Tokaj-Hegyalján rendszeresen vannak “izgalmas” bogarak a szobánkban, de itthon csak ritkán.Valami nagyon furcsa van a szobámban, Anyu! Jobban mondva nem is van, hanem pont hogy nincs. Nagyon különös, de képzeld el, eltűntek a szúnyogok! Nem mondják a fülembe, hogy czzzz.
Kedvenc szófordulata pár hete Dávidnak a nagyon különös. Keresi a különös dolgokat, és ha talál egyet igyekszik végére járni a dolognak. Jó dolog ötévesnek lenni, a legtöbb különös dolog egyben csodálatos is, lehet rajta gondolkodni, mesélni róla, kérdezni vele kapcsolatban, és másnap a feldolgozott tudást tovább lehet adni.
Most éppen eltűntek a bogarak, pedig nyáron hajnalban keltünk, hogy még a harmatos fűben megleshessük a hangyákat, délben lefényképeztük a lepkéket, és szaladgáltunk a fűben, hogy mindig a legközelebb álljunk a fekete tücsök ciripeléséhez.
Aztán annyira begyorsult minden, amikor elkezdődött az óvoda. A levelek megsárgultak, lehullottak, ezt jól ki is beszéltük.
Megsirattuk a túl későn kikelt fecskefiókákat a garázsban, akiket hiába etettek szorgosan szüleik, nem sikerült megtanulniuk repülni a nagy napig, amikor el kellett volna indulniuk délre.
Pár napig még sírva várták a fecskemamát a fészekben, aztán elhallgattak. A szomszéd állatorvos szerint menthetetlenek az ilyen kis árván maradt madarak.
De a bogarak is délre repülnek? Vagy elpusztulnak? Hová bújnak, és a szúnyogok miért jönnek újra elő tavasszal? A pókok hálója megfagy ha ráesik a hó? A lepkék szárnyáról lemosná az eső a port, ha télen is repkednének? Vannak gonosz bogarak? És különben is, a méhek nem halnak éhen télen? Vagy mi lesz akkor ha elfelejtik, hogy hogyan kell mézet gyűjteni?
Annyi kérdés, hogy legszívesebben egy nagyítóval és lepkehálóval felszerelkezve kifeküdnék a rétre a sok zsizsegő, ciripelő bogár közé, és nézném a kék eget a harminc fokban.
Már csak öt hónap!
Kedvenc szófordulata pár hete Dávidnak a nagyon különös. Keresi a különös dolgokat, és ha talál egyet igyekszik végére járni a dolognak. Jó dolog ötévesnek lenni, a legtöbb különös dolog egyben csodálatos is, lehet rajta gondolkodni, mesélni róla, kérdezni vele kapcsolatban, és másnap a feldolgozott tudást tovább lehet adni.
Most éppen eltűntek a bogarak, pedig nyáron hajnalban keltünk, hogy még a harmatos fűben megleshessük a hangyákat, délben lefényképeztük a lepkéket, és szaladgáltunk a fűben, hogy mindig a legközelebb álljunk a fekete tücsök ciripeléséhez.
Aztán annyira begyorsult minden, amikor elkezdődött az óvoda. A levelek megsárgultak, lehullottak, ezt jól ki is beszéltük.
Megsirattuk a túl későn kikelt fecskefiókákat a garázsban, akiket hiába etettek szorgosan szüleik, nem sikerült megtanulniuk repülni a nagy napig, amikor el kellett volna indulniuk délre.
Pár napig még sírva várták a fecskemamát a fészekben, aztán elhallgattak. A szomszéd állatorvos szerint menthetetlenek az ilyen kis árván maradt madarak.
De a bogarak is délre repülnek? Vagy elpusztulnak? Hová bújnak, és a szúnyogok miért jönnek újra elő tavasszal? A pókok hálója megfagy ha ráesik a hó? A lepkék szárnyáról lemosná az eső a port, ha télen is repkednének? Vannak gonosz bogarak? És különben is, a méhek nem halnak éhen télen? Vagy mi lesz akkor ha elfelejtik, hogy hogyan kell mézet gyűjteni?
Annyi kérdés, hogy legszívesebben egy nagyítóval és lepkehálóval felszerelkezve kifeküdnék a rétre a sok zsizsegő, ciripelő bogár közé, és nézném a kék eget a harminc fokban.
Már csak öt hónap!
Mint egy kedves kommentelőtől megtudtam, a képen mimás is lenne, mint egy Kacsafarkú szender 😀
30 hozzászólás a(z) “Ciripelés” című bejegyzéshez
Kedves Felháborodott Névtelen,
A zsebből előrántott megítélés és a gyors véleményezés helyett biztosan gyümölcsözőbb szemléletváltást hozna, ha beszámolnál arról, hogyan kell sikeresen fecskét és egyéb állatot menteni, netád közre adnád saját életmentő eseteid legszebb történeteit.
Azok az emberek, akik szereteik a természetet (az itt kommentelők mind) biztosan nyitottak lesznek rá.
Zempléni barátsággal,
Pista
Rendben. Sajnálom.
Én vagyok a "Névetelen", akit felháborít h végighallgatjátok az állatok haldoklását, meg elmesélitek hogy pukkannak a kályhában. Bocsánat, hogy hangot adtam a felháborodásomnak, hogy nem csak sajnálkoztam, nem az a bajom, h nem sikerült, hanem az h meg se próbáltad, merthogy "úgyse fog sikerülni". Nagy különbség. :-(( A blogodat többé nem fogom olvasni, bár ez biztos óriási veszteség számodra.
Eszter!
Itt görnyedek a szakdolgozatom fölött és esküszöm, hogy ezek a képek egy nagy adag löketett adtak. 🙂
Gyönyörűek! Köszi: Zs
Na jó,de ott voltál. 😀 Kinek a menüje ízlett legjobban? Anna megmondta! 🙂
Cöcke
Nem tudom, mert nem voltunk itthon, nem láttam.
Annának pedig nincs tévéje 🙂
Szia Eszter!
Láttalak kritizálni a Mestreszakácsban, nagyon helyesek voltatok mind a hárman! 🙂
Szerinted ki alakította a legnagyobbat? (Annától is megkérdeztem)
Cöcke
De örülök,hogy képet tettél kel a szenderről.Nagyon aranyos,évek óta repkednek nálunk,de képet még nem sikerült készíteni róla.
Tényleg van marha az állatorvosok között is mint bármelyik szakmában, de a véleményt adó kollégának maximálisan igaza volt! Szinte lehetetlen felnevelni az elhagyott kis fecskéket (és egyéb kistestű költöző énekes madarakat).
Aki ilyet idebök egy kommentben, szerintem nem is csinálta, mert akkor tudná, hogy mennyi macera.
Üdv: medvedr
ez a kacsafarkú szender (most legalább a nevét is tudom), mindig a frászt hozza rám, mikor elkezd a fülem mellett zúgni:)) mikor nyáron kint üldögélek a teraszon sokszor betéved egy ilyen és a borostyán miatt alig talál ki. addig meg többször is elhúz fejem mellet… persze most kifejezetten örülnék neki, mert ez azt jelentené, nyár van:)
Nagyon szépek a képek!Jó volt igy ebben a télben egy pillantra vissza csempészni a nyarat.
Éljenek az öt évesek! Olyanok, mint a szivacs. Szívják be a kis fejükbe a tudományt. Lankadatlanul kérdeznek. És miket! MOst nálunk is ez megy Szóval hajrá Eszter. Elő a lexikonokat és term.tudományos könyveket 😀
A fecske felnevelése meg? Aki olvasott Durrelt az tudja, hogy milyen nehéz fiókákat felnevelni. Igaza volt az állatorvosnak!!!
Nekem tetszett a bejegyzés. 🙂
Szeretem mikor a 4 éves cserfes lányom is rácsodálkozik a dolgokra, eltöpreng rajtuk, pláne mikor megpróbálja megmagyarázni a dolgokat az öccsének. 🙂
Várom a nyarat, de addig is délután kitesszük a madátetetőt, és a szalonnákat.
Most pedig megyek, és megpróbálom megalkotni a diós sütit, mert finomságot kértek uzsonnára. 🙂
SZép napot!
Vera
Olyan szép ez a bejegyzés, öröm volt olvasni. Magam elé is képzeltem az egészet. De miért kell mindig mindent elrontani ilyen kommentekkel…
Tényleg fűthetted volna a mezőt, hogy minden reggel friss bogarat gyűjthessél januárban, rögtön a repülés lecke után! 🙂
Igen, amikor a tűzbe vetette, pukkant. Kisfiúként sajnáltam, de hamar megértettem a dolgot.
Pukkant???
Gyerekkoromban néha kikeltek olyan kiscsirkék, akik sánták voltak, vagy ilyesmi. Nagyanyám mindig bedobta őket a sparheltba. Pukkantak egyet. Ő is felnevelehette volna őket, de mint ahogy senki nem tett ilyet, aki épeszű, ő sem tette. Ami életképtelen, az csak rontja a gének továbbadásának tökéletességét.
Persze.
De legalább a munkahelyedet otthagyhattad volna Eszter!
És a mezőt is fűthetnéd tavaszig 😉
Ist, én tudom. Gyerekkorormban nagyanyám házán haminc fecskefészek is volt.
A fecske nem tartható életben fogságban. Az amelyik nem tud megtanulni repülni őszig, az elpusztul. Ez az élet rendje több millió éve. Ne szomorkodjatok Dáviddal, mondd el neki, hogy jövőre majd kelnek ki másik fecskék.
Hát, inkább egy állatorvosnak hiszek, mint egy névtelen kommentelőnek. Szerinted mit csinál egy fecske a fagyos zárt garázsban tavaszig? Főleg, hogy nem a mi garázsunk, csak a nyár utolsó napjait töltöttük ott.
Elég gáz, h meg se próbáltad menteni a kis fiókákat. Az állatorvos egy marha (van köztük jó pár), simán felnevelhetők a kismadarak is, persze valóban nem könnyű vállalkozás, de legalább megpróbálja az ember ilyenkor. Inkább hallgattad, ahogy kiszenvednek 🙁
Csaba, de csak ha mérdemli! 🙂
Kedves névtelen, köszönöm az infót! A legjobb rovarnév:
Kacsafarkú szender 🙂
kacsafarkú szender
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kacsafark%C3%BA_szender
Dávid úr nagyon okos. Csütörtökön majd megölelgetem. 🙂
Köszönöm! Sajnos nem tudom, de úgy repkedett, mint egy kis kolibri.
OMG! OMG! OMG!
De gyönyörű képek! Mi ez a kis szipkás bogár?