órától kézműves vásár és piac – Játszótér Mátyás király u. 59.
10 órától Mesterség bemutató a Kovácsműhelyben – Vörösmarty u. 1.
10 órától Kádárbemutató a Tájházban – Kossuth u. 52.
Gyermekeknek:
10 órától – 14 óráig a Játszótéren – Kézműves játszóház Herczeg Máriával
11 órától Bábelőadás a Játszótéren – Vásártér címmel a Mesebolt Bábszínház előadásában

Kategóriák
Egyéb kategória

Segítség kétszer-háromszor


Többtízezren nem értenek egyet most azzal a mondással, hogy a májusi eső aranyat ér.
Sok ember háza vált lakhatatlanná, több ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, hogy átmeneti szálláson húzzák meg magukat. Egy olvasó kedves levele nyomán kérem most én is minden olvasómat, hogy hívjátok a 1752-es számot, és járuljunk hozzá 250 forinttal a Nemzei Segélyvonal által támogatottak pénzösszegéhez.
Nekünk, hála Istennek sértetlenül megúszta a házunk, de a fecskéink eltűntek. Egyik reggel kirepültek, este éhesen, de még haza tudtak jönni. Másnap is elmentek mindketten, magára hagyva négy tojásukat, de tegnap este már hiába várta őket a meleg fészek, pedig vettünk csontkukacot, hátha megeszik azt is, amit mi kínálunk nekik, és nem kell ebben a hatalmas orkánszerű szélben megpróbálkozniuk az élelemkereséssel, de úgy tűnik elpusztultak. A fecskék száma évről évre csökken, attól félek pár évtized múlva eltűnnek teljesen, és akkor ki hozza majd a tavaszt? 🙁
http://www.fecskefigyelo.mme.hu/
És itt egy nagyon megrázó cikk arról, hogy teljesen kipusztulhat 20 év alatt a fecske állomány hazánkban.
A fenti képet Novák Péter János fotózta Telkibányán, és annyira megfogott, hogy napokig nézegettem. Nem tudom mi lehet a titka, van rajta valami, ami odavonz. Alig várom, hogy kanyargós zempléni utakon Telkibányára érjek, látnom kell élőben is a régi utat, és a szép fehér házat. Amikor elkértem Pétertől a fotót, azt mondta, hogy a kép nem jár egyedül, van egy társa is. Ez a régi, 1960-ban készült fekete-fehér fotó még szebbé tette a fentit.
Remélem másnak is tetszik, ezekkel kívánok szép, napsütéses napot mára!

Kategóriák
Egyéb kategória

Megyer-hegyi malomkőbánya

Most, hogy végre ki lehet menni a szabadba kisgyerekkel is hosszabb időre, talán érdemes elkezdeni feltenni egy pár jó kis családdal is megközelíthető túrahelyet.
Mindenkinek érdekes lehet, ez e gyönyörű malomkő bánya, a hozzá vezető kellemes sétával, a hegybe vájt pincékkel, barlangokkal, az ősrégi malomőr állással, vagy a szintén a hegybe vájt barlanglakással, annak szabadkéményes, füstös “konyhájával ahol valaha a bányászok éltek, de leginkább kisfiúk rajonganak a helyért, ahol ők is korabeli romantikus hősöknek képzelhetik magukat. A hatalmas mélységek miatt jó lesz rájuk vigyázni! 🙂
A Zemplén hegységben található Megyer-hegyi malomkőbányát sokan Megyer-hegyi tengerszemnek hívják, pedig a hegy tetején található kis tó természetesen nem tengerszem.
A Megyer-hegyen már a XV. században működő malomkőbánya volt. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon keresztül hasonló technikával és szerszámokkal, kézi erővel végezték.
A malomkőbányából a XIX. század eleje előtt évi 300-450 malomkövet termeltek ki, majd a bánya 1907-ben bezárt.
A bányában felgyülemlett víznek vájt elvezető csatornát 1844-ben kezdték építeni, és évtizedeken keresztül folytatták.
“Az egykori malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi “tengerszem” magas bányafalakkal körülvett, kedvelt látványosság, valamint geológiai feltárulás és kultúrtörténeti bemutatóhely is. Hajdan itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. Az egykori bányaudvart mára csapadékvíz töltötte fel, és festői szépségű, állandó vizű tó keletkezett a helyén, melynek legnagyobb mélysége kb. 6 m, a sziklafalak helyenként 70 méterre magasodnak a víztükör fölé. Érdekes látványt nyújt itt a bányaőr barlangja, a sziklába vájt egykori kovácsműhely, a kibányászott malomkövek és az elszállításukra kivágott “kanyon” is.
A Megyer-hegy fő tömegében jól megmunkálható és szilárd, átkovásodott riolittufából áll. E tulajdonsága úgy alakult ki az egyébként könnyen porló és omló riolittufának, hogy a vulkáni utóműködés során, a felfelé áramló meleg vizes oldatok, gázok, gőzök átjárták és átalakították a tufát. Kvarcszemcséi igen kemény, természetes cementáló anyagba ágyazódtak, ennek köszönhető keménysége. Földtanilag a Tokaj-hegységre jellemző miocén vulkáni utóműködés nagyszerű szemléltetője, ahol a bányafeltárás következtében bepillanthatunk az egykori hidrotermális központ belsejébe.
A több évszázadon át folyó művelés során hatalmas üreget vájtak a hegybe, amit lassan feltöltött a bőséges csapadék, így keletkezett ez a meredek sziklákkal – az eredeti bányafalakkal körbevett, megkapóan szép mesterséges tengerszem. A tengerszem–malomkőbánya további értéke, hogy a csupaszon álló magas bányafalak betekintést engednek a hegy belső szerkezetébe. Jól láthatók a kovásódást létrehozó gejzírek – a “hidrotermális folyamatok” – kőbe fagyott emlékei. Ritka kultúrtörténeti emlékként a sziklafalak megőrizték az egykor itt dolgozó közép- és újkori bányászok eszkđ6zeinek, illetve a fejtés folyamatának nyomait is. “
Forrás.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bodrogadta

(A képet a gazdájától vettem kölcsön 🙂

Nem, nem engem. Sőt, még csak nem is a nagyapámat.
Pedig ő is szerelmese volt a lusta folyónak, a hatalmas ártérnek, a közelében legelésző szürkemarha gulyáknak, amik azóta teljesen eltűntek, már semmi nem emlékeztet rájuk, a legelőket benőtték a fák. Szeretem a nevem, még akkor is, ha sokan megkérdezik, hogy van-e Gyula a családban. Volt, de már nem él.
A Bodrog mégis csodálatos, mint ahogy a vasárnapi reggelink is az volt.
Dióval kanalaztuk a csodálatos virágmézet, Vágó László méhész mézét.
Nem ír felesleges blikkfangokat az üvegre, csupán a legfontosabbakat:
A napfényes Bodrog vizével hatalmas területnek ad életet. Az ártéren nyíló virágözönt járva gyűjtötték édességét, zamatosságát kaptárakba a méhek.
Ennyi, nem több, de egy kanál mézében mindez benne van.
Pár hónapja szeretettel olvasok egy blogot, és egyszer megláttam egy fotót benne, amiről eszembe jutott a “mi méhészünk”, aki nagyon halk szavú, és belenéz a pesti ember szemébe, amitől az zavarba jön, de melegség önti el a szívét.
Aztán a kép összeállt, hiszen a blog írója lehet a hiányzó családtag, akit én még soha nem láttam. Láttam már a gyerekeket is, de az asszony valahogy eddig elmaradt. Már ismerősként üdvözölhetem, ha tavasszal találkozunk!
Kategóriák
Egyéb kategória

Bárány pisztácia bundában

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
Az évvége nem igazán úgy alakult, ahogy terveztem, de ezt cseppet sem bánom! Az itthoni tespedés helyet egy gyors, de intenzív évzáró buliban voltunk a Zemplénben.
Váratlan telefon, kocsiba ugrás, pár órás nyugodt beszélgetés, és már ott is kanyarogtunk az erdei utakon. Füstölt a kémény, gőzölgött a forralt bor, és ki volt találva a menü. Imádtam minden percét!
Ebédre készítettük ezt a bárányt egy csodálatos mártással, de annak majd később teszem fel a receptjét.
Arra gondoltam, hátha szerencsét hoz ez az ünnepi étel nekem is, és annak is, aki olvassa, és gyakran lesz részünk 2010-ben ilyen fogásokban! Én legalábbis ezt kívánom minden szerettemnek!
Bárány karaj filét kaptunk, amit hasonlóan kell elkészíteni, mint a kacsát.
Tilos klopfolni, túlsütni, túlpácolni!
Frissen őrölt borssal és kevés rozmaringgal dörzsöltük be, és egy órát hagytuk pihenni. Aztán addig hevítettünk egy vastag talpú serpenyőt, amíg füstölni kezdett. Ekkor cseppentettünk bele pár csepp olívaolajat, és rögtön beletettük a húst.
Két-két percig sütöttük mindkét oldalát, és durvazemű tengeri sóval sóztuk. Meleg tányérra téve 10 percig pihetettük. Rögtön beleforgattuk a pisztáciába, majd rukola salátával, héjában sült krumplival és a mártással tálaltuk.
Sajnos nem kaptunk pucolt pisztáciát, ezért sótlan, pörkölt pisztáciát vásároltunk. Megtörtük és a magokat egy percre forró vízbe dobtuk. Így megpuhult a héjuk, és könnyen le lehetett húzni.
Még egy pillanatra száraz serpenyőbe dobtuk a pisztáciát, hogy megszáradjon, majd késsel durvára vágtuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ciripelés

Tokaj-Hegyalján rendszeresen vannak “izgalmas” bogarak a szobánkban, de itthon csak ritkán.
Valami nagyon furcsa van a szobámban, Anyu! Jobban mondva nem is van, hanem pont hogy nincs. Nagyon különös, de képzeld el, eltűntek a szúnyogok! Nem mondják a fülembe, hogy czzzz.
Kedvenc szófordulata pár hete Dávidnak a nagyon különös. Keresi a különös dolgokat, és ha talál egyet igyekszik végére járni a dolognak. Jó dolog ötévesnek lenni, a legtöbb különös dolog egyben csodálatos is, lehet rajta gondolkodni, mesélni róla, kérdezni vele kapcsolatban, és másnap a feldolgozott tudást tovább lehet adni.
Most éppen eltűntek a bogarak, pedig nyáron hajnalban keltünk, hogy még a harmatos fűben megleshessük a hangyákat, délben lefényképeztük a lepkéket, és szaladgáltunk a fűben, hogy mindig a legközelebb álljunk a fekete tücsök ciripeléséhez.
Aztán annyira begyorsult minden, amikor elkezdődött az óvoda. A levelek megsárgultak, lehullottak, ezt jól ki is beszéltük.
Megsirattuk a túl későn kikelt fecskefiókákat a garázsban, akiket hiába etettek szorgosan szüleik, nem sikerült megtanulniuk repülni a nagy napig, amikor el kellett volna indulniuk délre.

Pár napig még sírva várták a fecskemamát a fészekben, aztán elhallgattak. A szomszéd állatorvos szerint menthetetlenek az ilyen kis árván maradt madarak.
De a bogarak is délre repülnek? Vagy elpusztulnak? Hová bújnak, és a szúnyogok miért jönnek újra elő tavasszal? A pókok hálója megfagy ha ráesik a hó? A lepkék szárnyáról lemosná az eső a port, ha télen is repkednének? Vannak gonosz bogarak? És különben is, a méhek nem halnak éhen télen? Vagy mi lesz akkor ha elfelejtik, hogy hogyan kell mézet gyűjteni?
Annyi kérdés, hogy legszívesebben egy nagyítóval és lepkehálóval felszerelkezve kifeküdnék a rétre a sok zsizsegő, ciripelő bogár közé, és nézném a kék eget a harminc fokban.
Már csak öt hónap!
Mint egy kedves kommentelőtől megtudtam, a képen mimás is lenne, mint egy Kacsafarkú szender 😀

Kategóriák
Egyéb kategória

Hetedhét pásztortüzek Erdőbénye

Erdőbénye! Hú, de jó volt!
Vannak dolgok, amik tönkretehetnek egy rendezvényt: ilyen, ha kivonul a Magyar Televízió, vagy ha esik az eső. De most a tv valahogy egyáltalán nem volt zavaró, simán ki lehetett őket kerülni, ha valaki nem akart élőben látszani a 2009-es erdőbényei, szüreti, egész napos közvetítésben.
Számomra külön meglepetés volt Vágó László biomézei közül a Bodrogparti virágok mézéből készült különlegesség, és a gyömbéres méz, ajánlom mindenkinek, hogy kóstolják meg!
Az eső is csak három percig esett dél körül, aztán kisütött a nap, és csodálatosan meleg lett. Este meggyújtották a tüzeket a Mulató tetején, és a környező hegyeken körös-körül. Tényleg gyönyörű volt, ahogy körbenéztünk, és lehetett látni, hogy sok-sok ember jön fel a hegytetőre, a kezükben fáklyákkal.
Az erdőbényei hagyomány szerint, amikor a pásztorok a hideg idő elől behajtották az állatokat a faluba, felgyújtották a kunyhóikat maguk után. Ezek voltak a pásztortüzek, és jöhetett a hideg idő. Most valaki figyelt ránk az égből, mert mihelyt leégtek a tüzek, meg is érkezett az ősz Tokaj-Hegyaljára.
Épp a földön ültünk, isteni vad kakukkfű illat lengedezett a Zemplénben, és kicsit középiskolás feelingje volt az egésznek, mert körbejárt egy üveg bor, amikor a Dudazenekar zenéjébe furcsa dobszó keveredett, és néha mintha villámlott volna. Aztán persze amikor a villámcsapások sűrűsödtek, leesett, hogy ez nem dobszó, hanem dörög az ég és az első esőcseppnél elindultunk lefelé a hegyről, hogy épp elérjük az autónkat, mielőtt bőrig ázunk. Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje 🙂

(Szia Anyu! Látod a lökött lányodat? Itt integet! Kérdezi Anna és Eszter)
Napközben Annával a bográcsok között sertepertéltünk, megpróbáltunk okosakat válaszolni Pálffy kérdéseire (közepes sikerrel), és kihirdettük a fúziósbogrács receptverseny győztesét, aki a négytagú zsűri szerint (Pascal, Macsinka, Kántor Dezső, és Homonna) Lila Füge lett.
Nagy bloggertalálkozó volt, eljött Dalit, sőt a Szertár blog a helyszínen végzett kísérleteket! :-)Végre személyesen is megismertem Chiliit, Alkonyi Lászlót, és este a Vissy családnak köszönhetően isteni vacsorát ettünk. Itt derült ki, hogy az aszútörköly pálinkával flambírozott bárány nem csak egyszerűen finom, de sokkal több annál!
Mi volt még? Jó társaság, fantasztikus borok, édes szőlők, sárga, és vérvörös levelek.
Aki most lemaradt, ezen a pár videón bepótolhat valamicskét a hangulatból.
Jövőre újra Erdőbényén!

Videó második rész
Videó harmadik rész
És a tűz maga

Kategóriák
Egyéb kategória

Kistermelői élelmiszer-termelés törvénymódósítás?

A Vissy család disznóságai
Eredeti cikk

34 civil szervezet hivatalosan benyújtotta a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 14/2006 FVM-EüM-ICSSZEM együttes rendelet módosítására vonatkozó részletes javaslatát. Jelenleg az egyeztetések folynak. Az illetékes tárca, az FVM ígérete szerint a 2009. év végére elkészülhet az elfogadásra szánt módosító rendelet.

A civil javaslat főbb elemei:
– Jelenleg kiskereskedelmi és vendéglátó egység számára a kistermelő alaptermékét (pl. alma, krumpli, nyers tej…) helyi szinten értékesítheti (az adott településen). A módosítási javaslat: a helyi kiskereskedelmi és vendéglátó egység a termelő lakóhelye szerinti megyében és a határos megyékben lévő boltokat, vendéglátókat jelentené. Ezt még bizonyos termékek esetében kibővítették régiós valamint budapesti értékesítési lehetőséggel. Ausztriában pl. a „helyi” fogalmán sok esetben az egész országot értik.
– Jelenleg kistermelői feldolgozott termékek nem kerülhetnek be semmilyen kiskereskedelmi és vendéglátó egységbe. A módosítási javaslat: a feldolgozott termékek, így a lekvár, sajt, kolbász is bekerülhetne a javaslat szerinti helyi (a megyében és a szomszédos megyékben lévő) boltokba, vendéglátó egységekbe, közétkeztetésbe. Létrejöhetnének az Ausztriában méltán népszerű gazdaboltok, gazdapolcok, megélénkülhetne a gasztroturizmus. Módosítási javaslat: a kistermelők által maximálisan előállítható mennyiségeket a következőképpen állapítsák meg: A heti 100 kg savanyúság mellett heti 100 kg hőkezeléssel előállított termék, valamint heti 50 kg egyéb eljárással feldolgozott növényi termék legyen értékesíthető. Havonta 6 sertést, vagy 2 marhát, vagy 6 juhot, vagy 6 kecskét vághasson értékesítés céljára (eddig 4-1-4-4 db volt megengedett).
– Nyers hús kistermelői értékesítése jelenleg a szarvasmarha, juh, kecske, disznó tekintetében tiltott. Sem a gazdaságából, sem piacon, vásáron, nem értékesítheti, boltba, vendéglátóknak nem adhatja el. A levágott állat húsát, gazdaságában feldolgozva értékesítheti. A módosítási javaslat alapján a nyers hús értékesíthetővé válna helyi (tehát a régióban lévő) boltokban, vendéglátó egységekben, mivel itt úgy is szigorúbb higiéniai körülmények közé kerül. A hűtőlánc megtartásával a gazda saját gazdaságában is értékesíthetné.
– Nyers tejet jelenleg kistermelő helyi (a településen lévő) boltba, vendéglátónak eladhat, de közétkeztetés céljára nem. Módosítási javaslat: Nyers tejet kistermelő a közétkeztetés számára a régióban értékesíthesse.
– A bor és pálinka jövedéki termékek. Jelenleg ezek termelői értékesítése piacon és vásáron tiltott. Alkalmi fesztiválokon, külön szabályozott formában lehet. A kereskedelmi forgalomba hozatalhoz, VPOP engedélyhez olyan több millió Ft-os letétek kellenek (jövedéki adóraktári adók), hogy azt a kismennyiségben előállító termelő, ha engednék is az értékesítést számára, akkor sem tudná kifizetni. Ausztriában, ahol a vidékfejlesztést, a helyi termékfejlesztést, nem csak kommunikálják, ott kistermelő piacon is értékesíthet, vendéglősnek is eladhat általa készítetett pálinkát. Ausztriában pálinkát főzni is lehet kis léptékben: évi 100 liter 100%-os alkoholt értékesíthető plusz adó és letétkifizetés nélkül! Ez azt jelenti, hogy egy 50%-os pálinkából évente 200 litert lehet eladni nyugati szomszédunknál. Erre az EU is lehetőséget adott: az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/83/EGK irányelv 22. cikkében a tagállamoknak lehetőséget biztosít arra, hogy kistermelők által gyártott alkoholnak a szabad forgalomba hozatalát lehetővé tevő rendelkezést hozzanak anélkül, hogy a termék az adóraktározási rendelkezések tárgyát képezné, és kizárólag átalány alapon adózzon. Amikor az egyeztetések során a civilek felvetették, hogy ezt Magyarországon miért nem lehet megcsinálni, a hatóságtól azt a választ kapták: „ők úgy csatlakoztak”! Módosítási javaslatuk: a kistermelő hetente legfeljebb 200 liter termelői bort, és évente legfeljebb 86 liter termelői pálinkát, illetve abból saját maga által termelt vagy gyűjtött, valamint ízesített gyógynövényes tinktúrát értékesíthetne. Eladhatná termelői vásáron, gazdaságában, és az általunk kibővítetten értett helyi (régión belüli) vendéglátó egységeknek.
– Új fogalomként jelenne meg módosítási javaslatuk alapján a termelői vásár kategória. A jelenlegi, vonatkozó kormányrendelet nem tesz különbséget az üzemszerűen működő piacok, vásárcsarnokok szabályozása terén (pár kivételt említ egy rendeleten belül). A termelői vásár formának az engedélyeztetésére, működtetésére és higiéniai követelményeire egy második szintű, egyszerűbb követelményt szabnánk meg.
Szintén új fogalomként jelenne meg módosítási indítvényuk alapján az agóra (köztér) fogalma. Rendezvényekhez, falunapokhoz kapcsolódó, csereberét, kóstoltatást is lehetővé tevő termelői vásárt és forgatagot jelentene ez a fogalom. Itt lehetőséget kapna a rendező településen lakó magánszemély is a kitelepülésre. A nyomonkövethetőséget a szervezőnél való regisztráció, és 500 Ft-os regisztrációs díj biztosítaná. Itt kitelepülhetne a rendező településen lakó falusi vendéglátó, értékesíthetné portékáját. Sajnos ezt ma csak a portán belül teheti.
– Külön kitértek a kemencés kenyér értékesítésének lehetőségére. Jelenleg a tűztérben sütött kenyér nem értékesíthető. Módosítási javaslatuk: a kemencés kenyér értékesíthetővé válna, „Tűztérben sült” felirattal.
“Sajnos a termelői vásárra, agórára, disznóvágásra vonatkozó módosításaink, úgy néz ki, ebbe a módosított kistermelői rendeletbe mégsem kerülhetnek bele. Ezt máshol, az egyéb vonatkozó rendeletekben kell külön módosíttatni” – mondta el a Napi Turizmusnak Szabadkai Andrea, a rendeletmódosításban aktív szerepet vállaló Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület piacépítési programvezetője, aki hozzátette, hogy az indítványt megalkotó 34 civil szervezet azért küzd, hogy mind a jelenlegi, mind a következő kormány felismerje a kistermelői termékelőállítás újraszabályozásának, egyszerűsítésének fontosságát. A civilek emellett folytatják a munkát a falusi és agroturisztikai szolgáltatókról szóló rendeletért, továbbfejlesztéséért, a termelői és falusi turizmus gazdaságélénkítő adómentességéért, ösztönző kibővítéséért.
Kategóriák
Egyéb kategória

Végardói bocskoros

Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!

Kategóriák
Egyéb kategória

A sátoraljaújhelyi hászid

Sátoraljaújhelyen egy sírt kerestünk a temetőben. Tudni kell, hogy a vidéki zsidó temetők, ha körbe vannak kerítve, akkor általában zárva is vannak, ritkán látogatják őket, kevés ember maradt vidéken, aki eljárhatna. Ilyenkor általában van egy telefonszám a kapuban, amit hívni kell, ha be akarunk menni, és pár perc múlva megjelenik a kulcsok őrzője, és kinyitja a temetőt. Újhelyen szerencsénk volt, egy zsidó őrzi a temetőt (aki nem mellesleg hászid ősökkel rendelkezik, és magát is annak vallja), és nagyon barátságosnak, vendégszeretőnek bizonyult. Mikor kijöttünk az „új” temetőből, rögtön a kocsijába ültetett minket, és megmutatta a várost zsidó szemmel. Láthattuk hol volt a fürdőház, a kóser pékség, sörgyár, hol lakott a rabbi, hol volt a gettó, és hol lakik az édesanyja, aki most is kóser.
Mint megtudtuk, kóser húsért Nyíregyházára kell utazniuk, de kísérőnk régebben tanulta a kóser vágást, csak nem vizsgázott le, ezért saját vágásában tökéletesen megbízik. (Naná :-))
Még az antwerpeni főrabbi is megnézte egyszer, hogy hogy vág, és azt mondta neki, hogyha van kedve, akkor leteheti nála a vizsgát. Ez pedig nem akármi!
Sátoraljaújhely többek között Teitelbaum Mózes (Jiszmách Mose) „csodarabbiról” is híres. Persze az ő sírját is meglátogattuk, ha már volt szerencsénk ilyen fantasztikus útbaigazítót találnunk magunknak. A síron a gyertyák égtek, ugyanis nem sokkal korábban mentek el onnan szatmári hászidok. (Akik manapság sajnos egészen más miatt kapnak nyilvánosságot.)
Itt kaptunk egy rövid zsidó történelemleckét, egy kis vallásoktatást, és egy pár történetet Teitelbaum Mózesről. Megtudtuk, hogy T. M. hagyományos ortodox zsidó családba született, de idősebb korában érdeklődni kezdett a hászidizmus iránt. Ezért hát felkerekedett, és elment Galíciába, hogy megtudja, mi is az valójában. Pont Tisa BeÁv napján ért oda, és nagyon csodálkozott, hogy a zsinagógából éneklés, és tánc hangjait hallja. Mielőtt még felháborodottan megkérdezhette volna, hogy hogyan lehet ezen a szomorú böjtnapon vigadni a galíciai rabbi azt a választ adta, hogy a szívükben ők is szomorúak, de minden okkal, Isten akarata szerint történik, ami előtt fejet kell hajtani, s mi több, örömmel kell fogadni. Ez a gondolat annyira megfogta T.M-t, hogy idővel saját maga is a hászid lett.
T. M. később több csodálatos dolgot is tett. A legenda szerint ő gyógyította meg a betegeskedő Kossuth Lajost gyerekkorában, és édesanyjának a következő szavakat mondta: a fiad népének dísze-koronája lesz.
Teitelbaum rabbi egész életében komolyan várta a messiás mielőbbi megérkezését. Minden pénteken délután felkapaszkodott a Sátor-hegy tetejére, mert úgy értelmezte, a szombat beköszöntése előtt lesz a várva várt pillanat, és személyesen látni akarta a Messiás tündöklő megjelenését. Egész délután a hegytetőn időzőtt, mert onnan jó messzire el lehetett látni, ám amikor lebukott a nap a látóhatár szélén, elindult haza. A szombat beköszöntött, és a rabbi csalódottan tért vissza a városba, hogy egy hét múlva új reménnyel várja a megváltást. Mi persze libegővel mentünk fel a hegyre, ugyanis itt üzemel Magyarország leghosszabb libegője, ami annyira hosszú, hogy a közepén van egy megálló, ahova szakaszjeggyel lehet felmenni. Kicsit könnyebb dolgunk volt, mint annakidején a rabbinak. Amikor azután Teitelbaum rabbi 1841-ben megtért őseihez, a hitközség vezetői mesterük iránti tiszteletből úgy döntöttek, egy szegény, állástalan bóhert fogadnak fel, akinek ezután az lesz a feladata, hogy minden péntek délután, a szombat beköszöntése előtt megmássza a Sátor-hegyet, és jelentse a községnek, megérkezett-e a Messiás.
Teitelbaum rabbi 33 évig tevékenykedett Újhelyben. A tanítás mellett kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Vallási műveinek nagy részét a Szentírás könyveihez fűzött kommentárok, erkölcsprédikációk és un. Responzumok – feleletgyűjtemények adják. 1841-ben bekövetkezett halála után egy megosztott hitközséget hagyott hátra, olyannyira, hogy az általa alapított dinasztia egyik tagját sem ültethette az újhelyi rabbiszékbe, így utódai Máramarosszigetre költöztek, ahol népes és nagy kisugárzású hászid központot építettek ki.
A temetőből kijövet hatalmas meglepetés ért minket, ugyanis egy férfi mikve üzemel a temető mellett, amit a mai napig használnak. Persze itt is hallottunk egy pár vicces történetet az izraeli rabbiról, aki telefonon megüzente, hogy neki hideg vizű mikve kell, csak arra nem számított, hogy Újhelyen a forrásvíz 2-3 foknál nem melegebb. Volt is sikongatás, amikor megpróbált alámerülni, még szerencse, hogy van egy átfolyós vízmelegítő, amivel gyorsan orvosolni lehetett a problémát. 🙂 További híres újhelyi zsidók: Schwarz Vilmos 48-as honvéd főhadnagy, Engel József szobrász, Korpás (Klein) Alfréd lapszerkesztő, dr. Székely Albert főügyész, Schön Vilmos kórházigazgató, Reichard Salamon polgármester, Szépkuti Miklós költő és matematikus, József Attila barátja.
Érdemes még megemlíteni, hogy Újhelyen üzemel Magyarország legszigorúbban őrzött börtöne is, aminek az aljában Börtönmúzeum üzemel, ahova stílusosan csak csengetés után lehet bejutni, majd rázárják az emberre az ajtót. Persze itt is találtunk zsidó vonatkozású kiállítási tárgyat, ennek a hímzett kendőnek a „személyében”, amit nem nagyon sikerült lefotózni, de azért a csillag, és a héber betűk nagyon jól kivehetőek. Na meg persze a „Mózeske” felirat 🙂 Mi is itt vagyunk a képen 😉