Régimódi rozskenyér

Ausztriában ettem egyszer egy kenyeret, ami olyan volt, mintha kuszkusz lenne belesütve. Nem tudom, így volt-e, vagy sem, mindenesetre megpróbáltam valami hasonlót sütni.
Mikor máskor repedt volna ki a kenyerem, mint a Kenyér világnapján?! (Na jó, a másnapján.)
Az esztétikai hibát kivéve minden szempontól tökéletes lett, de mivel az árut a külleme adja el (legtöbbször), saját pékboltot nem nyitok. Pedig szó szerint gyúrok a dologra. (Bocsánat…)
Minden különlegesség nem fért el a címben, ugyanis kovásszal, és sörrel készült a tészta. Lehet, hogy ez a kettő már sok volt neki, ezért repedezett ki a tetje, túlzottan beindult az erjedés a hő hatására. Ha valaki megsütné, (ugyanis az íze fantasztikus) ezt tartsa szem előtt!
Hozzávalók:
30 dkg tönköly fehérliszt
20 dkg tk. rozsliszt
10 dkg kuszkusz (nyers)
1 ek tejsavópor
20 dkg kovász
1 kk sikér
2 dl sör (ha van, barnasör)
3 dl víz
só
1 ek koriander
1 ek kömény
3 ek méz
Ragacsos, viszonylag híg tésztát kaptam, amit 8 órát kelesztettem. Miután megkelt, óvatosan megformáztam, és egy órát hagytam még kelni. Forró, előre a sütőben megmelegített öntöttvas lábosban sütöttem 300C-on 5 percig, majd 240C-on még harminc percet. Akkor jó, ha kong az alja, amikor kivesszük a lábosból.