Valamilyen isteni szikra szerint változik a fűszernövényekhez fűződő viszonyom. Pár éve annyira rá voltam kattanva a bazsalikomra, hogy sima sajtos kiflihez is eleszegettem a leveleit. A kakukkfű minden nyáron újra hatalmába kerít, amikor megérzem az illatát a Zemplénben. Tavaly sokkal több ételhez el tudtam volna képzelni a zsályát, mint a családom.Most éppen a rozmaring a kedvencem, húshoz, tésztához, kenyérbe. Vagy csak egy kicsit megdörzsölni a leveleit, hogy érezzem a tenyeremben az illatát.
A hozzávalóiból ítélve ez a kenyér biztosan a mediterrániumból származik, de én Dániában ettem először, méghozzá heringgel. A hering és én nem vagyunk jóban, úgyhogy több szeletről is sikerült észrevétlenül lekaparnom, rajtahagyva a kapris majonézes uborkasalátát, vagy a céklát. A kenyeret azóta is imádom, szerintem nagyon finom sült húsokhoz, főtt tojáshoz, vagy erősebb ízű sajtokhoz.
Hozzávalók:
4 dl teljes kiőrlésű rozsliszt
4 dl sima liszt
3,5 dl langyos víz
0,5 dl olívaolaj
3 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring levelei
1 kocka élesztő
1 kk sikér
1 kk édes tejsavó por
só
Az élesztőt meleg vízzel elkevertem, majd hozzáadtam a liszthez, amit előtte alaposan elvegyítettem a sikérrel, s tejsavó porral. Beleöntöttem az olajat is, és megsóztam. Húsz percig dagasztottam, majd lefedve langyos helyen duplájára kelesztettem. Átgyúrtam, és beletettem a diót is a rozmaringgal. Megformáztam, letakartam, és 30 percig újra pihentettem. 240 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a hangja kongó hangot adott, ez kb. 40 perc.
9 hozzászólás a(z) “Diós-rozmaringos szendvicskenyér” című bejegyzéshez
Itt a kovászom:
http://fuszereslelek.blogspot.com/2007/06/kovsz-dcsrete.html
kedves Eszter! én csak érdeklődnék, hogy hogyan készítetted a kovászod, ill., hogy írtál-e róla blogbejegyzést, mert nem találtam meg (vagyis mindig le-leragadtam valamelyik másik írásodnál). köszi szépen:) és az a marhahús baromijól néz ki a kenyereden:D nem is tudnék dönteni, hogy a marhahúst vagy a kenyeret falnám be előbb… valszeg egyszerre mindkettőt:)
Szia Zozó!
Én Herbáriában szoktam venni, van, ahol szentján álnéven árulják. Eddig még mindenhol kaptam, ahol kerestem, és a Duna Pláza földszintjén a patika melletti bioboltban is szokott lenni.
Nagyon örülök, hogy működik a kovászod, sok jó kenyeret kívánok neked!
Szia Eszter!
Régóta szeretném kérdezni, hogy hol veszel sikért, melyik bioboltban? Én multkor a mamutban tevedtem be egybe, de nem elég hogy a kiscsajszi olyan fancsali képpel válaszolgatott mintha ő tenne nekem szivességet, de gőze sem volt miről beszélek.. és persze nem is volt nekik:(
Amúgy a kovászod nagyon bejött:) azóta is ott lakik a hűtőmben, ha a mienk is 3 éves lesz mint a tiéd, beiratjuk oviba:)
Zozó
Köszönöm szépen!
Még egy pasi a gasztrobloggerek között! hurrá!
(hm, ez most miért törlődött? na mindegy, azért is leírom még egyszer) kedves Eszter, nagyon szép és igényes blogot készítesz. már legalább október óta figyelemmel kísérem az írásaid-főzéseid, mind egytől-egyig lenyűgözőek.
Köszönöm Tel Aviv, és Kati.
A kenyeret valóban azért sütöm fele fele lisztből, mert így nem olyan tömör. Jól látod, marhahús van rajta.
Hát ez tényleg nagyon jól néz ki, marhahús van a tetején?
A liszteket azért keverted, hogy könnyebb legyen a tészta?
köszönöm: Kati
Nagyon guszta, biztos az ize is finom