Kategóriák
Egyéb kategória

Toros káposzta VKF

Maci VKF kiírása már nagyon kapóra jött, ugyanis végignézve az eddigi receptjeimet, nem éppen a magyar konyha remekeivel van tele. Pedig…
Imádom a magyar konyhát. Engem nem érdekel, hogy nehéz, hogy zsíros, hogy paprikás. Még nem nagyon készültem több recepttel VKF-re, de ez most egy több pályaműből álló sorozat lesz.
Kezdem Simon bácsi örök igazságával, hogy a magyar egy disznóevő nemzet.
Simon bácsi kóser zsidó, és Izraelben él. Amíg Magyarországon lakott, addig is kóser konyhán élt, ugyanis édesanyja nem engedett be semmiféle röfögő állatból származó húst a konyhájába. Mégis együtt ették a szalonnát a szomszédnál, mert imádták. De haza nem vitték soha, hogy nézne az ki az ő házukban? 🙂
Amióta az öreg évente hazajár, alig várja, hogy földet érjen a repülő. Szalad a henteshez kolbászozni. Nagy fájdalma, hogy egyre kevesebb helyen árulnak a hentesek főtt kolbászt. Szeret ő mindent, az oldalast, a virslit, a rakott krumplit, a toroskáposztát.
Aztán egy heti tréflievés után hazautazik, és úgy csinál, mintha semmi se történt volna.
Érdekes dolog ez a disznóevés. Úgy tudom, a magyarok is csak a török megszállás óta ilyen nagy disznófogyasztók, ez volt ugyanis az egyetlen állat, amit a törökök nem vittek el. Persze, hogy elszaporodott! Előtte sokkal több birkát ettek, és milyen jól tették! Imádom a birkahúst!
A toros káposzta (persze, hogy disznótoros) igazi téli étel. Ilyenkor készül el a hordóban a savanyú káposzta, csak hogy egy kis sváb beütés is legyen a receptben, még van egy kevés az előző évi füstölt szalonnából, jobbesetben a kolbászból is. A disznó is mázsán felüli, le kell vágni, jöhet a káposzta, és Simon bácsi kedvence.
Hozzávalók:
1 kg disznócomb
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej hagyma
2 ek nyáron eltett lecsó (vagy egy paprika, és egy paradicsom)
só, bors
pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
2 kg savanyú káposzta
2 kk majoránna
2 kk kömény
4 babérlevél
1 ek egészbors
Ha van, egy szál szárazkolbász, a tálaláshoz tejföl, és friss kenyér.
Először hagyományos módon pörköltet készítek. A szalonnát pici kockára vágom, kiolvasztom belőle a zsírt. Rádobom a kockákra vágott hagymát, és ha nem túl sós a szalonna, akkor meg is sózom egy kicsit. Mikor a hagyma üvegesre dinsztelődött lehúzom a tűztől, és beleszóróm a pirospaprikát. Hozzáadom a kockákra vágott húst, megkeverem, és zsírjára sütöm. Ekkor teszem bele a lecsót. Pótolom a vizet, majd letakarva puhára párolom a húst. A végén sózom, borsozom, majd beletöröm a fokhagymát.
Közben a savanyú káposztát, ha szükséges kicsit kimosom, ha nem, akkor egy kevés zsíron vagy esetleg olajon (bár elég nehezen elképzelhető, hogy egy disznóvágáson ne legyen zsír) a köménnyel, majoránnával, egészborssal és a babérlevéllel megdinsztelem.
Mikor mindkettő elkészült, összeöntöm őket, és együtt is főzőm egy pár percig. Ekkor kell beletenni a kolbászt is.
Szigorúan nem kóser! Köszönöm a barátnőnek, hogy ilyen nagy disznolkodást művelhettünk a konyhájában!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zöldborsós palacsinta

Fakanál kiírta a fordulót, és nagyon boldoggá tett az ötletével! Be kell vallanom, ennek a fordulónak örültem legjobban. Elég rendes elmaradásaim vannak kreatív köretek terén, de úgy látom nem vagyok ezzel egyedül. Szoktam én kombinálni mindenféle plusz hozzávalóval a hercegnő burgonyát, készítek bazsalikomos, petrezselymes galuskát, néha túró, és sajt galuskát is, sőt próbálok ötletesen bánni a zöldségekkel, de mégis a köret a gyengém.
A receptem se éppen az évszázad találmánya, de legalább látványos, és az idősebb családtagok elájulnak tőle, hogy micsoda ötleteim vannak 🙂 Pedig dehogy!
Úgyhogy nagyon figyelem a többiek poszjait, de úgy látom az igazság a kollégiumi konyhában van Teknősleveséknél, miszerint: “Mintha annak, hogy köret, csak hús mellett lenne értelme. Ezért van az, hogy egy húsevő számára a vega ételek gyakran csak köretekből állnak. Az én pályaművem főétel, de ha lett volna mellette hús, köretnek is lehetett volna nevezni.”
Úgyhogy az én receptem is megállja a helyét főételként egy vega vacsorán, de köret is lehet, különösen illik egy nagy szaftos marha steak-hez.
Hozzávalók:
12 db kész palacsinta
40 dkg zöldborsó megfőzve
2 csokor újhagyma zöldjével együtt
2 dl tejföl
1 tojás
só, bors, szerecsendió
20 dkg füstölt Eidami
A borsót összekevertem a sajt kivételével a többi hozzávalóval. A palacsintákat egy muffinforma mélyedéseibe raktam, és megtöltöttem a borsós masszával. Tetejére reszeltem a sajtot, majd 20 perc alatt szép pirosra sütöttem a tetejét.
További köret ötleteim voltak:
Tökmagos krokett
Sült zellercsíkok mazsolával
Sült cékla
Sajtos puffancs
Gersli
Mandulás zöldségek
Mézes chilis brokkoli

Kategóriák
Egyéb kategória

Gefilte fish (gefilte fisch)

Gabojsza feladta leckét a XII. VKF kiírásával, én ugyanis nem vagyok hal imádó, de erősen dolgozok az ügyön. Annak ellenére nem szeretem a halat, hogy tökéletese tudok lazacot, sőt lepényhalat is filézni. Hetekig valamilyen mediterrán fogáson törtem a fejem, aztán a férjem felszólított, hogy készítsek valami zsidó, kóser fogást.
Gefilte Fish (Gefillte fis, Gefilte fis). Talán az egyik legismertebb kóser zsidó étel a maceszgombóc leves, és a sólet mellett. Azt is mondhatnám, hogy misztikus homály lengi körül, ugyanis míg a sóletet, és a maceszgombóc levest mindenki ismeri, addig a gefilte fisht általában csak a zsidók.
Azt mindenki tudja, hogy a név töltött halat takar, ezért is szokott nagy lenni a meglepetés, amikor gombócot kap valaki, vagy egy hosszú kenyérformával találkozik a tepsin, de halat nem lát sehol. A titok az eredeti receptben keresendő, és jobb helyeken ma is így készítik, de ritkán találkozni vele, ugyanis ha valami nagyon macerás, akkor ez az! Talán az estek 1%-ban találunk valóban egy halat az asztalon, és főleg éttermekben. A gefilte fisht kóser halfajtából szokás készíteni (aminek van pikkelye, és uszonya is), de leginkább csukából.
Az eredeti askenáz recept:
1 nagy csuka
3 szelet barhesz (kalács, challah)
1 tojás
3 közepes hagyma
2 sárgarépa
2 púpozott ek macesz morzsa
Petrezselyem zöldje
Só, bors
Cukor A halat úgy kell megnyúzni, hogy a bőre egyben maradjon, és a bőrén rajta kell hagyni a fejét. A húst óvatosan le kell fejteni a csontról, ledarálni, és összekeverni a beáztatott, kinyomkodott kaláccsal, macesszal, egy hagymával, tojással, sóval, borssal. Ezután jön a massza visszaügyeskedése a bőrbe, majd a maradék massza gombócokká formázása. Egy fazék vízben alaplét készítünk a maradék hagymából, petrezselyemzöldből, répából, cukorból, sóból. Mikor a répa megpuhult, óvatosan bele tesszük a halat, és a kimaradt gombócokat.
Mikor megfőtt, egy tálon a hal köré szedjük a gombócokat, a répát, és megszórjuk petrezselyemmel.
Hát, mi valami hasonló módszerrel készítjük, de nem töltjük vissza a halba, és egy répát a gombócokba is belereszelünk. Frissen reszelt tormát mindenképp kínáljunk mellé!
Az angolok nem főzik, hanem maceszmorzsába meghempergetik a gombócokat, és olajban kisütik.
A szefárd zsidók fokhagymát is tesznek a masszába, majd olíva olajon sütik meg.
Szokás majonézes salátákkal is fogyasztani, de van, aki paradicsom szószba főzi bele.
Mi összekevertük a sok módszert, mert így ízlik a legjobban:
A gombócokat hagyományos módon kifőzzük, de egy körömnyi fahéjat is dobunk a főző lébe. Forró olívaolajon kicsit megpirítjuk, és csípős, fokhagymás paradicsommártást kínálunk hozzá.
Hozzávalók:
1 kg-os csuka húsa
2 tojás
3 szelet szikkadt kalács
1 szál répa
1 kis hagyma
Só, bors
A hozzávalókat robotgépben pépesítem, majd a főző lében kifőzöm:
3 szál sárgarépa
2 nagy fej hagyma
Só, cukor
Kis darab fahéj
Paradicsomszósz:
2 doboz paradicsom konzerv (chopped)
4 gerezd fokhagyma
Olívaolaj
Só, bors, pici cukor
Chili (ízlés szerint)

Kategóriák
Egyéb kategória

VKF: Élénkítő pezsgő zselé

Lilahangya ünnepi VKF kiírásában élénkítő hatású ételeket kért. Azt tudtam, hogy mit nem fogok készíteni: kávés süteményt, és teával füstölt húst. Pedig mindkettőt szeretem, de arra tippelek, lesz egy jó pár ilyen pályamű.
A megoldás egy csoportnyi kamasz képében sietett a segítségemre, akik vasárnap reggel nagy másnaposságukban öntötték magukba a Red Bullt a metrón.
Magát az italt nem szeretem, szerintem rettenetesen műanyag íze van, és azt a fene nagy élénkítő hatást sem vettem észre rajta próbálkozásaim során. Van viszont egy szilveszteri kedvencünk, a pezsgőzselé, amit bogyós gyümölcsökkel szoktam készíteni, és több liternyi kocsonyásodott pezsgőt tudunk egy buli alakalmával megenni. Persze iszunk is rá, mert az ételhez inni kell 🙂
Sajnos az ünnepek miatt, most erre a receptnek csak erős jóindulattal nevezhető pályaműre futotta, remélem Liláék megbocsájtanak miatta!
Hozzávalók:
1 Red Bull (vicces, de van light változat, én azt használtam)
1 üveg száraz pezsgő
30 dkg mirelit málna
Zselatin
Mivel egy Bécsben vásárolt zselatint használtam, mennyiséget nem írok, mindenki kövesse az utasításokat a csomagoláson.
Először a zselatint készítettem el, majd beleöntöttem a Red Bullt, ami nagyon felhabzott. Ezután jött a pezsgő, majd a gyümölcs, fagyott állapotban. Nagyon hamar megszilárdul, ugyanis a málna pillanatok alatt lehűti. Egy órát pihentetem a hűtőben, majd egy pillanatra meleg vízbe mártom az edényt, és kiborítom a zselét egy tálra. Tortaszerűen szeletelem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Coke Blak: VKF alapanyag vadászat

Ha már így elkezdtem az üditők reklámozását, fontos megemlítenem a konkurens cég termékét is, a Coke Blak-et. Ez most különösen aktuális, remek alapanyag lehetne a következő VKF-re, ha meg tudnám itthon vásárolni. Még nem kóstoltam sajnos. Természetesen szintén kóser 🙂
Cseheknél már kapható.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyökereim a konyhába vezetnek, VKF X. (Gerslis töltött káposzta)

Nagyapám, nagybáttyámmal főzés közben.
Erdőbénye
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a mostani, Lila Füge által kiírt VKF fordulóval, hiszen erről a témáról már többször írtam ennek a bloganak az oldalain. Persze nem mindent, hiszen a szüleimről még nem sok szót ejtettem, de a nagyszüleimet már kitárgyaltam.
Anyai nagyanyám vadas marháját már megfőztem, apai nagyanyám jó pár receptjét szintén, kivéve a húslevesét, amire sajnos csak emlékezni tudok. Annál jobb, szebb, és illatosabb húslevest senki nem tud főzni, ebben biztos vagyok. Több titka is lehetett, én már a kertben nevelt baromfinál elakadok. Mama maga vágta a csirkét, aztán leforrázta, majd megpucolta. Talán manapság már kevesen ismerik a leforrázott csirke szagát, de el kell mondanom, hogy rettenetes. Utáltam gyerekkoromban az udvaron nézni, ahogy a vájlingból gőzölög a csirke, majd nagyanyán gyorsan megfosztja a tollától. Egy valami vígasztalt csak, hogy olyankor mindig almás pite sült a konyhában, aminek fantasztikus illata hamar feledtette az ázó csirke szagát. Hatalmas fazékban főtt mindig a húsleves, jól bezöldségelve, egy egész töltött tyúkkal együtt. Egyszer meg is jegyeztem mamának, hogy pesten nem ám ilyen csúnya sárga csirkét árulnak a csarnokban, mint ez, hanem szép fehéret 🙂
A tölteléket a csirkébe nagyon ügyesen tömködte nagyanyám úgy, hogy a bőre alatt mindenhol volt töltelék, mégse szakadt ki a bőr sehol. Ehhez a hagymát előbb szó szerint megpirította, szinte már oda is kapatta, és utána keverte össze a kenyérrel, a májjal, tojással, és zöldségekkel. Aztán a tyúkot összevarrta, és egészben főzete a levesbe. Persze mindig házi cérnametéltkéje volt hozzá. Most is a fülemben van az a hang, amikor az egymásra rakott tésztadarabokra rányomta a kést, és levágott egy sor metéltkét. Nagyon gyorsan dolgozott, majd egy lepedőre szórta a tésztát, amit bevitt, és rátett az ágyra. Napjában többször megforgatta a száradó metéltkéket, amíg teljesen ki nem száradtak. Náluk a családi hovatartozást tanultam meg, szüleimtől a főzést.

Édesapám az egyik báttyával, bor mindig volt az asztalon Hegyalján.

Főzni anyutól tanultam, persze minden kötelezettség nélkül. Imádtam a konyhában sertepertélni, és édesanyám nem zavart el a tűzhely mellől. Ő mondta mindig, hogy ha gulyáslevest tudok főzni, akkor mindnet tudok. És ezzel nagyjából egyet is értek. No, nem a gulyással kezdtem, hanem a pudinggal, majd a kókuszgolyó következett, aztán melegszendvics löncshúsból (jól befűszerezve, hogy ne lehessen érezni a löncshús ízét), utána Bolognai spagetti (ez már az olasz nagynéném hatása), aztán paprikás krumpli, végül a gulyás maga. Édesanyám nagyon jól főz, de ő inkább a hagyományos ételek mestere. Nála jobb toroskáposztát, töltött karalábét, és rakott kelt senki nem csinál a világon. (Nem éppen a tipikus zsidó konyha receptjei)
Édesapám is nagyon jól főz, de ő inkább a különlegességeket szereti elkészíteni, alkalmanként, ha éppen olyan napra ébredt. Ő igazi receptolvasgató, régebben ő vásárolta a Magyar Konyhát, és most is vesz néha egy-egy szakácskönyvet, vagy újságot. Ha valami megtetszik neki, akkor megfőzi. Persze az igazi férfiételeket mindig felügyeli, mint a pacal, a birkapörkölt, stb.Van egy mondása, miszerint édesanyám azért főz jól, mert ő betanította. Ez persze nem igaz, de szereti társaságban előadni, vagy a másik mondását, amit akkorra tartogat, miután anyu főztjét megdicsérték: az én instrukcióim szerint készült! 🙂
Egy ilyen családban nehéz lett volna nem megtanulni főzni, vagy nem válni rajongójává a gasztronómiának.
Mégis tudatosan főzni, keresni a különleges recepteket, sokat olvasni ebben a témában Stahl Judit hatására kezdtem. Élénken él bennem az a pillanat, amikor egyszer munka után, hazafelé menet a kocsiban hallottam vele egy riportot, ahol arról beszélt, hogy micsoda hülye szöveg az, hogy a mai modern nő nem fér meg a tűzhely mellett egy-egy vacsora főzés idejére. (Ez még akkoriban volt, amikor a Nők Lapjában jelentek meg hetente az írásai.) Akkor megdobbant a szívem! Igen, én is így gondolom! Furcsa érzés volt, mintha az én gondolataimat hallottam volna vissza. Bár a baráti körünkben én főztem egyedül rendszeresen, de sejtettem, hogy a többiek tévednek, mikor furcsának gondolnak. Hiszen főzni igenis jó!
Aztán miután az összes ismerősöm agyára mentem a fotóimmal, ami az aktuális ebédet ábrázolta, elkezdtem a Fűszer és Lélek blogot. De ez már egy másik történet…
Ez a recept erdőbényei nagyanyám töltött káposztája. Szigorúan nem kóser. Ettem egyszer egy kóser töltött káposztát, úgyhogy mindenkit lebeszélek az ilyesmiről! Tejföl nélkül nem érdemes, még csak próbálkozni se! Anyai családom mindig savanyú káposztából főzi a töltött kápit, sok füstölt hússal, de a Zemplénben édes káposztából készül. Én ezt szeretem jobban, még akkor is, ha édesanyám minden télen savanyít egy nagy hordó káposztát, és az isteni finom.


Töltött káposzta gerslivel
Hozzávalók:
1 fej káposzta
½ Kg darált hús
1 bögre gersli
2 fej vöröshagyma
Só, bors
Csombor
Pirospaprika
2 ek paradicsompüré
Majoránna
Babérlevél

Kömény
A káposztafejet egyben megfőztem, majd leveleire szedtem. A vastagabb középső ereket levágtam, a káposzta középső részét apróra vágtam. A gerslit egy pár perc alatt előfőztem. A húst összekevertem a megdinsztelt hagymával, és a gerslivel. Sóval, borssal, csomborral fűszerezem, és a káposztalevelekbe töltöm. Egy lábosban szorosan egymás mellé fektetem őket, rászóróm az aprított leveleket, felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Sózom, borsozom, beledobom a fűszereket is. Ha a hús zsíros, akkor nem öntök rá olajat, ha sovány, akkor egy kevés olaj mehet a tetejére, és egy pici pirospaprika. Mikor megfőtt hozzákeverem a paradicsomot is. Sok-sok tejföllel a tetején, vastaghéjú friss kenyérrel tálalom.

Egy fontos dolgot megjegyeznék: sokan mondják, hogy ők már soha nem tudnak “olyan” almáspitét, stb-t sütni, mint nagyanyjuk. Lehet, hogy az jobban ízlett, mert azt, az a drága kéz készítette, de azért a recepteket érdemes időben elkérni, mielőtt még késő lenne. A legnagyobb boldogság egy nagymamának, a jegyzetfüzettel érkező unoka!

Kategóriák
Egyéb kategória

A füstölt marhanyelv-VKF IX.

Dibbuk kiírása után két étel között hezitáltam: libamáj, és marhanyelv. Gondolom, libamájjal más is indul a megmérettetésen, marad a marhanyelv. Megjegyzem, volt olyan időszaka az életemnek, amikor untam a libamájat 🙂
Történt ugyanis, hogy egyik kollégám felesége a Gundelben dolgozott. Ott mindig megkapták a vendégeknek már nem felszolgálható, de még tökéletes minőségű libamájat. Egy ideig nagyon jól esett nekik is, de eljött a pillanat, amikor a család vajaskenyeret kívánt vacsorára. Innentől kezdve a munkahelyi hűtőben mindig volt egy dobozban libamáj, szabad felhasználásra. Eleinte meg kellett érte verekedni a többiekkel, de fél év után (mi tovább húztuk, mint a család) előfordult, hogy ránkpenészedett. Most ilyet nem tudnék elképzelni, úgyhogy ha valaki unja otthon a libája máját, akkor csak szóljon nyugodtan!
A marhanyelv nem túl gyakori nálunk, évente mindössze egyet füstöltetünk fel, pedig nagyon finom. A nagycsarnokban lehet kapni nyers marhanyelvet, vagy beszélni kell egy olyan hentessel, aki rendszeresen vág marhát. (Mivel a nyelv a marha első felében található, a főtt marhanyelv kedvelt étel volt a zsidók között, egy kicsit megtörte a kóser húsok egyhangúságát.)
Egy egész marhanyelvet sós, forró vízbe teszünk, és pár perc főzés után lehúzzuk a durva, külső héját. Hagyjuk kihűlni, majd sóval beborítjuk, amiben egy-két napot tartjuk. Utána páclében pácoljuk: sonka pácot szoktam venni (ez egy fűszerkeverék) a Tesco-ban, nagyobbacska papírdobozban árulják. Ezt az előírás szerint elkészítem: fel kell főzni, és annyi sót tenni bele a húsról, hogy egy nyers tojás se ne süllyedjen el benne, se ne jöjjön fel a tetejére. (középen kell, hogy lebegjen) Utána ebben a páclében pácolom 3-4 napig, ahogy érzem. (tudom, ez most nagy segítség volt) Mikor kész, elviszem a füstölőhöz, és felfüstöltetem. A füstölőnél addig szoktam füstöltetni, mint egy kolbászt: egy napig. (Persze nem egy nyelvvel állítok oda, ilyenkor visszük a baromfikat, marhaszegyet, ilyesmi, amire egy évben szükségünk lehet.)
Mikor felhasználjuk, vízben megfőzzük, mint egy csülköt szokás a bableveshez, utána felszeletelem, erős paprikával megszóróm, és jó sok zúzott fokhagymát szórók rá. Puha fehérkenyérrel isteni, de pizzára sem akármi!

Kategóriák
Egyéb kategória

VKF VIII. összefoglaló

Elnézést a késlekedés miatt, kicsit elúsztam az értékeléssel. Pedig sajnos kevesen pályáztatok, amit betudok az ovóda és iskola kezdésnek, és annak, hogy nem mindenkinek tetszett ez a feladat. Remek írásokat kaptam, és nagyon jól szórakoztam. Újra bebizonyosodott az, amit eddig is tudtam, sokatokban valóban nagy tehetség van az írásra, mert belátom, ez a forduló most nem is annyira a főzésről szólt. Köszönöm nektek!

Áfonyás borjú házatáján Nordiquetorture Zucchina Alchemilla-t, azaz kis piruló cukkínis sült falatkákat készített Jamie Oliver stílusában.

Ági aki főz, mindenki kedvenc borisszája bőrébe bújt, Floydot személyesítve meg. Csirkemellet készített máltai módon. Olvassátok el a következő posztját is, igazán irigylésre méltó családja.

Baba a konyhában Kapkodós mindentbele-muffint sütött, Ildinkó bőrébe bújva, nagyon viccesen, és jól megoldva a feladatot. Persze mindenki rájött, még Ildinkó maga is, pedig gondolom, egészen másképp látjuk magunkat, mint mások minket.

Bundásalma bazsalikomos paradicsomszószt tett el télire, ami rögtön sejteti is, hogy egy olasz szakos bloggerina az „áldozat”, mégpedig Dolce Vita. Ez a recept most nagyon aktuális, még olcsó a paradicsom, most kell a télre gondolni!

Piszke a Candy’s oldalról bazsalikomos, kakukkfüves csirkét sütött, Jamie Oliver bőrébe bújva. Kicsit gyanakszom, hogy ő szokta fordítani a J.O. könyveket, annyira jól írta az angol szófordulatait 🙂
Megjegyzem, nem vagyunk mi annyira megbántódós fajták, nyugodtan választhatott volna közölünk is valakit 😉

Chilii és Csoki Torta di riso-t, azaz olasz rizstortát készített. A receptet az Édes utazások című Spektrumos sorozatból ismeri, de én sajnos nem tudom az ott sütő hölgy nevét, pedig a sorozat tényleg remek volt, Chilii stílusérzékéről nem is beszélve. Valaki?

Dibbuk kakaót készített nem másként, mint Wendriner úr. Nagy lehetett a tülekedés mostanában arrafelé, elég furcsa lehet, he egy ember bőrében ketten is főzni próbálnak. Az írás irodalmi alkotásnak se akármi, Rejtő vagy Cserna Szabó is tanulhatna belőle.

Dolce vita a szicíliai zöld aranyról írt, ami nem más, mint a pisztácia. Profiként nem is választott kisebb feladatot magának, mint magát a Bűvös szakács író párosát. Komoly bevezető után készített egy Zöldpisztáciás semi-freddo-t, majd egy töltött halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy MBTBD akár vissza is adhatja a tollat, annyira jó lett a poszt.

Fakanál most hagyta, hogy más irányítsa, méghozzá nem más, mint C & V. Bár ő azt gondolja, hogy a saját bőre jobban illik rá, szerintem egy igazi jó kis C & V ételt kreált, a hétfűszeres burgonyasalátát, stílusosan jellemző írással.

Gránátalmát az angol szakács Jamie Oliver irányította belülről egy jó kis padlizsán „befőtt” erejéig. Szintén jól jöhet a recept mostanában, ugyanis a piacon van ahol csak 80 forint a padlizsán! És hát a padlizsánban sincs glutén, mint tudjuk 🙂

Kicsi Vú zöldcurrys zöldséglevest készített pontosan úgy, mintha Lila Füge lenne. Ő küldött először olyan pályázatot, ahol a kép is erősen utal a benne bujkáló személyre.

Lilahangya: Chili és Vanília bőrébe bújt, igazán stílusosan. Szó szerint chilit készített vaníliával, jobban mondva vaníliafagyival. Annyira kézenfekvő, és mégse jutott még eszembe soha, el voltam ájulva.

Maci fantasztikus ötlettel ált elő, ő maga megmaradt csak a jó Macinak, de virtuális találkozón hozott össze bennünket, vagyis Nemisbékát, Dolce vitat, őt, mint házigazdát, és jómagamat. Ő volt a másik, aki annyira jól utánozta a fotóinkat, hogy első pillanatban azt hittem valóban a saját képeinket láthatom viszont.

Mamma most Dézi tortácskáit sütötte meg gyerekkorunk szakácskönyvéből, és ezzel Paminát személyesítette meg posztjában. A kommentelői közül csak egy találta el a megoldást, a többiek Gabojszára gondoltak, és talán én is rá tippeltem volna, ha nem tudom a megfejtést.

Moes a narancskonyhában Chicken Jalfrezit készített, miközben Fakanálként kevergette a hozzávalókat. Persze Fakanál is rögtön magára ismert, nem is volt nehéz, annyira jól sikerült a poszt.

Nemisbéka olaszosra vette a figurát, Focaccia-t készített szárított paradicsommal, csakúgy, mintha Dolce vita lenne. Persze nem maradhatott ki a jelmondat sem: az ananászért ütök 🙂

A Partizán testvérek pályaművét kaptam meg először. Pontosabban Orsiét, aki Cserkeként hadakozott a csigákkal. Egész nap ezen mosolyogtam, annyira telitalálat lett! Gondolom megirigyelve a remek írást, Kalinka is billentyűzetet ragadott, és hasonló tehetséggel alkotott a livingkitchenben. Megérdemeltek volna egy külön bejegyzést minketten, de sajnos csak egy kép készült, így látványosabb.

PHZS pedig velem azonosult, egy csíramálé elkészítésének idejére, de mint írja is, nem kellett olyan nagyon erőlködnie, ugyanis így ismeretlenül is rokon lelkekre találtunk egymásban. Tegye fel a kezét, aki evett már ilyet? Milyen érdekes, hogy ez az ősi népi étel ennyire illik a mai egészséges táplálkozásról alkotott elképzelésünkbe.

Zsófi is C & V bőrébe bújt, felhívva figyelmünket az Arganolajra, mint marokkói csodaelixirre. Még ha nem lett volna olyan jó az írás, akkor is könnyű lett volna kitalálnunk kiről is van szó Marokkó hallatán! A báránykuszkuszt pedig kár volt említeni, most erre fáj a fogam!

Jómagam Zsuzsaként túrabakancsba bújtam, és az erdőt járva gombára vadásztam. Tettem ezt azért, mert nagyon irigylem Zsuzsáék hobbiját, ugyanis erdeigomba függő vagyok magam is. Sajnos csak 4-5 félét ismerek biztosan, abból kettő mérgező, úgyhogy ritkán térünk haza komoly zsákmánnyal, de a lelkesedés meg van.

Még egy kötelességem marad, hogy megkérjem Dibbukot, vegye át a stafétát, és vezényelje le a következő VKF-et!

És egy kis ráadás Okostojástól 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Vargányás pecsenye – VKF VIII.

Hétvégén, kedvenc helyünkön pihentünk, az Őrségben. Egész nyáron vártam már egy ilyen hétvégét, mert bár gyönyörű nyaralásunk volt Toszkánában is, azért mégiscsak itthon a legjobb. Mostanában jó sok eső esett, a kellő meleg is megvolt, úgyhogy bizakodva indultunk neki az erdőnek, biztosra vettük, hogy megtöltjük a kosarunkat vargányával. És így is lett. Az első gombát a legkisebb csemetém találta, akitől ez igazán szép teljesítmény, lévén, hogy még csak három és fél éves. A két nagyobbik most nem talált semmit, mert nem is a talajt figyelték, hanem, hogy melyik fára lehet felmászni. Persze hazaérve az erdőből legszívesebben az ágyba zuhantunk volna a férjemmel, de a gomba nem várhat, muszáj volt feldolgozni. Fagyasztottam is, és elkezdtem szárítani is egy adagot télire, gombaszegény napokra. Azért két szép egészséges példányt meghagytam, hogy a hűtőben vészelje át az éjszakát egy papírzacskóban. Reggel még valóban fogyaszthatónak bizonyult, így született meg ez a recept.Hozzávalók fejenként:
Kétujjnyi vastag fehér pecsenye szelet, 24 órára (legalább) bepácolva
(mostani pác: Dijoni mustár, kakukkfű, balzsamecet, borókabogyó, bors, pici olaj)
1-2 vargánya, megtisztítva, felkockázva
1 mogyoróhagyma
1 dl fehérbor
1 ág kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
Olívaolaj
Vaj
Só, bors
Körethez: karalábé, és sárgarépa hasábok
A húst sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből. Forró öntöttvas serpenyőben olajon fél-fél percig sütöm mindkét oldalát. Elzárom alatta a tüzet, majd aláöntöm a bort, belereszelem a fokhagymát és a hagymát, és beleszóróm a fűszereket. Ekkor sózóm is, majd 80 C fokos sütőbe teszem, ahol 3 órát „sütöm”.
Mikor a sütési idő kezd a végéhez közeledni, elkészítem a gombát: vajon megpárolom, sózom, borsozom, és a hús tetejére halmozom. Pihenhetnek együtt még 20 percet.
Ezalatt forró olajban kisütöm a karalábé és sárgarépa hasábokat, mintha rósejbnit sütnék.
Ki vagyok? 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

VKF VIII.- CSERÉLJÜNK!

Köszönöm a stafétát Chiliinek!
Arra gondoltam, hogy annyi mindent tudunk már egymásról, bújjunk egymás bőrébe. Minden VKF remek alkalom volt arra, hogy személyes dolgokat áruljunk el magunkról, arról, hogy hol voltunk már nyaralni, miket szeretünk enni. Válaszoltunk már számtalan körkérdésre, mi az amit cikinek tartunk, hogy szoktunk fényképezni, mit szól mindehhez a családunk. Van, akiről tudjuk, hogy külföldön él, van aki az ország egy bizonyos részén. Van, aki még csak most jár egyetemre, és olyan is, aki éppen új lakásba, albérletbe költözött. Van, aki munkát keres, és van, aki a csemetéjével tölti otthon a napokat. Van olyan köztünk, akinek a férje ételallergiás, és olyan is, aki ki nem állhatja a tengeri herkentyűket. Vannak, akik már személyes jó barátok, köszönhetően a blogolásnak.
Próbáljatok meg valaki más bőrébe bújni, és úgy írni egy receptet, mintha ő lennétek. Persze jó lenne, ha egy-két személyes dolgot beleszőnétek az írásba, amit a blogon keresztül, vagy korábbi levelezés alkalmával árult el magáról az “áldozat”.
Ha nagyon nincs ötletetek, hogy kinek a bőrébe bújhatnátok, és főzhetnétek olyan ételt, ami szerintetek egy tipikusan a másik blogjába illő fogás lenne, akkor persze itt a kiskapu: a híres tv szakácsok, vagy a külföldi bloggerek. Remek lehet szerintem egyszer az életben végig káromkodni egy posztot (persze kipontozva a megfelelő helyen), amennyiben valaki Gordon Ramsay szeretne lenni.
A kritériumok, most is a szokásosak, azzal a változtatással, hogyha véletlen Nigella Lawson az én bőrömbe bújna, mert éppen indíttatása van arra, hogy induljon a VKF játékunkon, akkor bizony kereskedelmi blog ide, vagy oda, én publikálni fogom a posztját az összefoglalóban! 🙂
A posztokat legkésőbb szeptember 2. vasárnap éjfélig legyetek szívesek publikálni, és erről értesíteni a fuszereslelek (kukac) gmail (pont) com címen.