Nem fogok politizálni ebben a blogban. Ezt az írást este leveszem. De mindenki tudja hogy zsidó vagyok. Muszáj feltennem.
Tallián Miklós írása. Minden betűjével egyetértek.
“Ma délután négy órakor a Jászai Mari téren békés kirándulás keretében megtekintjük, ahogy a tököm tudja milyen gárda és barátai megkísérelnek Kárpátia koncertjegyeket váltani abban a jegyirodában, amit előzőleg a Magyarok Nyilai Rosseb Tudja Milyen Egyesület felgyújtott. Balhé nem lesz, verekedni nem fogunk, az erőszakos cselekmények megfékezését a rendőrség feladatának tartjuk. A magam részéről a könnygáz és az oszlatás elől elfutok a picsába.
A megelőző eseményeket Shadai összefoglalta.
Általában nem vagyok híve sem a tüntetősdinek, sem a tömegrendezvény-látogatósdinak, sem a minden bokorban fasisztát látó rémisztgetésnek. Most azonban kivételt teszek.
Egyrészt, mert ez az az eset, amikor nem rémisztgetésről van szó. Olyasmi történt, ami egy, a polgárai szabadságát komolyan vevő rendszerben nem történhet meg. Önbíráskodásból üzletet gyújtogattak. A helyzetet súlyosbítja, hogy az önbíráskodást dicsőítő társaság számára fontos, hogy az önkényesen megbüntetett fél szerintük zsidó és/vagy cigány.
Másrészt, mert persze tudom, minél nagyobb a felhajtás, annál nagyobb reklám ez a fekete seregnek, ugyanakkor nem szeretném, ha csak az látszana a tudósításokban: megjelenik néhány újfasiszta, mire mindenki elpucol előlük, és bárhol megjelennek, automatikusan az övék lesz a terület. Nem. Nem szállok be semmiféle önbíráskodásba és hasonlóba, de meg szeretném mutatni, hogy számomra értékes Budapest, az, hogy sokan sokféleképp tudnak gyújtogatás-mentesen együtt élni.
Azt gondolom, mi sokan itthon vagyunk Budapesten, itthon vagyunk Magyarországon. Itthon vagyok én is, az összevissza családfámmal: apai ágon magyar (Szabadelvű Párt, helló) és zsidó bárók a déd- és ükszüleim között, szerb nemesek, meg örmény mérnökök, anyai ágon vasutasok, falusi értelmiségiek, nagyvárosi polgári családok.
Büszke vagyok mindegyikükre, aki tisztességgel, becsülettel építkezett, és hozzátett ahhoz, hogy Magyarország polgárai szabadabb, jobb életet éljenek. Ők nem mondták senkinek, aki szintén erre törekedett: nem vagy itthon, kussoljál, legfeljebb kéregethetsz szépen. Ma mi sem mondhatjuk.
Ne gondolja senki, hogy egy kurva szó nélkül fogok állni, és végignézni, ahogy ezt bárki megpróbálja semmivé tenni. No fuckin’ way. Na ezért megyek ma ki gárdanézőbe.”