Címke: zemplén

Kategóriák
Egyéb kategória

A tűzbe bámuló férfi

csicseri dávid.jpg

Ugye mindenkinek megvan az a nőknek szánt példabeszéd, miszerint minden férfiben lakik egy barlangban élő ősember, aki szeret a tűzbe bámulni csendben, miközben a gondolataiba temetkezik? És persze mellé a jótanács: ilyenkor a jó ősasszony nem nyaggatja az urát bugyuta és felesleges kérésekkel, nem ad neki se házimunkát, se kicserélni/megjavítani/megoldani valót, hanem csendben, szó nélkül hagyja a teremtés koronáját bámulni maga elé.
Ha jól viselkedik a nőstény, akkor meg is lesz a jutalom, a férfi nem lóbálja a bunkóját feleslegesen az asszony felé, csak enni kér, és vacsora után elalszik.

Különben azt azért mégiscsak meg kell kérdezni, hogy mi legyen az ebéd, legfeljebb (mindig) azt válaszolja, hogy neki mindegy…

csicseri liget.jpg
Sikerült megfigyelnem, hogy ez a tűzbe vagy távolba meredés, már a hatéves fiúknál is megmutatkozik, de egy hét és fél éves másodikos nagyfiú már egész komolyan műveli. Persze nem olyan hosszan, mint az apja, de teljesen váratlan pillanatokban képes öt-tíz percet töprengeni az élet nagy dolgain, üveges tekintettel, se látva se hallva a körülötte létező világot.
Hú, ez gyönyörű mondat lett, bocsánat!
yoda.jpg

 

Szóval egyre gyakrabban van öt percünk napközben a férjemmel, amikor a gyerek éppen csendben van, és lehetnek saját gondolataink is. Mondjuk hetente kétszer öt perc. Múlt héten is volt egy ilyen rövid alkalom, gyorsan le is fotóztuk, én még hangfelvételt is szerettem volna készíteni a csendről, de a csald feje leintett, hogyha előveszem a telefonom, akkor jó eséllyel kizökkentem a gyereket a transzból, és akkor folytatódik a láthatatlan, ám annál hangosabb Star Wars lényekkel folyó harc az erdő közepén. Így csak fotó készült a meghitt pillanatról.

 

csicseri tűz.jpg
Ebédelni mentünk a barátainkkal a ligetbe, készen vittük magunkkal a köretnek is beillő csicseri salátát, és csak a húst sütöttük meg ott. Lassan eljött az ideje, hogy a gyerek is megtanuljon tüzet csinálni. Két hete döbbentem rá, hogy léteznek olyan férfiak, akik képtelenek tábortüzet gyújtani. Ha rájuk lenne bízva a bogrács alatti tűz, akkor az egész társaság éhen halna. Ettől kicsit megijedtem, úgyhogy nálunk elérkezett a tűzgyújtás gyakorlása. Izgalmas az is, és izgalmas a tűzoltás is. Mindkettőt tudni kell, még egy városi gyereknek is.

csicseri tányér.jpg

Korianderes csicserisaláta, grillezett sertésszűzzel

Hozzávalók a salátához:
2 doboz csicseriborsó konzerv
1 hatalmas csokor korianderzöld
8 ek extraszűz olívaolaj
4 ek méz
1 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 kk őrölt római kömény
1 pici chli nagyon apróra vágva
frissen őrölt bors és só

A szűzpecsenyéhez:
2 db szűzpecsenye félbevágva
só, bors

A csicserit leszűrtem. Természetesen főzhettem, volna frissen is, de váratlan döntés volt a piknik, és nem volt már időm rá. Mindig van itthon csicserikonzerv, mi nagyon szeretjük levesbe, salátába, és persze hummusznak is.
A koriandert apróra vágtam, de nem annyira mint általában a petrezselymet szokás. A fokhagymát lereszeltem a citrom héjával együtt. Végül összekevertem minden hozzávalót.
Nem szabad sokkal előbb elkészíteni, mert a csicseri beszívja a citromos-mézes levet, és akkor száraznak tűnik. Sokkal finomabb frissen összekeverve, amikor az ízek még nem érnek össze, és mindent meg lehet különböztetni magában, mégis egységes lesz az egész!
A húst csak sóztam és borsoztam, majd folyamatosan forgatva megsütöttem a parázs felett. Nagyon oda kell figyelni, mert a kiszárított szűzpecsenyénél nincsen rosszabb! Mikor jónak találtatott, akkor még öt percig pihentettem alufóliával letakarva, és csak utána szeleteltem fel.
A parazsat nagyon alaposan lelocsoltuk azonnal, sőt, köveket is tettünk rá utólag. Vigyázzunk a szabadban a tűzzel!

csicseri virág.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország két legszebb faluja

vagashutanikiszabi.jpgrom10.jpg

Felső kép innen

Két geoládának köszönhetően alighanem megtaláltuk Magyarország egyik legszebb, és egyik leglepukkantabb faluját a Zemplénben. Közös bennük, hogy gyönyörűek, vagy így, vagy úgy. Mindössze 35km távolságra vannak egymástól légvonalban, de kocsival is ötven körül maximum. Érdemes rászánni egy napot a két hely felfedezésére, megígérem, hogy hatalmas élmény lesz!
Nagyobb térképre váltás

Ha nem keresnénk geoládákat az erdők mélyén, és más különös helyeken, talán soha nem jutottunk volna el Vágáshutára, mert biztos vagyok benne, hogy Kovácsvágásnál visszafordultunk volna a főútra. De szerencsére a fiunk minden ládát meg akar találni, amit csak észrevesz a GPS kijelzőjén, így tovább autóztunk, egészen  Vágáshuta legtetejéig, ahol abban a pillanatban, amikor kimondtam, húúú, ez valami elképesztően gyönyörű, le is merült a fényképezőgépem, így egy fotó kivételével a falu honlapjáról kölcsönöztem a képeket.
A világ tetején voltunk, a Zemplén közepén, egy olyan csúcson, ahonnan olyan lélegzetelállítóan gyönyörű a kilátás nyílt, hogy tíz percig csak bámultunk csendben lefelé a napsütésben, meg se tudtunk szólalni! Mikor kicsit felocsudtam, akkor figyeltem csak fel arra, hogy körülöttünk bizony nem akármilyen nyaralók vannak, hanem precízen kiparcellázott közműves telkeken, álló komoly kis “kastélyok”, de valahogy elég távol egymástól ahhoz, hogy ne érezzem magam egy újgazdag lakópark közepén. Persze kétségeim nincsenek, a telek nem kétmillió forint a Zemplén tetején, és a ráépült házak sem szobakonyhásak, de tényleg az ízlésesség határán belül. El is határoztam -talán nekem is kialakítanak majd egy helyes kis telket-, hogy veszek egy lottót, pedig eddig én is azok közé tartoztam, akik úgy szerettek volna nyerni, hogy szelvényre nem költöttek.
Nem tudom milyen lehet a falu vezetése, vagy a kicsi közösség, aki a lenti házakban él, de határozottan jófejeknek képzelem őket, már ha csak erre a köszönős táblára gondolok akkor is!
vágáshután.jpgEgyébként fent és a falu lenti részén is van kialakítva hely a turistáknak étkezésre, le is ültünk, megenni az ebédünket. Gondolom nem meglepő, hogy nehezen szálltunk vissza a kocsiba!
Vajon mi kell ahhoz, hogy egy falu ennyire kellemes maradjon, élhető, gyönyörű, barátságos, míg egy hasonló adottságokkal rendelkező 12-20km-el arrébb sokkal lerobbantabb, elhagyottabb, züllöttebb legyen? Egy jó polgármester? Egy jó, önzetlen képviselőtestület? Vagy nem is kell, hogy önzetlenek legyenek, csak normális cél kell hogy a szemük előtt lebegjen? Valami olyan, ami másokat is a tűz közelébe enged? Annyira kíváncsi lennék!
 vágáshutax.jpgvágáshuta1.jpgvágáshuta3.jpg

Vágáshutáról a Geocaching.hu -ról:

Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti részén, a történelmi Abaujvármegye egykori határán a festői szépségű Kovácsvágás-völgy végében, a Zempléni hegyek által körülövezve fekszik a vadregényes község. A települést korábbi szénégető és hamuzsír-készítő telepek helyén, a Préda-hegy aljában a XVIII. század végén Árva vármegyéből áttelepült üvegfúvó és olvasztó szlovák iparosok alapították. Első említése az oklevelekben 1794-ből származik, amikor is Gróf Károlyi uradalomból Behinya Vencel vette bérbe üveghuta működtetése céljából. Az 1844-ig Prédahegyi-hutának, később Kovácsvágás-hutának hívott település 1898-ban kapta jelenlegi nevét. A név arra utal, hogy a letelepülők az előzőleg kiírtott erdők (vágások) helyén építették fel a falut. A huta azonban csak a XIX. század elejéig működött, így az 1920-as évekre a lakosságnak alig ötöde volt szlovák nemzetiségű, és a megszűnt üveghuta helyett a mezőgazdaság biztosította a megélhetést.
Ma a község legfőbb nevezetessége a hegyvidéken egyedülálló módon kialakult, tanyabokor jellegű településszerkezete. Központi része a Völgy (Dolina), amelyet a meredek domboldalakra és a dombtetőkre épült Kispart és Nagypart övez. Utóbbi a Dolináról egy csaknem 2 km hosszú, végig erdőben vezető szerpentinúton közelíthető meg. De távolabbi lakótelepek is voltak a Konca- és Rákos-dűlőkön, valamint a magaslati fekvésű Hárs-bércen és Hármas-hegyen. A domborzatilag rendkívül tagolt terület, a házak és telepek szétszórtsága, a romantikus környezete és a csaknem mindenhonnan páratlan élményt nyújtó panoráma jelenti a település legfőbb vonzerejét, amelyet csak erősít a helybéliek hagyományos vendégszeretete.
Egyre többen fedezik fel alpesi jellegű klímáját, az erdő és a természet közelségét, amit a község csodás panorámájú “kisparti” és “nagyparti” részén folyó építkezések és takaros, új épületek is jeleznek.  A lakosság ma is szlovák nemzetiségű, őrzi hagyományait, amelynek tárgyi emlékeit (korabeli eszközöket és bútorokat) a buszforduló közelében álló tájház kis kiállításán mutatják be. Nemzetközi faszobrász alkotótelepnek is otthont ad a település, ennek eredményeképp igen eredeti, fából készült szobrok díszítik a település tereit. A községben szlovák tájház van az autóbuszforduló mellett, az üvegfúvók szobrai fölött. A XVIII. századi üveghuta-technológiát idézi meg az újonnan épített huta, amely az egykori mátraszentimrei huta mása. Egyedi tűzterében egyszerre 100 kilogramm üveget tudnak olvasztani. A hutához az autóbuszforduló előtti útbaigazító tábla mutatja az utat. Az üvegcsűr közelében, az oktatási házban található a Zempléni Huták üvegei című kiállítás, amely a vidék hagyományos termékeiből ad ízelítőt. A kiállítások és a huta a 47/370-043 és a 20/345-4923 telefonszámokon történő, előzetes bejelentkezéssel látogatható.
 

És akkor jöjjön a másik gyönyörűség, a lepukkant, omladozó csoda: Cekeháza.

Szavak nincsenek rá, hogy milyen érzés egy teljesen elhagyott réges-régi kastélyban, annak parkjában, feldúlt kriptájában, és omladozó majorsági épületeiben sétálgatni. Egyszerre nagyon jó érzés is, és szomorú is. Jó, mert talán két év múlva összedől a kastély, vagy lezárják a látogatók elől, és akkor talán az utolsók között lehettünk azok, akik még látták. És persze nagyon szomorú is, látni a pusztulást, az enyészetet, azt, hogy a kastély már annyira tönkrement, hogy szinte menthetetlen, ha csak egy igazi jóértelemben vett őrült bele nem szeret, akinek megtetszik a táj, a többszáz éves fák, aki értékelni tudja a korabeli központ falfűtést, és persze van idege megvívni a harcot a furcsa helyzettel: az épületek a cekeházi önkormányzat tulajdonában állnak, de a park több cég és magánember birtokában van. Állítólag az önkormányzat is ezért nem tud semmit kezdeni a helyzettel, de gondolom pár milliárd forint is hiányzik a kasszájukból. Így pedig szépen lassan összeomlanak az épületek, a kúpcserepeket már mind elhordták, de vittek minden ajtót, ablakot, használható gerendát, követ és bármit, ami mozdítható volt. Csak elképzelni lehet, milyen gyönyörű lehetett itt minden mondjuk száz évvel ezelőtt. Kár érte!

rom6.jpgrom2.jpgrom7.jpgrom.jpgrom1.jpg

A kastélyról:
Eleinte a Czekék birtoka volt a terület, és bár már a XV. század első felében is oklevelek említik a családot, a birtokokról és az egykor itt álló udvarházról nem maradtak fenn oklevelek. A XVI. század végén házasság révén a Széki család birtokába került az épület, majd több öröklés után Széki Erzsébet Patay Jánossal kötött házassága révén került a XVII. század végén a Patayak birtokába, igaz, ekkoriban még jó ideig nem éltek itt. Az egyetlen hiteles adat Patay I. Sámuel 1726-os végrendelete, amelyben eleiről rámaradt örökös kastélyhelyen épült udvarházukat említi, mely a mai kastély déli, legrégebbi szárnya helyén állt. Patay III. Sámuel (1772-1819) már életvitelszerűen beköltözött Czekeházára, az ő nevéhez köthető a korábban már igen romos (az 1780-as években készült precíz katonai leírás nem is említi!) épület felújítása. 1819-ben bekövetkezett halála után, az 1820-40-es években IV. Sámuel (1799-1868) a jelenleg látható klasszicista stílusú kastély megépíttetését elkezdte, amely a Patayak családi hagyománya szerint a kertben szabadon álló egykori udvarház szimmetrikusra bővítésével (a hossztengelyre merőleges középső és északi tömbbel, illetve közöttük levő összekötő tömbökkel), mindegyiket egyforma stílusúra alkotva készült el. A helyszíni kutatások azonban ezt a verziót nem mindenben erősítik meg, valószínűleg a korábbi, rossz állapotú Czeke-udvarházat teljesen lebontották, s a helyén épült meg e kastély elődje.
Középső tömbje egyemeletes, végfalain egy-egy, díszes kőkonzolokon nyugvó, kovácsoltvas korlátú erkély ugrik ki. Az északnyugati oldalon részben már leszakadva található, míg a délkeleti homlokzaton a félköríves nyílású, nagy méretű loggiára vastag, keményfából épült, alulról vakolt csigalépcső vezet fel a földszintről, lépcsőházán magas, de keskeny ablakkal.
Az északnyugati főhomlokzat előtt a XIX. század utolsó évtizedeiben épült terasz romja található, melyre a kertből kétoldalt vitt kőlépcső – igaz, ezek közül ma már csak az északi használható romjaiban. A terasz előtetője svájci stílusú faragott és fűrészelt fagerendákból készült, oszlopai között szintén fűrészelt díszítésű mellvéd volt. Ugyanitt, a homlokzat középrizalitjának timpanonjában még ma is látható a Patay család díszes, de színezetlen teljes címerpajzsa.
A szélső tömbök és az összekötők is földszintesek, előbbiek véghomlokzatát hármas osztású ablakok törik át (fölöttük félkörös ívmező), míg az összekötők homlokzatán 4-4 darab egyenes záródású ablak, végigfutó szemöldökpárkányuk fölött tagozott keretelésű, félkörös ívmező látható (amely hasonlít az abaújszántói Ulánus-ház középrészén levőkhöz).
Az egyes épületrészeket viszonylag alacsony nyeregtetők fedik, melyeket a szélső tömbök két-két végén timpanonok zárnak le, szegmensíves nyílásokkal (bennük valószínűleg vaskeretes üvegezés volt egykor).
A falsíkokat vízszintesen erőteljes párkányok tagolják. Az összekötő tömbökben a hátsó homlokzat mögött keskeny cselédfolyosó húzódik, ahonnan a személyzet a szobákat az urak zavarása nélkül megközelíthette, itt barokk kori fűtőnyílások kőkeretei is láthatóak.
A földszinti plafonokon néhol láthatóak az egykori, XIX. században készült, klasszicizáló, későbarokk festett díszítések nyomai, illetve a külső homlokzati részeken a valamikori vakolat színezése is – utóbbi harmonizál a majorsági épületek színeivel.
A pinceszinten található helyiségek (a beszakadt födém ellenére) még jó állapotúak, az egykori kéménynyílás a padlástérben dupla nyílásúvá szélesedik. Mint megtudtuk, a kastélyban korábban (legalább részben) a ma “újrafeltalált” falfűtés működött, ennek járatai több helyen is megfigyelhetők a falakban. A fűtést a pince helyiségeiből oldották meg, onnan a meleg levegő magától szállt felfelé.
Érdekesség (és ez szintén megfigyelhető az abaújszántói Ulánus-házban), hogy a vastag falakban az (egykori) ajtókeretek mögött függőleges fülkéket alakítottak ki, ezeket az ajtókeretekben üveglappal zárták le, és bennük polcokat, kisebb díszeket helyeztek el.

Utolsó lakója VII. Sámuel (Simi, 1884-1966) volt, a II. Világháború után, az államosításkor tőle kobozták el a kastélyt, mely ezután egy ideig kollégiumként működött, később a helyi TSZ raktárai és szolgálati (pontosabban: szükség)lakása lett belőle, ám az állagmegóvással -az akkori közgondolkodásnak megfelelően- a beköltöztetettek nem törődtek. Ennek megfelelően állapota folyamatosan romlott, így 1982-83-ban teljesen új födémet és tetőzetet kellett építeni rá. Ekkor verték le a falakról a külső és belső vakolatot is, hogy a falnedvesedést valamennyire megállítsák.
A rendszerváltás után magánkézbe került, majd többszöri tulajdonosváltáson átesett kastély felújítására egyik tulaj idején sem került sor, míg végül az abaújszántói önkormányzat 2003. elején visszavásárolta az épületet akkori birtoklójától. A tervek között szerepelt tájmúzeum, konferenciaterem, szállások, étterem, illetve a majorsági épületekben turistaszálló kialakítása is. Sajnos azonban az egykori kastélypark területe továbbra is magánkézben maradt, így az önkormányzat a komplex felújítás esetleges pályázati pénzeihez sem férhet hozzá. Rendkívül elszomorító, ugyanakkor a mai magyar közállapotokat igen híven tükröző helyzet ez.

Ma már egyetlen nyílászáró sincs a kastélyon, illetve az ablak- és ajtókeretek egy része is eltűnt, de az egykor felújított tetőn sok lyuk is tátong, amelyeken keresztül a tetőzet, a födém és a falak is folyamatosan áznak, így a kastély évek óta tovább pusztul, jövője meglehetősen bizonytalan – annak ellenére, hogy műemléki védelem alatt áll…

A mesterséges domb alá épített családi kriptához hárs- és vadgesztenyefasor vezet, ám az egykor itt található koporsókat régen elvitték innen a közeli cekeházi temetőbe, s ma már ez az építmény is jórészt szétverve látható. A bejárat feletti timpanonban két kőrózsa, tetején egykor kőkereszt állt, az ajtó melletti falakon eredetileg két koszorúdísz volt látható (az egyikben “ÉPÜLT” felirat, a másikban évszám, utóbbiból azonban ma már nem sok maradt – talán 1831 vagy 1891 lehetett rajta).
A kastély körüli parkban még megtalálhatóak az egykori épített kert nyomai: a kastéllyal nagyjából egyező korú kis- és nagylevelű hársakkal és vadgesztenyékkel szegélyezett allé vezet a kriptához, de ezen kívül igen idős (és hatalmas) kocsányos tölgyek, platán, szomorú japánakácok és korai juharok is élnek itt, melyek jellemzően az akkori idők divatos fái voltak. A majorság épületeinek egy része még ma is viszonylag jó állapotban van (hiszen a TSZ-időkben is használták őket), jól felismerhető egykori funkciójuk: a nagyméretű szarvasmarha-istállók, az intézői ház, a szárító, vagy a kastély mögötti részen a kis méretű, a parádés lovak számára készült istálló, különálló állásokkal. Más épületek sajnos omladoznak, a beázó tető miatt a hatalmas gerendák is elroppantak; egy épületet pedig jól láthatóan széthordtak, csak az alapjai maradtak meg. A parádés istálló és a kastély közötti nagyobb bozótos folt alatt volt az egykori konyha, ennek már jóformán kövei sem látszanak.
 

Kategóriák
Egyéb kategória

És egyszercsak édesborivó lettem…

Nagyon vártam már ezt a hetet, végre megérkeztek az édes borok. Bevallom, négy éve kedveltem csak meg igazán a tokaji édes borokat, pedig sokaknak egyszerűen Tokaj egyet jelent az aszúval, pedig sokkal többről van itt szó, mint “egyszerű” aszúkról. Ezen a héten pl. egy késői szüretelésű furmintról, a Katinkáról, ami olyan édes, mint egy négyputtonyos aszú.

De mielőtt belemennénk az eheti feladatba, jöjjön a múltheti receptek értékelése Séf Gábortól a Sárga Borház séfjétől:

"A végső versenybe az Íze végett blog szerzőjének spárgás polen(cot)ta receptje, a Mandulasarok céklachips-es céklazselés pisztrángtatárja és a Levendula & Csokoládé blog epres-ibolyás bonbonja jutott. Mindhárom recept elkészítéséhez szezonális összetevőket használtak a versenyzők, az íztársítások hibátlanok és rendkívül tetszetősre sikeredtek.
 
A spárgás polenta egyetlen plusz ponttal nyert.
 
Ugyanis a kukoricadara a Zemplén hagyományos népi étele, amelyet Orsi az aromás szegfűgombával és a szezonális spárgával ezúttal izgalmas modern fogássá avanzsált, vagyis kiválóan ötvözte a hagyományt és a modernitást  szezonális és helyi (plusz pont) alapanyagokból.
 
Erős verseny alakult jobbnál-jobb receptekkel, a Borház ezúton is mégegyszer köszöni a bloggerek lelkes és lelkesítő részvételét! A Levendula & Csokoládé blog szerzője által készített bonbonok egészen különlegesek és művésziek, étvágygerjesztő volt a Szilvásgombóc blog szerzőjének hamburgere, rendkívül ötletes Gabojsza  spárgás cappuccino-ja, roppant izgalmas a Krisztina által kreált árvácskás csirkefalat, vagány íztársítás a Praktikák sok Gyerekkel szerzője készítette körtés csirkemájhab és igazán merész Dorka garnélás-aszalt áfonyás kosárkája!"

Ezen a héten a következő remek ételek készültek:

GRATULÁLUNK!

És akkor következzen ennek a hétnek a bora, remélem már mindenki megkóstolta!


Patricius Késői Szüretelésű „Katinka” 2008
 
Kizárólag Furmintból készítettük ezt a friss,lendületes, gyümölcsös ízvilágú édes bort. A késő ősszel zajló szüreten részben túlérett, részben töppedt, aszúsodott szemeket tartalmazó fürtöket szedtünk, melyet húsz hónap tölgyfahordós érlelés követett. A bor cukortartalma egy négyputtonyos aszúénak felel meg, de a magasabb savtartalom és az alkohol szépen kiegyensúlyozza ezt az édességet.
 
Ízében a következő jegyek dominálnak: grapefruit, aszalt sárgabarack, papaya, kandírozott narancshéj. Elegáns ízvilág, selymes ásványosság jellemzi.
 
Jól társítható hozzá:
kéksajt, gorgonzola, rouge-zsal érő sajtok,  aszalt sárgabarackkal, citrusokkal, mandulával készült sütemények,túrós sütemények, libamáj,szélben szárított sonka, fűszeres fehérhúsú gyümölcsök
 
Desszertek készítésénél érdemes figyelembe venni a főszabályt, miszerint a desszert ne legyen édesebb, mint a bor.
 


 

És akkor egy kis személyes:

Nagyapámnak Erdőbényén mindig volt több hordó bora. Volt édes és száraz. Volt olyan év, hogy csak száraz, de leginkább félszáraz és édes borok voltak ezek. Az öreg természetesen nem volt borász, a területe se volt éppen a falu legjobbja a Görbében, de tisztességesen bánt a szőlővel, és halála után nagyanyám is szorgalmasan kiment hetente többször is kapálni, kötözni, metszeni. Szerettem azoknak a boroknak az illatát, mindig állt egy butellával a kisasztalon, ha elfogyott, mama lement a pincébe, és újratöltötte a butellát.
Aztán felnőtt fejjel egyszercsak azt vettem észre, hogy már megint Hegyalján vagyok, és kóstolok. A nászutunk egyik hete is így telet, kóstoltuk az akkor már létező új, nagy és komoly borászatok édes borait (is), és nagyon tetszettek. Szó szerint el voltam ájulva! Ilyet is lehet? Úristen! Az illat visszarepített húsz évet, de tudtam, hogy ez valami sokkal komolyabb, mint nagyanyám bora. Vettünk is pár palackkal édeset is, aztán Budapesten amikor úgy találtuk, hogy itt az alkalom, kibontottuk, és vártuk a csodát. És a csoda elmaradt, pedig a bor ugyanaz volt. Nem volt ott a pince, nem volt ott a szőlő, nem voltak ott a kövek, a nemespenész a falon, kint a Bodrog illata, a táj… Minden hiányzott, és a bor kevés lett a poharamban. Évekig próbálkoztam, de nem találtam itthon az “édesek” helyét.
El is döntöttük, hogy mi bizony száraz borivók vagyunk, nem erőltetjük tovább ezt az édes vonalat.
Aztán pár éve rájöttem, hogy mi a baj. Soha nem ételhez kortyoltuk az édeseket, vagy legalábbis nem a megfelelő ételekhez.
Biztosan igaza van a hozzáértőknek amikor desszertborként hivatkoznak pl. az aszúkra, de én el szeretném felejteni ezt a kifejezést. Desszertet és bort csak egy nagyon komoly vacsora végén fogyasztok együtt, és ilyen komoly, mondjuk négy fogásos-négy boros vacsorát ötször háromszor készítek. Akkor, amikor legalább tíz vendégem van, barátok és rokonok közösen, amikor igaz ünnep a terített asztal. És ilyenkor a desszert mellé már nem kívánom a bort.
Vagy csak egy korty bort magában, vagy egy egészen pici desszertet, de a kettő már sok. Persze egy éttermi borvacsora az más, akkor aztán jöhet a 7-8 féle bor, akár két édes falattal is, de lássuk be, otthon ilyet ritkán rittyent az ember lánya.
De amikor kiderült számomra, hogy az édes bor, bizony tökéletes a csípős kínai, indiai, thai ételek mellé is, sőt a libamáj és a kéksajt nem csak ósdi párosítás, hanem valóban tökéletes, azóta akár hétköznap is kibontunk egy-egy palack édeset. Persze nem egy hatputtonyos aszút, de egy késői szüretet, vagy egy mostanában mellőzött, de általam igencsak szeretett késői szüretet szamorodnit igen. Tehát az tokaji édes bor tényleg csodálatos, nem csak kétszáz éve volt jogosultsága, amikor a cukor ritka kincs volt, hanem igenis ott a helye a poharunkban, csak merjünk főzni mellé!

A receptem pedig egy igazi klasszikus, a libamáj. Ennek is oka van. Sokan mondják, hogy nem esznek libamájat, mert nagyon drága. Igazuk van, a libamáj kilója annyi, mint mondjuk a másik nagy édesbor barátnak a roquefortnak. Vagyis 6-10.000 forint. Csakhogy, egy kisebb darab libamáj, mondjuk 40 dkg, tehát átlagosan 3500 forint. Ez, előételként, vagy “desszertként” tíz adag minimum. Megérdemelnek ennyit néha a barátaim, és én is 🙂

Libamájhab I.

40 dkg hízott libamáj
2 evőkanál jéghideg víz
2 jégkocka turmixban összezúzva
1dl jéghideg Katinka
frissen őrölt bors és só
1 késhegynyi kínai ötfűszer keverék

A májat hideg kézzel, a kés hegyének a segítségével megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, majd felkockázzuk. Fontos, hogy ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Ha úgy gondoljuk, nyugodtan visszatehetjük pár órára a hűtőbe!
Innentől kezdve robotgép habverőjével dolgozunk. A májat egy mély tálban kezdjük pépesíteni, majd amikor már kezd habosodni, hozzáadjuk a vizet, a jeget és a bort. A fűszereket csak további 10-15 perc után keverjük bele. Azonnal tálaljuk! Legfinomabb pirított kalácsszeletekkel.
 

Libamájhab II.

Többeknél kiütötte a biztosítékot a nyers libamáj, íme egy sült verzió. Szintén hab lesz belőle, szintén finom!

40 dkg libamáj
10 dkg vaj
1 dl Katinka bor
2 dl tejszín,
só, bors,
zselatin
kínai ötfűszer keverék

A májból kiszedjük az ereket, és meglocsoljuk a bor felével, majd egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Reggel papírtörlővel leitatjuk a májról a bort, majd forró vajban megsütjük. Ha kihűlt, darabokra vágjuk, és krumplinyomón áttörjük, hozzáadjuk a bor maradékát, majd fűszerezzük és a felvert tejszínnel és egy evőkanálnyi feloldott zselatinnal óvatosan elkeverjük. Legalább egy órára behűtjük fogyasztás előtt.

 

Remélem találkozunk a Fagyosszentek engesztelésén május 12-én! Ingyenes borkóstolás, és szuper programok! Regisztrálni érdemes! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A Regéci vár

regéc_8.jpgKellemes kirándulás Magyarország egyik legszebb várromjához Regécre. A várrom már messziről látszik, hosszan kell kanyarogni autóval, mire a hegy alatti parkolóban leállunk, így mire odaérünk még a felnőtt utastársainknak is romantikus képzetei támadnak a várral kapcsolatban. És valóban volt itt szerelem, esküvő, nagy lakomák, de titokzatos kettősgyilkosság is, amire csak most derült fény. Két csontvázat találtak a több száz éve betemetett lakószoba padlóburkoló kövei alatt fejsérüléssel. A gyerekek megőrültek az izgalmaktól.
A Mogyoróska és Regéc községek közötti erdős vulkáni eredetű hegycsúcson találjuk az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyi vár tekintélyes romjait.

Olvasás folytatása “A Regéci vár”

Kategóriák
Egyéb kategória

Útban a tökéletes gulyás felé

Hogy készül a gulyás?
Amikor a tökéletes lecsót készültem megfőzni, akkor a gulyásról is kikérdeztem az ismerőseimet. Most a kedves olvasók véleményét is szeretném megtudni! Mielőtt leírom az összesített eredményt, megosztok pár számomra érdekes szokást:
  • jó gulyás hátszínből készül
  • legalább annyi zeller van benne, mint krumpli
  • cukrot kell bele karamellizálni
  • sok lestyánnal
  • tejföllel
És van pár olyan is, amit én is szoktam csinálni:
  • erős marhaalaplével öntöm fel
  • a hússal csak a krumpli fő együtt, a zöldségek külön, és csak a végén kerülnek a bográcsba
Apropó bogrács: ebben mind a negyven válaszadó egyet értett, jó gulyás csak bográcsban készülhet.
A válaszok alapján szeptember 25-én Erdőbényén megpróbálom elkészíteni a tökéletes gulyást. Remélem sikerül!

Hetedhét Pásztortüzek – Szüreti Nap
2010. szeptember 25.
Erdőbénye
P r o g r a m o k
Kovácsműhely, Vörösmarty u. 1.
10 órától – 17 óráig műhely látogatás, 12 órától 14 óráig mesterség bemutató

Kádárműhely-múzeum

Szűcs János Hunyadi u. 49. műhelylátogatás 10 órától – 17 óráig

Művelődési Ház, Kossuth u. 38.
Művelt Alkoholista – Furmint szimpózium 14 órától

9 órától – 11 óráig gyermek kézműves-játszóudvar – Hetedhét kitűző készítése

Nyitott pincék – 10 órától

Tájház, Kossuth u. 52. – BLOGGER KONYHA
Nemzeti ételek
Chili és Vanilia – Fregula sarda
Fűszer és Lélek – Gulyás
Liga Füge – Túróslepény vagy almásrétes, hamuban sült töltött alma
Malackaraj – Igazi chilis bab
Délutántól liptói körözött, erdélyi padlizsánkrém, tepertőkrém házikenyéren
Doromb Tanoda Szilágyi Áron vezetésével
Párlat kurzus – Pelle Lászlóval
(Pelle Párlat) 10 óra, 13 óra, 15 óra, 17 óra – előzetes jelentkezés alapján
Szüreti Felvonulás a Sportpályáról 13 órakor
Játszótér – Rendezvénytér, Mátyás király u.
Kézműves piac és vásár 10 órától szörnyen finom házi lekvárokkal is!
Kézműves játszóház 12- 16 óráig
Megnyitó – 14 órakor
köszöntőt mond Kántor Dezső polgármester
Kádártánc
FolkBEATS sátor
autentikus népzenei és világzenei színpad 14,30 órától
Közreműködnek:
Apnoe – Magyar népzenei alapokon nyugvó fúziós zenék, Cantara – Magyar és germán eredetű népzene, modern klasszikusokkal ötvözve, Lingara – tradicionális roma zene és tánc, Orthent – világzene, Shkayach – tradicionális zsidó ének, Hypernomad Live Essence – globális, új népzene, Yanka Rupkina – ének (Bulgária), Kolyo Ivanov duda, tapan (Bulgária), Szilágyi Áron doromb.
1830 órakor – gyülekező a Játszótéren a közös tűzgyújtáshoz.
Varga Mihály bugaci dudás – mesemondó
19 órakor Erdőbénye dűlőiben pásztortüzek gyúlnak
Gyertek!!!!

Kategóriák
Egyéb kategória

A boldogságos gyüttment élet

Válasz a „Drága Eszti, Gábor és porontygyerek Dávid!” című levélre
Szabó Melinda írása. Melinda Hegyaljai fotói itt találhatóak.
Érdekes volt olvasni Novák Péter János írását és élményeit. Sok dolog felsejlett, s rengeteg igazság van benne. A képek, amiket feltöltött az oldalára (novakpeterjanos.tumblr.com) mind elgondolkoztatóak és akár megrázóak is lehetnek.
Mégis miért érdemes ellátogatni erre a vidékre, s hogyan lehet boldogan eltölteni az időt. S a nagy kérdés, ha a helybéliekkel akarunk beszélni, azt hogyan tegyük? 🙂
Zack & pack közel három évet töltöttem el Tokaj-hegyalján, mint „betelepülő”.
Első körben én is szerettem volna beszélgetni a helybéliekkel, de amíg nem ismered a környéket, addig miről beszélsz és fordítva, hogy ismernéd meg a környéket, ha nem beszélsz a lakókkal 🙂
Így hol biciklire, hol autóba szálltam és mentem és mentem. A környező szőlődűlők is rengeteg szépséget rejtenek. Különböző időszakokban a szőlő fejlődése mellett megcsodálhatóak voltak az egyéb növények, melyek látványa vidám hangulatot hozott, ilyenek, mint a napraforgók, búzatáblák, bodzások, csipkebokrok és réti virágok, s az almáskertekről se felejtkezzünk meg.
Ha magasabb vidékeken, alias dombokon, amit itt hegyeknek szólítanak jártam, a gyönyörű völgyek és vizek látványa fogadott. A mádi Király dűlő látványa fenomenális 🙂 A Dereszla dűlőről látni lehet a Bodrogot, s tiszta időben a Sátorhegy is jól kivehető. A Terézia és Teleki dűlőkről az alföldi területek egyhangúságát a rengeteg víz, így csatorna, tó teszi cirkává. S ha már a vizekről beszélek, ne felejtsük el a horgászatot, amit a Bodrog Tisza folyók adta lehetőségeken túl a csatorna különböző szakaszai és a horgásztavak még érdekesebbé tesznek. Itt had említsek meg csak 3 hármat a teljesség igénye nélkül: Ondi utcai, ami Szerencs mellett van, teljesen családbarát: játszótér, állatpark és szabadtéri sütési lehetőségek vannak, plusz kemence, amiben kenyérlángos mellett más ételeket is elkészítenek kérésre. Itt rendszeresen szoktak lenni szervezett programok, versenyek. A következő, ami nagyon tetszett, az az Erdőbénye előtti horgásztó, s ne feledkezzünk meg a Tokaj és Tiszaladány közöttiről sem. Mindezeket úgy írom, hogy nekem a horgászat egy olyan sport volt régen, amiről az az elképzelésem volt, hogy csak azoknak a férfiaknak kell, akiket az asszony már kicsinált… 😀 Aztán, amikor láttam a helybéliek lelkesedést a halak iránt, elgondolkoztam, persze kezdetben csak néző voltam, maximum hattyúkat etető. Egy szép őszi napon csak kifogtam életem első halát, ami nem volt nagyobb egy verébnél, s ráadásul ő fogta ki magát, mivel én elmentem almát szedni a bot meg bent maradt a vízben 😀
A kajakozás is szuper tud lenni, s ha valaki gyorsabban szelné a vizeket motorcsónakozhat, s persze ott a klasszikus sétahajózás is.
Na ennyit a természetes vizekről 🙂 oké a strand kimaradt, de hivatalosan csak egy van a rakamazi oldalon. Az már más kérdés, hogy a bányatóban is sokan hűsölnek a tiltás ellenére.
A vizekre még visszatérek később. Most jöjjön egy kis épített emléktúra.
Mivel a vidék a korábbi évszázadokban fontos kereskedelmi központ volt, így számos náció képviseltette magát itt, s hagyott hátra rengeteg épített örökséget. A környék tele van régi templomokkal és emlékhelyekkel, így mindenki megtalálja a neki érdekes irányzatot. Erről rengeteget lehetne regélni, de komolyan, hihetetlen sztorik vannak.
Ha bejártuk az összes vallással kapcsolatos helyet, jöhetnek a várak, kastélyok.
Emlékszem 2 éve volt egy maratoni vártúrám. Kezdhettem volna Tokajban, de ott az ásatások még nagyon gyerekcipőben járnak, így nem sok a látnivaló. Első állomásom Sárospatak volt, majd a szlovák területen lévő Borsi, ahol a Rákóczi várat lehetett megnézni. Széphalom következett, Kazinczy emlékére. Majd Füzérradvány, a hatalmas kertjével, ami most csak 15ha, de régen 140 hektár volt, s ha minden jól megy, hamarosan újra egyesítik a területeket és egy golfparadicsomot telepítenek oda, s a kastélyból szálloda lesz. Innen tovább a Fűzéri várba haladtunk, majd jött Hollóháza. Estére értünk Boldogkőváraljára, ahol a naplemente köszöntött minket 🙂
S a nap végén még „raliztunk” egy kicsit a tállyai dimbes-dombos utakon 🙂
Röviden még a várakról-kastélyokról:
Szerencsen is van egy nagyon szép vár, amit felújítottak és kulturális központtá alakítottak.
A Tolcsva fölött lévő Kincsem dűlő tetején is van egy kastély, ami igaz elég romos, de ha valaki nagyon kíváncsi, akkor érdemes megnézni belülről is, általában zárva tartják, de gyakorlatilag nincs is ajtaja, szóval némi akrobatikával be lehet lesni… na jó ez nem publikus 😀
A kastélyokra is érdemes még visszatérni majd a borászatok kapcsán!
Húúú, annyi minden van, nem is tudom, hol folytassam, rengeteg emlék tódul most elő.
Talán jöjjenek most a nyár végi és őszi mulatságok 🙂
A Zempléni fesztivál 🙂 rengeteg helyszínnel és programmal várja a vendégeket, igaz én csak 2 helyszínt látogattam meg, Tolcsvát és Tokajt, de így is remekül éreztem magam.
Tolcsván az Orémus borászat kertjében van egy gyönyörű kastély, a klasszicista Stépán-kúria, aminek a szalonjában volt egy koncert, majd a kertben grill party, szuper volt!
Tokaj főterén pedig jazz koncertek voltak, amiket a közönség még szakadó esőben sem hagyott el, mindenki ott ült az ernyője alatt, s hallgatta a muzsikát.
Bénye-Bénye 🙂 (BMB nap) a tavalyi első fesztiválra bringával érkeztem, ami nekem külön élmény volt. Próbáltam mindenhova benézni, kóstolni és faggatni a gazdákat a titkokról, specialitásokról. Hatalmas volt, finom ételek és borok, szuper hangulat 🙂 Voltak vicces helyzetek is, pl az Ábrahám pincénél, ahol száraz bort kértem, s félédeset kaptam véletlenül. Hatalmas szakmai szöveggel meg lett magyarázva, hogy a glicerinek és az esetleges kevesebb hordó, így alacsonyabb fenol-tartalom, de ugyanakkor a barrique adta simaság csalt meg engem, s érzem ezt a csont száraz bort édeskésnek 😀 hahahaha aztán kóstolás, s a gazda belátta, hogy csere történt 😀 de hallhattam egy jó kis előadást 😀
A Hommona birtok provance-i hangulata, a Te nagyszerű ételeid, s a remek pétanque mulatság fenomenális volt, a pont az i-re 😀
Terézia-nap: A Gróf Degenfeld Borászat Terézia napján, a Terézia dűlő tövében, ahol a birtok is van, több éve rendez nyílt napot főzéssel és pincelátogatással. A vendégek ilyenkor megnézhetik a történelmi Kossuth prés működését is; betekintést nyerhetnek az üzemi borászkodáson túl a pincés érlelés szépségeibe, ha nem néz oda a túravezető, akkor érdemes megnyomkodni a párnás pincepenészt a falon, a Cladosporium cellarét, na jó, ne mindenhol, szegény, had maradjon életben 🙂
Harcsa-party: hmm jmai 🙂 Tavaly ősszel került megrendezésre először ez az egynapos mulatság, Tokaj főterén, a Hétszőlő Rákóczi pincéjének teraszán, számos borászat képviseltette magát itt az éttermek és egyéni amatőr horgász és szakács bajnokok mellett. S természetesen szólt a jazz, amit a verőfényes őszi napsütés koronázott meg 🙂
S ezek a mulatságok csak egy kis részei, az ezen a vidéken szervezett programoknak.
Ha kimulatta magát az ember, akkor jöhetnek a borászati túrák, érdemes végigjárni a helyi pincészeteket, megnézni a szüreti feldolgozást, pincét látogatni, bórt kóstolni.
Hol együnk egy jót?
S ha már csömört érez ezen élményekből, akkor jöhetnek az éttermek, Bodrogkeresztúron, Tokajban, Tarcalon, Szerencsen és persze Tolcsván, Tállyán … Sárospatakon is vannak remek helyek. Mind más és más: az elegáns kastélyi körülményektől kezdve a vidéki „úri paraszt” hangulaton át a francia bohém feelingig minden megtalálható. Még egy finom, közepesen átsütött Texas ranger stake is rákacsinthat a szerencsés szerencsi fürdőzőre, ha már teljesen ellazult a különböző gőzkabinokban.
Annyi remek hely van még, nem győzöm sorolni, s tudom, hogy nagyon sok kimaradt, bocsánat.
 
Hol igyunk egy jó kávét?
Chateau Dereszla Vinotéka, Gróf Degenfeld Kastélyszálló, s Tokajban is van 2 jó kávézó.
 
Hol igyunk finom sört?
Szegiben, a falu szélén van egy borászat és borozó, ahova főzött, csapolt sört is hoznak, s odajárnak a környező településekről sört vásárolni, mint mások a tej automatához 😀
 
Ha a kulináris élményekből sok lenne, jöjjön egy kis lazítás 🙂
Tarcalon, az Andrássy kúriában lévő fürdő, melyben különböző szaunák és gőzkabinok is várják a vendégeket, szabadon látogatható, nem kell szállóvendéggé válni használatukhoz 🙂
Szerencsen a közfürdőt pár éve újították fel, s a régi hangulatos formák, stukkók-boltívek mellett itt is számos szauna és fürdő várja a pihenni vágyókat, s a kültéri napozó.
Mind a két helyen van masszőr a megfáradt derekaknak 😀
S ha már tényleg csömörünk van a sok élményből, akkor jöhet Miskolc- Lillafüred és a többiek… lehet az falmászás a régi gyártelepen kialakított Factory arénában vagy túra Bükkszentkereszten… mind szuper 😀
S, ha visszatérnék, s jól esne egy kis munka utáni mozgás, akkor tenisz 😀 Kerekes Áron tokaji pályája tavaly lett átadva, s egy barátságos csendes környéken adogathatunk.
És persze ne felejtsük el a kutyát megsétáltatni a szőlő dűlök között, s télen vihetjük vadászatra is 😉 Amikről megint csak sokat lehetne mesélni 😀
Melinda
Kategóriák
Egyéb kategória

Trombitagombás nudli


Hogy miket ettünk, kedveském? Hát, akkoriban még nem voltak ekkora boltok, mint mostanság, ahol minden kapható télen-nyáron. Ha édesapám télen több halat fogott, akkor hó közibe rakta a padláson, és az elállott akár tavaszig is, ha hideg volt. Hús ritkán volt, csak ünnepeken került az asztalunkra. Jaj, de szerettük a vadkacsalevest!
A férfiak csónakkal mentek a Bodrogba, összeszedegették a madarak tojásait, a nők meg tésztát gyúrtak belőle. Vadkacsa, fogoly, és szárcsa tojásából is csinálták a tésztát. ‘Oszt ha húslevest főztek a vadkacsából, megfőzték hozzá a tésztát is. Volt sáfrány a kertünkben, tettük bele a levesbe, attól lett nagyon szép sárga.
Egyszer édesapám elment napszámba dolgozni fel a hegyekbe. Ott mást ettek a népek, mint mifelénk. Ott hozta az egyik munkásnak a felesége a trombitagombás nudlit. Nudli meg gombóc sokat volt mindenhol, de nem ám porcukorral, meg mindenhogy, csak szilvalekvárral, meg zsírral. Mi csak pár gombát szedtünk akkoriban, a trombitagombát nem is ismertük, aztán később láttam, hogy milyen fekete, milyen csúnya, de hát édesapám addigra már szerette.
Na, hogy szavamat ne feledjem, az az asszonyka ott a hegyen olyan nudlit vitt a férjének, hogy kifőzte, zsírba szedte, megszórta a nyáron kiszárított, aszt összetörögetett gombácskával, oszt szedett rá aludttejet.
A trombitagombának frissen alig van illata, de ha megszárítom, olyan erős szaga lesz, hogy fűszerként is használhatjók.
Akkoriban mi is aludttejjel ettük, de ma már ezek a tejek meg sem alszanak, én nem tudom miket adnak nekünk abban a dobozban! Egy ideig még zacskóban adták, azt még meg lehetett altatni, de ez már csak megbüdösödik. Nincs már senkinek tehénkéje itt a faluban, pedig lyány koromban hatalmas gulyákban legeltették. Nem tudom miért nem kell a jó tejecske már senkinek, pedig a hideg aludttejnél semmi sem jobb a melegben. Nem kéne annyi fagylaltot enni.
Szóval mi is elkezdtük csinálni a nudlit, zsírral meg gombával. Még most is szeretem, de én már nem tudom összeszedni a gombát. Ha megcsinálja, csinálja tejföllel, jó gazdagon!
Tegyen bele petrezselymet is, finom az, majd meglátja!
Fotó innen

Hozzávalók a nudlihoz:
50 dkg héjában főtt, öreg krumpli
20 dkg liszt
2 ek búzadara
1 tojás
1 kk só

A krumplit még forrón áttörjük, kiterítjük, és hagyjuk kihűlni. Utána összekeverjük a többi hozzávalóval. Lehet, hogy egy-két kanálnyi liszt még kell majd hozzá. A gríztől keményebb lesz a tészta, de lehet liszttel is pótolni. Kinyújtjuk, hosszú csíkokra vágjuk, megsodorjuk. Közben feltesszük a sós vizet főni. Ha a nudli feljön a víz tetejére, akkor kész.

Hozzávalók a mártáshoz:
3 ek zsír
3 marék trombitagomba (szárított, összetört)
3 dl tejföl
1 csokor petrezselyem
só, bors

A kifőtt nudlit forró zsírra, vagy szalonnából frissen kisütött zsiradékra szedjük. Megszórjuk az összetört, megszárított trombitagombával, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntünk egy doboz tejfölt. Megszórjuk a petrezselyemmel is, egy percig rotyogtatjuk, hogy a gomba kicsit megszívja magát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőhorváti öntött perec és kecskepörkölt

 

Szegény édesapám hiába mesélt 39 évig gyerekkora egyik kedvenc ételéről édesanyámnak, valahogy soha nem akart elkészülni. Bevallom, teljesen megértem hogy nem ragadta meg az alkalmat anyu, amikor Erdőbényén jártunk, és nem rakta tele a csomagtartót erdőhorváti pereccel, hogy aztán elkészítse azt a furcsa ételt, amit apu követelt. Egyszerűen rosszul hangzik a recept: végy egy adag perecet (könnyű, madzaggal össze van kötve) és öntsd le forró vízzel, hogy megszívja magát. Hát, nem is tudom… Inkább valami mást kérnék, ha nem baj.
De aztán pár hónapja, amikor ezredszer hallgatta végig anyu azt, hogy amikor apuék épp Pesten laktak, és jött valami ismerős Erdőbényéről, mindig az volt az első kérdés hozzá, hogy perecet hozott-e, megesett a szíve édesapámon, és elkészítette az erdőhorváti öntött perecet.
Megkóstolta, és azonnal felhívott, hogy elmesélje, hogy ez az étel bizony finom. Nem is finom, hanem nagyon finom, próbáljam ki én is, de nem úgy kell csinálni, ahogy a perec csomagolásán van, hanem másképp.
Szombat éjjel, amikor lement a nap, és kimerészkedtünk a másfél méter vastag vályogfalú házból, gyorsan citromfű illatú gyertyákat gyújtottunk szerte a kertben, nehogy végzetes vérveszteség érjen minket a rengeteg szúnyog miatt, és nekiálltunk a kecskepörköltnek, ami mellé öntött perec volt a köret. Aztán éjfél körül megtértem. Az öntött perec isteni!

Öntött perec:
2 csomag erdőhorváti perec /egy adag házi perec megszárítva
kb. 0,5 l enyhén sós, forró víz
25 dkg füstölt szalonna
25 dkg tehéntúró
A perecet marokkal összetöröm. Nem apróra, csak akkorára, amekkorára egy nyomástól magától eltörik. Leöntöm a forró, sós vízzel. Ennyi vizet elvileg éppen felszív annyira, hogy a közepe még picit roppanós marad. Közben kiolvasztom a szalonnát, és a forró zsírban megforgatom a perecet, majd rámorzsolom a túrót, Nagyon laktató, egyszerű étel.
A kecskepörkölt is nagyon jól sikerült, egészen máshogy készítettük, mint eddig, de úgy tűnik megtartjuk a receptet.
Hozzávalók:
2 kecskecomb lefilézve, felkockázva (kb. 2,5-3 kg hús)
3 fej hagyma
4 ek zsír
1 nagyobb csokor kakukkfű és rozmaring összekötve
6 szem boróka bogyó
6 szem szegfűbors
1 ek koriander mag
3 szem paradicsom
só, bors
4 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor

A bográcsban megfonnyasztottam a hagymát a zsíron, majd rádobtam a húst, és lepirítottam. A só és a bors kivételével beletettem a fűszereket is, és felöntöttem másfél deci vízzel. Így főztem egy órát, közben néha pótoltam a vizet. Apró kockákra vágtam a paradicsomot, a fokhagymát pedig ellapítottam, és mindkettőt a húshoz adtam. Sóztam, borsoztam, majd főztem újabb órányit, amíg a hús megpuhult, a víz pedig tejesen elpárolgott.
Ekkor öntöttem fel a borral, főztem újabb negyed órát és kész is. Ennyi idő alatt összesen két szem boróka maradt egészben, a többi fűszer teljesen elfőtt, csak a zöldfűszer maradékát kellett kivenni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Víz, víz és kenyér a Zemplénben


Tegnap hatalmas eső esett itt a Zemplénben. Reggel elmentünk egy régi barátunkhoz látogatóba Telkibányára, és már odafelé is izgalmas volt az út a sok víz miatt, de hazafelé csak negyven kilométeres kerülővel jutottunk haza, az Aranyosi-völgyet ugyanis lezárták árvíz miatt.
Voltam már többször Telkibányán, de eddig nem tudatosult bennem igazán, hogy mennyire gyönyörű falu! Erdőbénye határában a polgármester nézte aggódó arccal a patakot, de akkor már kezdett csitulni az eső, remélem nagy baj nem történ éjjel se a faluban.
A kenyérrel vannak gondok errefelé, legtöbb helyen csak vacak előreszeletelt kenyeret árulnak, de ha nem azt, akkor se valami fényes a minőség. Gondoltam kipróbálom a Karancsot, mit tud. Nagyon féltem tőle, mert emlékszem még arra, amikor nekünk is valami hasonló volt otthon, és jó kenyeret, vagy normális süteményt nem lehetett benne sütni, pedig szegény édesanyám mindenféle cserepeket rakott az aljába, hogy ne égessen annyira.
Biztos ami biztos, vettem a Culinárisban angol, Hovis márkájú élesztőt, és jelentem, a kenyér nagyon jól sikerült!
Jó érzés ebben a hidegben, esőben friss kenyér illatára hazajönni.

Hozzávalók a kenyérhez:
1 kg simaliszt
2 csomag szárított élesztő (2X7g)
1 ek tengeri só
1 kk kömény
1 kk durvára őrölt bors
2 ág kakukkfű levélkéi (ha már minden tele van kakukkfűvel)
7 dl langyos víz

Alaposan kidagasztottam a kenyeret, hagytam duplájára kelni, majd sütőpapírra borítottam, és pihentettem még húsz percig. Kicsit megformáztam a pihentetés előtt, de nem vittem túlzásba. Legnagyobb hőmérséklete felmelegítettem a sütőt, ezen ez 8-as fokozat, majd ezen is sütöttem szép pirosra, nekem 35 perc alatt sült meg.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kakukkfű!!!

Sokszor kérdezitek, hogy mikor érdemes a vad kakukkfüvet szedni. Hát most!
Hatalmas kakukkfűmezők virítanak országszerte, én Gyálon is és Erdőbényén is szedtem mostanában elég sokat, úgy látom mindenhol kihajtottak azok a magok, amik évek óta csak arra vártak, hogy elég esőt kapjanak. Hát, most megkapták, most már csak a sok napsütés hiányzik, hogy messze vigye az illatukat a szél!