Csomag

Pár napja kaptam egy kedves e-mailt, hogy ha van kedvem, akkor adjam meg a címem a levél írójának, és ő küld nekem egy meglepetést.
Az az igazság, hogy imádom a meglepetéseket, adni is, de bevallom kapni is. 🙂
Rögtön beindult az agyam. Valaki, akit nem ismerek személyesen, gondolt rám, és valami meglepetéssel készült. Mi lehet az? Könyv? Nem hiszem, ahhoz kell egy személyes találkozás, vagy legalábbis egy énblog, hogy többet tudjon rólam. Persze sok mindent elárulok magamról, de a könyv nehéz ügy. (Zsuzska, veled már eltöltöttem egy egész napot 🙂
Akkor lekvár lesz. Málna, vagy áfonya. Esetleg valami különleges erdei gyümölcs, vagy szőlő, amit ettem egyszer, de nem tudtam reprodukálni, pedig annyira finom volt!
Aztán szerdán jött egy újabb e-mail, hogy inkább futár hozná, mert a postán ellopják. Igen, erre nagy az esély, és nagyon rossz lenne, ha az én meglepetésem egy idegen kezében bontódna ki. Neki biztosan nem okozna örömöt, hiszen nem várta, nem képzelte el milyen lesz, és nem is lepődött meg rajta. Sőt, ami a legrosszabb, lehet, hogy nem tettszene neki, allergiás lenne rá, és kidobná, vagy leejtené és összetörne…
Aztán meg is jött a futár, nem fogadott el egy fillért se, pedig szeretek a futároknak adni, nekem legtöbbször valamilyen örömteli dolgot hoznak, meg kell osztanom velük egy kicsit a boldogságomat. De ő nem, azt mondta ajándékot hozott, a megajándékozott ne adjon neki pénzt, hogy venné már az ki magát. Hát jó, akkor viszlát, had maradjak gyorsan kettesben a bordó bársony tarisznyával!
Nehéz, kerek. Lekvár lesz!
És valóban. Hagymalekvár! Hogy erre még egy pillanatig sem gondoltam. Imádom. És az a gyönyörű üveg! Sütöttem mellé gyorsan egy rozskenyeret, azzal isteni a hagymalekvár, jó fűszeres kenyér, édesen hagymás lekvár. Micsoda szerda!
Többször elolvastam a lekvár mellé küldött levelet is. Nagyon kedves, de nagyon személyes, nem idézek belőle. Talán annyit csak, hogy valaki, aki rendszeresen olvassa a blogomat, főzi a receptjeimet a férjének, észrevette, hogy imádom (legalábbis imádnám) Franciaországot. Így Provanszban gondolt rám, és meglepett egy ajándékkal.
Nagyon szépen köszönöm Certaldo!

Rendes receptes posztokra sajnos keddig várni kell, akkor már lesz ovi, jobban ráérek majd. Lesz mit írnom 🙂 Már tegnap illett volna ezt is megírnom, de egy fickó hülyeségeket kérdezett, aztán hülyeségeket mondott, és közben hülyén nézett, amivel teljesen lerabolta az energiámat, képtelen voltam akár egy sort is írni. Brr.

Sabbath shalom, kellemes hétvégét, kinek mi esik jól!