Kategóriák
Egyéb kategória

Erdeigombás borjú

Csak nem akarnak a cseresznyék megérni!
Azzal vígasztalom magam, hogy legalább van gomba. Igaz, a mezőbe gumicsizmával is alig lehet bemenni, akkora a sár, hogy rögtön bokáig süllyedünk, de a gyerek imádja. Valami náthaféle is tarol nálunk, naponta kivégzünk egy százas papírzsebkendőt, reggel tényleg olyan érzésem volt, mintha tél lenne. Azokban az órákban, amikor nem esik, kimerészkedünk, ha messzebb nem, hát a közeli hegyoldalba,vagy a legelőre, és tíz perc alatt találunk egy jó ebédnek való gombát: pár szem pöfeteget, egy-két tinórút, rókagombát, ilyesmit.
Erdei gomba, és vad kakukkfű… Soha nem kell ettől jobb!
Kaptunk pár szelet borjúcombot, volt itthon vaj, azon kérgesítettem gyorsan, majd rászórtam a gombaszeleteket, meghintettem egy kanálka liszttel, végül a kakukkfüvet dobtam rá, tekertem hozzá egy kis borsot, majd sóztam. Felöntöttem a tejszínnel.
Addigra olyan csodálatos gombaillat lengte be a Csite családtól kölcsönkapott házat, hogy mindhárman a serpenyő körül toporogtunk.
A köret krumpli volt, félbevágva, megfőzve, majd fokhagymával vajban lesütve. Na és persze egy pohár száraz furmint. Dávidnak bodzaszörp, de ő is kért egy korty bort. Nem szerette aszúra gondolt 🙂

6 hozzászólás a(z) “Erdeigombás borjú” című bejegyzéshez

Fú, az a gombaillat klassz lehetett.
Sajnos nálunk kimaradt a gombászásra oktató rokon/barát stb. ezért nem merek leszedni gombát kirándulás közben. A piacra elvinni meg nincs időm . Így hát csak vágyakozom az ilyen élmények után. A száraz furmint azért megvan.
Üdv: medvedr

Ismerem az ilyen erdőből-rétből-egyből-lábosba kerülő varázslatos ételeket… Jobb ízű ezeknél nincs is. Eszembe juttattad a tavaly nyári balatonfelvidéki őzláb- és szegfűgombaebédeinket, hozzá szedett vadkakukkfűvel. Mesések, ezek az étel-élmények maguk a csodák. Mintha a hely szellemét is a tányérba varázsolnánk, s mire a dzsinn megkérdezné, mit kívánunk: már semmit, semmit mert Teljesek vagyunk. Ugyan mi hiányozna a boldogsághoz? 🙂

Vélemény, hozzászólás?