Tegnap elég pofátlanul betörtem Maci konyhájába, úgyhogy most rajtam a sor, hogy megmutassam hol szoktam sütni-főzni. Azt gondoltam, hogy majd ma szép napsütésben fotózhatok, de ez csak álom maradt, engem pedig már nagyon várnak a piacon a kofák, úgyhogy itt egy pár gyors fénykép. Az én konyhám szerintem kb. fele lehet Maciénak, és nagyon nehezen fotózható, ugyanis hosszú, de keskeny.
Maci a kávéfőzőjét szereti nagyon, amit meg is értek, egy jó eszpresszó minden pénzt megér! Én a mosogatómba vagyok szerelmes, ha nagyobb lakásba költözünk, a mosogató biztosan velem jön!
Persze nagyon kivácsi vagyok mindnyájatok konyhájára, de még egy ilyen neveletlenséget nem szeretnék elkövetni, úgyhogy ha valaki öntként és dalolva felteszi a konyháját, annak megköszönöm 🙂
14 hozzászólás a(z) “Konyhám” című bejegyzéshez
Szép, ízléses és kézre eső…Elfogadnám, ha nem rajonganék a sajátomért 🙂
Jaj,de gyönyörű! Nagyon, nagyon hangulatos, ponosabban inkább úgy mondanám, hogy van hangulata!
Nem tudom mi teszi, a világítás, vagy a csempe nélküli téglafal, a színek, vagy az egész összességében, de van valami sejtelmes, misztikus a konyhádban. Lehet hogy az írásaid tették azzá? Egyszerűen nem megy ki a fejemből.
Nagyon klassz konyhád van, nekem a színe is tetszik, és pont ilyennek képzeltem az írásaid alapján! A mosogatódba már én is beleszerettem, kár hogy plátói marad. További jó főzőcskézést kívánok neked, nekünk meg további jó postokat.
Van egy hároméves fiam, mellette nem hallani a mosógépet. 🙂
Egyébként meglepően halk. Legalábbis a régi Minimathoz képest.
Nekem tetszik a színe is, kicsit olyan fáradtrózsaszín. Nagyon jól illenek hozzá az ezüstszínű eszközök, az most nagy divat.
De téged nem zavar a mosógép zaja a konyhában? Mert én nem bírom megszokni. Régen a fürdőszobában volt, bár tényleg egy mosó-vasaló szoba lenne a legideálisabb, nagyon vágyom rá a leendő álomházunkban, oltári praktikus.
Én már láttam akkor, amikor feltetted 🙂
A rózsaszínben először én se voltam biztos, ezért van az, hogy igazából csak két egymással szembelévő fal rózsaszín, a másik kettő fehér. De mostanra megszerettem.
szép konyha, tetszik, még akkor is, ha a falad színe nekem nem jön be, de ez a szín meg én igazából ősellenségek vagyunk, tehát ne vedd magadra. Nagyon tetszik az előkészítő rész, nekem sajnos nem adatott egyelőre ilyen nagy 🙂
én egyébként pont egy hónapja postoltam már, ha érdekel valakit 🙂
http://kisviraginitaly.freeblog.hu/archives/2007/08/07/A_konyham/
köszönöm!
Adta magát a hely, és nem is bántam meg. Amíg háztartási helységre nem futja, addig a konyhában marad.
Nekem meg a mosógépem ugyanilyen 🙂
Hogyhogy a konyhában tartod? Azt hittem ez csak külhonban dívik :-O
Gyönyörű konyha!
Eszter! Nekem is ilyen a mosogtóm! Imádom. Mindjárt jön az én postom is!
Így legyen ötösöm! Biztos voltam benne, hogy ilyen a konyhád. Tudtam, hogy nincs a falon csempe.
Egy fontos információ kimaradt, az én konyhám középső csoportos 🙂 Ha már ennél a hasonlatnál maradunk.
Na ezt már szeretem! :o)
Ezt nevezik villámgyors szolidartásnak! Tetszik a konyhád, gondolom te is szereted.További örömteli, jó munkát kívánok benne, és köszönöm, hogy megmutattad nekünk! :o)