Tortilla és a piknik esete

Tortillát sütöttem, ugyanis nagyon megörültem Gourmandula VKF kiírásának, miszerint osszuk meg piknikreceptjeinket egymással. Mi ugyanis állandó mozgásban vagyunk, ez az én nyughatatlan természetemnek köszönhető, ugyanis amennyire szeretem hét közben Budapestet, annyira gyűlölöm hétvégén! Muszáj vagy péntek délután útnak indulnunk, és valahol megszállnunk hétvégén, vagy ínséges időkben vasárnap fogni a bakancsunkat, és felkerekedni.
Ha véletlenül kimarad egy hét, szét tudnám rúgni a ház falát! Szerencsére a férjemet is rá tudtam venni a folyamatos csavargásra, és úgy látom, Dávid is partner lesz ebben, csak minden délután kapjon egy eperfagyit.
Leggyakrabban a Hármashatárhegyen sétálgatunk, de gyakran vesszük az irányt Eger felé, hogy a végén Miskolc felett rakjunk tüzet. Szeretem a Bükköt, annál jobban már csak Zemplénbe húz a szívem, de az már tényleg messze van egy egynapos kiránduláshoz.
Mi télen is sütögetünk ha olyan a kedvünk, de ha nem, akkor is meleget eszünk az erdő közepén. Az évek során komoly ételhordó felszerelést gyűjtöttünk össze ugyanis. Van három rozsdamentes termoszunk, de akad egy műanyag flakonra húzható “hűtőtáskánk” is, ha túrázni indulnánk, ugyanis a termosz nagyon nehéz.
Vettünk két tökéletesen záródó, hőtartó ételhordót is, így ettünk már szakadó hóban töltött paprikát a Mátrában, vagy szikrázó napsütésben jéghideg gyümölcslevest a Sátorhegyen. Persze mióta szülők vagyunk, gyakoribb, hogy csak keveset sétálunk, és leterítjük a pokrócunkat a fűben, ott labdázva, beszélgetve esszük meg az elemózsiánkat. Nagyon szeretünk bográcsolni a barátainkkal, hiszen szabadtűzön készül a legjobb marhapörkölt, a legízletesebb gulyás. De van egy egészen kicsi, mindössze 1000 forintért vásárolt kerti grillünk is, az mindig ott lapul szétszerelve a csomagtartóban, szénnel, és gyújtóssal együtt, ki tudja mikor lesz rá hirtelen szükség?! Ha valaki szintén magával hordozná mindig, akkor arra figyeljen a vásárlásnál, hogy ne kelljen összecsavarozni felállításnál, legyen elég csupán beledugni a lábakat, így sokkal kevesebb macera az összeszerelése. nálunk mindig van egy ötliteres kanna, amiben vizet viszünk, leönteni a parazsat. Ez nagyon fontos, soha nem szabad ellinkeskedni!
A mostani feladatot én úgy értelmeztem, hogy olyan ételeket írjunk, amit nem helyben sütünk, hanem otthonról viszünk magunkkal. A család igazi kedvence a tortilla ilyen esetekre.
És valóban multikulti, csak töltelék kérdése az egész.
Hozzávalók 8 db tortillához:
20 dkg simaliszt
25 dkg kukoricaliszt
só, bors
3 dl meleg víz
A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk, negyed órát pihentetjük, nyolc részre osztjuk, majd 25-30 cm átmérőjű köröket nyújtunk belőle. Liszttel meghintve, nylon zacskóval letakarva tároljuk sütésig. Felforrósítunk egy nagy serpenyőt, majd szárazon beletesszük a tortillákat. 10-15 mp alatt megsütjük mindkét oldalát, majd megtöltjük, feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk.
Mexikói töltelék:
Feketebab pürével (feketebab, olívaolaj, citrom, oregánó, chili, fokhagyma, hagyma, összeturmixolva) megkenjük a tortillákat, majd a felét beborítjuk kígyóuborka szeletekkel, jégsalátával, hajszál vékonyra szeletelt csirkemell filével, megszórjuk korianderrel, pár szem köménnyel, sóval, borssal, chilivel, és nyomunk rá egy kevés lime-ot. Tehetünk bele kukoricát is, és kaliforniai paprikát is.
Izraeli töltelék:
Hummusszal megkenjük a tortillákat (csicseriborsó, tahini, fokhagyma, pár csepp citromlé, só, bors) megszórjuk fenyőmaggal, vagy apróra vágott kesudióval, és tetszés szerinti zöldségekkel töltjük. Nagyon finom, ha darált, fűszeres marhahúst is rakunk bele.
Magyaros:
Juhtúróból készített házi körözöttel kenjük meg a tortillákat, vékony angolszalonna szeleteket fektetünk rá, erre tesszük a salátaleveleket, erős paprikát.
Extra:
Philadelphia sajtkrémmel kenjük meg a tortillát, csirkemell sonkával, és bacon-nel borítjuk, füstölt sajttal szórjuk meg, és rukolával borítjuk.
Paradicsomot, és olajbogyót szoktunk mellé vinni, de csak külön dobozkába, hogy a leve ne áztassa el a tésztát.
A piknik téma annyira kedves a szívemnek, hogy írtam is már erről, igaz nem a blogomba, hanem a Pickwicknek, múlt novemberben, de most bemásolom ide, ez ie egy alternatíva:
Talán furcsa, hogy így november táján a piknikről írok, de kint enni a természetben nem csak nyáron lehet, hidegebb napokon is feltöltődést ad az a másfél óra, amit házon kívül töltünk. Most még hullanak a gyönyörű színes falevelek, jó érzés a léleknek a látvány. Talán egyedül a száraz idő fontos ilyenkor, még a nap sem kell, hogy süssön, bár rosszat nem tesz az ember hangulatának, az biztos.

Azzal kezdeném, hogy soha ne (ne csak) szendvicset vigyünk a piknikre. Annak is meg van a helye, egy túrán, ahol nem ülünk le, vagy csak 10 percre vesszük le a nehéz zsákot a hátunkról a hegycsúcson. Mikor piknikelni indulunk, az út célja maga a ráérős, beszélgetős evés.Vigyünk magunkkal pokrócot, sőt abroszt is! Annyira ünnepélyes lesz a hangulat egy erdő közepén a fehér abroszra kitett tányéroktól, poharaktól. Mi soha nem használunk műanyag poharakat, semmivel se nagyobb az esélye annak, hogy egy gyönyörű réten törjük össze, mint hogy a vacsoraasztalnál. Az üvegpohárban látszik a bor színe, hallani a csengő hangot koccintáskor, sokkal jobban esik az ital.

A nyár nagy slágere a jegesvödörből kínált pezsgő. Jég minden benzinkútnál kapható, hűtőtáskában 4-6 órát eláll. Télen pedig a termoszból gőzölgő, fantasztikus fahéj, és szegfűszeg illatú forralt bor, a gyerekeknek tea. Talán egy valami van, amiben picit mértéktartóbbnak kell maradnunk, mint az otthoni étkezésnél, és ez a kés és a villa egyszerre való használata. Ha nincs asztalunk, szinte lehetetlen feladat az ölünkben egyensúlyozott tányérból két evőeszközzel enni. Persze ha vittünk magunkkal összecsukható asztalkát, vagy olyan helyre mentünk, ahol tudjuk, hogy van asztal, az más.Érdemes olyan ételeket készíteni, amit egy villával, kanállal, vagy a kezünkkel is meg tudunk enni. Ilyenek a saláták, a bambusz pálcikára felhúzott, vagy fogpiszkálón kínált falatkák, a kisméretű töltött zöldségek (gomba, paradicsom, paprika), és a tésztába, rétestésztába tekert finomságok. Télen jó ötlet betenni a hűtőtáskába egy-egy befőttesüvegnyi forró vizet, ami melegen tartja az ételt. És ha tehetjük, ne érjük be egy fogással! Előétel, közben egy kis ráérős beszélgetés, majd valami komolyabb fogás, végül a desszert, mindez madárcsicsergés közepette, vagy a végtelen csillagos ég alatt elnyúlva éjszaka…

Így kérte meg a kezem a férjem, miután elfogyott a jéghideg pezsgőnk.

Hozzávalók 4 személyre:

2 csirkemell
1 csomag rétestészta
2 alma
10 dkg füstölt, vagy kéksajt
1 marék dió, vagy fenyőmag
Vaj
Só, bors, szerecsendió
Petrezselyem
Szezámmag a díszítéshez

A csirkemellet felszeletelem, befűszerezem, majd egy serpenyőben vajon megsütöm. Mikor kihűlt, apró darabokra vágom. Az almát megpucolom, majd a nagylyukú reszelőn a húshoz reszelem a sajttal együtt, végül belekeverem a petrezselymet, és a diót is. (A füstölt sajthoz inkább a fenyőmag, a kéksajthoz pedig a dió harmonizál)

A réteslapokat megnedvesített konyharuhára teszem, egyszerre két lapot használok, ami közé olvadt vajat kenek. Kis kockákra vágom a tésztát, majd hússal megtöltve feltekerem, a két végét benyomkodva. Vajjal kikent tepsiben, szezámmaggal megszórva 30 perc alatt szép pirosra sütöm. Forrón elcsomagolom, hogy meleg maradjon.