Ugye mindenkinek megvan az a nőknek szánt példabeszéd, miszerint minden férfiben lakik egy barlangban élő ősember, aki szeret a tűzbe bámulni csendben, miközben a gondolataiba temetkezik? És persze mellé a jótanács: ilyenkor a jó ősasszony nem nyaggatja az urát bugyuta és felesleges kérésekkel, nem ad neki se házimunkát, se kicserélni/megjavítani/megoldani valót, hanem csendben, szó nélkül hagyja a teremtés koronáját bámulni maga elé.
Ha jól viselkedik a nőstény, akkor meg is lesz a jutalom, a férfi nem lóbálja a bunkóját feleslegesen az asszony felé, csak enni kér, és vacsora után elalszik.
Különben azt azért mégiscsak meg kell kérdezni, hogy mi legyen az ebéd, legfeljebb (mindig) azt válaszolja, hogy neki mindegy…
Sikerült megfigyelnem, hogy ez a tűzbe vagy távolba meredés, már a hatéves fiúknál is megmutatkozik, de egy hét és fél éves másodikos nagyfiú már egész komolyan műveli. Persze nem olyan hosszan, mint az apja, de teljesen váratlan pillanatokban képes öt-tíz percet töprengeni az élet nagy dolgain, üveges tekintettel, se látva se hallva a körülötte létező világot.
Hú, ez gyönyörű mondat lett, bocsánat!
Szóval egyre gyakrabban van öt percünk napközben a férjemmel, amikor a gyerek éppen csendben van, és lehetnek saját gondolataink is. Mondjuk hetente kétszer öt perc. Múlt héten is volt egy ilyen rövid alkalom, gyorsan le is fotóztuk, én még hangfelvételt is szerettem volna készíteni a csendről, de a csald feje leintett, hogyha előveszem a telefonom, akkor jó eséllyel kizökkentem a gyereket a transzból, és akkor folytatódik a láthatatlan, ám annál hangosabb Star Wars lényekkel folyó harc az erdő közepén. Így csak fotó készült a meghitt pillanatról.
Ebédelni mentünk a barátainkkal a ligetbe, készen vittük magunkkal a köretnek is beillő csicseri salátát, és csak a húst sütöttük meg ott. Lassan eljött az ideje, hogy a gyerek is megtanuljon tüzet csinálni. Két hete döbbentem rá, hogy léteznek olyan férfiak, akik képtelenek tábortüzet gyújtani. Ha rájuk lenne bízva a bogrács alatti tűz, akkor az egész társaság éhen halna. Ettől kicsit megijedtem, úgyhogy nálunk elérkezett a tűzgyújtás gyakorlása. Izgalmas az is, és izgalmas a tűzoltás is. Mindkettőt tudni kell, még egy városi gyereknek is.
Korianderes csicserisaláta, grillezett sertésszűzzel
Hozzávalók a salátához:
2 doboz csicseriborsó konzerv
1 hatalmas csokor korianderzöld
8 ek extraszűz olívaolaj
4 ek méz
1 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 kk őrölt római kömény
1 pici chli nagyon apróra vágva
frissen őrölt bors és só
A szűzpecsenyéhez:
2 db szűzpecsenye félbevágva
só, bors
A csicserit leszűrtem. Természetesen főzhettem, volna frissen is, de váratlan döntés volt a piknik, és nem volt már időm rá. Mindig van itthon csicserikonzerv, mi nagyon szeretjük levesbe, salátába, és persze hummusznak is.
A koriandert apróra vágtam, de nem annyira mint általában a petrezselymet szokás. A fokhagymát lereszeltem a citrom héjával együtt. Végül összekevertem minden hozzávalót.
Nem szabad sokkal előbb elkészíteni, mert a csicseri beszívja a citromos-mézes levet, és akkor száraznak tűnik. Sokkal finomabb frissen összekeverve, amikor az ízek még nem érnek össze, és mindent meg lehet különböztetni magában, mégis egységes lesz az egész!
A húst csak sóztam és borsoztam, majd folyamatosan forgatva megsütöttem a parázs felett. Nagyon oda kell figyelni, mert a kiszárított szűzpecsenyénél nincsen rosszabb! Mikor jónak találtatott, akkor még öt percig pihentettem alufóliával letakarva, és csak utána szeleteltem fel.
A parazsat nagyon alaposan lelocsoltuk azonnal, sőt, köveket is tettünk rá utólag. Vigyázzunk a szabadban a tűzzel!
43 hozzászólás a(z) “A tűzbe bámuló férfi” című bejegyzéshez
Nem túl releváns hozzászólás, de nagyon vicces, hogy azon a Yoda mesteres képen pont olyanok a fák, mint a fotón az erdőről. Hol készült ez a gyönyörű kép?
@400m2: Erdőbényén a ligetben. Valóban hasonlít, de ha látnád a fiam, amikor a képzeletbeli lézerkardjával harcol…
nekem mindegy…ez az a mondat, amitől szerintem sikítófrászt kapunk 🙂
nagyon guszta az étel 🙂
A “mindegy” tényleg idegesítő. Amikor elhangzik, akkor szoktam mondani a Szent Embernek, hogy akkor hazafelé ugorj be a mindegy hozzávalóiért a boltba, légy szíves. Kap egy puszit is, hogy ne sértődjön be, aztán fél óra múlva jön, hogy mi lenne, ha mondjuk rakott kelt csinálnál holnap? (Nem mindig rakott kelt kér, de tegnap este azt rendelt mára.) Mivel a bevásárlás a létező legnagyobb mumus, inkább végiggondolja, hogy mit enne. 🙂
@*pöszke*: És örül, mert az ő akarata teljesült 😀
@Fuszeres Eszter: Persze, ilyenkor nagyon fontos, hogy örömmel fogadjuk a kérést és ne finnyogjunk, hogy hát azt macerás, nem szeretem, stb. Angyali mosollyal egy “jól van, Szívem, rakott kel lesz” elég és boldogság van. 🙂
Nahát, ezt a példabeszédet nem ismertem, de az én férjem is képes a tüzet nézni időtlen időkig… És a mindegy… Igen! Én is ordítani tudnék néha:)
De miért kérdezitek meg? Nálunk évek eltelnek, hogy megkérdezném, hogy mit ennél? Nincs válogatás, szeretni engem kell, az ételt meg, megenni.
@dömbi: remélem nem olvassa a férjem, de leginkább akkor kérdezem meg, hogy mit főzzek, amikor nincs semmi ötletem. Egyébként tudom a választ, kb. 6 étel szokott rotálódni 🙂
Ez jó. Annyira naiv és női az írás, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Te jó ég, tényleg így, ilyen hm, egyszerűnek látják a nők a férfiakat, tűzgyujtás, meg egy jó kaja a szabadban, meg egy puszi, aztán mehetsz apukám aludni. Asszem nem ilyen egyszerű ez lányok. Sajnos.
@punk snot dead:
Sajnos ennyit fognak fel.A zasszony néhány hónapja átállt paleo étrendre, hát ne tudd meg, át akarja alakítani a család táplálkozását. Én lefőzök egy pár adag körömpörit, meg pacalt, oszt előkapom mikor a mandulás büdös lepényeit akarja belémtolni. Aztán a kérdésre visszatérve: Mi legyen ?… Nekem már mindegy… :-)))Ő is kiakad rendesen.. NŐŐŐ !
@punk snot dead: @Lővenbrau: Jaj srácok, hogy ti mindent ilyen komolyan vesztek! 🙂 Ismerve Eszteréket ez egyáltalán nem komoly, de mindegy. Különben ja, tudtok ilyen egyszerűek is lenni, és igen, a nők is. Engedjük meg egymásnak!
@400m2: OK..
@Lővenbrau: de a körömpörkölt az paleo nem? 🙂
@*pöszke*: én még a “nekem mindegy”-gyel elvagyok, ami kiveri a biztosítékot, ha ezután nagy nehezen kitalálom a menüt, megfőzöm, tálalom…. majd turkálás következik, mert hogy ők most ezt épp nem kívánják, nem erre gondoltak…:-D
természetes hogy azon megy a gondolkodás hogy ez komoly egy nővel kell leélni az életet, az nem lehet. 🙂
Egyébként nekem tetszett az írás.
“minden férfiben lakik egy barlangban élő ősember, aki szeret a tűzbe bámulni csendben, miközben a gondolataiba temetkezik?”
Gondolataiba? Temetkezik? – gondolta a férfi a tűzbe bámulva, majd vállat vont és visszament a Semmi Dobozhoz.
Milyen elegáns piknik lehetett az üvegpohárral. Legalább Riedel?:-)
@Önjáró Talajgyalu: IGAZ! A semmi doboz. El is felejtettem, pedig én is ott akarok lenni 😀
@Mikrobi: Azért annyira nem volt elegáns…
Az én feleségem sokkal rafináltabb. megkérdezte, mi legyen az ebéd? Nekem egyébként mindegy volt, de hát nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy indolens vagyok vele szemben, ezért némi töprengés után mondtam, hogy ez meg ez. Mire ő (aki már persze egy hétre előre eldöntötte,mi lesz az ebéd): és mi szólnál, ha az meg az lenne? Nekem, mint emlitettem, mindegy volt, ezért mondtam, hogy persze, jó az is. És az lett. Ez ment vagy 15 évig. Én már magamban vigyorogtam, amikor jött a kérdés, és igazán kiváncsi voltam, mi lesz az ebéd 🙂 Aztán persze el is mondtam, hogy tudom, hogy ő már tudja, mi lesz az ebéd. Ezután már csak azt kérdezte, hogy jó lesz-e ez vagy az. Persze hogy jó. Ez ment másik 15 évig. Néhány éve megint kérdi, de most tényleg az lesz, amit mondok. Öregszünk…. 🙂
Ezen a “mindegy”-en minden asszony görcsölni szokott, mi meg nem értjük, hogy minek. Mert ugyanis mindegy. Ha a vacsora különösen finom, akkor élvezettel eszük, és talán még azt is mondjuk egyszer, hogy finom. Anélkül, hogy az asszonynak rá kellene kérdeznie. 🙂 Ha csak egyszerűen jó a vacsora, akkor talán nem is nagyon tudjuk, mit eszünk, mert az eszünk már valahol máshol jár. És amikor vége, akkor jut eszünkbe asszonyunknak azt mondani, hogy ez jó volt, köszönöm. Ha pedig nem sikerült igazán jól a vacsora, akkor megesszük úgy, és nem drámázunk sokat, az asszonynak is tök fölösleges rémüldöznie és fogadkoznia, meg hogy add ide, kiöntöm, mindjárt főzök valami mást. Mindegy, megesszük, nem volt túl jó, de majd holnap jobb lesz. És lépjünk már túl a vacsora ügyén.
Én tudom, értem, hogy a vacsorát elkészíteni munka, és egy szerető feleség pedig szeretően is akarja megcsinálni, emiatt a semmibevétele az, ha mi nem is tudjuk megmondani, mit is ettünk. Ez egy feloldhatatlan ellentét, amelyet igyekszem mégis feloldani azzal, hogy amikor éppen eszembe jut, akkor gyorsan elmondom, hogy finom a vacsora. Akkor is, ha nem teljesen finom, hiszen nekünk mindegy, neki meg miért okozzak bánatot. Mert ha azt mondom, hogy egy kicsit sós, sótlan, kemény stb., akkor úgy kell kicsavarni a kezéből a kötelet. 🙂
Az pedig, hogy mi legyen a vacsora? A mindegy azt jelenti, hogy valami olyan, amit szívesen (= szótlanul) szoktam megenni. Esetleg ne pont az, amit előzőleg főzött, de egyébként mindegy. Előre gondolkodó asszony csináljon magának egy tucat kártyát, rajta jól bevált kaják megnevezésével, aztán húzzon egyet a férj, az lesz a vacsora. Persze lehet, hogy a férj rögtön utána azt mondja, hogy inkább ne ez, hanem az, de akkor pár másodpercnyi ráfordítással végül is kihúzták belőlünk azt, hogy mi legyen a vacsora. A női rafinéria ilyenkor miért nem működik? :-))
@DarthVader: Ez jó. Egy működő házasság titka és története. :-)))
Ezt a jelenséget úgy hívják, bambulás. Gyakorolják csapatban is, ilyenkor a tűzbe nézve jó szavakat kell mondani. Például: előcsarnok.
Egyébként honnan vesz az ember korianderzöldjét? Ez nekem régi bánatom. Ne mondd, kérlek, hogy a kiskertből, mert kardélre hányok.
@Androsz: Az ilyen eszmefuttatások hatására sorsommal való elégedettségem a végtelen egekbe szökik.
Régi poén:
férfi és nő az ágyban, a pasas a plafont bámulja tekintete a semmibe réved, a nő a férfit fixírozza.
Nő gondolatai: Most nagyon furcsán néz. Vajon hol járhat? Nem szokott ilyen lenni, valami van vele. Mostanában hidegebb is, lehet már nem is szeret. vajon van valaki más?…stb.
Férfi gondolatai:
Jééé. Ott mászik egy légy a plafonon.
@SzocsO: A sok hasonló témájú poén között, ha jól emlékszem, volt egy, amely szerint a sör azért jobb a nőnél, mert ha egy sörrel néma csendben nézel végig egy meccset, akkor a sör nem fogja azt gondolni rólad, hogy már biztosan nem szereted. :-))
@Intizar: Nőőő…
@Androsz: Jaaaaj….
@Intizar: Piacon pl
@Intizar: csokor ritkán az Auchanban szokott lenni zacskózva (ez kb. egy adag), a Metroban szinte mindig dobozban (ez gasztro kiszerelés, ha ilyet kapok, egész héten “eszem”, és sose szokott elfogyni). Esetleg cserépben a többi hiperben is előfordul, bár télen ez a legritkább, mert csak petrezselyem-snidlig van, jobb esetben bazsalikom. A cserepessel az a baj, hogy -nálam legalábbis- nem marad meg, sem a saját cserepében, sem kiültetve, tehát feleslegesen drága.
@Intizar: Én mindig a Metroban veszem, simán betolunk egy dobozzal egy hét alatt. A metros annyiba kerül kb, mint máshol egy sima kis csokor. Kapható még általában a hipermarketekben is cserépben, de igaza van annak, aki nem tudja tovább nevelni, nekem se sikerült soha. Már többször ki is ültettem, egy pillanat alatt megnyúlt és felmagzott, aztán elszáradt. Pedig próbálkoztam nappal, árnyékkal, félárnyékkal, mindennel.
Sajnos valóban nem minden sarkon kapható, de legalább az emberek fele gyűlöli 🙂
http://www.ihatecilantro.com/
bölcs asszony…:)))
ööö, lányok nem tudnak?
Nálunk ez így szokott zajlani:
– Mi legyen ma az ebéd?
– Szarvasgombás őzgerinc áfonyamártással.
– Aha… rakott kel jó lesz?
– Persze.
@Fuszeres Eszter: “@Lővenbrau: de a körömpörkölt az paleo nem? 🙂 “
Sőt, a pacal is az. De a mandulás lepény, – amit Lővenbrau felesége készített – ha lisztet is tett bele, akkor az nem paleo. Szerintem a paleo-t keveri a vegetáriánussal:-)
@anica inkognitóban: “nekem mindegy…ez az a mondat, amitől szerintem sikítófrászt kapunk :)”
Nem kellene. Ez csak annyit jelent, hogy a férj önállóságot vár a feleségétől és nem fogja zavarni, ha bármi is az étel. Persze aztán szaván kell fogni, ha mégis morogni kezd valami miatt evés közben.
Mi itthon nagyjából fele-fele arányban főzünk. Általában nem kérdezem meg, hogy mit főzzek. Konkrét alternatívákat szoktam ajánlani inkább, és semmi problémát nem okoz számomra, ha megvonják a vállukat. Tudok dönteni egyedül is, csak az adag mennyisége miatt fontos tudnom, hogy várhatóan mennyit esznek majd belőle. Komolyabban egyeztetni csak az ünnepi menüben szoktunk, és ha vendégeket várunk. A feleségem viszont tényleg megkérdezi időnként – amikor nincs ötlete – hogy mit főzzön. Ilyenkor azt válaszolom, hogy legyen kreatív és találja ki. Elég nekem kifundálni azt, hogy akkor mi legyen az étel, amikor én főzök. Ha valamely ételt – amit ő tud jól főzni – megkívánom, akkor úgyis szólok, és megkérem, hogy valamikor a közeljövőben készítsen belőle.
Tűzbe bámulni szerintem majdnem mindenki szeret, emlékeim szerint a nők nagy része is, ha van, vagy lenne rá ideje.
@labi: “- Mi legyen ma az ebéd?
– Szarvasgombás őzgerinc áfonyamártással.
– Aha… rakott kel jó lesz?
– Persze. “
Talán egyszer elsütöttem a “Wellington bélszín” ötletet:-)
Azért van mert a pasik agya olyan mint egy sok rekeszes szekrény, minegyikben van egy feladat v. téma. És a semmi rekesz, ami miatt simán tudnak a semmire gondolni.
A nőknek meg inkább olyan mint a pamutgombolyag. Ha egy szálat(egy gondolat) meghúzol, mindegyik elmozdul. És a nők nem tudnak semmire gondolni, képtelenek rá, és nem is értik.
Ritka vicces anyag angolosoknak:
http://www.youtube.com/watch?v=3XjUFYxSxDk
@Androsz: hihi nahát fiúk, nagyon cukik vagytok mind, ezekkel a bölcs és érzelmes viszonyulásaitokkal az esendőségeinkhez. A könnyem is kicsordult a nevetéstől egyik-másik kommenten, de ez különösen tetszett. puszi
@Mokate: én eldöntendő kérdéseknél szoktaam a férjnek 3 alternatívát bekínálni:
1: igen
2: nem
3: nemigen
🙂
Hejj, az a jó kis Kinder, Küche, Kirche…! 🙂
Én is bambulok, bizony – vagy másként: bemegyek a “semmi dobozomba” 🙂 Jaj, csajok, csak oda ne kövessétek a férfiembert, mert akkor már lesz ott valami-valaki, és az már nem semmi:) Na és még valami: Ne “jeles napokon” (ez mindenkinek nyilván más, kinek a Pünkösd, kinek a Pünkösdné) kísérletezzetek valami teljesen új étekkel! Egyébként is úgy sejtem, kisebb újításokkal könnyebb a másikat “megetetni”. Én pl. most, korosodó fejjel tanultam meg olasz barátnőmtől, hogyan kell igazi spagetti tésztát főzni. Nesze neked paleo :)Rendelnék egy szarvasgombás őzgerincet, áfonyával 🙂
Az utolsó kép jobboldali részén, az egy üveg Patricius sárgamuskotály, a kosárban a poharak mellett? Nem rossz választás, de én ilyen menü mellé akár a furmintjukat is nyugodt szívvel odatenném.