A sátoraljaújhelyi hászid

Sátoraljaújhelyen egy sírt kerestünk a temetőben. Tudni kell, hogy a vidéki zsidó temetők, ha körbe vannak kerítve, akkor általában zárva is vannak, ritkán látogatják őket, kevés ember maradt vidéken, aki eljárhatna. Ilyenkor általában van egy telefonszám a kapuban, amit hívni kell, ha be akarunk menni, és pár perc múlva megjelenik a kulcsok őrzője, és kinyitja a temetőt. Újhelyen szerencsénk volt, egy zsidó őrzi a temetőt (aki nem mellesleg hászid ősökkel rendelkezik, és magát is annak vallja), és nagyon barátságosnak, vendégszeretőnek bizonyult. Mikor kijöttünk az „új” temetőből, rögtön a kocsijába ültetett minket, és megmutatta a várost zsidó szemmel. Láthattuk hol volt a fürdőház, a kóser pékség, sörgyár, hol lakott a rabbi, hol volt a gettó, és hol lakik az édesanyja, aki most is kóser.
Mint megtudtuk, kóser húsért Nyíregyházára kell utazniuk, de kísérőnk régebben tanulta a kóser vágást, csak nem vizsgázott le, ezért saját vágásában tökéletesen megbízik. (Naná :-))
Még az antwerpeni főrabbi is megnézte egyszer, hogy hogy vág, és azt mondta neki, hogyha van kedve, akkor leteheti nála a vizsgát. Ez pedig nem akármi!
Sátoraljaújhely többek között Teitelbaum Mózes (Jiszmách Mose) „csodarabbiról” is híres. Persze az ő sírját is meglátogattuk, ha már volt szerencsénk ilyen fantasztikus útbaigazítót találnunk magunknak. A síron a gyertyák égtek, ugyanis nem sokkal korábban mentek el onnan szatmári hászidok. (Akik manapság sajnos egészen más miatt kapnak nyilvánosságot.)

Itt kaptunk egy rövid zsidó történelemleckét, egy kis vallásoktatást, és egy pár történetet Teitelbaum Mózesről. Megtudtuk, hogy T. M. hagyományos ortodox zsidó családba született, de idősebb korában érdeklődni kezdett a hászidizmus iránt. Ezért hát felkerekedett, és elment Galíciába, hogy megtudja, mi is az valójában. Pont Tisa BeÁv napján ért oda, és nagyon csodálkozott, hogy a zsinagógából éneklés, és tánc hangjait hallja. Mielőtt még felháborodottan megkérdezhette volna, hogy hogyan lehet ezen a szomorú böjtnapon vigadni a galíciai rabbi azt a választ adta, hogy a szívükben ők is szomorúak, de minden okkal, Isten akarata szerint történik, ami előtt fejet kell hajtani, s mi több, örömmel kell fogadni. Ez a gondolat annyira megfogta T.M-t, hogy idővel saját maga is a hászid lett.
T. M. később több csodálatos dolgot is tett. A legenda szerint ő gyógyította meg a betegeskedő Kossuth Lajost gyerekkorában, és édesanyjának a következő szavakat mondta: a fiad népének dísze-koronája lesz.
Teitelbaum rabbi egész életében komolyan várta a messiás mielőbbi megérkezését. Minden pénteken délután felkapaszkodott a Sátor-hegy tetejére, mert úgy értelmezte, a szombat beköszöntése előtt lesz a várva várt pillanat, és személyesen látni akarta a Messiás tündöklő megjelenését. Egész délután a hegytetőn időzőtt, mert onnan jó messzire el lehetett látni, ám amikor lebukott a nap a látóhatár szélén, elindult haza. A szombat beköszöntött, és a rabbi csalódottan tért vissza a városba, hogy egy hét múlva új reménnyel várja a megváltást. Mi persze libegővel mentünk fel a hegyre, ugyanis itt üzemel Magyarország leghosszabb libegője, ami annyira hosszú, hogy a közepén van egy megálló, ahova szakaszjeggyel lehet felmenni. Kicsit könnyebb dolgunk volt, mint annakidején a rabbinak. Amikor azután Teitelbaum rabbi 1841-ben megtért őseihez, a hitközség vezetői mesterük iránti tiszteletből úgy döntöttek, egy szegény, állástalan bóhert fogadnak fel, akinek ezután az lesz a feladata, hogy minden péntek délután, a szombat beköszöntése előtt megmássza a Sátor-hegyet, és jelentse a községnek, megérkezett-e a Messiás.
Teitelbaum rabbi 33 évig tevékenykedett Újhelyben. A tanítás mellett kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Vallási műveinek nagy részét a Szentírás könyveihez fűzött kommentárok, erkölcsprédikációk és un. Responzumok – feleletgyűjtemények adják. 1841-ben bekövetkezett halála után egy megosztott hitközséget hagyott hátra, olyannyira, hogy az általa alapított dinasztia egyik tagját sem ültethette az újhelyi rabbiszékbe, így utódai Máramarosszigetre költöztek, ahol népes és nagy kisugárzású hászid központot építettek ki.
A temetőből kijövet hatalmas meglepetés ért minket, ugyanis egy férfi mikve üzemel a temető mellett, amit a mai napig használnak. Persze itt is hallottunk egy pár vicces történetet az izraeli rabbiról, aki telefonon megüzente, hogy neki hideg vizű mikve kell, csak arra nem számított, hogy Újhelyen a forrásvíz 2-3 foknál nem melegebb. Volt is sikongatás, amikor megpróbált alámerülni, még szerencse, hogy van egy átfolyós vízmelegítő, amivel gyorsan orvosolni lehetett a problémát. 🙂 További híres újhelyi zsidók: Schwarz Vilmos 48-as honvéd főhadnagy, Engel József szobrász, Korpás (Klein) Alfréd lapszerkesztő, dr. Székely Albert főügyész, Schön Vilmos kórházigazgató, Reichard Salamon polgármester, Szépkuti Miklós költő és matematikus, József Attila barátja.
Érdemes még megemlíteni, hogy Újhelyen üzemel Magyarország legszigorúbban őrzött börtöne is, aminek az aljában Börtönmúzeum üzemel, ahova stílusosan csak csengetés után lehet bejutni, majd rázárják az emberre az ajtót. Persze itt is találtunk zsidó vonatkozású kiállítási tárgyat, ennek a hímzett kendőnek a „személyében”, amit nem nagyon sikerült lefotózni, de azért a csillag, és a héber betűk nagyon jól kivehetőek. Na meg persze a „Mózeske” felirat 🙂 Mi is itt vagyunk a képen 😉