Egyik borkóstolón, szamorodnimat kortyolgatva a late harvest bor után (késői szüretet jelent, ami Tokaj-hegyalján kicsit megtévesztő, ugyanis október végén kezdődik a szüret egyébként is), egyszer csak megüti a fülemet egy félmondat, miszerint az Oremus abbahagyja a szamorodni gyártását. Jól hallok? Alighanem, hiszen az Oremus pincéjében ücsörgök éppen…Mivel boraik jelentős részét külföldön értékesítik (mondhatjuk, hogy jelentéktelen részét adják el itthon), nem erőlködnek a továbbiakban a szamorodni, mint borfajta megismertetésével, egyszerűen nem gyártják tovább.
A szamorodni borfajta legalább két éves tölgyfahordós ászkolás után kerül palackba, ahol további egy évig érlelik forgalomba hozataluk előtt. Ehhez képest a late harvest csak fél évig érlelődik hordóban, majd fél évet palackban, és már mehet is a polcokra.
Persze, tudom, hogy a gyümölcsös borok a kedveltebbek, de most mégis nagyon szomorú vagyok. Ha Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb borászata úgy dönt, hogy nem készíti többet kedvenc boromat, vagyis a szamorodnit, akkor az is lehet, hogy ötven év múlva már csak könyvekben találkozhatunk ezzel a remek borfajtával.
Remélem nem így lesz, és a többi borászat továbbra is készíti majd, minden esetre számomra holnaptól még nagyobb ünnep lesz egy palack szép szamorodni felbontása!
Vannak borászatok, amit minden évben felkeresünk. Van, aki nem kedveli a “nagyokat”, a külföldi tőkéseket, de én a bort nézem először, és csak utána a céget. Így vagyunk állandó vendégei a tolcsvai Oremus-nak is. Szerintem már én is meg tudnám tartani náluk a feldolgozó, és a pince bemutatását, annyit járunk náluk. Idén is betértünk, kóstoltunk is egy ötös sort (azért csak ennyit, mert unokabátyámék ebéd után indultak vissza Budapestre).Itt valahogy mindig kedvesek a vezetők, profi előadást hallhatunk a borokról, most ez extra jó volt, hihetetlenül felkészült fiatal lány vezetett bennünket. Kár, hogy ilyen szomorú hírt tudtunk meg tőle.
Ma este iszok is egy kis édes szamorodnit, pedig a száraz a gyengém, mert muszáj inni, amíg még lehet, miközben gyönyörködöm a Zemplénben.
Ma este iszok is egy kis édes szamorodnit, pedig a száraz a gyengém, mert muszáj inni, amíg még lehet, miközben gyönyörködöm a Zemplénben.
5 hozzászólás a(z) “Szamorodni, Isten veled!” című bejegyzéshez
off. Még mindig azt írja ki a látogatottságjelződ ha tőlem lépek hozzád, hogy sátoraljaújhely:-) a feedjit is újhelyinek érzékel:-)
Remélem rendben hazaértetek,azóta, pusz:) Alig várom az étterem-látogatós posztokat persze ha lesz időd rá..”minestronésat” is:DD
(holnap benézek abba a boltba a volt mikvében, hogy tényleg az e aminek gondoltuk):-I
Most jöttem haza Erdőbényéről,
minden nagyon tetszett.
(Alkalmasint, ha arra jársz, kóstold meg majd a badacsonyi Németh-Pince borait. Remek család, és a boraik is nagyszerűek. Jégbor, szürkebarát, olaszrizling stb.)
A szamorodnit nagyon sajnálom 🙁 Én is szeret(t)em.
Biztos elírtad: iszom. 🙂
hümm, ezen én is agyaltam… van egy csomó borom, de van, amit nem merek meginni: minden évjárat egy megismételhetetlen alkotás…
kb, mint a: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.