Tegnap este a férjem császármorzsát kívánt. Mi sem egyszerűbb ennél, gondoltam, és az járt az eszemben, hogy milyen jó, hogy van itthon egy kis házi baracklekvár. Elővettem a vajat is, mert én mindig azzal készítem, így sokkal jobb ízű, mint olajjal. Kikészítem a tojásokat, tejet, kikaparom a vanília közepét, megmostam a citromot, és lereszelem a héját. Nyúlnék a grízért…És akkor kiderül, hogy egy ilyen alapvető dolog nincs itthon! Majdnem mondtam, hogy császármorzsa holnap lesz csak, de akkor, ahogy tovább fordítottam a sarokszekrény polcát, megláttam a kuszkuszt. Mert persze az mindig van itthon 🙂
Azt nem állítom, hogy észre se lehetett venni a turpisságot, de nagyon-nagyon finom lett, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy különleges volt. Sőt, hamarabb kész lett, mint az eredeti, ugyanis nem kellett a gríznek megduzzadni. Nem sütőben sütöttem, csak serpenyőben a gázon. 15 perc alatt elkészült.
Hozzávalók:
2 csésze kuszkusz
4 csésze tej
2 tojás
10 dkg vaj
10 dkg mazsola
1 citrom reszelt héja
1 vaníliarúd kikapart közepe
cukor ízlés szerint
egy csipet só
baracklekvár
A kuszkuszt összekevertem a vaj és baracklekvár kivételével a többi hozzávalóval. Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, beleöntöttem a kuszkuszt, és folyamatos kevergetés mellett puhára főztem. Hagytam, hogy kicsit lekapjon az alja, mert mi azt nagyon nagyon szeretjük. Forró baracklekvárral locsoltam meg a tetejét.
12 hozzászólás a(z) “A császár forog a sírjában” című bejegyzéshez
en a lisztert nyultam volna, legalabbis en eleg sok lisztes smarni verziot ismerek, de a kuszkusz eszembe se jutna, izgi:)
Hmmm…. újabban a kedvenc kajáimat csinálod!:))
Húh! Ez is egy remek ötlet! Köszönet érte névtelennek.
Kuszkuszból nagyon finom túrógombócot is lehet csinálni. A forró tejben megduzzadt, megpuhult, de pergős kuszkuszhoz kell keverni a túrót. Tökéletes gombócot lehet formázni, a gombócot már lehet is piritott zsemlemorzsába forgatni. Nincs főzés, nincs tojás. A maradékot nagyon jól lehet melegiteni.
A kovászhoz. Egyszer készítettem barátságkenyeret, a kovász a lényege. A szmötyi meg a legjobb szó rá. A barátnőm most kapott az urától egy kenyérsütőt, el is küldtem neki a kovászos témádat. Ha beválik, Kérek én is karácsonyra az aszaló és a tésztanyújtó mellé:)
Hát, tehetsz bele egy picit több vizet, de ez el fog folyósodni egy idő után, és majd mindig kell tovább pótolni vízzel, és liszttel is. Furcsa a kovász viselkedése, mert ahogy telik az idő, az élesztőgomba megeszik valamit, amitől egyre hígabb a “szmötyi”.
De jó!:-) Pont az előbb kevertem be életem első császármorzsáját!:-)) És alig volt elég a dara, úgyhogy azon gondolkoztam, mi is menjen még mellé!:-)
Volna egy kérdésem, ha egy pillanatra visszalapoznál a kovász készítéséhez! 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál joghurt, és 1/2 azaz fél evőkanál víz? Nekem úgy tűnik, a keverékből, hogy ez nagyon nagyon száraz dolog! Így kell lennie?
Hát én pont erre a receptre vártam! Tegnap főztem 2 kiló marhahúsból gulyáslevest (sok fiatalembert hívtunk meg) és azon törtem a fejem, mi lehetne egy jó második fogás olyan helyen, ahol nincs a minénkhez hasonló tehéntúró. Most már nem is kell! Ez lesz a második fogás, mert kuszkuszom viszont van bőven.
Ez gőzben 10 perc alatt megpuhul, igaz nagyon apró szemű, sajnálom is, mert én a tarhonya nagyságú kuszkuszt szeretem, de egyszerűen nem kapok már itthon évek óta olyat.
Ezt hogy csináltad 15 perc alatt? Én olyan kuszkuszt használok (közepesszemű), aminek félóra kell, igaz, gőzben párolom, addigra puhulnak meg a szemek.
Amúgy nagyon klassz, édes “darát” sokmindenből lehet készíteni:-))
Végülis, miért ne? Van édes gyümölcsös kuszkusz, te is sütöttél már isteni kuszkuszos túrótortát (én is megsütöttem, onnan tudom) Nagyon jól hangzik. Fantasztikus, ismét!!!