Víz, víz és kenyér a Zemplénben

Tegnap hatalmas eső esett itt a Zemplénben. Reggel elmentünk egy régi barátunkhoz látogatóba Telkibányára, és már odafelé is izgalmas volt az út a sok víz miatt, de hazafelé csak negyven kilométeres kerülővel jutottunk haza, az Aranyosi-völgyet ugyanis lezárták árvíz miatt.
Voltam már többször Telkibányán, de eddig nem tudatosult bennem igazán, hogy mennyire gyönyörű falu! Erdőbénye határában a polgármester nézte aggódó arccal a patakot, de akkor már kezdett csitulni az eső, remélem nagy baj nem történ éjjel se a faluban.
A kenyérrel vannak gondok errefelé, legtöbb helyen csak vacak előreszeletelt kenyeret árulnak, de ha nem azt, akkor se valami fényes a minőség. Gondoltam kipróbálom a Karancsot, mit tud. Nagyon féltem tőle, mert emlékszem még arra, amikor nekünk is valami hasonló volt otthon, és jó kenyeret, vagy normális süteményt nem lehetett benne sütni, pedig szegény édesanyám mindenféle cserepeket rakott az aljába, hogy ne égessen annyira.
Biztos ami biztos, vettem a Culinárisban angol, Hovis márkájú élesztőt, és jelentem, a kenyér nagyon jól sikerült!
Jó érzés ebben a hidegben, esőben friss kenyér illatára hazajönni.

Hozzávalók a kenyérhez:
1 kg simaliszt
2 csomag szárított élesztő (2X7g)
1 ek tengeri só
1 kk kömény
1 kk durvára őrölt bors
2 ág kakukkfű levélkéi (ha már minden tele van kakukkfűvel)
7 dl langyos víz

Alaposan kidagasztottam a kenyeret, hagytam duplájára kelni, majd sütőpapírra borítottam, és pihentettem még húsz percig. Kicsit megformáztam a pihentetés előtt, de nem vittem túlzásba. Legnagyobb hőmérséklete felmelegítettem a sütőt, ezen ez 8-as fokozat, majd ezen is sütöttem szép pirosra, nekem 35 perc alatt sült meg.