Kacsa a hárs alatt

Hársfa, hárslevelű: fa vagy szőlő, méz vagy bor.

Nem most találtam ki ezt a receptet, és hát az az igazság, hogy nem is én. Gyerekkoromban készítette egyik barátunk bográcsban a hársmézes kacsát Erdőbényén. Füstölt szalonnával, újhagymával, parázsba gurított krumplival, és viccesen még hársvirágot is tett a bográcsba amikor elkészült. Arra már nem is emlékszem, hogy ettem-e egyáltalán belőle, de arra, ahogy serceg a szalonna, és közben néha megérzem a fantasztikus hársvirág illatát, arra határozottan.

Vasárnap a kezembe nyomtak két karton bort. Na nem azért, hogy megigyam, legalábbis nem csak úgy kényemre-kedvemre, hanem a lányokkal kell majd megkóstolnunk, mert komoly terveink vannak vele. Alig várom, kecskére bízni a káposztát! Az egyik palackban száraz hárslevelű rejtőzik, Berecz Stéphanie bora. És olyan, mintha mindig hívogatna: Eszter, kóstolj meg, Eszter, bontsál ki. Hát lehet így élni? Az embert már a palackok is zaklatják!

Muszáj volt készítenem egy extra hársos kacsacombot, amiben hársméz és hárslevelű bor is van. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:

4 kacsacomb

2 fej hagyma

20 dkg bacon szalonna

3 ek hársméz

2 dl száraz hárslevelű

1 kk rozmaring levélke apróra vágva

só, bors

1 ek kacsazsír

8 szem krumpli, héjában megfőzve

füstölt Maldon só

A combokat besóztam, bedörzsöltem borssal, és a bőrös felével egy vastag falú lábosban kicsit megpirítottam. Kivettem a lábosból és a kisült zsírra dobtam a bacont, majd a kockákra vágott hagymát. Amikor megpirult, visszatettem a combokat, felöntöttem borral, rácsorgattam a mézet és beleszórtam a rozmaringot is. A legkisebb lángon, héha megkeverve sütöttem másfél órát. Ennyi idő alatt a comb teljesen megpuhult, szép piros lett, és a bor is teljesen elpárolgott. Csak egy intenzív ízű, sűrű szósz maradt amit a comb mellé tettem a tányéron.

A krumplikat héjában megfőztem, majd megpucoltam, és félbevágtam. Kacsazsíron megsütöttem a vágott felét, és megszórtam a füstölt sóval. Így a füst emléke is felidéződött a bográcsból.