Kategóriák
Egyéb kategória

VKF VIII. összefoglaló

Elnézést a késlekedés miatt, kicsit elúsztam az értékeléssel. Pedig sajnos kevesen pályáztatok, amit betudok az ovóda és iskola kezdésnek, és annak, hogy nem mindenkinek tetszett ez a feladat. Remek írásokat kaptam, és nagyon jól szórakoztam. Újra bebizonyosodott az, amit eddig is tudtam, sokatokban valóban nagy tehetség van az írásra, mert belátom, ez a forduló most nem is annyira a főzésről szólt. Köszönöm nektek!

Áfonyás borjú házatáján Nordiquetorture Zucchina Alchemilla-t, azaz kis piruló cukkínis sült falatkákat készített Jamie Oliver stílusában.

Ági aki főz, mindenki kedvenc borisszája bőrébe bújt, Floydot személyesítve meg. Csirkemellet készített máltai módon. Olvassátok el a következő posztját is, igazán irigylésre méltó családja.

Baba a konyhában Kapkodós mindentbele-muffint sütött, Ildinkó bőrébe bújva, nagyon viccesen, és jól megoldva a feladatot. Persze mindenki rájött, még Ildinkó maga is, pedig gondolom, egészen másképp látjuk magunkat, mint mások minket.

Bundásalma bazsalikomos paradicsomszószt tett el télire, ami rögtön sejteti is, hogy egy olasz szakos bloggerina az „áldozat”, mégpedig Dolce Vita. Ez a recept most nagyon aktuális, még olcsó a paradicsom, most kell a télre gondolni!

Piszke a Candy’s oldalról bazsalikomos, kakukkfüves csirkét sütött, Jamie Oliver bőrébe bújva. Kicsit gyanakszom, hogy ő szokta fordítani a J.O. könyveket, annyira jól írta az angol szófordulatait 🙂
Megjegyzem, nem vagyunk mi annyira megbántódós fajták, nyugodtan választhatott volna közölünk is valakit 😉

Chilii és Csoki Torta di riso-t, azaz olasz rizstortát készített. A receptet az Édes utazások című Spektrumos sorozatból ismeri, de én sajnos nem tudom az ott sütő hölgy nevét, pedig a sorozat tényleg remek volt, Chilii stílusérzékéről nem is beszélve. Valaki?

Dibbuk kakaót készített nem másként, mint Wendriner úr. Nagy lehetett a tülekedés mostanában arrafelé, elég furcsa lehet, he egy ember bőrében ketten is főzni próbálnak. Az írás irodalmi alkotásnak se akármi, Rejtő vagy Cserna Szabó is tanulhatna belőle.

Dolce vita a szicíliai zöld aranyról írt, ami nem más, mint a pisztácia. Profiként nem is választott kisebb feladatot magának, mint magát a Bűvös szakács író párosát. Komoly bevezető után készített egy Zöldpisztáciás semi-freddo-t, majd egy töltött halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy MBTBD akár vissza is adhatja a tollat, annyira jó lett a poszt.

Fakanál most hagyta, hogy más irányítsa, méghozzá nem más, mint C & V. Bár ő azt gondolja, hogy a saját bőre jobban illik rá, szerintem egy igazi jó kis C & V ételt kreált, a hétfűszeres burgonyasalátát, stílusosan jellemző írással.

Gránátalmát az angol szakács Jamie Oliver irányította belülről egy jó kis padlizsán „befőtt” erejéig. Szintén jól jöhet a recept mostanában, ugyanis a piacon van ahol csak 80 forint a padlizsán! És hát a padlizsánban sincs glutén, mint tudjuk 🙂

Kicsi Vú zöldcurrys zöldséglevest készített pontosan úgy, mintha Lila Füge lenne. Ő küldött először olyan pályázatot, ahol a kép is erősen utal a benne bujkáló személyre.

Lilahangya: Chili és Vanília bőrébe bújt, igazán stílusosan. Szó szerint chilit készített vaníliával, jobban mondva vaníliafagyival. Annyira kézenfekvő, és mégse jutott még eszembe soha, el voltam ájulva.

Maci fantasztikus ötlettel ált elő, ő maga megmaradt csak a jó Macinak, de virtuális találkozón hozott össze bennünket, vagyis Nemisbékát, Dolce vitat, őt, mint házigazdát, és jómagamat. Ő volt a másik, aki annyira jól utánozta a fotóinkat, hogy első pillanatban azt hittem valóban a saját képeinket láthatom viszont.

Mamma most Dézi tortácskáit sütötte meg gyerekkorunk szakácskönyvéből, és ezzel Paminát személyesítette meg posztjában. A kommentelői közül csak egy találta el a megoldást, a többiek Gabojszára gondoltak, és talán én is rá tippeltem volna, ha nem tudom a megfejtést.

Moes a narancskonyhában Chicken Jalfrezit készített, miközben Fakanálként kevergette a hozzávalókat. Persze Fakanál is rögtön magára ismert, nem is volt nehéz, annyira jól sikerült a poszt.

Nemisbéka olaszosra vette a figurát, Focaccia-t készített szárított paradicsommal, csakúgy, mintha Dolce vita lenne. Persze nem maradhatott ki a jelmondat sem: az ananászért ütök 🙂

A Partizán testvérek pályaművét kaptam meg először. Pontosabban Orsiét, aki Cserkeként hadakozott a csigákkal. Egész nap ezen mosolyogtam, annyira telitalálat lett! Gondolom megirigyelve a remek írást, Kalinka is billentyűzetet ragadott, és hasonló tehetséggel alkotott a livingkitchenben. Megérdemeltek volna egy külön bejegyzést minketten, de sajnos csak egy kép készült, így látványosabb.

PHZS pedig velem azonosult, egy csíramálé elkészítésének idejére, de mint írja is, nem kellett olyan nagyon erőlködnie, ugyanis így ismeretlenül is rokon lelkekre találtunk egymásban. Tegye fel a kezét, aki evett már ilyet? Milyen érdekes, hogy ez az ősi népi étel ennyire illik a mai egészséges táplálkozásról alkotott elképzelésünkbe.

Zsófi is C & V bőrébe bújt, felhívva figyelmünket az Arganolajra, mint marokkói csodaelixirre. Még ha nem lett volna olyan jó az írás, akkor is könnyű lett volna kitalálnunk kiről is van szó Marokkó hallatán! A báránykuszkuszt pedig kár volt említeni, most erre fáj a fogam!

Jómagam Zsuzsaként túrabakancsba bújtam, és az erdőt járva gombára vadásztam. Tettem ezt azért, mert nagyon irigylem Zsuzsáék hobbiját, ugyanis erdeigomba függő vagyok magam is. Sajnos csak 4-5 félét ismerek biztosan, abból kettő mérgező, úgyhogy ritkán térünk haza komoly zsákmánnyal, de a lelkesedés meg van.

Még egy kötelességem marad, hogy megkérjem Dibbukot, vegye át a stafétát, és vezényelje le a következő VKF-et!

És egy kis ráadás Okostojástól 🙂

35 hozzászólás a(z) “VKF VIII. összefoglaló” című bejegyzéshez

Szervusz Eszter!

Ma kezdtem ismerkedni az írásaiddal. Nagyszerűek.

Szeretnék megköszönni Neked egy csodás élményt.

Idén télen Izraelben töltöttem egy hetet (felejthetetlen út volt). Sokat álmodom róla azóta is. Ma este elsősorban a kóser szokásokkal, zsidó hagyományokkal kapcsolatos post-okat olvasgattam (ígérem, olvasom majd a többit is).

Olvasás közben ismét éreztem az izraeli illatokat. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy “visszavittél”. Könnyet csaltál a szemembe (amolyan forró, jóleső könnyet…).

Köszönöm!!!

Szeretettel:
K

Hú, van olvasnivaló, eltart egy darabig, míg bepótolom a lemaradásomat! (Nyaraltam.) Még csak néhány írást futottam át, nagyon-nagyon jók! Gratulálok mindenkinek, a szervezőnek és a résztvevőknek, nagyon szórakoztató forduló volt, jó téma és brilliáns dolgozatok!

Félreértés történt. A Zucchina Alchemilla a saját receptem. Én csupán Jamie Olivér bőrébe bújva/stílusába főztem, mert ez volt a feladvány, de ő csak hasonlókat főz, ez nem az ő receptje. Minden jogot én tartok fent 😉

Én szentesi vagyok és egész gyermekkorom a csíramálé jegyében telt. A piacon és a boltok előtt üldögélő néniktől tényleg lehet még a mai kapni és egyszerűen fenséges a karamellizálódott kérget ropogtatni egy-egy szeleten, ahogy szétolvad az ember szájában. Eddig akárkinek említettem Szentesen kívül elkerekedett szemekkel bámult rám :-), így gondolom ez echte szentesi étel s nem is nagyon készítik máshol.

Köszönöm, biztos a technika ördöge volt. tegnap azért megint elküldtem az eredetit. merthogy a szép időre elkészített projektem azért az utolsó pillanatra maradt, mert vasárnap délután zsidó esküvőn vettümk részt.Nagyon érdekes és vidám esemény.

Amikor megláttam a “csíramálé” szót, rögtön megdobbant a szívem, az egyik kedvenc édességem 🙂 Habár én ceglédi vagyok, nem szentesi és a valláshoz vajmi kevés közöm van…idáig nem is tudtam, hogy ilyen gyökere van ennek az ételnek. Mindig tanul az emebr!Amúgy a mai napig árulják a ceglédi piacon mindenféle formában, készre sütve, de van, aki csak az “alaplét” árulja…

Szerintem is jó játék volt. A dícséret pedig nagyon túlzó, eszem ágában sincs senki babérjaira törni. És amúgy is min. 3 napot dolgoztam ezzel a poszttal, megmaradok a saját bőrömben, azaz gyorsan begépelek pár személyes gondolatot az ételről, és kész. A nagy munkákat meghagyom a nagyoknak. : ))))

Ohh, épp akartam írni Zsófi miatt, akkor oké.-)
Nos, a téma valóban igggencsak nehéz volt, és inkább humorista vénát igényelt ezúttal, de nagyon jó, hogy felvállaltad!
Ez új műfaj, és remélem, követnek még:-)

Vélemény, hozzászólás?