Teljesen kiment a fejemből, hogy megemlíthetném itt a blogban, pedig annyian kértek már meg, hogy tanítsam meg őket hat fonatú kalácsot készíteni (barhesz, chalah), hogy igazán eszembe juthatott volna.
Tehát, ma (vasárnap november 23-án.) a Gozsdu udvarban 15 órakkor kalácsfonás. (Király utca 13) Aki mégsem tudja ott megtanulni, annak ajánlom a könyvemet 😉 ami természetesen megvásárolható lesz a Judafeszten is.
Ki lesz vetítve a fonás, sok tésztával készülök, úgyhogy aki akarja haza is viheti, és otthon megsütheti.
Gyerekeket Micimackó, és Füles is tanítja főzni, lesz kóser borkóstoló, pálinkakóstoló, Grenadine is főz, és lehet sokféle sóletet, izraeli, és más zsidó ételeket kóstolni, fellép az Alma együttes (mi imádjuk Dáviddal).
A programok ingyenesek!
11 hozzászólás a(z) “Hat fonatú kalács ma!” című bejegyzéshez
Én Miskolcon szívesen elmennék egy
ilyen rendezvényre.
Miki, Eszter köszönöm a bizalmat!
Szerencsére már túl vagyok néhány nagy tömeget megmozgató esemény megszervezésén, és eddig mindig csak a gratulációkat kellett fogadnom.
Én is a helyszínen voltam, én is megszenvedtem a helyzetet. Az én feladatom az volt, hogy a megrendelőm (JDC) kívánságainak és pénztárcájának megfelelően kihozzam az eseményből a legtöbbet.
Tulajdonképpen örülök, hogy felmerültek írásban ezek a problémák, mert így meg tudom mutatni a megrendelőnek, tehát van esély, hogy megérti néhány dolgon még javítani kell.
Részünkről, megpróbálunk tanulni az esetből, és ha legközelebb is mi kapjuk a megbízást, VIP sólet mindenkinek:))))
Szia Eszter!
Vidéken nem lesz dedikálás, kalácsfonás? (Most konkrétan Szegedre gondolok:-)) Olyan jó lenne…
M.Tünde
Zsófi: Január 18 vasárnap, APACUKA, kényelmesen le lehet ülni, múltkor 80-an voltunk, szeretettel várlak!
Szia Eszter, sajnos a kisfiam nem nagyon bírta a tömeget, úgyhogy a kalácsfonást már nem vártuk meg. Szólj, ha lesz legközelebb! Zsófi
kedves Edike!
adok még egy esélyt 🙂
bár nem számítottam arra, hogy itt szervező részéről kapok ilyen választ (amit köszönök), de a válaszod magában foglalja a felmerült problémák okát: nem számítottatok hóesésre, nem számítottatok 200-nál több sóletevőre, stb… a jó szervező rengeteg mindenre kell, hogy számítson. persze ez csak nagy gyakorlattal, rutinnal érhető el, de ez szükséges a profi szervezéshez (ami egyébként egy nagyon felelősségteljes, és nehéz dolog, meg egyébként külön szakma). egy ilyen “tömegjelenet” sajnos elveheti azok kedvét, akiket végre el lehetett csalogatni erre az ígéretes fesztiválra. nagyon drukkolok Nektek, hogy legközelebb jobban sikerüljön, és ez ne csak a szerencsén (jobb időjárás, stb.) múljon.
Eszter, a kalács még mindig nagyon finom, főleg fél centi vastag vajjal 😉 meg kakaóval. fogyasztása boldog perceket nyújt nekünk, és Gabihoz is csatlakozom a mondandóját illetőleg.
gondoltam, hogy az étterem húzós téma, de társakkal össze lehetne hozni akár azt is. de a másban gondolkodásotok is kíváncsisággal tölt el! 🙂
Drága Eszter! Arról beszélgettünk tegnap este, hogy mi neked köszönhetjük, hogy zsidók vagyunk.Persze eddig is azok voltunk a szüleink révén, de te töltötted meg tartalommal ezt a szót: zsidóság.
Nagyon köszönöm! És a kalács illatát már csak akkor is érzem, ha kinyitom a gyönyörű könyvedet!
Gabi
Amikor ilyet látok, hogy valaki kulturáltan megszólíttatik, és erre nem megsértődik, hanem normálisan válaszol, mindig úgy érzem, hogy van remény… 🙂
Mi csak 12-re mentünk, úgy hallottam, hogy sóletjegy már akkor nem volt. Remélem jövőre szeptemberben lesz a Judafeszt, és mondjuk a lezárt Király utcában, szabad levegőn.
Négykor jöttünk el, mert csípte a szemünket a füst. Ezt nagyon sajnálom, pedig igazán jó alakalom volt a rendezvény. Rengetegen voltak! Legalább 100 új embert ismertem meg, és a fiam is el volt ájulva az Alma együttestől.
Örültem volna, ha valóban lett volna kivetítés, mert így max. 20 ember tanulta meg a fonást, de volt egy tündéri fickó, aki még jegyzetetelt is.
Miki, éttermünk nem lesz, az egy külön szakma, de másban gondolkodunk, erősen 🙂
Nekem többen panaszkodtak, hogy nem találnak es szemetest, se illemhelyet. Sajnos én sem találtam, pedig állítólag volt.
Szerintem 500 adag sólet simán elmet volna.
Szia Miki!
Én voltam az egyik elkövető, részben nekem köszönhető a szervezés ezen a rendezvényen. Nagyon sajnálom, hogy rosszul érezted magad. Nem szokásom mentegetőzni (szerencsére ritkán szorulok rá), ezért csak néhány tényt írok ide: nem számítottunk hóesésre, csak hidegre, ezért össze kellett húzni magunkat, nem tudtuk használni a az udvarokra betervezett sátorakat.
200 adag sólet fogyott, erre még legmerészebb álmaimban sem számítottam. Sajnálom, hogy nem jutott nektek.
Viszont örülök, hogy mégis vittél haza egy élményt, még akkor is, ha ez Eszternek köszönhető.
Meg csendben azért örülök, hogy sokan eljöttek. Adj nekünk még egy esélyt, hátha tudunk javítni:)
hát ez nagy élmény volt (első kalácsunk), köszönjük szépen! otthon meg is sütöttük, vajjal és hecsedlivel nagyon finom! legközelebb már magunk is dagasztjuk, remélem, az is sikerülni fog.
a rendezvényről: nem nagyon tudtunk ott maradni, mert csak tolongás volt, nem lehetett elférni. szerintetek milyen volt a rendezés? Szerintem elég béna, és ez nagy kár. így nehéz odavonzani nem-zsidó érdeklődőket, hogy jól is érezzék magukat köztünk.
ja, és helyette elmentünk enni egy sóletet (a Judafeszten nekünk nem jutott) a Kazinczy utcába egy ismert glattkóser étterembe, ahol a sóletre 50 percet vártunk, mire kihozták. a 4500 forintos sült libacombhoz adott hagymás tört burgonya (45 perc várakozás után) pedig hideg és ízetlen, száraz vacak volt. bosszankodtunk.
szóval gondolom, már fölmerült: a fejlődési ívet lehetne folytatni: blog, könyv, ÉTTEREM. mondjuk az Arany János utcában a Pomo d’Oro-val szemben, fölvenni a harcot. 🙂
üdv: Mikulka Kulkin
Nagyon szemléletes volt, és a könyv alapján már teljesen képben lettem:-)
Nagyon-nagyon tetszik a könyved:-)
Ildiko