Kategóriák
Egyéb kategória

És egyszercsak édesborivó lettem…

Nagyon vártam már ezt a hetet, végre megérkeztek az édes borok. Bevallom, négy éve kedveltem csak meg igazán a tokaji édes borokat, pedig sokaknak egyszerűen Tokaj egyet jelent az aszúval, pedig sokkal többről van itt szó, mint “egyszerű” aszúkról. Ezen a héten pl. egy késői szüretelésű furmintról, a Katinkáról, ami olyan édes, mint egy négyputtonyos aszú.

De mielőtt belemennénk az eheti feladatba, jöjjön a múltheti receptek értékelése Séf Gábortól a Sárga Borház séfjétől:

"A végső versenybe az Íze végett blog szerzőjének spárgás polen(cot)ta receptje, a Mandulasarok céklachips-es céklazselés pisztrángtatárja és a Levendula & Csokoládé blog epres-ibolyás bonbonja jutott. Mindhárom recept elkészítéséhez szezonális összetevőket használtak a versenyzők, az íztársítások hibátlanok és rendkívül tetszetősre sikeredtek.
 
A spárgás polenta egyetlen plusz ponttal nyert.
 
Ugyanis a kukoricadara a Zemplén hagyományos népi étele, amelyet Orsi az aromás szegfűgombával és a szezonális spárgával ezúttal izgalmas modern fogássá avanzsált, vagyis kiválóan ötvözte a hagyományt és a modernitást  szezonális és helyi (plusz pont) alapanyagokból.
 
Erős verseny alakult jobbnál-jobb receptekkel, a Borház ezúton is mégegyszer köszöni a bloggerek lelkes és lelkesítő részvételét! A Levendula & Csokoládé blog szerzője által készített bonbonok egészen különlegesek és művésziek, étvágygerjesztő volt a Szilvásgombóc blog szerzőjének hamburgere, rendkívül ötletes Gabojsza  spárgás cappuccino-ja, roppant izgalmas a Krisztina által kreált árvácskás csirkefalat, vagány íztársítás a Praktikák sok Gyerekkel szerzője készítette körtés csirkemájhab és igazán merész Dorka garnélás-aszalt áfonyás kosárkája!"

Ezen a héten a következő remek ételek készültek:

GRATULÁLUNK!

És akkor következzen ennek a hétnek a bora, remélem már mindenki megkóstolta!


Patricius Késői Szüretelésű „Katinka” 2008
 
Kizárólag Furmintból készítettük ezt a friss,lendületes, gyümölcsös ízvilágú édes bort. A késő ősszel zajló szüreten részben túlérett, részben töppedt, aszúsodott szemeket tartalmazó fürtöket szedtünk, melyet húsz hónap tölgyfahordós érlelés követett. A bor cukortartalma egy négyputtonyos aszúénak felel meg, de a magasabb savtartalom és az alkohol szépen kiegyensúlyozza ezt az édességet.
 
Ízében a következő jegyek dominálnak: grapefruit, aszalt sárgabarack, papaya, kandírozott narancshéj. Elegáns ízvilág, selymes ásványosság jellemzi.
 
Jól társítható hozzá:
kéksajt, gorgonzola, rouge-zsal érő sajtok,  aszalt sárgabarackkal, citrusokkal, mandulával készült sütemények,túrós sütemények, libamáj,szélben szárított sonka, fűszeres fehérhúsú gyümölcsök
 
Desszertek készítésénél érdemes figyelembe venni a főszabályt, miszerint a desszert ne legyen édesebb, mint a bor.

 


 

És akkor egy kis személyes:

Nagyapámnak Erdőbényén mindig volt több hordó bora. Volt édes és száraz. Volt olyan év, hogy csak száraz, de leginkább félszáraz és édes borok voltak ezek. Az öreg természetesen nem volt borász, a területe se volt éppen a falu legjobbja a Görbében, de tisztességesen bánt a szőlővel, és halála után nagyanyám is szorgalmasan kiment hetente többször is kapálni, kötözni, metszeni. Szerettem azoknak a boroknak az illatát, mindig állt egy butellával a kisasztalon, ha elfogyott, mama lement a pincébe, és újratöltötte a butellát.
Aztán felnőtt fejjel egyszercsak azt vettem észre, hogy már megint Hegyalján vagyok, és kóstolok. A nászutunk egyik hete is így telet, kóstoltuk az akkor már létező új, nagy és komoly borászatok édes borait (is), és nagyon tetszettek. Szó szerint el voltam ájulva! Ilyet is lehet? Úristen! Az illat visszarepített húsz évet, de tudtam, hogy ez valami sokkal komolyabb, mint nagyanyám bora. Vettünk is pár palackkal édeset is, aztán Budapesten amikor úgy találtuk, hogy itt az alkalom, kibontottuk, és vártuk a csodát. És a csoda elmaradt, pedig a bor ugyanaz volt. Nem volt ott a pince, nem volt ott a szőlő, nem voltak ott a kövek, a nemespenész a falon, kint a Bodrog illata, a táj… Minden hiányzott, és a bor kevés lett a poharamban. Évekig próbálkoztam, de nem találtam itthon az “édesek” helyét.
El is döntöttük, hogy mi bizony száraz borivók vagyunk, nem erőltetjük tovább ezt az édes vonalat.
Aztán pár éve rájöttem, hogy mi a baj. Soha nem ételhez kortyoltuk az édeseket, vagy legalábbis nem a megfelelő ételekhez.
Biztosan igaza van a hozzáértőknek amikor desszertborként hivatkoznak pl. az aszúkra, de én el szeretném felejteni ezt a kifejezést. Desszertet és bort csak egy nagyon komoly vacsora végén fogyasztok együtt, és ilyen komoly, mondjuk négy fogásos-négy boros vacsorát ötször háromszor készítek. Akkor, amikor legalább tíz vendégem van, barátok és rokonok közösen, amikor igaz ünnep a terített asztal. És ilyenkor a desszert mellé már nem kívánom a bort.
Vagy csak egy korty bort magában, vagy egy egészen pici desszertet, de a kettő már sok. Persze egy éttermi borvacsora az más, akkor aztán jöhet a 7-8 féle bor, akár két édes falattal is, de lássuk be, otthon ilyet ritkán rittyent az ember lánya.
De amikor kiderült számomra, hogy az édes bor, bizony tökéletes a csípős kínai, indiai, thai ételek mellé is, sőt a libamáj és a kéksajt nem csak ósdi párosítás, hanem valóban tökéletes, azóta akár hétköznap is kibontunk egy-egy palack édeset. Persze nem egy hatputtonyos aszút, de egy késői szüretet, vagy egy mostanában mellőzött, de általam igencsak szeretett késői szüretet szamorodnit igen. Tehát az tokaji édes bor tényleg csodálatos, nem csak kétszáz éve volt jogosultsága, amikor a cukor ritka kincs volt, hanem igenis ott a helye a poharunkban, csak merjünk főzni mellé!

A receptem pedig egy igazi klasszikus, a libamáj. Ennek is oka van. Sokan mondják, hogy nem esznek libamájat, mert nagyon drága. Igazuk van, a libamáj kilója annyi, mint mondjuk a másik nagy édesbor barátnak a roquefortnak. Vagyis 6-10.000 forint. Csakhogy, egy kisebb darab libamáj, mondjuk 40 dkg, tehát átlagosan 3500 forint. Ez, előételként, vagy “desszertként” tíz adag minimum. Megérdemelnek ennyit néha a barátaim, és én is 🙂

Libamájhab I.

40 dkg hízott libamáj
2 evőkanál jéghideg víz
2 jégkocka turmixban összezúzva
1dl jéghideg Katinka
frissen őrölt bors és só
1 késhegynyi kínai ötfűszer keverék

A májat hideg kézzel, a kés hegyének a segítségével megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, majd felkockázzuk. Fontos, hogy ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Ha úgy gondoljuk, nyugodtan visszatehetjük pár órára a hűtőbe!
Innentől kezdve robotgép habverőjével dolgozunk. A májat egy mély tálban kezdjük pépesíteni, majd amikor már kezd habosodni, hozzáadjuk a vizet, a jeget és a bort. A fűszereket csak további 10-15 perc után keverjük bele. Azonnal tálaljuk! Legfinomabb pirított kalácsszeletekkel.
 

Libamájhab II.

Többeknél kiütötte a biztosítékot a nyers libamáj, íme egy sült verzió. Szintén hab lesz belőle, szintén finom!

40 dkg libamáj
10 dkg vaj
1 dl Katinka bor
2 dl tejszín,
só, bors,
zselatin
kínai ötfűszer keverék

A májból kiszedjük az ereket, és meglocsoljuk a bor felével, majd egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Reggel papírtörlővel leitatjuk a májról a bort, majd forró vajban megsütjük. Ha kihűlt, darabokra vágjuk, és krumplinyomón áttörjük, hozzáadjuk a bor maradékát, majd fűszerezzük és a felvert tejszínnel és egy evőkanálnyi feloldott zselatinnal óvatosan elkeverjük. Legalább egy órára behűtjük fogyasztás előtt.

 

Remélem találkozunk a Fagyosszentek engesztelésén május 12-én! Ingyenes borkóstolás, és szuper programok! Regisztrálni érdemes! 🙂

11 hozzászólás a(z) “És egyszercsak édesborivó lettem…” című bejegyzéshez

Láod, én meg most kezdem értékelni a száraz vöröset. Eddig csakis félédes vagy édes fhéret ittam 🙂
A májhab érdekes, talán meg kéne próbálnom. Kicsit félek a nyers állapottól, dehát annyi nyers dolgot eszünk (retek, saláta?).
A cikk nagyon élvezetes, örömmel olvastam és köszönöm!

Nem győzök sajnálkozni, mi lett abból a kedves Fűszer és Lélekből, aki hajdan Erdőbényéről írt, meg zsidó szokásokról, jó ételekről. Egy egész gépezet segítségével sikerült minden egyénit kiírtani, stílust váltani – ami már csak üzletről szól, gyönge tucatkülsővel, sűrű érdektelenséggel. Persze nem kötelező ide betérni, ezentúl nem is teszem.

Nálam van egy kitüntetett helye a félédes és édes fehér boroknak: diós és mákos sütik mellé. A diós az igazi, a mákos kevésbé frappáns. A diót és a jó fehérbort az Isten is egymásnak teremtette. Viszont van egy nagy fogyatékosságom: Csak Tokaj környéki édes fehérbort vagyok hajlandó meginni. (Tokaj, Mád, Tarcal.
Tényleg, van más tájegységünk is, ahol jó a félédes/édes fehérbor?

Vélemény, hozzászólás?