Cserke arra kért minket, hogy etessük a madarakat. Jelentem, mi mindent megteszünk értük, pedig anyuéknak még egy dagadt, herélt kandúrjuk is van. Berci, aki annyira eszetlen, hogy azt hiszi, hogy ha a feje bent van a tuja alatt, akkor hiába látszik ki a labrador méretű teste, őt már nem is látják a madarak. Szerencsére olyan kövér, és lusta, hogy a közelébe se tud menni az etetőnek, erre már a madarak is rájöttek, egyáltalán nem zavarja őket, ha ott fekszik a házikó alatt, és csorgatja a nyálát. Szerintem még ki is nevetik, de legalábbis megdobálják a napraforómag héjával.

7 hozzászólás a(z) “Etetjük őket! Cserkének” című bejegyzéshez
Ezek a madarak öt éve télen szoktak oda, azóta nyáron is ott esznek. Ez van.
Fűszeres Eszter
_figyelem_ a madarakat a tartós hólepel beállta előtt _szigorúan_tilos_ etetni! ilyenkor még bőven találnak táplálékot. azonban, ha már most etetni kezdjük őket, akkor elszoknak a táplálékszerzéstől. hosszabb távon pedig ezzel a kipusztulásokat okozzuk. aki szívén viseli a madarak sorsát, az csak a havazások után ad a madaraknak enni! akkor viszont rendszeresen!
És akkor még azt nem is méltattam, hogy a cinke mellé egy cseresznye van aggatva:)
Nagyon ügyes vagy.
(Én meg teljesen szét vagyok esve…)
Igen, etetős 🙂
Fakanál, ez teljesen hasonlít a mi Bertalanunkra. Ezekszerint észben is.
Csak csapkodok itt össze-vissza, és az meg lemaradt, hogy nagyon helyes a macsek.
Eszter, egy édes vagy, de valamiért egészen biztos voltam benne, hogy Nálatok működik ez a dolog. Olyan etetős vagy:))
hát őt se az eszéért szeretjük, az már biztos. meglehetősen illik rá a leírásod:)
http://href.hu/x/4156